A magyar fővárosban ezer fölötti a szakrális épületek száma. A budapesti templomok jelentős része az elmúlt kétszáz év egyházművészetének alkotása. Amíg a XX. század első felében Budapest majd minden évben egy-egy új templommal gazdagodott, az 1948 és 1989 közötti időszak a szakrális művészet apályos időszakát jelentette.

A rendszerváltozás utáni évek a katolikus templomépítészetben áldásokban gazdag fejezetet hoztak. Az 1990-től kezdődő három évtizedben az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye érsekei és plébánosai az új budapesti templomok építésénél alkalmazkodtak a XXI. század hajnalának világvárosi kihívásaihoz, napjaink szakrális épületei „emberléptékűek, de a Megváltó Krisztusra mutatnak”.

Ezt a megrendelői elvárást segíti, hogy a templomokat tervező építészek olyan tornyokat vagy haranglábakat helyeztek el a plébániát és a templomot egybefogó épületegyüttes mellé, amelyek megjelenésükkel segítenek az égre tekinteni, de méretükkel nem kívánják az eget ostromolni, a panelházakat legyőzni.  

Az 1996-ban felszentelt, XI. kerületi Magyar Szentek temploma (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

Az európai művészet meghatározó szeletét adja a keresztény templomépítészet, amelynek többsége a római katolikus egyház megbízásából készített templom, kolostor, kápolna. A templomok felépítésének engedélyezése a középkor első századaitól kezdve a püspök szuverén joga.  Zsinati határozatokban kimondták, hogy az egyházmegye vezetője a kereszt elhelyezésével jelöltheti ki az építendő templom helyét, és az elkészülte után a szakrális épület felszentelése is az ő feladata.

A Kárpát-medencében az elmúlt évszázadokban a települések szívében hoztak létre központokat, ahol helyet kaptak az egyházi épületek, a falu- vagy városháza és a piactér. Egy-egy város plébániatemploma az ott élők összefogását, anyagi és lelki erejét jelképezte. Budapesten a római katolikus plébániatemplomok a székesfőváros kegyurasága alatt létesültek 1945-ig.

A XX. század első felében a fővárosi hívők számának látványos növekedése feltételezte a keresztény felekezetek templomainak gyarapodását. Az egyszerre több ezer főt befogadni képes római katolikus templomok legtöbbször az előző századok stílusait, így a románt, gótikát, barokkot vagy a klasszicizmus jegyeit hordozták magukon. Sok „kicsinyített katedrális” jelezte Budapest újonnan felépülő városnegyedeiben a római katolikus egyház különleges szerepét, azt az igényét, amellyel a többi keresztény felekezettel szembeni elsőbbségét minden téren jelezni kívánta.

A Pesten a két világháború között épült római katolikus templomok jelentős részét Petrovácz Gyula (1877–1953) zuglói építész tervezte. Az ő munkáiból egy leegyszerűsített középkori formavilág köszön vissza. Az általa és építésztársai által tervezett istenházák a legtöbb esetben szabad térben állnak, ahol a plébánia épülete nem kapcsolódik szorosan a nagyméretű templomokhoz. Ezek a lakóházak sűrűjében, a közterület szélén zártsoros beépítéssel valósultak meg. Ilyen elhelyezkedésű plébániaépületeket találunk a  Petrovácz tervezte Béke téri Szent László- és a herminamezei Szent Lélek-templom esetében.

A Béke téri Szent László-templom Petrovácz Gyula tervei szerint épült 1929-ben (Fotó: miserend.hu)

Az 1945 után fokozatosan, majd 1948-ban véglegesen bekövetkezett diktatórikus politikai fordulat során hatalomra jutott kommunista pártállami vezetés a történelmi keresztény egyházak közül a legélesebb harcot a „klerikális reakció élharcosának” nevezett  római katolikus egyház ellen indította. Számos radikális lépéssel bizonyította az új állami vezetés, hogy ellenségként tekint a történelem során kivívott jogait még a sarokba szorított helyzetben is érvként előhozni próbáló egyházi gondolkodással szemben. Az egyházi iskolák államosítása vagy kikényszerített állami kézbe adása minden keresztény felekezetet érintett, míg a szerzetesrendek jelentős részének Magyarország területén történt feloszlatása kimondottan a római katolikus egyház elleni diktatórikus lépés volt.

Hazánkban, az 1960-as években az egyházak elleni állami magatartás a nyílt harc helyett fokozatosan az eredményesebbnek tűnő gátló-bomlasztó politikává változott. Ebben az évtizedben a katolikus világegyház egészét megújító és a templomépítészetet is érintő változások történtek. A XXIII. János pápa által 1962-ben összehívott II. Vatikáni Zsinat olyan döntéseket hozott, amelyeknek a következtében a római katolikus templomok liturgikus terében jelentős változtatásokat hajtottak végre. Megmaradt ugyan a szentély végén álló főoltár, ahol a pap addig a híveknek háttal állva misézett, de ezt követően a szentmise bemutatásának helye a szentély közepén a szembemiséző oltár lett.

Március 15. tér, Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templom 1955-ben. A II. vatikáni zsinatot követő liturgiareformig a pap a híveknek háttal állva misézett (Fotó: Fortepan/Képszám: 108457)

Bár meghagyták, már nem használják a templom akusztikailag optimális pontján emelt díszes szószéket. A hangosító berendezések elterjedése lehetővé tette, hogy a szentmise első részében felolvasott szentírási szakaszok magyarázata, a homília már ne az oltártól hosszabb megközelítést igénylő szószékről történjék, hanem a szembemiséző oltár közelében felállított igehirdető pulpitus, az ambó mellől. A szentélyt a diadalívnek hívott résznél elválasztó áldoztató rácsokat elbontották.

Áldoztatórács a hívek és pap között, ezeknek a rácsoknak a többségét a II. Vatikáni Zsinat utáni években a budapesti római katolikus templomokban elbontották (Fotó: Fortepan/Képszám: 108538)

A II. Vatikáni Zsinat nem preferált egyetlen művészi stílust sem a templomépítészetben, hanem fő célként jelölte meg, hogy azok megfelelő tisztelettel és kellő alázattal készüljenek el:

„Az egyház egyetlen művészeti stílust sem tekintett kizárólagosan a sajátjának, hanem alkalmazkodva a népek jellegzetes adottságaihoz és a különféle szertartások igényeihez minden korszak kifejezési formáját befogadta. Így a művészeti alkotásokkal a századok folyamán olyan kincseket hozott létre, amelyeket minden lehető gondoskodással őrizni kell. Korunkban is biztosítani kell az egyházban minden nép és földrész művészeti szabadságát – csak szolgálják megfelelő tisztelettel és kellő megbecsüléssel Isten házát és a szent szertartásokat –, hogy napjaink művészete a maga remekléseivel csatlakozhasson ahhoz a kórushoz, amelyben elmúlt évszázadok kiváló művészei zengték a katolikus hit magasztalását.”

A magyar pártállami vezetés és a római katolikus világegyházat vezető Vatikán állam között addig teljesen elhidegült kapcsolatokban az 1970-es évek elejétől olvadási folyamatok indultak el. Mindszenty József (1892–1975) hercegprímás kényszerű elmozdítását követően Lékai László (1910–1986) bíboros-érsek megpróbálta az egyház hajóját békésebb vizekre irányítani. Az új egyházvezetői politikát jól szimbolizálta az érsek jelmondata: „a megnyesett fa kizöldül”.

Lékai bíboros idején Budapesten engedélyezték több kisebb méretű katolikus templom felépítését – kivételes kegyként – olyan területeken, ahol előzőleg valamilyen szakrális épület már állt a közelben, így valósulhatott meg többek között a farkasréti Mindenszentek-plébániatemplom és a XII. kerületi Táltos utcai Szent Kereszt-templom.  

A Lékai László halálát követő érsek, Paskai László (1927–2015) a rendszerváltozás hajnalától az új évezred kezdetéig állt főpásztorként az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye élén, akinek a címeréhez választott jeligéje volt, a „Lélek erejében”. Paskai László érsekként nyolc templom felépítésének lett a támogatója, amelyeknek a felszentelését vagy megáldását végezte.

A kánonjog szerint a felszentelés több feltételhez kötött liturgikus  cselekmény, például része a  tizenkét felszentelési kereszt megkenése a szent olajjal, a krizmával a templom belső terében. Az egyházjog szerint lehetőség van a templomokat a szentelésnél jóval egyszerűbb szertartás szerint megáldani és átadni a rendeltetésének.

Paskai bíboros-érsek 1996. október 6-án áldotta meg az Alsórákos területén, a Zoborhegy téren az 1995 és 1996 között Illés-Kreutzer Attila építész tervei alapján felépült Regnum Marianum-plébániatemplomot. A főhomlokzatának dísze a harminchárom méter magas pengetorony, amely Jézus földi életének idejére utal, felső kiképzése a Szentlélek lángnyelveit szimbolizálja.

Az 1996-ban felszentelt alsórákosi Regnum Marianum-plébániatemplom (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

Az Esztergomi Főegyházmegyét jelentős mértékben érintette a II. János Pál pápa által 1993-ban hozott intézkedés, amely megváltoztatta az egyházmegyék addigi határait. A külső pesti kerületeket a Váci Egyházmegyéből az esztergomiba sorolták át. Az egyházmegye új nevet kapott, Esztergom–Budapesti Főegyházmegye elnevezéssel. Az egyházigazgatási terület egyedisége, hogy érseki székegyháza van: az ősi esztergomi mellett a budapesti Szent István-bazilika is katedrálisnak tekintendő.

Budapest egésze, a XXI. kerület kivételével, amely a Székesfehérvári Egyházmegyénél maradt, a Esztergom–Budapesti Főegyházmegye területét képezi. Paskai Lászlót az érseki székben 2003-tól Erdő Péter bíboros-prímás  követi, aki  folytatja az elődje által megkezdett munkát, jelmondata: „Kezdetben volt a kegyelem.” Budapesten plébániákat szervezett és diplomáciai tapasztalatával is segítette az új templomok megszületését.

A rendszerváltozás utáni budapesti templomépítkezéseket vizsgálva több olyan megállapítás tehető, amelyek az elmúlt harminc év legtöbb fővárosi katolikus „Istenházára” értelmezhető. A templomok kisebb méretüknél fogva már csak több száz főt képesek befogadni, külső megjelenésük alapján viszont egy-egy városrész fontos elemei.

A kelenföldi Szent Gellért-templom felszentelésére 1992-ben került sor (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A XXI. század fővárosi templomai már nem kívánnak a kerületek „katedrálisai” lenni, nem uralják a városképet, hanem egyedi formaképzésükkel megállásra, elgondolkozásra késztetik az arra elhaladót. Újdonságnak tekinthető, hogy a templom, a plébánia, az urnatemető, a közösségi terek egy építészeti egységet alkotnak, ahogyan ez megfigyelhető az 1992-ben felszentelt kelenföldi Szent Gellért-templom és az 1995-ben megáldott káposztásmegyeri Szentháromság-plébániatemplom esetében is. 

Az 1995-ben felszentelt káposztásmegyeri Szentháromság-plébániatemplom 2005-ben, a harangláb nélkül (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A káposztásmegyeri plébániatemplom napjainkban, a harangláb 2016-ban épült (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A három évtized jelentős számú új templomára általánoságban igaznak mondhatók az előbbi észrevételek, de találhat kivételeket is a figyelmes szemlélő. Grandiózus mérete, a dombos tájon való elhelyezése biztosítja, hogy a fővárosból kivezető M1 és M7 autópályák közös szakaszán gépjárművel elhaladó is biztosan észrevegye a gazdagréti lakótelep szélén, a Budaörs felőli oldalon 1994–2016 között felépített Szent Angyalok-plébániatemplomot.

A mostani gazdagréti Szent Angyalok-plébániatemplom helyén 1990-ben emelt szabadtéri oltár (Fotó: Fortepan/Képszám: 76270)

 A gazdaréti Szent Angyalok-plébániatemplom (Fotó: Tihanyi Károly)

Az elmúlt évszázadokban a fővárosban egy-egy katolikus templom tornya több esetben is meghaladta a hetven métert, a kőbányai Szent László-plébániatemplom Zsolnay kerámiával borított, ég felé mutató harangtornya pedig eléri a nyolcvanhárom méter magasságot. Napjainkban a fővárosi római katolikus templomok tornyait vizsgálva léptékváltásra lehetünk figyelmesek, magasságuk nem kíván a legtöbb estben vetekedni a tízemeletes panelházak bástyaként záródó, harminchárom méteres magasságával.

A templomok belső tereire jellemző az igényes kialakítás és a könnyű áttekinthetőség. Az új szakrális épületek tervezésekor az építészek a II. Vatikáni Zsinat liturgikus előírásait messzemenően érvényesítették, a XI. kerületben álló, 2014. október 31-én felszentelt Boldog Meszlényi Zoltán-plébániatemplom adja vissza a lehető legbelsőségesebben a zsinati lelkületet. 

A XI. kerületi Boldog Meszlényi Zoltán-plébániatemplom​ (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A Boldog Meszlényi Zoltán-plébániatemplom belső tere (Fotó: Millisits Endre)

Budapesten több száz katolikus templom várja szentmisére, valamint különböző hitéleti alkalomra az egyházközségi tagokat és a fővárosba érkező keresztény értékekre nyitott látogatókat.

Nyitókép: A kelenföldi Szent Gellért-templom (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)