Európában az ipari forradalom óta, hazánkban pedig a XIX. század második felétől kezdve épültek víztornyok, elsősorban a lakosság és a gyárak, az ipari üzemek vízellátásának biztosítására. A víztornyok főként betonból vagy téglából, ritkábban fémből készültek.

Vasbeton szerkezetű volt a Zielinski Szilárd mérnök, műegyetemi tanár által tervezett kőbányai (1903), szegedi (1904), Margit-szigeti (1911) és svábhegyi víztorony (1912) is. Zielinski alkalmazta először és honosította meg az idehaza akkor még újdonságszámba menő anyagot.

A XX. század elején a Fővárosi Közmunkák Tanácsa kezelésében lévő közkert, a Margit-sziget fenntartásához nagy mennyiségű öntözővízre volt szükség, ennek érdekében kutakat, gépházat, hálózatot és 1903-ban víztornyot építettek. A Margitszigeti Víztorony impozáns épülete Zielinski Szilárdon kívül Ray Rezső építész terveit is dicséri. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad udvarán álló 55 magas épület vasbeton pillérei biztosítják a fő tartószerkezetet, ezekre nehezedik a 13 méter átmérőjű, 600 köbméter kapacitású víztartálya.

A Margitszigeti Víztorony 1911-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Működtetését 1950-ben átvette a Fővárosi Vízművek. A Margitszigeti Víztorony üzemelése fél évszázad után, az 1960-as években megszűnt, majd vasbeton medencéjének falait lebontották. A főváros egyik legszebb ipari műemléke ezt követően – egészen napjainkig – kilátótoronyként és kiállítóhelyként működik. Nyolcerkélyes kilátóterméből gyönyörű körpanoráma nyílik a fővárosra. A 2013-ben felújított építmény a Fővárosi Vízművek Zrt. jelképe, a vállalat logójának része.

Napjainkban is a Margit-sziget egyik éke Zielinski Szilárd és Ray Rezső alkotása (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A víztorony a Margitszigeti Szabadtéri Színpad udvarán áll (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Zielinski Szilárd munkája az 1912-ben elkészült Svábhegyi Víztorony is (XII. kerület, Eötvös út 41). Nyolcszögű szerkezetében hasonlít margitszigeti párjára, de annál valamivel kisebb: 30 méter magas, vasbeton víztartálya pedig 30 köbméter kapacitású és 6,2 méter átmérőjű. Bár ipari műemléknek minősül, a mai napig üzemelve a budai hegyvidék lakosságának vízellátását biztosítja. A víztorony a múlt évi felújítása után visszakapta építéskori szépségét.

A felújított svábhegyi víztorony napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Eötvös úti víztorony 30 méter magas,víztartálya 6,2 méter átmérőjű (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 1912-ben Újpesten elkészült víztorony (IV. kerület, Árpád út 144.) ugyan napjainkban már nem üzemel, mégis meghatározó jelentőségű építménye Újpest városképének. Mihailich Győző és Dümmerling Ödön tervei alapján 1912-ben készült el historizáló-szecessziós stílusban. Az akkor még Budapest agglomerációjához tartozó Újpestnek ekkor épült ki az önálló vízvezeték-hálózata.

Az újpesti Árpád úton 1912 óta áll a víztorony (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A vasbeton-tégla vegyes szerkezetű víztorony részeként hatalmas, 1500 köbméter űrtartalmú víztároló tartály épült, amely 15 méter átmérőjű, a torony csúcsa pedig 57 méter magas. A II. világháborúban a német csapatok sikertelenül próbálták felrobbantani, a háborút követően 2003-ig a környékbeli gyárak vízellátását biztosította. Azóta az építmény funkciótlanul várja a sorsát.

Az újpesti víztorony tartálya 1500 köbméter űrtartalmú és 15 méter átmérőjű (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Blaha Lujza térhez közeli Csokonai utcában lévő toronyról (VIII. kerület, Csokonai utca 3.) kevesen tudják, hogy az egykori Népszínház, majd Nemzeti Színház víztornya, kiszolgálóépülete volt. A Szent István-bazilika megépítésében is fontos szerepet játszó Kauser József tervei alapján 1895-ben készült el a 47 méter magas torony.

A Nagykörút alatti alagútban futó csővezetéken keresztül jutott el a víz a toronyból a színházba, segítve a színpadtechnika hidraulikus berendezéseit. A Nemzeti Színház 1965-ös felrobbantását követően a víztorony is funkciótlanná vált, egykori víztartálya ma tárgyalóteremként működik.

A Nemzeti Színház egykori víztornya a Csokonai utcában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

 A Népszínház (később Nemzeti Színház) víztornya egy 1896-ban készült felvételen, amelyet Kauser József tervezett (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Következő helyszínünk a Népligetben található, az 1950 óta üzemen kívül álló téglaburkolatú víztorony, a hozzá kapcsolódó gépház és aknakút műemlék épülete (IX. kerület, Hazlinszky Frigyes sétány 106). Az épületegyüttes 1892-ben Kajlinger Mihály tervei alapján épült, eredetileg a Népliget és a Tisztviselőtelep ivóvízellátása volt a feladata. A 35 méter magas torony henger alakú víztartályát hat pillér tartja, falán hat téglakeretezésű körablak látható. Kúp alakú csúcsa palafedést kapott. A torony déli oldalához kapcsolódik az egyemeletes gépház épülete.

A víztorony és gépház épülete 1950 óta funkciótlanul áll a Népligetben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A népligeti épületegyüttes Klösz György archív felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Víztornyok nyomában járó fővárosi körutunk utolsó állomása is a Ferencvárosban található: a Sertésközvágóhíd épületei 1902-ben készültek el (IX. kerület, Gubacsi út 6). A modern épületegyüttes része volt a Mihályik István által tervezett, az ipartelep vízellátását biztosító víztorony is. A sárga-vörös téglahomlokzat, a fiatornyok és a mészkőből faragott díszítmények, a mintás burkolatok különleges szépséget adnak a historizáló épületnek. A kétszáz köbméter kapacitású víztorony egykor az épületegyüttes gépészeti központjához kapcsolódott, de napjainkban ma már egyedül áll a romos épület közepén.

 A Sertésközvágóhíd míves víztornyának részlete (Forrás: Hungaricana)

Archív fotó a Sertésközvágóhíd még teljes épületegyütteséről, a víztorony jobb oldalon látható (Forrás: viztorony.hu)

Szépség és funkcionalitás – e két szempont jól ötvöződött a felsorolt víztornyok esetében. S bár eredeti funkcióját már nem mindegyik őrzi, szépségükre még ma is rácsodálkozhatunk, ha feléjük visz az utunk.

Nyitókép: A felújított svábhegyi víztorony napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)