A Merzse-mocsárról valószínűleg a legtöbb budapesti már hallott, olvasott, viszont kevesen tudják valójában, mekkora kincset rejt e térség. A mocsár és környéke a Duna pliocén kori hordalékkúpjának része. Teraszos jellegű a felszín az itt lerakott homok, iszap, kavics miatt, és ez az egész pesti oldalra jellemző. 

A kisebb homokos, löszös dombhátakon erdős-ligetes társulások alakultak ki, míg a mélyebb, lefolyást biztosító völgyekben mocsarak jöttek létre. Egy ilyen völgyben található a mai 27 hektáros, védett Merzse-mocsár a ferihegyi és a rákoskerti dombhátak között, ahol erre a homokos-kavicsos felszínre települ a mai napig is a képződő iszap és agyag. Ez utóbbi jelenléte biztosítja a felszíni vízfelület megmaradását.

Sajnos, ma már szántóföldek veszik körbe a mocsarat, kiépültek a vízelvezető csatornák, emiatt a vízellátása a háborítatlan területnek erősen lecsökkent, és a nyílt vízfelület vízállása is szélsőséges tud lenni, de legalább a megmaradt természeti értékek védelme biztosított 2003 óta. Ekkor fejeződött be ugyanis az élőhely rehabilitációja. A Merzse szó eredete egyébként szláv férfinévből származhat, de erre biztos bizonyítékunk nincs.

Megközelíteni lényegében csak gyalogosan lehet, bár földút vezet a közvetlen közelébe. Gyalogosan bejárni a belváros felől a Keletiből induló sülysápi vonalra tartó vonatokkal lehet, a Rákoskert vasútállomáson kell leszállni. Innen már zöld békával jelölt tanösvény is indul, és mutatja a helyes irányt. Ha elnézünk tiszta időben a vasútállomástól nyugati irányba a völgy felé, megláthatjuk a ferihegyi irányítótornyot is. A 6 km-es zöld békával jelzett tanösvény körbevezet minket a legszebb részeken.

A tanösvény táblája a vasútállomásnál (Fotó: Braun László)

Ne lepődjünk meg, ha sok emberrel találkozunk, eléggé látogatott környéknek számít, főleg a helyiek körében. A fő attrakció a Nagy-Merzse, ahol a nyílt vízfelület is van. A Gyolcs-rét tőle északnyugatra terül el, valamint kissé távolabb, észak felé a Kis-Merzse található. E három rész alkotja a védett területet.

Merzse elsősorban madárpopulációjáról híres, általában emiatt kerül a hírekbe. Korábban madárvárta is volt itt a parton, ezt lebontották, ma kilátótorony biztosítja a megfigyelési lehetőséget.

A kilátópontról a mocsár (Fotó: Braun László)

A Magyar Madártani Egyesület gyakorta végez élőhelykezelési munkálatokat a tisztaság és a rend fenntartása érdekében. Mielőtt a gazdag madárvilágot bemutatnánk, nézzük meg, milyen növénytársulások vannak! A nyílt vízfelületet kiterjedt nádas, sásos, néhol gyékényes övezi. Kijjebb bokorfüzes és nyár-fűz ligeterdő található. Foltokban kékperjés láprét is van a mocsaras részekben.

A nádas melletti láprét és nyár-fűz ligeterdő (Fotó: Braun László)

Látható, hogy a változatos növényvilág az alapja az itt előforduló nagy egyedszámú és fajszámú madárvilágnak. Rendszeresen költ errefelé néhány pár barna rétihéja. Ezenkívül a barkóscinege, a nádirigó, a vízityúk, a bölömbika mindenképpen említést érdemel. Ezek a fajok a nyílt vízfelületen és környékén könnyen észrevehetőek.

Ottjártunkkor egy helyi lakos váltig állította, hogy bütykös hattyút is szokott látni errefelé. Erre vonatkozó adatot nem találtunk, de átrepülésnél elképzelhető, hogy landolhatnak itt is ideiglenesen. A szürke gém azonban gyakori látogatója a mocsárnak. A parthoz közelebbi régióban gyurgyalag, kakukk, búbos banka, tövisszúró gébics is fellelhető. Ugyanígy a csodálatos énekéről ismert fülemüle, vagy a galambokat is előszeretettel fogyasztó karvaly, vagy a legismertebb ragadozó madarunk, az egerészölyv. Fácán és fogoly szintén lakik itt, valamint vörös vércse.

A vércsék jelenléte nagy rágcsálópopulációt jelent, ami a környező szántóföldek, veteményesek miatt nem meglepő. Kifejezetten érdekes még, hogy állítólag itt él a fővárosban a legtöbb mocsári teknős is. A kétéltűek sem szégyenkezhetnek: pettyes gőte, tarajos gőte, zöld levelibéka, barna ásóbéka került már a zoológusok keze ügyébe.

Az itthon gyakori vízisikló, fürge gyík és zöld gyík is talál magának táplálékot és menedéket. Ami viszont nem magától értetődő, hogy a Merzse méretéhez képest borz, őz, róka is előfordul, még menyét is. Sajnos eléggé beépített a környék, illetve más erdőségekkel közvetlen összeköttetése nincs a Merzse-mocsárnak.

Tájidegen selyemkóró a part menti ligeterdőben (Fotó: Braun László)

Növényvilágáról az újonnan elterjedő invazív fajok (például selyemkóró, kanadai aranyvessző) figyelemmel kísérése mellett szólni kell a budai imoláról, a keskenylevelű gyapjúsásról és a mocsári kosborról is. De találni itt még szúnyoglábú bibircsvirágot, hússzínű ujjaskosbort, és tavasszal a szépséges sárga nőszirmot is könnyen észrevehetjük.

Látható, hogy a Merzse-mocsár valóban a természetkedvelők egyik legféltetebb gyöngyszeme Budapesten. A jól kiépített tanösvények, turistautak, tájékoztató táblák kiválóan bemutatják „élőben” is az itt leírtakat.

Szépen kidolgozott tájékoztató táblák jellemzőek a tanösvényre (Fotó: Braun László)

Szerencsére a történelem vihara elkerülte a környéket, bár egy ilyen picire zsugorodott természetes élőhely lényegében a nagy múlt apró átmentése a jelenbe. Aki viszont a környéken épített érdekességet is szeretne felkeresni, annak a most épülő református Makovecz-templomot javasoljuk, amely a mocsár kilátójából kiválóan látszik szemközt a rákoskerti Strázsa-hegyen. Vasmadarak szerelmeseinek pedig csak egy ugrás innen a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér.   

Az épülő Makovecz-templom 2021 januárjában a Strázsa-hegyen (Fotó: Braun László)

Források: Magyar Madártani Egyesület, Magyar Természetvédők Szövetsége, Rákosmente honlap

Nyitókép: A Merzse-mocsár (Fotó: Braun László)