Ferenc József is támogatta a leghíresebb magyarokat bemutató kiállítást

Írta: Domonkos Csaba

2021. jan. 15. 11:00

Egy hiánypótlónak ítélt tárlat nyílt meg a Várkert Bazárban 135 évvel ezelőtt, mégpedig a Magyar Történelmi Arcképcsarnok, amely a magyar történelem nagy alakjainak képét mutatta be időrendben. A vállalkozást a legfelső szintről is támogatták, és létrehozásában nem csak kulturális, de tudományos célt is láttak.

A XIX. század második fele nemcsak a gazdasági növekedésről szólt, hanem egyfajta kulturális és társadalmi megújhodásról is. Valahol joggal érezhette azt a korabeli polgár, hogy az ország „megérkezett”, túl van már a borongós, viharos századokon, elérkezett a boldog fejlődés, gyarapodás időszaka. Ez egyébként általános szemlélet volt a világban, nem csak magyar sajátosság.

A „révbe érést” mi fejezhette volna ki jobban – gondolták a korszakban a kezdeményezők –, mint a magyar történelem nagy alakjainak bemutatása, amire a legjobbnak egy erre szentelt képzőművészeti kiállítást láttak.

A magyar történelem személyeit bemutató arcképcsarnok kezdeményezéseként a Nemzet című újság 1882. november 14-i számában egy „Emlékiratot” jelentetett meg Barabás Miklós festőművész, Fenyvessy Ferenc újságíró-politikus és P. Szathmáry Károly író.

A Várkert Bazárt eredetileg elegáns üzletsornak szánták, de annak nem vált be. A kiállítást királyi kegy engedte be a falak közé (Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet  HU.BFL.XV.19.d.1.06.062, Klösz György 1883-as fotója) 

A cikkben bemutatták, miért lenne jó egy ilyen intézmény, politikai, nemzeti, honvédelmi és tudományos érveket soroltak fel, és kitértek arra is, miképp lehetne biztosítani, hogy csak valóban értékes művek szerepeljenek a kiállításon.

A kezdeményezést sokan fogadták lelkesedéssel, gyűltek az adományok, felajánlások, ám az ötlet akkor került valóban közel a megvalósításhoz, amikor a király, azaz Ferenc József átengedte a Várbazár földszinti termeit erre a célra.  Erről egy, az arcképcsarnok miatti interpellációra adott válaszban számolt be a Tisztelt Háznak Trefort Ágoston kultuszminiszter, aki a Budapesti Hírlap 1884. május 20-i száma szerint így fogalmazott:

„A helyiség kérdése el van intézve ma, amennyiben ő felsége megengedni méltóztatott, hogy e képcsarnok a királyi palota előtti kerti épületben, az úgynevezett bazárban helyeztessék el. (Élénk éljenzés.) A helyiség a legközelebbi napokban át fog adatni a közoktatási minisztériumnak, – rövid idő múlva megtétetnek a lépések a csarnok felállítására s a miniszter reményli, hogy a jövő ősszel már bejelentheti a háznak, hogy ez a gyűjtemény már létezik.”

Az Országgyűlés előbb ezer forintot szavazott meg a megvalósításra, de az összeg kevésnek bizonyult, az 1884-es évi zárszámadási törvényben már azt olvashatjuk, hogy a Történelmi Arcképcsarnok céljaira abban az évben összesen már 15 ezer forintos állami forrást fordítottak.

A kiállításon látható volt Kazinczy Ferenc Donáth János által festett arcképe is  

A 10 teremből álló kiállítóhely kialakítása meg is kezdődött a Várbazárban, azonban 1885 őszén nem nyílhatott meg a tárlat, arra csak 1886 januárjában nyílt mód, annak ellenére, hogy 1884. október 3-án a Pesti Napló ezt írta:

„A történelmi arczképcsarnok helyiségei a várbazár alsó boltsorában már teljesen készen vannak s várják a képcsarnok berendezési munkálatait. Az egymásba nyiló 10 terem falai köröskörül favázakkal s diófaszinü olajfestéssel vannak bevonva. A fakeretek között erős bőrvászon van kifeszitve s a faváz e vásznakat keretszerüleg övezi. A faváz felső párkányán rézkapcsokon nyugvó sodronyok vonulnak végig, melyekre a képeket fogják felfüggeszteni. A képcsarnok rendezősége most a miniszter utasításait várja s ennek leérkezte után azonnal hozzáfognak a képek elhelyezéséhez.”

A kiállítás megrendezésével Pulszky Károlyt bízták meg, aki 1885 elején azzal magyarázta a késlekedést, hogy az anyag gyűjtése elhúzódik, a válogatáshoz idő kell. A Magyar Történelmi Arcképcsarnokot Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter adta át népes ünneplő tömeg előtt 1886. január 17-én délelőtt 11 órakor. A Pesti Napló ezt írta az 1886. január 18-i számában:

„Nem valami fényes épületben elhelyezett nagyszabású képcsarnok ez, hanem kicsi szerény képgyűjtemény ama férfiak arczképeiből, kik Magyarország felvirágoztatása és dicsőségének emelése körül elévülhetetlen érdemeket szereztek. Alkalmasabb helyiség hiányában a budai királyi várkert- bazár Tabán felőli része szolgál e 164 történelmi kép otthonául, mely helyes berendezésénél és könnyű áttekinthetőségénél fogva kellemes benyomást gyakorol a szemlélőre.”

A 164 képből álló képsorozat nem volt teljes, ahogy arra a cikk is utalt. Már az hiányérzetet keltett, hogy az első teremben azonnal a Hunyadiakkal kezdték a jelentős személyek bemutatását, azaz a magyar állam első 450 éve kimaradt.

Ugyan a fentebb idézett cikk államférfiakról ír, de ez valójában a korszak megfogalmazása volt, mert szinte minden teremben helyet kaptak az adott korszakban jelentős szerepet játszó hölgyek képei, így már a második teremben bemutatták Lorántffy Zsuzsanna portréját is.

A harmadik terem a Rákóczi családot mutatta be, természetesen a fejedelem, II. Rákóczi Ferenc képével. Itt is szerepet kapott két hölgy, nemcsak Zrínyi Ilona képét láthatta itt a látogató, hanem II. Rákóczi Ferenc feleségének, Hessen–Wanfriedi Sarolta Amáliának az arcképét is.

A negyedik terem Mária Teréziát és korának neves személyiségeit mutatta be, míg az utolsó termek a XIX. század híres embereit vezették elő, köztük természetesen József nádort, Széchenyit Istvánt, Deák Ferencet, de helyet kapott itt a Martinovics-perben kivégzett Szentmarjai Ferenc, illetve több művész, így például Petőfi Sándor képe is.

Petőfi Sándor portréját is láthatta a közönség, a képet Orlai Petrich Soma festette

Nem csak arcképeket állítottak ki, hiszen például egy fa domborművön Buda 1686-os visszavételét mutatták be, és itt állították ki Barabás Miklós festményét a Lánchíd alapkőletételéről is.

A Magyar Történelmi Arcképcsarnokot ezután folyamatosan bővítették, ám a Várkert Bazár vizesedése miatt új helyszínt kellett keresni. A vallás- és közoktatási miniszter már 1890-ben és 1891-ben azt kérte a fővárostól, hogy a városligeti régi Műcsarnok épületét engedje át a történelmi arcképcsarnok elhelyezésére.

A főváros nemet mondott, mivel az épületet vendéglő céljaira kívánta bérbe adni, s a miniszter újbóli kérelmére is az volt a válasz, hogy az nem teljesíthető, mert a Városliget és a közönség kívánalmai elodázhatatlanul szükségessé teszik egy megfelelő vendéglő létesítését – olvashatjuk a Fővárosi Közlöny 1891. szeptember 22-i számában.

Végül mégis sikerült megállapodni a Magyar Történelmi Arcképcsarnok elhelyezéséről, amely 1894-ben nyílt meg a városligeti régi Műcsarnok épületében.

Nyitókép: A Várkert Bazár Klösz György fényképén (Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet HU.BFL.XV.19.d.1.08.090)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó