A Corvin Áruházat egy német cég, a hamburgi M. J. Emden und Söhne cég alapította. A saját korában hatalmasnak számító üzletház már a nyitás éveiben a „plázázás” élményét nyújtotta, nemcsak vásárolni lehetett benne, hanem egyéb szolgáltatások is elérhetők voltak itt: kávéház, étterem vagy menetjegyiroda, ahol a bel- és a külföldi vasúti és hajójegyeket árusítottak. Gyorsfényképészet is működött az áruházban, de rendszeresek voltak a divatbemutatók, és rendeztek itt kiállításokat is.

A Corvin Áruház fénykorában

Korábban, 1906–1915 között az Apolló filmszínház működött itt. A telek egy alapítvány tulajdonában volt, a Kasselik Ferencz és Erzsébet Alapítvány (amelyet Kassellik Ferenc dúsgazdag építési vállalkozó és neje alapított a hagyatékuk kezelésére és jótékonykodásra), és ez az alapítvány készítette el az első terveket, és kért 1922-ben építési engedélyt a telekre. A terveket Reiss Zoltán és Jemnitz E. Zsigmond készítette. A telket 1925-ben vette meg az alapítványtól a Corvin Áruház Részvénytársaság. 

Az építkezést tehát már a német tőkével indított Corvin Áruház Részvénytársaság végezte, és az áruházat is már e cég nyitotta meg.

Az épület mellékutcák felőli homlokzata sem szűkölködött a szobrokban, díszítőelemekben: a képen a Corvin Áruház Flór utcai (ma Márkus Emilia utca) részlete látható (Fotó: Magyar Iparművészet 1926. 1–2. szám​)

A korabeli tudósítások szerint a hivatalos átadó 1926. március 23-án este 6 órakor volt, ahol sok előkelőség jelent meg, a Budapesti Hírlap másnap, március 24-én ezt írta az eseményről:

„A Corvin-Áruház nagyszámú előkelő vendégek jelenlétében ma este hat órakor nvilt meg. Az ünnepségen Walko Lajos kereskedelmi miniszter elfoglaltságára való tekintettel Wimmersperg Frigyes báró államtitkár jelent meg, akit a Corvin-Áruház Részvénytársaság elnöke, Scitooszky Tibor dr. volt külügyminiszter, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója üdvözölt.”

Beck Ö. Fülöp domborűve az áruház lépcsője fölött (Fotó: Magyar Iparművészet 1926. 1–2. szám​)

A nagyközönség számára másnap reggel, 1926. március 24-én 10 órától volt látogatható az áruház, és a nyitás idejére a Blaha Lujza tér „feketéllett” a tömegtől, annyian voltak, hogy a rendőrségnek kellett a rendet fenntartani. Az Esti Kurír című lap 1926. március 25-i száma így írta le a megnyitás előtti perceket: 

Ezrekre menő tömeg hullámzott egész délelőtt a ma megnyílt Corvin áruházban

Már kora reggel özönlött a közönség nagy tömegben a Corvin-áruház kirakatához, hogy megszemlélje az azokban elhelyezett árukat és a tízórai megnyitásnál jelen lehessen. A tömeg egyre gyűlt és a rendőröknek nehéz munkájuk akadt, hogy a rend fenntartását biztosítsák. A Blaha Lujza tér valósággal feketéllett a nagy embersokaságtól s megakadt a villamosforgalom is az áruház épülete elött húzódó vonalon. Mindenki elsőnek akarta megismerni Budapest érdekes, nagyszabású látványosságát, a Corvin-áruházat.

A Corvin Áruház épületének nagy világítóudvara (Fotó: Magyar Iparművészet 1926. 1–2. szám​)

Az áruház nemcsak a budapesti közönség körében hozott sikert, mivel könnyen elérhető volt mind a Keleti mind a Nyugati pályaudvarról, ezért a vidékről a fővárosba érkező bevásárlók körében is népszerű volt a Corvin, ahol szinte mindent beszerezhettek, így előfordult, hogy a fővárosba vásárolni utazók eleve oda készültek.

A Magyar Élet képes könyve 1928-ban így dicsérte az áruházat:

„Biztos, hogy nagyobb- méretű áruházak vannak a külföldön, de az egészen bizonyos, hogy a Corvin Áruháznál modernebb és gyakorlatibb megoldású áruház sehol sincs a világon. A tervező minden eszközzel arra törekedett, hogy az áruelosztás a legegyszerűbben történhessék ebben a modern üzleti palotában s hogy a vásárló közönség ezrei a legnagyobb forgalom mellett is a legrövidebb idő alatt és a legprecízebben szerezhessék be azt, amire éppen szükségük van.”

Ez a borítás takarta el sokáig az áruház eredeti homlokzatát (Fotó: Fortepan/Képszám: 123838)

A Corvin felállványozva, de már az alumíniumborítás és a védőháló nélkül 2021 februárjában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az áruház kezdetben 245, majd az 1920-as évek végén már 600 alkalmazottal dolgozott, külön osztály készítette például a dekorációkat és a hirdetéseket. Az árukészlete is nagy volt, és törekedett arra, hogy amit lehet, azt magyar gyártótól szerezzen be, akár úgy is, hogy külföldi terméket nem importált, hanem itthoni gyártót keresett hozzá.

A Corvin eddig rejtett díszei (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Annak ellenére, hogy Corvin igazi nagyvárosi áruház volt, nemcsak luxuscikkeket árult. Ennek jó példája, hogy már az 1920-as évek végén volt „egypengős” osztálya, ahol nagyon sok terméket, termékcsomagot kínált – ahogy a neve is mutatta – fix, egypengős áron, legyen az ruházati termék vagy akár konyhai áru. Ugyancsak sikeres volt a Corvin rendszeres karácsony utáni téli, illetve nyári vására.

A Corvin eddig rejtett díszei (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az áruház kávéházáról a már idézett Magyar Élet képes könyve beszámoló a következőket írta:

„A dunaparti hoteleknek, a Hungáriának, a Carltonnak vagy a Bristolnak nincs elegánsabban és művésziesebben berendezett étterme, mint a Corvin Áruház büfféje. A falakat bordó selyemtapéta borítja, az asztalok fölött piros ernyős villanylámpák égnek, a teríték hó fehér abroszokon ezüst evőeszközökből és márkás porcellánokból áll, szóval megvan minden, ami a legelőkelőbb éttermeknek dísze.”

Mindezek ellenére egy négyfogásos ebédet kávéval együtt 1 pengő 60 fillérért meg lehetett venni.

A Corvin eddig rejtett díszei (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az áruház sikeres volt, folyamatosan fejlesztették, 1931-ben ki is bővítették, és az 1931-es téli vásár nyitányaként (amelyben egy nyakkendőt 48 fillérért, egy pár férfizoknit 58 fillérért, egy bélelt, galléros Oxford férfiinget 5,80-ért kínáltak, a végig bélelt női kabátok már 14,80-ért elérhetők voltak), januárban átadták a város első mozgólépcsőjét is. Ekkor avatták fel az áruház új éttermét, élelmiszerosztályát is.

A Corvin eddig rejtett díszei (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A részvénytársaság nyereséges volt, a tulajdonosok jelentős hasznot zsebelhettek be még úgy is, hogy nemcsak az alkalmazottaknak adtak az átlagosnál magasabb bért, de jótékonykodtak is. Már a megynyitó napján 50 ezer koronát adományoztak az az évi tiszai árvízkárosuktak megsegítésére. A nagy gazdasági válság alatt nehezebben élőknek a Corvin nemcsak a megfizethető áraival (azaz kisebb haszonkulccsal) kívánt segíteni, de 1930-től kezdve naponta 250 rászorulónak ingyenebédet is adott. Az áruház üzletpolitikáját jól jellemzi, hogy a Textil-ipar című lap 1938. július 15-én ezt írta:

„Megállapítottuk, hogy a Corvin konfekcionált áruk – még a legolcsóbbak is – nagy gonddal, becsületes igyekezettel vannak elkészítve. Említésre méltó olcsóságok: pamut- és müselyembluz 1.90, flanel- és kartonbluz 2.90, flokonbluz 3.90 P.”

Az épület kisebb károkkal ugyan, de túlélte a II. világháborút, bár maga az üzlet 1944-ben bezárt, de 1945 márciusában ismét megnyitott. A háború után, 1948-ban változott a tulajdonosi kör, ugyanis a háború után minden magyarországi német érdekeltséget a szovjetek kaptak meg hadizsákmányként, így az áruház 1948-tól egészen 1952-ig szovjet tulajdonba került, csak 1952-ben kapta meg a magyar állam.

A Corvin Áruház a Blaha Lujza téren 1961-ben. Balra a Somogyi Béla (Rökk Szilárd) utca, jobbra a Márkus Emília utca (Fotó: Fortepan/Képszám: 102393).

A Corvin épülete az 1956-os forradalom harcaiban jelentősen megsérült. A külső homlokzat „renoválására” 1966-ban került sor, amikor is a régi homlokzat felújítása helyett egy „modern” alumíniumburkolatot kapott.

Ezt a burkolatot kezdték el lebontani a közelmúltban, a napokban pedig lekerült a védőháló is az épületről, így előtűnt a megkopott, koszos, de így is figyelemre méltó homlokzata az áruház építésének 95. évfordulóján.

Nyitókép: A Corvin Áruház az 1920-as végén, 1930-as évek elején korabeli képeslapon