A Magyar Rádió 1928-ban költözött be a józsefvárosi Bródy Sándor utca 5–7. szám alatti épületbe, amely közel kilencven évig volt az intézmény székhelye. Miként a házszám is jelzi, a kívülről jórészt egységesnek tűnő homlokzat mögött két külön épület húzódik meg. Ha közelebbről és alaposabban megnézzük, látható, hogy eltér egymástól az első emeleti ablakok díszítettsége.

Szembetűnően a mellvéd mutat különbséget, de más és más a szemöldökpárkány és az alatt lévő díszítés, valamint az ablakok falsíkból előugró keretezése is. Azonkívül erre utal a két külön kapu, a 7. szám alatti épület szélének kváderezése, valamint az 5. szám alatti épület esetében az épülethatárnál a koronázópárkányt tartó dupla konzolok.

A Bródy Sándor utca 5–7. számú épület homlokzata (Fotó: Dubniczky Zsolt)

A Bródy Sándor utca 5-7. számú épület első emeleti ablakának homlokzatdíszei (Fotó: Dubniczky Zsolt)

Kváderezés és a koronázópárkányt tartó konzolok a Bródy Sándor utca 5–7. számú épület határán (Fotó: Dubniczky Zsolt)

Persze mindez nem véletlen, mert a két épület egyúttal két telket is feltételez. Ha az épületek homlokzatait vesszük figyelembe, a Bródy Sándor utca 7. szám alatti, az utcafronton szélesen elnyúló épület mellett a a Bródy Sándor utca 5. szám alatti ház egy keskeny, öt ablaktengelyes, közel tíz méter hosszú, a Festetics-palota szomszédságában szerényen meghúzódó épület.

Ha a hosszúságát a palotával hasonlítjuk össze, akkor talán a harmada a főúri rezidencia Bródy Sándor utcai tíztengelyes homlokzatához képest. Az eltérő nagyságú homlokzatokból mindhárom épület esetében az egykori telkek nagyságára is következtetni lehet.

A Bródy Sándor utca 5–7. szám alatti két épület (Fotó: Dubniczky Zsolt)

Középen a Bródy Sándor utca 5. szám alatti épület, amely a Bródy Sándor utca 7. számú ház és a Pollack Mihály tér 3. alatti Festetics-palota között áll (Fotó: Dubniczky Zsolt)

A Bródy Sándor 5. szám alatti ingatlant egy keskeny, az utcára merőlegesen és mélyen benyúló telekként kell elképzelnünk magunk előtt. A korabeli alaprajz tanúsága szerint az ingatlanon az arányaihoz viszonyítva egy kis, L alakú, három helyiséget magában foglaló ház feküdt. A házhoz egy nagyobb, művelés alatt álló kert tartozott, maga az épület pedig a városrész jellegzetes városképi arculatához igazodva alighanem földszintes volt, amelyben egy házaspár, Fejér István ügyvéd és felesége, Hermély Erzsébet lakott.

Amikor Festetics György gróf az 1860-as évek elején elhatározta, hogy a mai Pollack Mihály téren palotát építtet, talán maga sem gondolt arra, hogy ez mekkora horderejű változást fog előidézni ezen a területen, s idővel egy előkelő főúri negyed kialakulásához vezet. De már az ő építkezése is jelentős fordulatot hozott a Nemzeti Múzeum mögötti területen, amit a városrész új építészeti arculatának kiformálódását kíváncsian szemlélő közvélemény örömmel üdvözölt. Egyesek, akik látták ezt a hatalmas beruházást, már a folytatást vizionálták, míg mások inkább csak a reményeiket fogalmazták meg ezzel kapcsolatban.

A Bródy Sándor 5. szám alatti épület a Festetics-palota szomszédságában (Fotó: Dubniczky Zsolt)

A palota épülése, mint a városrész első főúri rezidenciája és a környék épületeitől messze elütő építkezés újdonság volt ezen a területen, ami ebből kifolyólag nemcsak figyelmet keltett, de konfliktusokat is generált. Újdonságnak számított a gróf megjelenése is, hiszen a Nemzeti Múzeum környékén az 1850–1860-as években jómódú, tisztes polgárok éltek, akik kétkezi vagy szellemi munkájukkal keresték a mindennapi kenyerüket és tartották fenn családjukat. Az arisztokrácia tagjaival Festeticset megelőzően nem találkozhatunk ezen a területen.

A gróf építkezése – miként a Pesti Napló írta – 1862 júniusában már elkezdődött, s ezzel együtt a problémák is megjelentek. Az építkezés zaja, a hangoskodás, az építőmunkások lármája és kiabálása, az építőanyagok szállítása és lerakása felverte a környék addigi nyugalmát. Persze korábban is volt itt zsibongás, s volt hangoskodás is, hiszen a környéken a kereskedők és az értelmiségi pályát befutó honoráciorok mellett iparosok is éltek, a városi gyerekek pedig előszeretettel labdáztak a mai Pollack Mihály téren, amely a város fő közlekedési útvonalaitól elzárt, grundos területnek számított. A nagyszabású építkezés zaja viszont szokatlan és új volt ezen a területen. A változás előszelét jelentette, és az átalakulást hozta magával.

Gróf Festetics György portréja az 1866-os Országgyűlési Emlékkönyvben (Forrás: Wikimedia Commons)

Mindez részben abból a panaszos levélből ismert, amit a gróf közvetlen szomszédja, Fejér István ügyvéd intézett a városi hatósághoz. Az ügyvéd régi, 52 éve itt élő lakos volt ezen a mai Bródy Sándor utcai 5. szám alatti telken, amelyet még az apja szerzett 1811-ben. Nemcsak fizikailag, de lelkileg is kötődött ehhez az ingatlanhoz. Kötötte az atyai örökség, a megszokott környezet, a kialakult életforma.

A tulajdonában lévő keskeny, kicsi telek területe mindössze 108 négyszögölt tett ki, de az övé volt! Festetics gróféval összevetve annak a negyedét tette ki, ami egyúttal a kettejük közötti társadalmi és vagyoni helyzetet is egyértelműen érzékeltette. Nem is beszélve arról, hogy a gróf négyszáz négyszögöles telke csak a palota elhelyezésére szolgált, míg Fejér Istváné a házon kívül a kertet is magában foglalta, amelyben évtizedes gyümölcsfák és szőlőtőkék hozták gyümölcseiket.

Valószínűleg már maga az építkezés, a leendő terebélyes épület, a palota sem igazán tetszett az ügyvédnek, hiszen a közvetlenül a kertjének a szomszédságában épülő rezidencia részben éppen azt a napfényt veszi el majd tőle, mely ezeknek a gyümölcsöknek a zamatát adja, és borához a szőlőit érleli. Persze ezért aligha ragadott volna tollat, hiszen egy építkezés velejárói voltak, és a változás hozadékának számítottak, amivel valószínűleg az ügyvéd is tisztában volt.

Az viszont már panaszra késztette, hogy amikor a palota falait a telekhatárnál elkezdték felhúzni, az ő deszkapalánkját, amely az ingatlan kerítéséül is szolgált, és a két telket elválasztotta egymástól, a munkások önkényesen kiemelték, és a telkén beljebb tették anélkül, hogy akár megkérdezték volna őt, vagy engedélyt kértek volna tőle. Pedig – Fejér István állítása szerint – a hatóság korábban még úgy rendelte, hogy az épület falát a palánk mellett kell megépíteni.

Trisztinivits Mihály háromemeletes lakóházának (Bródy Sándor utca 5.) homlokzat- és helyszínrajza (Forrás: BFL XV.17.b.312-1671/1871)

A munkásoknak ez az önkénye az ügyvédet személyében és társadalmi állásában egyaránt mélyen sértette. A munkások nemcsak eltávolították a palánkot, hanem amikor ezt ő meg akarta akadályozni, akkor kigúnyolták, kinevették és leütéssel fenyegették. Emellett azt kiabálták neki, hogy a telkéből annyit metszenek el a palota bővítése végett ingyen, amennyit csak akarnak, mert ezt nekik így parancsolták. Bár Festetics grófot az ügyvéd közvetlenül nem hibáztatta, s nem is volt felelős a történtekért, de a munkások viselkedését önkénynek és hatalmaskodásnak tekintette, és emberi méltóságában s becsületében joggal érezte magát megsértve.

A terület társadalmi átrétegződésének kezdetét tükröző konfliktust a helyszínre kiékező hatóság oldotta fel, kijelölve pontosan a palota és az építkezés határait.

Fejér István 1862-ben, a konfliktus idején már idős ember volt, amit levelének a hangvétele is elárul. A palota felépülését nem élte meg, a panaszát követő egy éven belül meghalt. Az ingatlant 1863 nyarán már az özvegye nevén találjuk, aki viszont egy fél éven belül eladta mindezt egy új tulajdonosnak, Trisztinovits Mihálynak. Trisztinovits azonban nem ezt a régi életformát kívánta folytatni, ő már egy új, a palotához és a nagyvárosi városképhez igazodó tervekkel érkezett ide. Számára nem voltak fontosak a fák és a gyümölcsök, a kert és a napfény. Vállalkozóként jött erre a területre, ami a Nemzeti Múzeum környékének akkori urbanizációs folyamatába illeszkedett. 1871-ben előbb két-, majd később háromemeletes lakóházra kért építési engedélyt, melynek alsó részén kávéházat is szeretett volna kialakítani.

Trisztinivits Mihály egykori háromemeletes lakóháza (Bródy Sándor utca 5.) napjainkban (Fotó: Dubniczky Zsolt)

A Festetics-palota mögött meghúzódó, Trisztinovits által építtetett, ma is látható épület éppen ellenkezőleg helyezkedik el az ingatlan korábbi, Fejér István ügyvéd idejének beépítettségéhez képest. A háromemeletes bérház az egykori kert helyén épült fel, oldalával a palota hátsó felének támaszkodva, ahhoz a falhoz, amelynek a felhúzása korábban a konfliktust okozta. Az új épület bejárati és udvari részét pedig a régi földszintes ház helyén alakították ki. Trisztinovits azonban a jelentősnek mondható építkezése és befektetése ellenére mégsem maradt itt sokáig. Vállalkozása valószínűleg nem sikerült, vagy nem úgy alakultak a dolgok, miként ő elképzelte, s 1873-ban már meg is vált ettől az új, nagyvárosi épülettől.

Trisztinivits Mihály és gróf Festetics György telke a mai Bródy Sándor utcában (Forrás: BFL XV.17.b.312-3312/1872)

Az épületet tíz évvel később, 1882-ben Petheő Vilmos, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc, a branyiszkói hegyi csata egyik hőse vette meg, akinek innen nem messze, a Kőfaragó utca 3. szám alatt is volt egy 1865-ben megvásárolt háza. Ez utóbbiban lakott 1906 és 1937 között Tormay Cecile írónő.

Petheő Vilmos 1895-ös halálát követően mindkét ház örökségként Petheő Richárd és testvére Vilma (Wilhelmina) tulajdonába került. A Bródy Sándor utca 5. szám alatti épületet tíz évig birtokolták, bár inkább a tulajdonosai mintsem a lakói voltak ennek az ingatlannak. Vilma asszony férje pedig gróf Festetics Benő (Bennó) királyi tanfelügyelő volt, akivel 1878-ban kötöttek házasságot. Festetics Benő és a szomszédos palota tulajdonosa,Festetics György gróf távoli rokonoknak számítottak, közös ősük Festetics Pál (1640–1720) dunántúli vicegenerális személyében keresendő.

A Festetics-palota az 1870-es években Klösz György felvételén, a palota mögött a mai Bródy Sándor utca 5. szám alatti háromemeletes épület (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

S kik voltak a századforduló körüli időben e ház lakói? A főváros akkori életének tisztes polgárai. Lakott itt többek között tanár, tisztviselő és hivatalnok, építész, ügyvéd, könyvelő és orvos, országgyűlési képviselő és táblabíró, szabó, hentes, kereskedő és bérkocsis. Mindenki azon a szinten és abban a lakásban, amelynek a bérét fizetni tudta.

Vilma asszony – gróf Festetics Benőné – 1905-ös halálát követően mindkét épületüket elárverezték, a Bródy Sándor utca 5. szám alatti később a Magyar Rádióé lett.

A Magyar Rádió Bródy Sándor utca 5–7. szám alatti épülete1934-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 30167)

A bérház 1956-ban jelentős károkat szenvedett, utcai homlokzata teljesen beomlott. Ezt később visszaépítették, és a Bródy Sándor utca 7. szám alatti épülettel együtt felújították. A két épületet – a Magyar Rádió többi, Pollack Mihály téri egykori ingatlanával együtt – 2020-ban  Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fenntartója kapta meg, hogy ott alakítsa ki saját új campusát.

A Magyar Rádió Bródy Sándor utca 5–7. szám alatti épülete 1956-ban (Forrás: Europeana/Mészáros Lajos fotója)

A Magyar Rádió Bródy Sándor utca 5–7. szám alatti épülete és a Festetics-palota 1956-ban (Forrás: Fortepan/Képszám: 39991)

A Magyar Rádió Bródy Sándor 5–7. szám alatti épülete és a Festetics-palota 1956-ban (Forrás: Fortepan/Képszám: 39858)

Nyitókép: A Bródy Sándor utca 5. szám alatti ház (Fotó: Dubniczky Zsolt)