Rövid életű volt az első fővárosi mozi – Az 1910-es évektől már filmszínházakba is jártak a budapestiek

Írta: Blázsovics Lívia

2021. június 23. 9:00

Ha az első budapesti mozi történetét megfilmesítenék, az biztosan nem dokumentumfilm lenne, hiszen már az alapító-tulajdonos testvérpár is sokszor egymásnak ellentmondóan emlékszik vissza az Ikonográfra. Igazából azt sem lehet pontosan megállapítani, hogy mikor volt az első vetítés az Andrássy út 41. szám alatt. Az engedélyt 1896. június 22-én adták ki, és ebben jóváhagyták a június 13-i előadást is. A tulajdonosok viszont májusi indulásról írnak. Annyi bizonyos, hogy a mozi, ahogy később Heltai Jenő elnevezte, 125 évvel ezelőtt indult el Budapesten, és bár sokszor „temették”, a mai multiplex mozik mellett a klasszikus filmszínházak is jelen vannak még a fővárosban.

A millenniumi kiállítás és a különböző látványosságok kínálatában a fővárosi közönségnek tulajdonképpen fel sem tűnt az első budapesti mozi megnyitása. Akik mégis betértek az Andrássy út 41. szám alatti helyiségbe, azt gondolták, csak egy újabb ezredévi látványosság az Ikonográf. Pedig Sziklai Arnold  és bátyja, Sziklai Zsigmond nagy reményeket és fényes üzleti sikert láttak a vállalkozásban.

Az első budapesti mozi, az Ikonográf alapítói: Sziklai Zsigmond és Sziklai Arnold (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet)

Sziklai Zsigmond, Az első magyar mozgóképszínház születése és bukása címmel 1936-ban a Filmkultúra hasábjain közölt visszaemlékezésében azt írja, hogy bátyja, Sziklai Arnold Párizsból hazatérve óriási szenzációként mesélte el, hogy a francia főváros egy pincehelyiségben a Lumière testvérek mozgófényképeket mutatnak be és a közönség belépődíjat fizetve tódul az előadásokra.

Arnold – a visszaemlékezés szerint – rábeszélte bátyáját, az akkor már jómodú építészmérnököt, hogy finanszírozza hasonló budapesti vállalkozás beindítását. Zsigmond kibérelte a már említett Andrássy úti helyiséget, és ahogyan írja, igényesen berendezte. Más források viszont épp az ellenkezőjét állítják, szegényes, ütött-koptt berendezésről írnak. Zsigmond megvásárolta a szükséges eszközöket, sőt, csináltatott is új gépket. Vetítésre alkalmas filmeket pedig a Lumière testvérektől vásárolt.

Az Andrássy út 41. szám alatti ház üzlethelyiségében nyílt meg az Ikonográf, Budapest első mozija. Az épületben később az Ádám söröző működött (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

A várt siker azonban elmaradt. Sziklai Zsigmond azt írja, hogy 1896 nyarára már tetemes veszteséget könyvelt el az Ikonográf, ezért haladéktalanul intézkedett a bezárásáról, a filmfelvevőgépet és a vetítőgépet pedig budai házának pincéjébe pakolta el, néhány évvel később csekély összegért értékesítette.

Másként emlékezett vissza az Ikonográf történetére a másik alapító egy 1915-ben rögzített interjúban, amelyből a Film, Színház, Muzsika című lap 1964. augusztusában idéz. Sziklai Arnold azt mesélte, hogy párizsi utazása során kiderítette: tulajdonképpen nem is a Lumière fivérek a mozgókép feltalálói, hanem egy lyoni munkás. Ezért ő ezt a munkást szerződtette Budapestre és saját maguk vetítőgépet, felvevőgépet, kopírozógépet, előhívót is készítettek. Sőt, a filmet is „feltalálták”:

„A filmet Eastmantól hozattuk, de nekünk nem volt jó: azt is feltaláltuk.”

Az egykori eszközök sorsáról pedig azt mondta, azokat a bátyja bérházának pincéjébe helyezték el, de a hanyag házmester nem figyelt rájuk és a környékbeliek széthordták.

Hasonlóan ellentmondásos, hogy mikor is nyílt meg az első budapesti mozgóképszínház. Sziklaiék májust emlegetnek, a hivatalos engedélyt azonban csak 1896. június 22-én kapták meg. Igaz, ebben a budapesti főkapitány-helyettes június hó 13-tól kezdődőleg engedélyezte, hogy 30 krajcár belépti díj mellett fotográfiai mutatványokat tarthassanak.

Az első magyar mozi engedélye 1896. június 22-én kelt (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet)

Az mindenesetre bizonyos ebben a szövevényes történetben, hogy az első budapesti mozgóképszínház nem volt sikertörténet. Úttörőszerepe viszont vitathatatlan.

Az igazi mozi megnyitására azonban még várni kellett, az 1890-es évek második felében inkább millennium látványossságnak számított a „mozgó fényképek mutogatása”. Décsi Gyula például a városligeti Ősbudavárban szórakoztatta a látogatókat. Később (1910-ben) megnyitotta a Teréz körúton a Mozgókép Otthont, ahol Budapesten elsőként rendszeresítették a számozott ülőhelyeket. Az egykori Mozgókép Otthon, majd Décsi, Fáklya, Új Tükör mozi ma Művész moziként üzemel.

Kávéházi vetítések

Visszatérve a kezdetekhez: a vetítés a kávéházak attrakciói között is megjelent, érdekesség, hogy emiatt egyre több nő kezdte látogatni a kávéházakat. A legnépszerűbb vetítőhely a Rákóczi úton a Velence Kávéház volt, ahol 1899-től (más források szerint 1898-tól) a tulajdonos Ungerleider Mór és Neumann József rendezett vetítéseket. A kávéház megszűnése után 1917-től már moziként üzemelt Imperiál, Phőnix, később Rákóczi, majd Tisza néven egészen az 1994-es bezárásáig.  

Az egyik legnépszerűbb vetítőhely a Rákóczi úton a Velence Kávéház volt, bezárása után is moziként működött (Forrás: Mozikalauz – A mi Budapestunk, 1998)

Az Ungerleider-Neumann párosnak – szemben a Sziklai testvérekkel – bejött a mozi mint üzleti vállalkozás. Ők nyitották 1906-ban meg az első olyan mozit, amely már önálló helyiséggel rendlkezett és a Projectograph névvel került nyilvántartásba. (Korábban az üzemeltető neve szerepelt a nyilvántartásokban.) A Projectograph (1911-től Odeon) az Erzsébet körút 27. szám alatt volt, majd 1915-ben elköltözött a Rottenbiller utcába, ahol 1952-ig működött.    

Apolló Projectograph és Royal Apolló

Szintén ez a vállalkozópáros tudhatja magáénak az első, kizárólag mozi céljára épített épületet Budapesten. Az Apolló Projectograph színházat 500 fő befogadására tervezték és az akkori Népszínház utcában (a mai Blaha Lujza téren) állt. Az 1906 végén megnyílt „filmszínház” olyan népszerű volt, hogy erkélyekkel is bővítették.

Az Apolló Projectograph az egykori Népszínház utcában (ma Blaha Lujza tér) állt (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A szórakozni vágyó budapesti közönséget 1909-ben már negyvenhat mozgó várta, egy évvel később az újságok azt írták, hogy Budapest többé nem a kávéházak, hanem a mozik paradicsoma. S bár kezdetben a mozgó inkább csak a szegényebb rétegek szórakozását szolgálta, az 1910-es évekre a mozilátogatás az előkelőbb körökben is elfogadottá vált. A külvárosi részeken is elegáns épületeket építettek a mozik számára.

A külvárosokban is megjelentek az elegáns mozik, a Flóra Mozgó Kispesten (Forrás: Mozikalauz – A mi Budapestunk, 1998)

A belvárosban pedig a színházak világát idéző, kényelmes berendezésekkel, speciális világítással rendelkező filmszínházak várták a közönséget. Erre példa a Royal Apolló, amely 1915-ben nyílt meg a filmvetítési tradíciókkal rendelkező Erzsébert körúti Royal Szálló épületében (Ahogyan egy korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, 1896. május 10-én itt volt az első magyarországi filmvetítés – A szerk.)  

A Royal Apolló tulajdonképpen az Apolló Projectograph „jogutódja”, Ungerleiderék azért költöztették át a mozit, mert a Népszínház utcai létesítményükre nem kaptak állandó működési engedélyt. A mozi 1949 után Vörös Csillag, majd 1993-tól Apolló moziként működött, 1997-ben zárt be. Az egykori szálloda és mozi helyén ma a Corinthia Hotel van.

 Korabeli plakát (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet)

Az egykori Royal Apolló mozi 1949-től Vörös Csillag néven működött az egykori Lenin körúton (Forrás: Fortepan/Képszám: 18810)

Uránia

A főváros másik elegáns filmszínáza az Uránia – mai nevén Uránia Nemzeti Filmszínház – 1916-ban kezdte meg a rendszeres vetítéseket. Az egykori Kerepesi, ma Rákóczi úton álló jellegzetes épület az 1890-es évek közepén eredetileg mulatónak, azaz orfeumnak épült. Majd 1899 őszén az Uránia Tudományos Színház költözött az épületbe, és népszerű ismeretterjesztő előadásokat tartottak a kor tudósai, írói és újságírói.

Az épület Schmahl Henrik tervei alapján készült, megjelenik rajta a velencei gótika, az itáliai reneszánsz és az arab-mór építészet is (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az Urániában mutatták be 1901. április 30-án az első magyar filmet, A táncz című alkotást. A tudományos előadások 1916-tól átkerültek a délutáni időszakra (később teljesen megszűntek), és az intézmény profilját a filmvetítés határozta meg.

Az Uránia nézőtere egy 1902-ben készült felvételen (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Olyan népszerű volt, hogy Budapest ostroma még zajlott, mikor 1945. feburár 3-án már újra megindult a vetítés. A rendszerváltás idején az Uránia – a többi klasszikus mozihoz hasonlóan – veszített népszerűségéből és az épület állaga is leromlott. Végül a kulturális kormányzat 2002-ben eredeti szépségében újíttatta fel az épületet. Ekkor kapta az Uránia Nemzeti Filmszínház nevet, utalva arra, hogy itt mutatták be az első magyar filmet.

Az Uránia Nemzeti Filmszínház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Corvin

Szintén a film és a mozi kultuszát növelte a Corvin Mozgóképszínház. Az Üllői út és József körút sarkán egykor működött Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Rt. üres telkére Bauer Emil tulajdonképpen egy palotát tervezett, amelyett a megnyitó előtt Az Ujság 1922. szeptember 13-án így írt le:

„Az egyedülálló telken nagyszabású palota körvonalai bontakoznak ki. Oszlopos bejárat fogadja a látogatót, amelyet művészi szoborcsoportok díszítenek; hatalmas kupolaszerű tetőzetét oldalt tornyok szegélyezik.”

A bejárat fölé a homlokzatra Hunyadi – Corvin – Mátyást ábrázoló dombormű került és megjelennek a Hunyadi-címeren is szereplő hollók. A bejárat két oldalán egy-egy dombormű a reneszánsz uralkodó életéből vett jeleneteket ábrázolja: bal oldalon Mátyás a tudósok között, a jobb oldalon pedig Bécs meghódítását örökítették meg.

A Corvin mozit az 1990-es évek közepén felújították (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 1922. novemberi  megnyitón megjelent Horthy Miklós kormányzó, Habsburg József főherceg és az akkori kormány majdnem minden minisztere is. A kor ünnepelt költője, Kosztolányi Dezső  Szavak című versében is megörökítette az eseményt, amit a megnyitón szavaltak el:

„Babonás és csoda
tündéri palota,
mely sorsokat remekbe mintáz,
az álmainknak várfoka: a színház...”

A mozi és az előtte elhelyezkedő Corvin köz az 1956-os forradalom és szabadságharc emblematikus helyszíne.

Az 1956-os eseményeknek állít emléket a Pesti srác szobor. Győrfi Lajos alkotását 1996-ban állították fel (Fotó:Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 1990-es évekre ez az épület is jelentősen leromlott, majd 1996-ban eredeti szépségében újjították fel.  A Corvin mozi az egyetlen multiplex Budapesten, amely önálló épületben működik.

Puskin

Valódi építészeti bravúrnak számított a Kossuth Lajos utcában az egykori Magyar Világ kávéház helyére beépíteni a Fórum filmszínházat, amely 1926 novemberében nyílt meg. Jánszky Béla és Szivessy Tibor építészek munkájáról és az új filmszínházról így írt a Magyar Hírlap 1926. november 24-én:

„A főváros ma nemcsak egy fényűző színházzal, nemcsak egy építészeti látványossággal gazdagodott, hanem a kultúrának egy olyan hajlékával, melyet Európa minden metropólisában eseményként könyvelnének el.”

Budapest legszebb filmszínházának mondott épület többek között dekoratív előterével, márványlépcsőivel, a nézőtér kecses páholysorával vívta ki az elismerést.  A megnyitó után 3 évvel, 1929-ben itt volt az első magyarországi hangosfilm vetítése. A háború után, 1948-ban lett Puskin a neve. A hajdan fényűzően kialakított filmszínházat az 1990-es években építették át, módosították a nézőteret, de előcsarnoka és az eredeti homlokzata megmaradt.

A Puskin mozi bejárata (Fotó: pestbuda.hu)

A multiplexek kora

Az 1970-es évektől kezdődően egyre csökkent a mozik látogatottsága, új mozikat ebben az időszakban inkább már csak a nagyobb lakótelepek közelébe építettek. Ilyen volt a Pest-Buda is, amelyről neve miatt most megemlékezünk a Pestbudán is. A mozi Pest, Buda és Óbuda  egyesítésének centenáriuma alkalmából nyílt a József Attila-lakótelepen, bár a megnyitót nem filmvetítéssel, hanem a Locomotiv GT koncertjével tették emlékezetessé. A lakótelepi mozi nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, már az 1980-as években felmerült a bezárása, amelyre végül 1990- áprilisában került sor.

A Pest-Buda mozi a József Attila lakótelepen 1973-ban (Forrás: Fortepan/Képszám: 88343)

A rendszerváltás után a hagyományos mozik látogatottsága tovább csökkent, ugynakkor a multiplex mozik száma rohamosan emelkedett. Ezek a döntően bevásárlóközpontokban kialakított intézmények már nem követik a színházi kialakítást, az elegancia helyett egyértelműen a technikai felszereltségre helyezik a hangsúlyt. 

Nyitókép: 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó