Már életében teret neveztek el Pesten a nemzet ügyvédjéről – 175 éve született Apponyi Albert

A cikk angolnyelvű változata: A square took his name before his death – Albert Apponyi was born 175 years ago

Írta: Anka László

2021. május 29. 15:00

Budapest egyik fontos belvárosi terét már életében elnevezték róla, száz évvel ezelőtt az egész ország által ünnepelt hős volt, akinek születésnapján díszsorfalat álltak a fővárosiak. A nemzet ügyvédjének nevezték, ezt a címet a trianoni békediktátumot megelőző tárgyalásokon elmondott híres védőbeszédével érdemelte ki a ma 175 éve született Apponyi Albert. Bár életében és halála után is Magyarország egyik legnagyobb fiának tartották, a háború után igyekeztek őt elfeledtetni. Ma nem sok minden emlékeztet az egykor mindenki által tisztelt politikusra a magyar fővárosban.

Az éppen 175 éve, 1846. május 29-én született, arisztokrata származású Gróf nagyapponyi Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszterként, a róla elnevezett elemi népiskolai törvénycsomag (Lex Apponyi) megalkotójaként és az első világháborút elveszítő Magyarország békedelegációjának elnökeként vált a magyar történelem fontos alakjává. A béketárgyalások alkalmával, 1920. január 16-án mondta el a párizsi külügyminisztériumban a győztes antant nagyhatalmak miniszterelnökei előtt híres védőbeszédét, melyben a magyar nemzet nevében tiltakozott a békefeltételek szigorúsága ellen, miszerint a Magyar Királyság területe 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre, lakossága több mint 18 millióról 7,6 millióra csökkent volna (e számadatok Horvátország nélkül értendők).

Apponyi Albertet már életében a nemzet védőügyvédjének nevezték (Forrás: Wikipédia)

A védőbeszéd lett a trianoni békediktátum ellenében megindult revizionista mozgalom kiskátéja. Apponyi körül pedig személyi kultusz alakult ki a revizionizmus jegyében, a védőbeszéd után a „nemzet ügyvédje” elnevezéssel illették. Hetvenötödik, nyolcvanadik, nyolcvanötödik születésnapja alkalmából kiemelkedő ünnepeltetésben volt része, már életében emlékkötetet kapott, közterületeket neveztek el róla a fővárosban és vidéki településeken.

Halálakor pompás temetést rendeztek tiszteletére, halálának évfordulóin serlegbeszédekkel emlékeztek róla. Szobrok, festmények születtek Apponyiról, a régi Országgyűlési Múzeumban külön emlékszobát rendeztek be relikviáiból. „Európa nagy öregemberének” aposztrofálták a személye iránt pozitívan elfogult követői. Emlékezetének és kultuszának az 1945 utáni években erőszakosan hatalomra jutó kommunista diktatúra vetett véget, de az 1989–1990-es rendszerváltás után sem támadt fel kultusza, nem lett része a nemzeti közemlékezetnek.

Halálakor uralkodónak járó tisztelettel temették, Az Apponyi-hintó a Lánchídon átkelve Budára érkezik (Forrás: Tolnai Világlapja, 1933. február 22.)

Az Apponyi körül kialakuló kultusz eredményeképpen a gróf hetvenötödik születésnapja – 1920. május 29. – alkalmából országos ünneplésben volt része. Vidéki városok és községek százai adományoztak Apponyinak májusban ünnepi ülés keretében díszpolgári címet. Egyesületek dísztagnak, díszelnöknek választották. Verseket írtak a tiszteletére. Több település közterületet nevezett el róla.

A fővárosban május végén több napos ünnepeltetésben volt része, e programsorozaton Apponyi személyesen is részt vett.

A rendezvények előkészítésére, koordinálására 1921 tavaszán alakult egy szervezőbrigád („Apponyi-ünneprendező bizottság”), melyben a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, nyugalmazott államtitkárok, a volt fővárosi rendőrfőkapitány, Pest vármegye főispánja, egy országgyűlési képviselő, három első világháborús tábornok is szerepet vállalt. Május 1-jén a napilapokban felhívást tettek közé, melyben „korunk s nemzetünk egyik legnagyobb fiát ünnepelni szólítjuk az élő nemzedéket.”

Gróf Apponyi Albert a Vasárnapi Ujság 1921. május 25-i számának címlapján

Tekintettel arra, hogy Apponyi nemzetgyűlési képviselő volt, a rendezvények sora május 27-én, pénteken az Országházban vette kezdetét. Itt ünnepi ülést tartottak, ahol Rakovszky István házelnök mondott méltató beszédet, melyre Apponyi reagált, ezt követően a jelenlévő képviselők az elnök javaslatára egyhangúlag megszavazták, hogy jegyzőkönyvben örökítik meg Apponyi érdemeit. A díszülés alig több mint fél óráig tartott a nemzetgyűlési napló tanúsága szerint.

Apponyi egykori otthona, a mai Táncsics utca 17-es számú ház a budai Várban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Emléktábla a Táncsics utca 17-es számú ház falán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Szombaton reggel Horthy Miklós kormányzó kereste fel Apponyit a budavári otthonában, a mai Táncsics Mihály utca 17. alatt, autóján elvitte a Szent István-bazilikához.

A Budapesti Hírlap így ábrázolta olvasóinak az ünnepi hangulatot:

„Ünneplőbe öltözött ma Budapest s ünnepel az egész Ország, a mi hetvenöt esztendős Apponyi Albertünket ünnepeljük. (…) Ünnepel a város és zászlódíszbe öltözik, a házak ablakából drága perzsaszőnyeg csüng alá, ünnepi pompa és ünneplő kedv mindenfelé, ahová az ember szeme tekint.”

A Bazilika előtt honvéd díszszázad tisztelgett a gróf előtt (Fotó: Vasárnapi Ujság, 1921. június 12.)

Az út mentén a főváros lakossága díszsorfalat állt a grófnak, az épületeket pedig zászlódíszbe borították. A bazilika előtt honvéd díszszázad tisztelgett a gróf előtt, odabent pedig Csernoch János esztergomi érsek celebrált misét, majd Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök mondott köszöntő beszédet Apponyi tiszteletére.

Horthy Miklós kormányzóval a Bazilika előtt (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az egyházi szertartást követően Budapest főpolgármestere a főváros virágokkal ékesített díszhintóján vitte a grófot a Vigadó épületéhez, hogy ott folytatódjon az ünnepeltetése. E helyszínen gróf Bethlen István miniszterelnök a kabinet, báró Willerding Rezső gyalogsági tábornok a Magyar Királyi Honvédség nevében köszöntötte Apponyit, majd különféle egyesületek, társadalmi szervezetek megjelent képviselői szóltak az ünnepelthez.

A főváros feldíszített díszhintóján vitték a grófot a Vigadóhoz (Fotó: Vasárnapi Ujság, 1921. június 12.)

Délutánra Apponyinak pihenőt engedélyeztek, de este tíz órára el kellett menjen a Sándor-palotába, a miniszterelnök rezidenciájára, ahol a kormányfő teaestet adott a tiszteletére. Ezen a rendezvényen megjelent a kormányzó, a miniszterek, külföldi diplomaták, tábornokok, arisztokraták, a Habsburg–Lotharingiai-dinasztia Magyarországon tartózkodó tagjai.

A hetvenöt esztendős Apponyi, ha azt gondolta, hogy pihenhet, ha hazaér a miniszterelnökségről, nagyot tévedett. Otthona, a budavári Werbőczy utca – ma Táncsics utca 17. előtt a Magyar Dalos Szövetség szervezésében félezer ember – különböző dalegyletek tagjai – adtak elő fáklyás szerenádot.

A Nemzeti Ujság 1921. május 29-i számának címlapján az országos Apponyi-ünnepet mutatják be

Karikatúra a Borsszem Jankó 1921. május 29-i számában

Vasárnap, a május 29-i születésnapon folytatódott az ünneplés. Előbb a pesti vármegyeházán került sor ünnepi rendezvényre, itt adták át a vidéki önkormányzatok delegáltjai a díszpolgári okleveleket Apponyinak.

Este az Operaházban rendeztek díszelőadást, melyen az ünnepelten kívül megjelent és emelte a program fényét Horthy Miklós kormányzó és felesége, illetve József főherceg, a Habsburg–Lotharingiai család magyarországi ágának doyenje. A Nemzeti Színház, a Vígszínház és más színtársulatok szintén ünnepi előadással készültek erre az estére, de ezek műsorait Apponyi nem tudta megtekinteni, mivel az operaházi díszpáholyban ült az államfő társaságában.

Budapest, mint önkormányzat is készült Apponyi ünneplésére. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa a korabeli IV. kerületi Kígyó térnek (ma a Ferenciek tere az V. kerületben) az Apponyi tér elnevezést adta. A tanácstagok a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentései című kiadványukban megfogalmazták döntésüket:

„A Kígyó-teret gróf Apponyi Albertről, egyik legnagyobb élő államférfiunkról, születésének 75-ik és közéleti pályája 50-ik évfordulója alkalmából »Apponyi-tér«-nek neveztük el. Az élőről történt ez az elnevezés kivételes volt, aminthogy Apponyi az országban kivételes értéket képvisel.”

A 75. születésnap alkalmából az egykori Kígyó teret (a mai Ferenciek terét) Apponyi-térnek nevezték el (Forrás: korabeli képeslap)

Az Apponyi tér (Forrás: korabeli képeslap)

A székesfőváros törvényhatósági bizottságának már előzetesen, 1921. március 16-án megtartott rendes közgyűlésén díszpolgárai sorába emelte.

A Fővárosi Közlöny tanúsága szerint Szigeti János törvényhatósági bizottsági tag a Keresztény Községi Párt frakciójából nyújtott be előterjesztést a díszpolgári cím adományozására. Szigeti, mikor a javaslata került napirendre fel is szólalt, hogy méltassa Apponyit.

„Teljes tudatában vagyunk annak, hogy ez az indítvány részletesebb megokolásra nem szorul; mégis felhívjuk a t. Közgyűlés figyelmét arra, hogy hazánknak ez a providenciális államférfia ennek az évnek május havában tölti be nemes életének 75-ik évét s a jövő esztendőben lesz félszázada annak, hogy a közélet terepére lépett. Magyarország fővárosa tehát megbocsáthatatlan késedelembe esnék, ha polgársága nem idejekorán nyújtaná felé a polgári elismerés legszebb koszorúját. (…) Lehetetlen a legmélyebb megindulás és hála érzete nélkül elhaladnunk amellett a tény mellett, hogy abban az időben, amikor Csonka–Magyarország a legkétségbeejtőbb helyzetben volt, a pátriarcha-korban levő államférfiú volt az, aki az elcsüggedt nemzetbe reményt és bizalmat öntött; aki megküzdve a közönnyel, elfogultsággal és gyűlölettel, a győzők aeropágja előtt megvédelmezte a haza elévülhetetlen jogait. (…) Az egész nemzet megindultan leste lánglelkű apostolának minden szavát az európai közvélemény előtt, mert érezte, hogy vágyainak és törekvéseinek, igazainak és jogainak ő a leghívebb és legméltóbb szószólója. Apponyi Albert mindig büszkén vallotta magát budapesti polgárnak; hadd legyen Budapest is büszke arra, hogy Apponyi Albertet díszpolgárának vallhatja.”

A képviselő felszólalása után hosszan tartó tapssal és éljenzéssel kísérve egyhangúlag megválasztották Apponyi Albertet Budapest díszpolgárának.

A gróf igen széles körű karitatív társadalmi tevékenységet folytatott élete során. E tevékenységének hátterét katolikus filantrópiája, emberszeretete alkotta. Más arisztokratákkal közös adománygyűjtő munkásságának eredménye épületkomplexumokban mérhető a főváros belső kerületeiben.

Az 1887-es megalapításától kezdve évtizedeken keresztül lelkesen támogatta a Budapesti Általános Poliklinikai Egyesületet, előbb alelnöke, majd 1901-ben elnöke is lett e szervezetnek, amely a fővárosi szegények járó-, idővel fekvőbeteg-ellátását tűzte zászlajára. A századfordulón az egyesület már kórházat tudott üzemeltetni. Hetvenötödik születésnapja alkalmából az egyesület kórházát (ma a VII. kerületben, a Szövetség utcában áll az épület) Gróf Apponyi Albert Poliklinikának nevezték el.

A Gróf Apponyi Albert Poliklinika az 1930-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az első világháború idején, 1915-ben Apponyi elnökletével alakult meg az Országos Stefánia Szövetség, az anya- és csecsemővédelem jegyében. A csecsemő- és gyermekhalandóságot akarták felszámolni bába és szülésznői rendszer országos kiépítésével, az anyák higiéniai, egészségügyi képzésével tanfolyami keretek között. A modern védőnői hálózat alapjait fektették le. Ennek egyik eredményképpen nyitotta meg kapuit a Szövetség anyaotthona a fővárosban. Ezt Apponyi hetvenötödik születésnapja alkalmából a szervezet elnökéről nevezték el Gróf Apponyi Albert Anyaotthonnak.

Az Apponyi-emléktábla az Országos Stefánia Szövetség székházán (Fotó: Vasárnapi Ujság, 1921. december 4.)

A Gróf Apponyi Albert Anyaotthon épülete  (Fotó: Vasárnapi Ujság, 1921. december 4.)

A Budapesti Általános Poliklinikai Egyesület és az Országos Stefánia Szövetség egy olyan korban fejtette ki tevékenységét, amikor még semmilyen állami egészségügyi ellátórendszer nem létezett, az egészségügyi, szociális problémákat egyházi, települési vagy karitatív egyesületi szinten próbálták kezelni. Apponyi és segítőtársai teljesítményét ennek tükrében kell méltatni az utókornak is.

Május 30-ra, hétfőre már nem szerveztek születésnapi programot, Apponyi kipihenhette a három napos rendezvénysorozatot, majd tollat és papírt ragadott, hogy megválaszolja a hozzá tömegesen érkező gratuláló leveleket.

Az elkövetkező tizenkét esztendőben a Nemzetek Szövetségében mint fődelegátus, illetve az Interparlamentáris Unió kongresszusain a magyar csoport tagjaként szolgálta hazáját, szóvá téve a trianoni igazságtalanságot. Genfben hunyt el 1933. február 7-én, 87 éves korában.

Nyitókép: Gróf Apponyi Albert hetvenötödik születésnapjának ünnepén, 1921. május 29-én a Szent István-bazilika előtt Horthy Miklós kormányzóval (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó