Alapítói művésznegyednek álmodták meg, Budapest kedvelt városrészévé vált Pestújhely

Írta: Blázsovics Lívia

2021. augusztus 5. 10:00

Hogyan születik meg egy új városrész? Néha tudatos tervezéssel, néha talán csak a véletlen műve. A mai Pestújhely elődjeként számontartott Széchenyi-telep esetében a kettő együtt játszott szerepet. Bár Budapest XV. kerületének legkisebb városrésze hivatalosan csak 101 éves, születésének története 125 évvel ezelőtt, 1896 augusztusában kezdődött.

Rákospalota képviselő-testülete éppen 125 évvel ezelőtt, 1896. augusztus 4-én tárgyalta, hogy a község tulajdonát képező 204 holdnyi ingatlant a kincstár katonai gyakorlótérnek bérbe venné. Legalábbis ezt írja – jegyzőkönyvekre hivatkozva - a Magyar városok és vármegyék monográfiája sorozatban megjelent Rákospalota és Rákosvidéke című kiadvány 1938-ban. Azt is megtudhatjuk, hogy az első 5 évben 8000 forint, második 5 évben tízezer, az utolsó öt évben pedig 12 ezer forintot fizetett volna a kincstár. Más források szerint viszont ebben az időszakban már kisajátításról volt szó, ugyanis a kincstár 1894 óta több bérleti ajánlatot is tett, amelyet Rákospalota nem fogadott el, hiszen a község maga is parcellázni és értékesíteni akarta a földterületet, jóval magasabb áron.

Rákospalota és Széchenyi-telep térképe 1902-ből. Széchenyi-telep ekkor még Rákospalota része volt, ám a térképen is jól látszik, hogy távol esett a település központjától (Forrás: bpxv.hu) 

A kisajátítást vagy az előnytelen bérleti szerződés életbe lépését Veszelovszky Béla, Rákospalota jegyzője mindenképpen meg akarta akadályozni, és a váci piaristáknál megismert barátjához, az akkor már ügyvédként dolgozó Bezsilla Nándorhoz fordult segítségért. 

Bezsilla azt tanácsolta, hogy az érintett földet egy vállalkozó közbeiktatásával mielőbb értékesítsék, a felparcellázott területen új telepet hozzanak létre. Vevőt, mai kifejezéssel élve „strómant” is talál: Crouy Chanel Endre gróf nevét és pénzét adta a földterület megmentésére tervezett akcióhoz.

Palota közgyűlése már 1896. november 4-én megtárgyalta a gróf ajánlatát, aki négyszögölenként 2 forintot ígért, a teljes vételárat húsz év alatt egyenlítette volna ki, a hátralékra pedig 5 százalék kamatot fizetett volna. Szándéka komolyságát jelzi, hogy tízezer forint értékű állampapírt helyezett letétbe a községi pénztárba, amelyet később 50 ezer forintra egészített ki. A gróf azt is jelezte, hogy a területet felparcellázza és házhelyenként értékesíti.

Az egykori Széchenyi-telep egyik első háza 1898-ban épült (Fotó: pestbuda.hu)

Az épület a mai Ady Endre utca – Bezsilla Nándor utca sarkán áll (Fotó: pestbuda.hu) 

Ajánlatát Rákospalota képviselői természetesen egyhangúlag elfogadták, és a remélt bevételre alapozva hamarosan hitelt vettek fel. A gróf és a község közötti adásvételi szerződés 1896. december 29-én lépett hatályba, és tavasszal megkezdődött az értékesítés, amelyben már Bezsilla Nándor is részt vett. Hirdette a telkeket, társaskocsijáratot szervezett a leendő vevőknek, hogy azok megtekinthessék a „kies” területet, amelyet Bezsilla Nándor Széchenyi-telepnek nevezett el.  

Egy év alatt 126 telek talált gazdára: tisztviselők, művészek vásároltak házhelyeket, átlagosan négyszögölenként 4 forint és 50 krajcár áron.  Crouy Chanel Endre gróf azonban 1899-ben – egy titkos záradékra hivatkozva – hirtelen visszalépett az üzlettől. Tettének oka valószínűleg az volt, hogy a telep mellé, az Erzsébet királyné útra tervezett villamos vasút kiépítése még nem történt meg, ennek hiányában pedig a terület közlekedése nem volt megoldott, így a remélt üzleti siker is kétségessé vált.  

Rákospalota elöljárósága a báró által vezetett konzorciumot sikertelenül perelte. A szerződést előkészítő három tisztviselőt, Medveczky György főjegyzőt, Veszelovszky Béla jegyzőt és Tóth István bírót telekspekulációval gyanúsította meg és fegyelmi eljárást indított ellenük, valamint a képviselő-testület saját maga ellen is fegyelmit kezdeményezett.

Villaépület az egykori Széchenyi-telep „Úrinegyed”-nek nevezett részén, a mai Árvavár utcában (Fotó: pestbuda.hu)  

A község nemcsak a telkek értékesítéséből remélt százezrektől esett el, de el is adósodott. Ráadásul gondoskodnia kellett volna a közigazgatási értelemben hozzá tartozó Széchenyi-telepről is, ahol szinte minden infrastruktúra hiányzott. Innen datálható az a szemlélet, amely sok helytörténeti írásban a mai napig is tartja még magát, hogy a Széchenyi-telep alapítói ügyeskedni, „panamázni” akartak saját hasznukra és Rákospalota kárára. Az persze bizonyos, hogy Bezsilla Nándor pénzt is akart keresni, de jóval erősebb volt az a szándék, hogy a területen egy új hivatalok- vagy művésznegyedet alakítsanak ki, ezt támasztják alá a későbbi városépítő kezdeményezések is.

De ne szaladjunk ennyire előre, térjünk vissza a telkek értékesítéséhez!  A község először maga próbálkozott az értékesítéssel; egyre több telket – egy hitelintézeti, nagyon kedvező konstrukció miatt – munkások vásároltak meg. Ezzel gyakorlatilag meghiúsult a művésznegyed kialakításának elképzelése. Végül egy ingatlanügynököt bíztak meg az eladással. Békési József saját költségén rendezte az utak egy részét, lecsapolta a nádasokat, árkokat ásatott a csapadékvíz levezetésére és így fél év alatt közel 400 telket értékesített. Palota elöljáróságának ellenzéke azonban megint elégedetlen volt, újra ingatlanpanamát emlegettek, perrel fenyegetőztek. Békési így sommázta az esetet:

„nyakas kálvinista mind a palotai parasztpolgár, s nehezen viseli a más sikerét, pláne ha semmirekellő városi nadrágos az illető.”

Pestújhely egyik jelképe a kerekes kút, amelyet 1939-ban fúrtak, a köznyelv sóskútnak hívta, mert vize sós volt. A kutat 2009-ben újították fel (Fotó: pestbuda.hu)

Így újra Rákospalota értékesítette a telkeket, de hiába tartalmazta a szerződés, hogy a község négyszögölenként a vételárból két koronát elkülönít a Széchenyi-telep javára, ez nem történt meg. Nem jutott pénz a telep csatornázására, a közvilágítás bevezetésére, utak építésére, egészséges ivóvíz biztosítására. A telkeket a városból kimenekülő legszegényebb rétegek vették meg és sokszor kis viskókat építettek, amelyek a tavaszi, illetve őszi esőzések alkalmával vízben álltak.  Ezért a telep felső – a mai Körvasútsorhoz közelebb eső – részét Úrinegyednek nevezték, a távolabbi területeket pedig Mosónéfertálynak. Rákospalota pedig csak „jötmenteknek” titulálta a telepen élőket.

Korabeli képeslapon Bors Emil villája, amelyet sokáig kápolnaként használt a helyi katolikus közösség  

Az egykori Bors-villa az 1990-es évekig gyermekorvosi rendelőként üzemelt, az Ady Endre utcai épület most újra az egyház kezelésében, de használaton kívül van (Fotó: pestbuda.hu)

A helyzet tarthatatlanná vált, ezért Széchenyi-telep alapítói úgy döntöttek: kezdeményezik az önállóvá válást. Az elszakadást támogató aláírásokat Bezsilla Nándor kezdte gyűjteni 1907-ben, amely persze ismét kiváltotta a palotai vezetés ellenszenvét. A Széchenyi-telep lakói azonban jelentős erőket tudtak megmozgatni, nagy segítséget jelentett az itt élő Szücs István – Antall József nagyapja –, aki korábban a belügyi tárcánál, majd a kultuszminisztériumban dolgozott.

A belügyminisztérium engedélye 1909. október 27-én született meg és egy hónappal később lépett hatályba. Széchenyi-telep alapítói, vezető személyiségei ekkor saját vagyonukból és kölcsönökből megkezdték az elszakadáshoz, illetve a majdani működéshez szükséges feltételek kialakítását.

Ekkor merül fel, hogy a leendő községnek nevet is kell adni. A megye a Széchenyifalva, a lokálpatrióták a Pestújváros nevet javasolták. A döntést 1910. június 30-án az országos községi törzskönyvbizottság hozta meg. A Magyar Királyi Országos Levéltár szakvéleményére hivatkozva azt írták, hogy a „Pestújváros" nevet nem engedélyezik a benne szereplő város szó miatt. De nem engedélyezik a Széchenyifalva nevet sem, mert a községnek kötődése sincs a grófhoz. A gordiuszi csomót átvágva a testület a Pestújhely nevet adta az új községnek, hivatalosan innen számítják a városrész születését.

A Széchenyi Színház, Pestújhely első szórakoztató és művelődési intézménye 1911-ben nyílt meg, a programok között színházi előadások és varieték, szórakoztató és ismeretterjesztő filmvetítések szerepeltek (Forrás: Rákospalotai Múzeum) Az egykori Széchenyi Színház helyén, a mai Körvasút sor – Árvavár út sarkán egy új építésű ház áll, csak az előtte elhelyezett tájékoztató tábla utal az egykori nevezetes színház épületre (Fotó: pestbuda.hu)

Bár az önállósodás sok nehézséggel járt, elindult a fejlődés is. A Mosónéfertály lakói közül sokan visszaköltöztek a városba, a lakók mintegy harmada kicserélődött, tehetősebb polgárok érkeztek. Megnyíltak az első intézmények: 1910-ben a takarék- és hitelpénztár, 1911-ben Szücs István kezdeményezésére a polgári leányiskola, majd 1913-ban az óvoda.

Pestújhely első óvodája 1913-ban nyílt meg, az épületben ma a Rákospalotai Múzeum van (Forrás: Rákospalotai Múzeum) 

Az évtized elején elindult az omnibuszközlekedés, megnyitott a Széchenyi Színház, majd a helyi mozi. Sorra nyíltak a szatócsboltok, építőanyag-kereskedések és a népszerű kocsmák, borozók. Létrejött a katolikus plébánia, amely – templom híján – első kápolnáját Bors Emil villájában rendezte be.

Az első pénzintézet, a Pestújvidéki Takarékpénztár 1910-ben ebben, ma a Pestújhelyi úton található épületben kezdte meg működését. Akkor még csak a saroképület állt, a két oldalán a hozzáépítés 1931-ben készült el. A saroképület a második világháború után a Magyar Posta tulajdona lett, az oldalépületekben lakóházak vannak (Fotó: pestbuda.hu) 

Az első szilárd burkolatú pestújhelyi utakat sárga keramittal burkolták az 1910-es évek elején. A sárga keramit magyar találmány, előnye, hogy rendkívül tartós, hátránya, hogy esős időben nagyon csúszik. A mai Gergő utca rövid szakaszán mint helytörténeti érdekesség látható a burkolat (Fotó: pestbuda.hu)    

A Sebők Mozgó, (később Terv mozi) az egykori Mosónéfertálynak nevezett részen nyílt meg 1912-ben (Forrás: Rákospalotai Múzeum)

Bezsilla Nándor, az ügyeskedéssel gyanúsított alapító 1912-ben költözött ki Pestújhelyre és továbbra is tevékenyen részt vett a település életében. Szervezője volt a helyi munkásgimnázium megalapításának, részt vett a leányiskola iskolaszékének munkájában, alapítója és elnöke volt a Széchenyitelepi Kaszinónak. Mindössze 49 éves volt, amikor 1917-ben tüdőgyulladásban meghalt.

Pestújhely önállósága 1950-ben, nagy Budapest létrehozásakor szűnt meg, akkor a XV. kerülethez csatolták.

A városrész az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult. Bár még ma is megtalálható néhány az egykori Úrinegyed villáiból és az 1920-as években épült egyszerűbb családi házakból, egyre több helyen épülnek modern házak, sőt, az apró telkekre bezsúfolt többlakásos tárasasházak is.  

A régi pestújhelyi épületek semmiféle sajátos építészeti jegyet nem mutatnak, egyik-másik épületen homlokzati díszek jelennek meg (Fotó: pestbuda.hu)

Egy másik példa a visszafogott homlokzati dísztésre (Fotó: pestbuda.hu)

Nyitókép: Korabeli képeslapon Pestújhely egykori főutcája, az Andrássy Gyula utca, és a település egykori községháza – a kép bal oldalán –, amely 1944-ben egy bombarobbanás miatt megsemmisült   


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó