A Hegyvidék Önkormányzat tavaly szeptemberben írt ki pályázatot  azzal a céllal, hogy emléket állítson a második világháború XII. kerületi civil és katonai áldozatainak. A műalkotást a XII. kerületi Csaba utca – Maros utca kereszteződésénél, a Városmajori templom melletti területen állítják majd fel. A határidőig 33 pályázat érkezett – olvashatjuk a hegyvidék.hu-n, ahol be is mutatták az alkotásokat.

A kerület honlapjának írása emlékeztet rá:  a pályázati kiírás előírta, hogy a pályamű olyan absztrakciót valósítson meg, mely tágabb értelemben képviseli az érintetteket, befogadó legyen, amelyben mindenki magára ismerhet vallásától, nemzetiségétől, társadalmi hovatartozásától függetlenül. A pályázat országos, nyilvános, egyfordulós, jeligés volt, amelyre munkájukat hivatásszerűen végző szobrászok pályaműveit várták. Azt is kérték, hogy a pályázók tegyenek javaslatot az 1556 áldozat nevének elhelyezésére az alkotáson.

A tervek szerint a városmajori templom szomszédságában, a Maros és a Csaba utca sarkán áll majd az új II. világháború emlékmű (Fotó: Google Streetview)

A pályázatot nagy érdeklődés kísérte, a benyújtott pályaművek több mint egyharmada újszerűen dolgozta fel a témát, a XXI. századi emlékmű- szobrászat új szempontú megközelítését jelenítették meg terveikben – olvasható a kerület honlapján.

A bírálóbizottság a teljes pályázati anyag áttekintését követően a benyújtott 33 pályamű közül 8 legjobbnak ítélt pályaművet emelt ki. A kiemelt nyolc pályázat között az alábbi szobrászművészek alkotásai szerepeltek: Czér Péter (Budapest), Kelemen Zénó (Budapest), Lakatos Pál Sándor (Kecskemét), Mohácsi András (Budapest), Nagy Benedek (Monor), Párkányi Raab Péter (Budaörs), Rádóczy László (Pécs) és Stremeny Géza (Csobánka).

A zsűri a nyolc pályamű közül szavazással választotta ki a megvalósításra ajánlott pályamunkát, Mohácsi András tervét. Mint írják, Mohácsi András „Emlékkő” jeligéjű pályázatában található alkotás terve két hasábból álló gránittömb. A két tömb között alulról felfelé haladva egyre növekvő hiány emelkedik fel a két oszlop legfelső pereméig. A két oszlop között egy hiányzó alakzat képe jelenik meg.

Az emlékmű terve a hiány és a remény szimbolikáját fogalmazza meg. Az alkotás a hiány ábrázolásán keresztül az egység megtörését jeleníti meg, a kioltott életek eltűnése fájdalmas hiányként él tovább bennünk.

A zsűri által kiválasztott pályamű, az „Emlékkő” elnevezésű alkotás (Fotó: hegyvidek.hu)

A bírálóbizottság szerint az emlékmű terve drámai ellentéten keresztül rajzolja meg a hiányt. Karaktere megtartja a templom harangtornyának felfelé törekvő jellegét, de a beton harangláb átirata itt negatív formában jelenik meg. A megjelenítendő nevek a két oszlopon a felület síkjába süllyesztve rozsdamentes acél fémelemeken az oszlopok oldalán jelennek meg.

A továbbiakban a kilencfős bírálóbizottság értékelését közöljük a másik hét kiemelt alkotásról:

Czér Péter és Nagy Virág „Sötétkövek” jeligéjű terve egy elképzelt régi temető elcsendesítő, meditatív hangulatát idézi. A keskeny sétáló ösvények emellett 14 db sötét gránittábla hever látszólagos rendezetlenségben. A templom főhomlokzata felé néző súlyos, sötétszürke kőlapokat párhuzamos elrendezésben egy központi, jelszerű kompozíció szervezi maga köré.

 „Sötétkövek” (Fotó: hegyvidek.hu)

A központi kompozíció drámai hatású, amelyen kőtömbökön álló és korabeli fényképek alapján acéllemezből kimetszett figurák sziluettjei láthatók. A képek, pontosabban azok hiánya, különböző embercsoportokat ábrázolnak (család, szerelmespár, kisfiú), akik sietnek, menekülnek, összekapaszkodnak.

Kelemen Zénó „Reménymező” jeligéjű pályázata az identitás, emlékezet, örökség kulcsfogalmai köré szerveződik. Az emlékezeti hely alapját a XII. kerület alaprajza adja, utalva az áldozatokat összekötő helyszínre. Középpontjában egy bronzkapu áll, amely megnyílik és reményként az új életbe történő belépés lehetőségét fejezi ki. A kapu egyik oldalán a katonai áldozatok nevei sorakoznak feszes geometrikus alakzatban, átellenesen a másik oldalon a civil áldozatok organikus csoportjai helyezkednek el.

„Reménymező” (Fotó: hegyvidek.hu)

Az emlékezeti mező másik központi eleme a prizmamező. A kerületi áldozatok nevei prizmákra gravírozva jelennek meg, minden prizma egy-egy oldalára egy-egy név kerül. A prizmák tulajdonságaiból adódóan a különböző oldalak egymást tükrözik vissza, így a nevek halványan egymásba olvadnak, ezzel is utalva sorsuk összekapcsolódására.

Lakatos Pál Sándor „..az égre írj, ha minden összetört!” jeligéjű pályamű alapötlete, hogy a fronton harcoló katonák kilőtt ágyúhüvelyekből az otthonmaradottakra gondolva emléktárgyakat készítettek. Ezekre a tárgyakra néhol igen mívesen neveket, dátumokat véstek, kalapáltak. A szoborterv egyetlen gigantikusra felnagyított bronzból készült tárgy, melynek felületén reliefszerűen jelennek meg a katonai eszközökre, fegyverekre, lebombázott városokra utaló formák.

„..az égre írj, ha minden összetört!” (Fotó: hegyvidek.hu)

Az ágyúhüvely, a henger mint mértani alapforma, (emlék)oszlopra, pecséthengerre is emlékeztet, amelynek felülete gazdagon barázdált, ékírásszerű jelei meg tudják idézni a történelem kezdeteit. A mű plasztikai eszközökkel képes olyan drámai hatást kelteni, amely a háború összes áldozatának tragédiáját kifejezi.

Nagy Benedek „Földanya” jeligéjű alkotása az egyetemes gyászt kívánja kifejezni, minden élet anyja, védi és siratja értelmetlenül elvesztett gyermekét és lelkében őrzi annak hiányát. A kemény kősziklányi nőalak tömegébe negatív formákkal fogalmazza meg az elveszett hozzátartozó alakját. A testnélküliség a hiány érzése által fokozza az emlékezés fájdalmát. A szobor talapzata síklapokkal határolt bazalt kubus, a föld mélyéről előtörő izzó láva megszilárdult tömege.

”Földanya” ​(Fotó: hegyvidek.hu)

Párkányi Raab Péter „Emlékezet” jeligéjű pályaműve a Városmajori templom tornyának formáját idézi meg az emlékmű tömegének, amelyen különböző alakok helyezkednek el. A templomtorony formailag alkalmas az áldozatok neveinek megjelenítésére, valamint plasztikák, emberi alakok megformálására. A mű különböző karakterek megjelenítésével utal a különböző sorsok előtti tisztelgésre, megemlékezésre. Az építmény anyaga vas, az alakoké bronz.

„Emlékezet” (Fotó: hegyvidek.hu)

Rádóczy László „Postumus” jeligéjű pályázata. Az emlékhely fizikai és spirituális középpontjában álló szobor egy korábban tervezett, azonos tematikájú emlékhelyhez készült. A plasztika egy felnagyított, az ember fájdalmában, gyászában összeszorított öklének karakteres, síkokkal kimetszett darabját, az egyetemes, erőteljes és egyértelmű fájdalom-szimbólumot használja a közös emlékezet megjelenítésére. A szobor dinamizmusa, aszimmetrikus szerkezete szintén a drámai eseményekre utal.

„Postumus” (Fotó: hegyvidek.hu)

A felületkialakítás, a felgyűrődést idéző mélyedésbe helyezett emlékműplasztika a mikrokörnyezetével együtt alkot egészet. A terület súlypontjába állított szobrot feltáró sétány járófelületébe ágyazott – az áldozatok nevét soroló – kis táblák sötétedés után „fényfolyosóként” adják az emlékhely díszkivilágítását.

Stremeny Géza „Bronztövis” jeligéjű pályaműve sötétre patinázott bronzkúp, amely a csúcs felé egyre fényesedő, polírozott felszínű. Kézzel elérhető magasságban, alul-felül töredezett sávban, mélyített felületen helyezkednek el a nevek. Ez a felület – hasonlóan egy lehántott kérgű fatörzshöz – világosabb, mint az alapfelület.

„Bronztövis” (Fotó: hegyvidek.hu)

A köralaprajzú forma a körülsétálásra és a felvésett névsor olvasására inspirál. Az ég felé mutató csúcsos, hegyes forma (pl. obeliszk, piramis, templomtorony) az épített jelteremtés univerzális ősi hagyománya, de valaki nézheti hatalmas lándzsahegynek vagy tövisnek is. A XII. kerületi lakosság szenvedése és áldozatai egy összefüggő globális tragédia-láncolat részei voltak, éppen úgy, ahogyan a tövis is része a töviskoszorúnak.

Forrás: hegyvidek.hu

Nyitókép: Második világháborús emlékmű készül a XII. kerületben (Fotó: hegyvidek.hu)