Sas-hegy: egy hely, amelyet városi legendák öveznek

A cikk angolnyelvű változata: Sas Hill: a place surrounded by urban legends

Írta: Palotás Dávid

2021. augusztus 10. 9:30

A budapesti Sas-hegyre kirándulók igencsak kiváltságos helyzetben vannak, ugyanis a terület évtizedekig el volt zárva a nyilvánosság elől. Ma már – előzetes bejelentkezés után – látogatható a BAH-csomópont fölé magasodó hegy. Ha szakszerű vezetéssel bejárjuk, akkor bátran állítható, hogy kiemelkedő élményben lesz részünk: egyedi panoráma és igazi növényritkaságok várnak minket.

A Sas-hegy tipikusan olyan hely, amelyet szinte bizonyosan már minden budapesti lakos látott legalább egy pillantás erejéig, mégsem kerül előtérbe Budapest egyéb látnivalói mellett. A BAH-csomópont fölé magasodó hegyünkön antennákat láthatunk, a hegyoldalban lévő  Arany János Gimnázium sárgás, impozáns épülettömbje már messziről látszódik, sokaknak talán ez ad tájékozódási pontot.

A hegy a legenda szerint azokról a sasokról kapta a nevét, amelyek Buda 1686-os visszavívásakor, a győzelem napján innen szálltak fel és a budai Vár felé repültek. A második világháború utáni évtizedekben is legenda övezte az akkor a nyilvánosság elől elzárt Sas-hegyet. Úgy tartották, hogy a hegyen titkos katonai bázis volt. A valóságban néhány légvédelmi ütegen, és fúrt üregrendszerben elhelyezett lőszertömegen kívül nem volt itt komoly fegyverzet.

Jelenleg a hegycsúcs, és a rajtalévő tanösvény, valamint a látogatóközpont előzetes bejelentkezéssel látogatható. Ezt az üzemeltető Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapján lévő elérhetőségeken lehet megtenni. A hegycsúcs megközelíthető a 8E busszal a Korompai utcán keresztül, vagy kicsit több gyaloglással az 59-es villamossal, amelyről a Farkasréti temetőnél kell leszállni.  A látogatóközpont előterében parkoló is rendelkezésre áll.

A sas-hegyi látogatóközpont faépülete szorosan illeszkedik a tájba, az épülettől indul a tanösvény (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Sas-hegy magassága 266 méter, alig több, mint a Gellért-hegyé, ezért gyakran a Gellért-hegy „nagytestvéreként” emlegetik. Geológiailag illeszkedik a Budai-hegység déli dolomitos-mészköves kopárjainak sorába, amit keleten a Gellért-hegy zár le. (Bár a Gellért-hegyre fákat telepítettek, azonban jó ha tudjuk, hogy korábban sosem volt zárt, fás vegetáció ezen a hegyen sem.) A Sas-hegy teljesen körbe van építve, ezért csak a három csúcsának környéke, illetve a déli oldala tartozik a védett területek közé. A három csúcs közül a legkeletibb látogatható csupán.

Elöljáróban annyit, hogy a hegy meglátogatása két tekintetben nyújt kiemelkedő élményt. Egyrészt csodálatos panoráma tárul fel előttünk, másrészt botanikai szempontból is különleges, mert a hegyen több növényritkaság is előfordul. Az látogatóközpont épületében a hegyen élő növények, állatok felnagyított ábrázolásai láthatóak, amelyek kissé ijesztően hathatnak, de megtekintésüket semmiképpen sem érdemes kihagyni.  

A látogatóközpont interaktív kiállítótere; a tárlat a hegyen élő különleges növény- és állatvilágot mutatja be (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A hegyet az épülettől induló tanösvényen keresztül két irányban lehet bejárni, mi most a déli irányt vettük célba. Utunk elején két üvegkádszerű építmény fogadott minket. Az egyikben egy napon sütkérező zöld gyíkot pillantottunk meg. Sajnos, a pannon gyíkot nem sikerült észrevennünk. Hüllőkből még a haragos sikló nagyjából 20 példánya érdemel említést, mint a helyi fauna kiemelten védett élőlénye. A hegyen a siklók életmódjának tanulmányozására többfelé mini meteorológiai állomásokat is telepítettek, amelyek segítségével igyekeznek feltérképezni, és jobban megérteni a viselkedésüket.

Tanösvényen körbejárható a Sas-hegy (Fotó:Both Balázs/pestbuda.hu)

Sajnos, a hegyen nagytestű állatok már nem fordulnak elő, ugyanis ahogy említettük, teljesen körbe van zárva a hegy.  Ugyanakkor az idegenhonos növényfajok bőségesen előfordulnak: akác, bálványfa, orgona, kanadai aranyvessző és a kertekből „kivaduló” egyéb növények jelzik, hogy az ember letette „védjegyét” a területen. 

A mészkőtalajok vékony termőrétegén – főleg a déli lejtőkön – a molyhos tölgyek és a nyílt sziklagyepes társulások a természetes, úgynevezett karsztbokorerdőt alkotó fajok. A korábbi szőlőültetvények maradékaként mandulafákkal is találkozhatunk még, valamint az előző század nagy fenyőtelepítési hullámaiból maradt feketefenyővel is. A terület karbantartása, folyamatos élőhely-kezelése nem kis munkát ad a nemzeti parknak is.    

A karsztbokorerdő a déli panorámával a háttérben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A déli lejtőn aztán igazi növényritkaságok fogadtak minket: István király-szegfű, magyar gurgolya, közönséges csikófark. Ez utóbbi azért is érdekes, mert kétlaki növény, azaz a termős és a porzós növényszervek nem egyazon egyeden találhatóak meg. A Sas-hegyen a porzósok, míg a légvonalban innen 3 km-re lévő Gellért-hegyen csak termős egyedek nőnek.

Magyar gurgolya (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

István király-szegfű (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Közönséges csikófark porzós egyede, a termős egyedek a Gellért-hegyen nőnek (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Naprózsa (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Lassan a hegy északi oldalára fordulva elhaladtunk a Medve-szikla felett, majd a katonai bázisként, illetve légvédelmi óvóhelyként működő járatrendszer bejárata fölött, amely ma már a Kövesligethy Radó Geofizikai Obszervatórium részeként üzemel. A Sas-hegy nyugati csúcsán, ahogy említettük, korábban légelhárító ütegek is állomásoztak, tulajdonképpen ezért is volt évtizedekig elzárt a terület, amelynek köszönhetően a természetes növényzet ugyan egy kisebb, degradáltabb részen, de meg tudott maradni.

Kilátás délkeletre, az épülő MOL-székház is feltűnik a látóhatáron (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az északi lejtőkön a tengernyi budai nyúlfarkfű pompázik, amely a jégkorszakból itt maradt endemikus faj. A Sas-hegy lényegében ezért különleges: a déli lejtők szubmediterrán növényfajaitól alig száz méterre északra a jégkorszakból származó fajok fordulnak elő. Ez adja a Sas-hegy igazi botanikai értékét.

A budai nyúlfarkfű a jégkorszakból maradt itt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Utunk végén felsétáltunk a legkeletibb csúcsra, amely elképesztő kilátást nyújt.

Citadella szinte karnyújtásnyira (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Külön érdekesség, hogy a budai Vár nyugatról, azaz „hátulról” látszódik, az újjáépített Karmelita kolostorral, a Lovardával, József főherceg palotájával. A Parlament kupolája is kikandikál a Karmelita épülete mögül.

A budai Vár nem a megszokott irányból fényképezve (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

 Mi a horizonton a mátrai Ágasvár csúcsát is látni véltük, de ezt a fényképek nem adják vissza. 

A Naszály csúcsa még a fotón is jól kivehető (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Sas-hegy a maga alig 1 km-es bejárható tanösvényével családosoknak, nyugdíjasoknak, érdeklődő diákcsoportoknak is ideális célpont lehet a belváros közelsége miatt. A látogatóközpont épületében mosdó, kis büfé, bemutatóterem is várja a látogatókat.  A Sas-hegy meglátogatása tehát egy könnyed nyári, pár órás program.

Nyitókép: A sas-hegyi látogatóközpont, háttérben a Széchenyi-hegy (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Az Arany János gimnáziumban tanultam a hatvanas években. (1957-ig Oleg Kosevoj volt a neve, szobra még akkor kint volt a kertben.) Nos a gimnazisták sportot űztek belőle, hogy bejutottak a drót mögé és felmentek a csúcsra. Bátorkodom megjegyezni nem egyértelmű, mert elég lapos a teteje. Nos a kilátás valóban nagyon szép, különösen a Vár látképe. Akkoriban készült el a kupola, napokig vörösréz színe volt és vakítóan csillogott. Majd bekenték valamivel és néhány hét múlva zöldülni kezdett.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó