Közel százhatvan esztendővel ezelőtt gróf Festetics György telekvásárlásával kezdődött el az a folyamat, ami Belső-Józsefvárosban a későbbi mágnásnegyed – vagy ahogy napjainkban nevezik: Palotanegyed –, valamint a Nemzeti Múzeum környékén ma is látható városkép kialakulását eredményezte. 

Persze a gróf – pontosabban a nevében eljáró ügyvéd, Cséry Lajos – még mit sem sejtett ebből, amikor 1862. február 14-én megkötötte azt az adásvételi szerződést, amellyel tulajdonosává vált annak a mai Pollack Mihály tér – az akkori Ötpacsirta utca – északi szegletén elhelyezkedő ingatlannak, ahová főúri rezidenciáját kívánta építtetni. Az eladásra kínált ingatlan egy kicsit több, mint 217 négyszögölnyi saroktelek volt, amelyért jelentős összeget, 10 500 (osztrák értékű) forintot fizetett. 

Azonban nem ő volt az egyetlen jelentkező erre az ingatlanra, de ő volt az, aki könnyűszerrel kifizette érte a kért összeget. Bókay Árpád visszaemlékezéséből ismert, hogy apja, a kor neves gyermekgyógyásza, Bókay János is pályázott a telekre, de mivel az árat sokallta érte, elállt vételi szándékától. Így lett végül Festetics Györgyé, aki azonban nagyszabású tervekben gondolkodott, s a megszerzett ingatlana mellé megvette a szomszédos, akkori Főherceg Sándor utcában (mai Bródy Sándor utca) elhelyezkedő 219 négyszögölnyi nagyságú ingatlant is, melyért április 4-én 7000 forintot fizetett. Az így megszerzett, több mint 400 négyszögöles ingatlan már kellő nagyságrendű volt ahhoz, hogy rajta egy, a saját társadalmi állásához méltó palotát építtessen.

Festetics György palotája az 1870-es években Klösz György felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Festetics-palota 2021-ben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A tervek elkészítésével a korban már kiemelkedővé váló Ybl Miklós bízta meg, aki ezt megelőzően a Károlyi család házi építészének számított, ezt követően pedig számos budapesti főúri épület és vidéki kastély tervezőjévé lépett elő.

Ybl zseniálisan formálta meg a keze alá került építészeti anyagot, s egy olyan reprezentatív épületet tervezett a gróf számára, amely messzemenően elütött a környék többi épületétől, s akkor még csak a Nemzeti Múzeumban, illetve részben a vele párhuzamosan épülő Károlyi Lajos és fia, Alajos építtette palotában lelhette fel méltó párját. Az építkezések 1862 nyarán kezdődtek. Ekkor folyamodott Ybl Festetics György nevében építési engedélyért a Városi Tanácshoz. Az épület 1865 májusában készült el, s miután a városi hatóság Josef Tiefenbrunn, a palota adminisztrátorának kérésére az orvosrendőri vizsgálatot lefolytatta, lakhatóvá is vált a gróf számára.

A Festetics-palotához eredetileg nem tartozott kert, a megvásárolt két telkére a gróf magát a palotát építtette fel, viszont a felépülését követően talán joggal érez(het)te úgy, hogy a díszkert az épületnek hatásos tartozéka, amit a szomszédos Lovarda telkéből meg is tudott venni magának. A vásárlásra 1867 májusában került sor, amellyel egy, a palota telkével jószerivel megegyező nagyságú terület, közel 453 négyszögöles rész lett az övé 20 000 forintért.

A kert nagyban emelte a városi palota reprezentatív értékét, amit a Pollack Mihály tér felől még ugyanebben az évben kőfallal és vasráccsal határolt. A kerítést Friedrich Flohr bécsi építész és építőmester készítette, a kivitelezésben pedig a palota építkezését is irányító Wechselmann Ignác közreműködött.

Festetics-palota kertjének Pollack Mihály térre néző vaskerítése és kapuja az 1870-es években Klösz György felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Festetics-palota kertjének Pollack Mihály térre néző vaskerítése és -kapuja 2021-ben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az elkészült palota lenyűgöző volt a maga nemében. Talán az egyetlen olyan főúri épület napjainkban a Palotanegyed területén, amely számos vonásában, a térkialakítástól kezdve a belsőépítészeti megoldásokig bezárólag, máig őrzi és hirdeti építtetőjének társadalmi rangját, méltóságát, és ezzel együtt azt a funkciót, amelyet az építtetői szándéknak megfelelően betöltött. Egyrészt magánépület volt, kényelmi és viselkedési, főúri életformabeli szerepeket szolgált, másrészt pedig társadalmi szerepkörökhöz igazodó reprezentációs igényeket elégített ki.

A Festetics-palota – mint ahogy ma is a szemünk elé tűnik – a Pollack Mihály téri oldalon kilenc-, a Bródy Sándor utcai oldalon tíztengelyes, méltóságteljes épület. Homlokzatdíszei kiegyensúlyozottak, higgadtak, harmonikus rendben követik egymást. Nyugalmas arányosság és az architektúra letisztult egyszerűsége jellemzi az épületet. A palotát fegyelem és szervezettség hatja át. Kívülről a Pesten az 1860-as években uralkodóvá váló építészeti stílust, a neoreneszánszot követi, míg az épület belsejét a főúri pompakifejtést leginkább lehetővé tevő barokk stílus uralja.

A palota Bródy Sándor utcai homlokzata (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Festetics-palota Bródy Sándor utcai homlokzata (Fotó: Dubniczky Zsolt)

A reprezentatív építkezés hangsúlyos és szimbolikus tartalmakat is hordozó építészeti eleme a kapu, amelyet Ybl erkéllyel és oszlopokkal tett még hangsúlyosabbá. Az épület hatalmas kapuja nemcsak választóvonal volt a kint és a bent, a külvilág és a palota belső élete között, hanem egyúttal jelezte azt is, hogy a palota tulajdonosa és a palotába érkező személyek nem gyalogszerrel, hanem a társadalmi státushoz méltó hintón közlekednek. „Mikor házunkkal szemben, a Múzeumkertben játszottam, a kerítésen keresztül láttam, hogy apám hintóba száll” – írta saját társadalmi rétegét jellemezve a gyermekéveit a mágnásnegyedben töltő Odescalchi Sándor herceg, akiben gyermekként maradandó élményt jelentett az a főúri életvitel, melyben ő is részesült.

A Festetics-palota Pollack Mihály térre néző főkapuja (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Talán Makovecz Imre fogalmazta meg az épületek tervezésével kapcsolatban, hogy az épületeket nem úgy kell tervezni, ahogy az ember jelenleg él, hanem ahogy élni szeretne. Egy ilyen főúri épület esetében mindez nem igényként, hanem a társadalmi szerepek megkívánta valóságként jelenik meg a szemünk előtt, és tárul fel a palotába belépő látogató számára. Erről árulkodik az épület belső térelrendezése, a számos reprezentatív tér és helyiség megléte.

Külön, a földszinten férfi-, az első emeleten női lakosztály, amelyek maguk is több részből álltak, s amelyek szinte tükörképei voltak egymásnak – építészeti nyelven kifejezve az alá- és fölérendeltség helyett a házassági viszonyban betöltött mellérendeltséget. Az ehhez tartozó legfontosabb helyiségek a grófnő esetében a budoár, a grófnál a dolgozószoba, valamint az öltözők és az intimitást jelentő hálószobák voltak, amelyek az épület Bródy Sándor utcai részén helyezkedtek el.

A reprezentációt a Festetics-palota esetében a lépcsőház, a Pollack Mihály térre nyíló szalonok és az ebédlő, valamint a bálok helyszínét adó tükörterem szolgálta, amelyek fogadások alkalmával nyíltak meg az arra érdemes közönség előtt. A tükörteremben elhelyezett tükrök nemcsak a falakat teszik szinte láthatatlanná, és növelik meg a belső térélményt, hanem a fogadások alkalmával fellobbanó csillárok fényét is megsokszorozzák, és káprázatossá varázsolják a terem hangulatát.

A Festetics-palota lépcsőháza (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Festetics-palota tükörterme (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A palota külön érdekessége az épület első emeletén található fogadó- vagy elosztóhelyiség (márványterem), amely a lépcsőházból nyílik, és a különböző, reprezentációt szolgáló termekbe lehet továbbjutni belőle. A helyiséget egyedi – Ybl által kedvelt és más épületek esetében is előszeretettel alkalmazott – építészeti megoldása teszi különlegessé.

Mivel az épület közepén helyezkedik el, ahová nem nyílik ablak, Ybl a természetes megvilágítást a tetőn elhelyezett felülvilágítóval oldotta meg, ami a helyiségben elhelyezett, családi címerrel díszített farámpás falitükör mellett sajátos színt és egyedi hangulatot kölcsönöz a kis teremnek. A ma divatos környezettudatossági szempontokat mérlegelve energiahatékony és zöldmegoldásként jellemeznénk ezt a módszert – pedig ekkor még nem is gondoltak erre!

A Festetics-palota márványterme a felülvilágító ablakkal (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A márványteremben lévő tükör címerdísze (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az épület jellegzetes, több helyen is megjelenő díszítőeleme az előbb említett családi címer, ami a Festetics család esetében a kardot tartó oroszlánokat, valamit a követ tartó darumadarat jelenti. A címermotívum azonban nemcsak a tükörrámpán látható, hanem az olyan apró formai elemeken is visszaköszön, mint a kulcslyukcímke, ami az épület belső, legapróbb részletekig kiterjedő kidolgozottságának jelzőértéke is egyben. Persze nem itt jelenik meg hangsúlyos elemként, hanem az épület kerítésén és kapuján, ahol mint fő díszítőmotívum már messziről hirdeti a külvilág felé, hogy az épületet nem közönséges halandó birtokolja.

A kerítés kapuján elhelyezkedő címerdísz (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A palota szalonjának kétszárnyas, családi címerrel díszített ajtaja (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az épület külön érdekessége, hogy a palotát a Pollack Mihály térre néző homlokzata előtt oroszlánfejes vastuskókon álló láncok határolják. A láncok szimbolikusan az épületet védték, határt szabva a betolakodónak és a kívülállónak, de egyúttal felerősítették azt is, hogy a palota fizikailag még inkább elkülönüljön a környezetétől – Józsefváros akkori kispolgári, falusias világától. Szimbolikus erejét mutatja, hogy nem maradt észrevétlen a már említett Odescalchi Sándor előtt sem, aki számára ez a lánc több volt, mint egy építészeti díszítőelem.

A következőket írta a palotát megöröklő és 1911-ben hercegi rangot kapó Festetics Tasziló épületéről: „Festetics Tasziló herceg egyemeletes szürke palotája […] előtt vagy másfél méterrel a hercegi azilumjogot jelző láncok érik a földet oroszlánfejjel díszített alacsony vaspillérek között. Mikor gyermekkoromban néha átugrottam ezeket a láncokat, nem sejtettem, hogy – legalább elvileg – Festetics herceg »pallosjoga« alá kerültem. A hercegek hajdan láncokkal vették körül palotájukat és aki a láncokon belül volt, annak élete-halála felett ők ítélkezhettek.”

A palotát övező láncok (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A láncokat tartó oroszlánfejes vastuskó (Fotó: Dubniczky Zsolt)

Valószínűleg kevés olyan épület van Budapesten, amelynek a felépülése nemcsak egyéni célokat, hanem határozott társadalmi elgondolást is rejt magában. A Festetics-palota ilyen! Amikor épült, egy olyan kijelentés hangzott el Festetics György szájából, ami egy elszánt és egyértelmű cselekvési programot jelentett a maga és osztályostársai számára.

Talán többször is hangoztatta, hogy „egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája a nélkül, hogy Pesten is ne legyen”, ami a nemzeti érzelmek megdobogtatása mellett egy reális, a kijelentésben rejlő valós tartalmat is hordozott. Ugyanis nem sokkal a pesti palotájának építkezését megelőzően, 1858-ban Festetics a császárvárosban, Bécsben építkezett, a Berggasse 16. szám alatt. S magyar főúrként – a nemzeti érzelmek felerősödésének időszakában – joggal érezte úgy, hazájának is tartozik azzal, hogy Magyarország leendő fővárosában szintén palotát emeltet magának.

Természetesen megvolt mindennek a politikai vonatkozása is, hiszen mint az 1867-es Andrássy-kormány király személye körüli minisztere egy olyan tárcát vállalt, ami egy kényes egyensúlyt képezett hazánk és a Habsburg udvar között. A gróf politikai életben játszott szerepe pedig egy olyan hátteret igényelt, amely egy politikailag és emberileg is terhelt időszak végén a kölcsönös bizalmatlanság feloldását és a közös hangok megtalálását szolgálta.

A Festetics-palotán 2014-ben elhelyezett Ybl-emléktábla (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nyitókép: A pesti mágnásnegyed első főúri palotája (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)