Kelenföld, a Gellért-hegytől délre elterülő lapos terület sokáig jórészt beépítetlen volt. A két háború között kezdett beépülni a terület annak ellenére, hogy ez a rész mocsaras, vizes volt, ezért az itteni lakóövezetet „Bibic-telepnek” hívták a vízimadarak után. A Budai Napló így jellemezte a területet az 1934. január 1-ei számában:
„Bibic-telepnek csúfolják és méltán Budapestnek ezt a máról-holnapra kinőtt egyik városrészét, amely a Kelenföld alsó részén néhány év alatt oly rohamosan fejlődött számottevő városrésszé, mint e város egyik külső része sem. Ma már 3–4000 lakosa van e telepnek, nagyobbára tisztviselők, kereskedők, iparosok, ipari munkások, akik nemcsak szorgosan összegyűjtött pénzecskéiket öltlék bele a vizenyős s egyedül a bíbicek és más gázló madarak által járható talajon levő telkecskéikbe, – de építési kölcsönökkel is terhelték gazdaságilag gyenge vállaikat.”
A lap megjegyezte, hogy az építkezést itt a telkek feltöltésével kellett kezdeni, hogy „kint legyenek a vízből”. Alig több, mint 25 évvel később e terület beépítéséről adott hírt a Népszabadság, amely 1960. augusztus 4-én ezt írta:
„Új lakótelep építését kezdik meg az ötéves tervben Kelenföldön, a volt Bibic-telep helyén. Az építkezés nagyobb arányú lesz, mint a most épülő lágymányosi lakónegyedé.”
Az új lakótelepet házgyári-paneles technológiával tervezték felépíteni úgy, hogy a 10 emeletes házak mellett 15 emeletes öntöttbeton technológiájú épületeket is emelnek.
A lakótelep építése 1969-ben. Balra a Tétényi út 29. számú ház, a háttérben a Fraknó utca 3. (Fotó: Fortepan/Képszám: 194925)
A paneltechnológiával emelt házakat az Óbudai Házgyár paneljeivel képzelték el, a tervezett 7500 lakásból 5200 elemei érkeztek volna a Szentendrei útról. A kinézett terület egykor szeméttelep volt (ami azért akkor mást, jórészt komposztálható szemetet jelentett), de a mocsaras múlt megtréfálta az építkezőket. A magas talajvíz hátráltatta az építkezést, és bár 1966 januárjában elkezdték a panelek szállítását, a rossz talajviszonyok miatt az alapozás nem volt kész, ezért az építkezés csúszott.
Maga a házgyár is új volt – a maga nemében első az országban –, az első itt készített elemekből épített, 60 lakásos ház 1966 februárjában készült el Budafokon.
Kelenföldön a tervezett lakások alapterületét átlagosan 53 négyzetméterre tervezték, az első lakásokat hivatalosan februárban kezdték összeszerelni, de valójában a munka március elején indult egy 180 lakásos épülettel.
Az Etele út (akkor Szakasits Árpád) út 1969-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 100906)
Időközben a lakásszámot megnövelték, 1967-ben már 8425 lakás építéséről szóltak a tervek. Az épülő panelházakról a Budapest folyóirat 1967. áprilisi számában Kőszegi Margit és Berti Béla az alábbiakat írta:
„A lakótelep belső részén kiképezett zöldterületet a házgyári termékek tízszintes sávházai veszik körül, az öntött kavicsbetonból épülő 15 emeletes pontházak pedig felkiáltójelként emelkednek ki, az épületek elhelyezkedésének ritmikáját biztosítva. Az időközben módosított tervek szerint a lakások átlagos szobaszáma a kettő feletti (2,1), átlagos alapterülete pedig 49,3 négyzetméter, a tanácsi rendelkezésű és szövetkezeti lakások együttes 53 négyzetméteres – kétszobás lakásra vonatkozó – normatívájával szemben, bár 46 négyzetméteres lakások tervezése is megengedhető.”
A lakásokról megjegyezték, hogy ellátják azokat beépített szekrénnyel és konyhabútorral, valamint hogy a lakásokat elsősorban fiatal házasok és többgyerekes családok kapják majd. Ne feledjük, a szocializmusban jórészt a hatalom döntött arról, ki kaphatott lakást az államilag épített otthonokban.
Az eredeti, szűkebb értelemben vett Kelenföldi lakótelep építése 1983-ig tartott, eddig összesen 9387 lakást adtak át, ám a XI. kerületnek ezen a részén további lakótelepek is épültek, amelyek gyakorlatilag egybefolynak a kelenföldivel, így a Fehérvári úti lakótelep, az Andor utca, Kondorosi út körzetében, vagy a mai Allende parki lakótelep.
A lakótelep központjában épült szolgáltatóház 1975-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 151843)
Kelenföld központja mindenképp a Bikás park, amelyet állítólag azért hagytak üresen, mert az itteni talajviszonyok nem tették lehetővé a beépítését. A Bikás park mellett 1974–1979 között kétszintes szolgáltatóház épült, élelmiszerüzlettel és más szolgáltatóüzletekkel, mozival és itt kapott helyet az Budapesti Művelődési Központ is, amelynek épületében a FSZEK fiókkönyvtárat üzemeltet.
Az elmúlt évtizedekben a kelenföldi házak nagy része átesett a panelkorszerűsítésen, a Bikás parkban és az utak mentén magasra nőttek a fák, és a XI. kerület ma elképzelhetetlen lenne e nélkül a városrész nélkül.
Nyitókép: Az Etele és a Tétényi út sarka 1976-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 187709)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció