Erzsébet királynéról már életében legendák születtek: nehéz olyan beszámolót találni, amely ne emelné ki szépségét és kedvességét. Ám ez az oka annak is, hogy a vele kapcsolatos tényeket szilárd rajongás fedi.  

Erzsébet királyné 1867-ben (Forrás: Wikimedia)

Az biztos, hogy Sisi szívesen időzött Budán, mint ahogy az is, hogy kéréseit a királyi palota 1890-ben kezdődött  bővítésekor is figyelembe vette a terveket készítő Hauszmann Alajos. Idén januárban a Nemzeti Hauszmann Program keretében zajló régészeti feltárások során épp egy olyan épület díszítőeleme (egy oroszlánt mintázó dombormű) került elő a Déli nagy rondella területén, amely kifejezetten a királyné óhajára épült.

Erzsébet királyné pihenőházának homlokzata, az erkély alatti – most megtalált – nőstény oroszlánt ábrázoló domborművel (Fotó: Várkapitányság Nzrt./Magyar Művészeti Akadémia, Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ)

A kerti háznak, parasztháznak és magyar háznak is hívott kicsiny épület a mai Déli nagy rondella kaputornyának helyén állt, a ház díszítése és berendezése pedig a népművészeten alapuló, de szabadon értelmezett magyaros szecesszió szép példáját képviselte. 

„Ennek a háznak a berendezése dicsőült Erzsébet királyné külön óhajára magyar népies jellegben készült. Itt szeretett időzni a nagyasszony visszavonultan [felolvasónője,] Ferenczy Ida társaságában, aki költőink szellemi termékeit olvasta fel”

– írta erről Hauszmann Alajos A magyar királyi vár című munkájában. Bár a „szeretett időzni” kifejezés talán nem a legmegfelelőbb, hiszen az épület berendezése csak évekkel a királyné 1898-as tragikus halála után készült el, de elmondások alapján Sisi maga csak egyszer járt a házban, halála évének nyarán. 

A pihenőház magyaros belső díszítésének elkészültét Sisi már nem érhette meg (Fotó: Vasárnapi Ujság, 1903. augusztus 30.)


A Déli nagy rondellánál található pihenőház, amelynek magyaros díszítése Erzsébet kérésére készült (Fotó: Magyar Iparművészet, 1903. 4. szám)


Az Újvilág kert, fölötte Erzsébet királyné pergolájával a palota krisztinavárosi szárnya és a legdélebbi épület közötti teraszon (Fotó: Vasárnapi Ujság, 1906. július 22.)

Erzsébet királyné pergolája a palotából nézve, háttérben a Tabán és a Gellért-hegy (Fotó: Vasárnapi Ujság, 1913. január 5.)

A királyné kertszeretetét bizonyította az a pergola is, amely a Sisi lakosztálya előtti palotateraszon, az épületegyüttes legdélibb épületének nyugati homlokzata előtt állt. A pergola alatti, ma Déli kerteknek emlegetett terület, amelyen a királyné pihenőháza is állt, önmagában is lenyűgöző volt. „Erzsébet királyné legkedvesebb kertje”, „Lábánál annak az Ezer és egy éj tündérmeséibe beleillő Királyi Palotának, a budai várhegy legdélebb részében” – ahogy A Kert című lap tárcaírója fogalmaz 1897. november 15-én. Nem csoda, hogy a királyné 1897 októberének legnagyobb részét itt töltötte.

„Feltéve, hogy nem volt eső, már reggel 6 órakor itt sétált kedves udvarhölgye, Ferenczy Ida társaságában. Reggeltől estig gyönyörködött a gyönyörű kilátásban, gondozta virágait s elmerengett a mélabús őszi hangulatban, emlékein a múltaknak, a melyek méhéből oly fájdalmas reminiszczencziák [emlékek] intenek feléje… E fájdalmas emlékektől azután elmenekült a törpe nefelejtshez, a kék harangú tárnicshoz, a szűzies havasi gyopárhoz...”

Vajon mik voltak ezek a fájdalmas emlékek, amelyekre a szerző is utal? Lelkének titkait Sisi nagyon kevés emberrel osztotta meg.

Első pillantásra megkedvelte Budát

A királyné szívesen és sokat tartózkodott Budán, és magyarul is tökéletesen megtanult. Sisi először 1857-ben járt Budán (Ferenc József társaságában), és bár szépségét már ekkor is csodálták, a forradalom utáni megtorlás emléke még túl friss volt ahhoz, hogy a gyűlölt császár feleségénél többet lássanak benne. Erzsébet azonban már ekkor rokonszenvesnek találta az „ős Budavár” kedves hangulatát a bécsi Hofburg túlszabályozott, protokollszagú fényűzése után: a bálokon járt csárdás is tetszett neki, amelyet a bécsi elit tagjai elhűlve hallgattak. 

Sisi magyarul is elkezdett tanulni, és amikor 1866. január 29-én másodjára jöttek Budára, már olyan jól ment neki a nyelv, hogy a királyi palotában tartott udvari bálon negyedórát beszélgetett Andrássy Gyulával. 

Ő volt a bálok legszebb hölgye

A rendszerint este 8-kor kezdődő budai bálokon Erzsébet mindenkit lenyűgözött: órákig készülődött, hogy a róla kialakított ideának megfelelően libbenhessen be a terembe, begyűjtve az álmélkodó pillantásokat. Mialatt férje a kiválasztott vendégekkel beszélgetett, ő a szomszédos Fehér-terembe vonult át a hölgyekkel. Nem volt könnyű dolguk:

mivel a császárné jellemzően halkan beszélt, „csak legnagyobb figyelemmel voltak képesek beszédét megérteni. Miután senki sem merészkedett szavai ismétlésére kérni, így többször komikus kérdés-felelet játék volt társalgása idegenekkel”

– emlékezett vissza később Larisch grófné. 

Sisi udvarhölgyek társaságában a Budavári Palotában (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1866. március 25.)

Menedék volt a háború elől menekülő Sisinek a Budavári Palota

A látogatás rávilágított arra, hogy az épületet (amelyben több évig, a Magyarországot innen kormányzó Albrecht főherceg távozása óta nem volt udvartartás), helyre kell hozni, és bővíteni sem ártana, hiszen az udvartartás, „kik közül még a portás is nagy úr”, ahogy a Képes-Ujság 1866. február 16-i száma fogalmaz, fele sem fért el benne. A palota berendezése hiányos volt, műtárgyait a főherceg távozásával visszavitték a bécsi kincstárba, az 1866-os látogatásra még az evőeszközöket is Bécsből kellett idehozatni. 

A budai királyi palota Sisi életének nagy részében, egészen az 1890-es éveig, a krisztinavárosi szárny megépültéig így nézett ki. A rajz az épület nyugati homlokzatát mutatja, az előtte lévő tér ma az Oroszlános udvar (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1866. február 18.)

Az 1866-ban kirobbant porosz–osztrák–olasz háború miatt azonban építkezésről egyelőre szó sem lehetett, bár jól jött a fronttól biztos távolban lévő budai Vár: a Bécshez közeledő csapatok elől ide menekítette a császári udvar a legfontosabb értékeit és iratait, a koronaékszerekkel együtt, és persze jött Sisi is. A magyarországi menedék ideje alatt Erzsébet a pest-budai közönség lelkesedésétől övezve élt, miközben felolvasóhölgye és bizalmasa, a Deák-párti Ferenczy Ida és Andrássy gróf is egyre a kiegyezésről duruzsolt neki. Ennek is köszönhető, hogy a királyné a császári család tagjainál lelkesebben támogatta a „magyar kérdés” rendezését, amely 1867-ben, az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulásával meg is valósult. Andrássyval a királyné ezután is baráti viszonyban maradt, magyarul leveleztek és beszélgettek, sőt Sisi állítólag többször megfordult a kormányfői rezidenciaként szolgáló Sándor-palotában is egy-egy búcsútea erejéig.

Koronázás a Mátyás-templomban

A legnagyobb esemény azonban a pár koronázása volt 1867. június 8-án. Az eseményre érkező 921 fős udvartartás számára az alig 200 szobás budai királyi palota igencsak kicsi volt, még pesti szállodákat is bérelnie kellett a császárnak, hogy mindenki elférjen.

A koronázás fénypontja: hintójával megérkezik a Mátyás-templom elé Sisi (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1867. július 21.)

Az ünnepi menet a királyi párral a budai királyi palotából indult a Mátyás-templomba. A legjobban várt személy a császár mellett természetesen Sisi volt, aki azon a díszkocsin érkezett, melyet Mária Terézia királynő használt a koronázás alkalmával, „Rubens festményeivel ékítve”, ahogy a Pesti Napló 1867. június 9-i száma írja.

A királyné magyaros, „nehéz fehér ezüsttel gazdagon hímzett selyemruhába volt öltözve”,  fején csupa gyémántokból álló házi koronát viselt. A koronázás során a szokásnak megfelelően a Szent Korona csak a király fejére került föl, a királynénak pedig a vállát érintette meg vele a nádor képviseletét ellátó Andrássy Gyula. 

Ferenc József és Erzsébet királyné a koronázás után, Engerth Ede festménye Doby Jenő rézkarca nyomán (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. szeptember 18.)

Az új palota elkészültét már nem láthatta a királyné

A királyi pár a koronázás alkalmából kapta meg a magyaroktól a gödöllői kastélyt, amely később Sisi kedvelt tartózkodási helye lett, de Budán is gyakran megfordult, ahol szívesen is látták (névnapjai alkalmából rendszeresen tartottak ünnepséget, és érte ajánlották a szentmiséket). A Budavári Palota 1890-es években megkezdődött nagyszabású bővítésének elkészültét azonban már nem érte meg, hiszen 1898. szeptember 10-én merénylet áldozata lett Genfben. 

Sisi váratlan halála után azonnal felmerült egy róla készült szobor állításának ötlete, amelyet eredetileg a Szent György térre terveztek, ez azonban nem valósult meg. Az alkotást végül csak 1932-ben állították föl a mai Március 15. téren. A szobor jelenleg a Döbrentei téren áll.

Bár testét a bécsi Habsburg-kriptában helyezték örök nyugalomra, lelkének egy része tagadhatatlanul Budán maradt, őrizve annak emlékét, hogyan vált az ismeretlen bajor hercegnőből a magyarok királynéja.

Nyitókép: Erzsébet királyné magyar koronázási díszruhájában Székely Bertalan 1869-es festményén