Kiválasztották a XII. kerületi második világháborús emlékművet

2021. ápr. 8. 15:00

A hiány és a remény szimbolikája - így értékelte a bírálóbizottság azt a győztes emlékműtervet, amely a XII. kerületben, a városmajori templom melletti területen épül majd fel, és a második világháború helyi áldozatainak állít emléket. Lezárult a szoborpályázat, bemutatták a legszebb alkotásokat.

A Hegyvidék Önkormányzat tavaly szeptemberben írt ki pályázatot  azzal a céllal, hogy emléket állítson a második világháború XII. kerületi civil és katonai áldozatainak. A műalkotást a XII. kerületi Csaba utca – Maros utca kereszteződésénél, a Városmajori templom melletti területen állítják majd fel. A határidőig 33 pályázat érkezett – olvashatjuk a hegyvidék.hu-n, ahol be is mutatták az alkotásokat.

A kerület honlapjának írása emlékeztet rá:  a pályázati kiírás előírta, hogy a pályamű olyan absztrakciót valósítson meg, mely tágabb értelemben képviseli az érintetteket, befogadó legyen, amelyben mindenki magára ismerhet vallásától, nemzetiségétől, társadalmi hovatartozásától függetlenül. A pályázat országos, nyilvános, egyfordulós, jeligés volt, amelyre munkájukat hivatásszerűen végző szobrászok pályaműveit várták. Azt is kérték, hogy a pályázók tegyenek javaslatot az 1556 áldozat nevének elhelyezésére az alkotáson.

A tervek szerint a városmajori templom szomszédságában, a Maros és a Csaba utca sarkán áll majd az új II. világháború emlékmű (Fotó: Google Streetview)

A pályázatot nagy érdeklődés kísérte, a benyújtott pályaművek több mint egyharmada újszerűen dolgozta fel a témát, a XXI. századi emlékmű- szobrászat új szempontú megközelítését jelenítették meg terveikben – olvasható a kerület honlapján.

A bírálóbizottság a teljes pályázati anyag áttekintését követően a benyújtott 33 pályamű közül 8 legjobbnak ítélt pályaművet emelt ki. A kiemelt nyolc pályázat között az alábbi szobrászművészek alkotásai szerepeltek: Czér Péter (Budapest), Kelemen Zénó (Budapest), Lakatos Pál Sándor (Kecskemét), Mohácsi András (Budapest), Nagy Benedek (Monor), Párkányi Raab Péter (Budaörs), Rádóczy László (Pécs) és Stremeny Géza (Csobánka).

A zsűri a nyolc pályamű közül szavazással választotta ki a megvalósításra ajánlott pályamunkát, Mohácsi András tervét. Mint írják, Mohácsi András „Emlékkő” jeligéjű pályázatában található alkotás terve két hasábból álló gránittömb. A két tömb között alulról felfelé haladva egyre növekvő hiány emelkedik fel a két oszlop legfelső pereméig. A két oszlop között egy hiányzó alakzat képe jelenik meg.

Az emlékmű terve a hiány és a remény szimbolikáját fogalmazza meg. Az alkotás a hiány ábrázolásán keresztül az egység megtörését jeleníti meg, a kioltott életek eltűnése fájdalmas hiányként él tovább bennünk.

A zsűri által kiválasztott pályamű, az „Emlékkő” elnevezésű alkotás (Fotó: hegyvidek.hu)

A bírálóbizottság szerint az emlékmű terve drámai ellentéten keresztül rajzolja meg a hiányt. Karaktere megtartja a templom harangtornyának felfelé törekvő jellegét, de a beton harangláb átirata itt negatív formában jelenik meg. A megjelenítendő nevek a két oszlopon a felület síkjába süllyesztve rozsdamentes acél fémelemeken az oszlopok oldalán jelennek meg.

A továbbiakban a kilencfős bírálóbizottság értékelését közöljük a másik hét kiemelt alkotásról:

Czér Péter és Nagy Virág „Sötétkövek” jeligéjű terve egy elképzelt régi temető elcsendesítő, meditatív hangulatát idézi. A keskeny sétáló ösvények emellett 14 db sötét gránittábla hever látszólagos rendezetlenségben. A templom főhomlokzata felé néző súlyos, sötétszürke kőlapokat párhuzamos elrendezésben egy központi, jelszerű kompozíció szervezi maga köré.

 „Sötétkövek” (Fotó: hegyvidek.hu)

A központi kompozíció drámai hatású, amelyen kőtömbökön álló és korabeli fényképek alapján acéllemezből kimetszett figurák sziluettjei láthatók. A képek, pontosabban azok hiánya, különböző embercsoportokat ábrázolnak (család, szerelmespár, kisfiú), akik sietnek, menekülnek, összekapaszkodnak.

Kelemen Zénó „Reménymező” jeligéjű pályázata az identitás, emlékezet, örökség kulcsfogalmai köré szerveződik. Az emlékezeti hely alapját a XII. kerület alaprajza adja, utalva az áldozatokat összekötő helyszínre. Középpontjában egy bronzkapu áll, amely megnyílik és reményként az új életbe történő belépés lehetőségét fejezi ki. A kapu egyik oldalán a katonai áldozatok nevei sorakoznak feszes geometrikus alakzatban, átellenesen a másik oldalon a civil áldozatok organikus csoportjai helyezkednek el.

„Reménymező” (Fotó: hegyvidek.hu)

Az emlékezeti mező másik központi eleme a prizmamező. A kerületi áldozatok nevei prizmákra gravírozva jelennek meg, minden prizma egy-egy oldalára egy-egy név kerül. A prizmák tulajdonságaiból adódóan a különböző oldalak egymást tükrözik vissza, így a nevek halványan egymásba olvadnak, ezzel is utalva sorsuk összekapcsolódására.

Lakatos Pál Sándor „..az égre írj, ha minden összetört!” jeligéjű pályamű alapötlete, hogy a fronton harcoló katonák kilőtt ágyúhüvelyekből az otthonmaradottakra gondolva emléktárgyakat készítettek. Ezekre a tárgyakra néhol igen mívesen neveket, dátumokat véstek, kalapáltak. A szoborterv egyetlen gigantikusra felnagyított bronzból készült tárgy, melynek felületén reliefszerűen jelennek meg a katonai eszközökre, fegyverekre, lebombázott városokra utaló formák.

„..az égre írj, ha minden összetört!” (Fotó: hegyvidek.hu)

Az ágyúhüvely, a henger mint mértani alapforma, (emlék)oszlopra, pecséthengerre is emlékeztet, amelynek felülete gazdagon barázdált, ékírásszerű jelei meg tudják idézni a történelem kezdeteit. A mű plasztikai eszközökkel képes olyan drámai hatást kelteni, amely a háború összes áldozatának tragédiáját kifejezi.

Nagy Benedek „Földanya” jeligéjű alkotása az egyetemes gyászt kívánja kifejezni, minden élet anyja, védi és siratja értelmetlenül elvesztett gyermekét és lelkében őrzi annak hiányát. A kemény kősziklányi nőalak tömegébe negatív formákkal fogalmazza meg az elveszett hozzátartozó alakját. A testnélküliség a hiány érzése által fokozza az emlékezés fájdalmát. A szobor talapzata síklapokkal határolt bazalt kubus, a föld mélyéről előtörő izzó láva megszilárdult tömege.

”Földanya” ​(Fotó: hegyvidek.hu)

Párkányi Raab Péter „Emlékezet” jeligéjű pályaműve a Városmajori templom tornyának formáját idézi meg az emlékmű tömegének, amelyen különböző alakok helyezkednek el. A templomtorony formailag alkalmas az áldozatok neveinek megjelenítésére, valamint plasztikák, emberi alakok megformálására. A mű különböző karakterek megjelenítésével utal a különböző sorsok előtti tisztelgésre, megemlékezésre. Az építmény anyaga vas, az alakoké bronz.

„Emlékezet” (Fotó: hegyvidek.hu)

Rádóczy László „Postumus” jeligéjű pályázata. Az emlékhely fizikai és spirituális középpontjában álló szobor egy korábban tervezett, azonos tematikájú emlékhelyhez készült. A plasztika egy felnagyított, az ember fájdalmában, gyászában összeszorított öklének karakteres, síkokkal kimetszett darabját, az egyetemes, erőteljes és egyértelmű fájdalom-szimbólumot használja a közös emlékezet megjelenítésére. A szobor dinamizmusa, aszimmetrikus szerkezete szintén a drámai eseményekre utal.

„Postumus” (Fotó: hegyvidek.hu)

A felületkialakítás, a felgyűrődést idéző mélyedésbe helyezett emlékműplasztika a mikrokörnyezetével együtt alkot egészet. A terület súlypontjába állított szobrot feltáró sétány járófelületébe ágyazott – az áldozatok nevét soroló – kis táblák sötétedés után „fényfolyosóként” adják az emlékhely díszkivilágítását.

Stremeny Géza „Bronztövis” jeligéjű pályaműve sötétre patinázott bronzkúp, amely a csúcs felé egyre fényesedő, polírozott felszínű. Kézzel elérhető magasságban, alul-felül töredezett sávban, mélyített felületen helyezkednek el a nevek. Ez a felület – hasonlóan egy lehántott kérgű fatörzshöz – világosabb, mint az alapfelület.

„Bronztövis” (Fotó: hegyvidek.hu)

A köralaprajzú forma a körülsétálásra és a felvésett névsor olvasására inspirál. Az ég felé mutató csúcsos, hegyes forma (pl. obeliszk, piramis, templomtorony) az épített jelteremtés univerzális ősi hagyománya, de valaki nézheti hatalmas lándzsahegynek vagy tövisnek is. A XII. kerületi lakosság szenvedése és áldozatai egy összefüggő globális tragédia-láncolat részei voltak, éppen úgy, ahogyan a tövis is része a töviskoszorúnak.

Forrás: hegyvidek.hu

Nyitókép: Második világháborús emlékmű készül a XII. kerületben (Fotó: hegyvidek.hu)

Összesen 10 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Könnyű választani a nyertesek közül 3-4 kifejezetten kifejező alkotást. Emberi arányúak, érdekes alakzatok, nemes anyagokból készülnének. Két körülmény elhibázott: a helyszín és az emlékállítás értékvesztése. A városmajori templomok környezete szent. Nem csak a templomjáró közösségnek, de az építészet rajongóinak, a nagyvárosi parkokban nyugalmat keresőknek szent. Kell még 19-re egy újabb emlékművet húzni egy ilyen jelekkel amúgy is túlterhelt helyen? Valóban, a II. világháború (és az elsőé is) emlékhelyei rendkívül rosszul sikerültek eddig. Lehet, hogy nem csak Magyarországon, de hazánkban sorolhatnánk. Sajnos az újabbak újabb sebeket tépnek föl egyre több vitát, indulatot váltanak ki. Még egyel több esetlegesen jó nem válthatja meg az előző botrányos emlékköveket. Minél több helyen van, annál inkább jelentéktelenné válnak a valóban nemzeti léptékű, Magyarországhoz méltó emlékhelyek. Terror Háza, Trianon emlékmű, Hősök tere, Kossuth tér, Mátyás király emlékmű Kolozsvárt, Szent István lovasszobra a Halászbástyán...

Válaszok:
Sándor | 2021. április 9. 20:40
Sándor | 2021. április 9. 20:46

Teljesen egyetértek. Ide NEM SZABAD semmit építeni, mert betakar az Árkay tervezte templom-kompozicióba. Amúgy már tele van a város mindenféle második világháborús emlékművel és torkig vagyok velük.
(A "botlókövek" is csak arra jók, hogy esős időben a figyelmetlen emberek, a vakok, stb. megcsússzanak a bronzlapon, és ez az egyetlen eset amikor egyetértek a színesfémgyűjtőkkel.)


Valamit erre még. Anno úton, útfélen volt egy ötágú csillaggal megspékelt obeliszk az elesett hős szovjet katonáknak. Ezeket már zömmel eltakarították!
A sok ilyen háborús emlékművet el kell takarítani, legfeljebb megfelelő helyen egyet-kettőt meghagyni. Én értem Pokorny úr rossz lelkiismeretét a nagyapja miatt, de ez nem ok arra, hogy valami nonfigurativ rondaságot elhelyezzünk az egyik legszebb parkunk szélére.

Válaszok:
belter | 2021. április 10. 05:56

A családi szálak meghatározóak lehetnek, de itt inkább kerületi, országos kérdésről van szó. Nem is kell messzebb menni, a Hegyvidéken van egy súlyos teher, a Turul. Itt esztétikai, ikonográfiai, történeti, politikai, kegyeleti kérdések merültek fel, amelyek nem orvosolhatóak. A hegyvidéki vezetésnek viszont lépnie kellett és egy méltó, új kerületi emlékmű mellett döntött. Nehéz megfogalmazni, de a "kevesebb (darab) több" és a "mennyiség (nem) csap át minőségbe" tételek jutnak eszembe. Inkább a "takarítás" mellett döntenék magam is.

Válaszok:
Sándor | 2021. április 10. 11:38

A Turult azt hagyják békén, csak vegyék le a táblát róla. Az egy jól sikerült szobor jó helyen. A Városmajor szélét hagyják meg szabadnak, kell a tér, a levegősség ide. Ez belerondítana a templom együttesbe!
A háborús emlékművekkel csínján bánnék. Ezesetben a kevesebb = több elve alapján tényleg csak néhány maradna megfelelő helyen.


Itt üzenem a negatívokat osztogató hülyegyereknek, hogy kár erőlködnie. mert mindenki a szöveget nézi, nem azt, hogy ez sokezerből 8-10 embernek nem tetszik.


A Maros utcai orvosi rendelő mellett, ott ahol a szerencsétlen zsidókat (orvost és beteget) agyonlőtték, ott nincsen ház, az egy grund és fizetősen parkolnak ott kocsik. Nos oda a parkoló kocsik helyett egy kis emlékparkot kell csinálni a közepére egy szép szoborral.
A helyszín is adott, és egyezik, az emlékpark is szebb lenne, mint egy poros grund kocsikkal.


EL A KEZEKKEL A VÁROSMAJORTÓL. POKORNY MONDJON LE!


Összegzésként:
1. Volt egy II. világháborús emlékmű. Turullal. Ősi magyar szimbólum, mely ellen tüntettek a liberálisok…
2. Kiírtak egy új köztéri pályázatot a következő szándékkal: emléket állítson a második világháború XII. kerületi civil és katonai áldozatainak. Képviselje az érintetteket, amelyben mindenki magára ismerhet vallásától, nemzetiségétől, társadalmi hovatartozásától függetlenül.
3. A kerület vezetése egy olyan pályamunkát választott ki, melynek alkotója nyilvánosan a sajtóban is kikezdte Pokorny Zoltánt, mivel egy korábbi, a zsidóság emlékére állított domborművének avatóján a polgármester nem vett részt. A liberális tempó eredményeként a felállítandó emlékmű gyakorlatilag egy hétágú gyertyatartót fog ábrázolni. Ez természetesen a zsidóságnak méltó emléket állít, de az összes többi áldozatot megint kizárja a megemlékezésből.

Válaszok:
Sándor | 2021. április 28. 08:58

Kit tekintünk áldozatnak? Szerintem a besorozott német katona aki a Városmajor szélén esett el ezredmagával a Fasorban szintén áldozat volt. Hitler elsőszámú áldozata a német nép volt amelynek fiatlaságát vágóhídra hajtották, a házaikat lebombázták, stb. egy őrül diktátor parancsára. (Meg lehetett tagadni a katonai szolgálatot, de akkor az illető nem a fronton esett el, hanem a lakóháza udvarán lőtték agyon.)
Kissé tényleg egyoldalú az a szemlélet amelyik csakis a zsidóságot tekinti áldozatnak. A Don kanyarba kihajtott magyar bakának is csak egy élete volt.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó