A kiegyezés utáni korszakban fellendülő nagyszabású építkezések, a megépülő reprezentatív ingatlanok természetes módon maguk után vonták a kapcsolódó iparművészeti ágazatok fejlődését is. Művészi igényességű alkotások kerültek ki a gyárakból, műhelyekből. Kissling Rudolf vállalata csillár- és bronzárugyártásra szakosodott, és egyre nagyobb hírnévre tett szert. 

Sárgarézből készült csillár, amelyet Kőrössy Albert Kálmán építész tervezett és a Kissling-cég kivitelezett (Forrás: Magyar Iparművészet, 1902. 1. szám)

A Kissling-gyár hirdetése az Esztergom című lap 1904. december 25-i számában

Kissling Rudolf (Rezső) 1834-ben született. A kiegyezést követő évben, 1868-ban alapította meg a bronzcsillárokat, más világítótesteket és egyéb bronzárukat gyártó cégét. Az üzem a szorgalomnak és az előállított termékek művészi nívójának köszönhetően hamarosan fejlődésnek indult, és egyre több neves közintézmény iparművészeti berendezésében közreműködhetett. A cég vezetésébe az alapító fia, Kissling Alfréd is bekapcsolódott.

Mintaraktáruk a terézvárosi Podmaniczky utca 31. szám alatt kapott helyet. Itt lehetett megtekinteni és megvásárolni a már elkészült és kiállított termékeket. Gyártelepük pedig a VI. kerületben, a Jász utca 5. szám alatt volt.

Kissling-féle díszes bronzcsillár (Forrás: A magyar feltámadás lexikona, 1930)

A Kissling-gyár részvényjegye 1928-ban (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)

Egyre növekvő számú megrendeléseik az egyesített Budapest nagy részére kiterjedtek. Kisslingék gyártották többek között az 1899-ben átadott kőbányai Szent László-templom azóta sajnálatosan elpusztult neogótikus stílusú csillárját. A belvárosi Arany János utca 25. szám alatt található, Wellisch Alfréd által tervezett Salgótarjáni Kőszénbányák Részvénytársaság 1904-ben átadott palotájának különleges csillárja szintén a Kissling-cég munkáját dicséri.


A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság Arany János utcai székházának egyik csillárja (Forrás: Magyar Építőművészet, 1907. 11. szám)

Az Alpár Ignác által tervezett Szabadság téri Osztrák–Magyar Bank (ma Magyar Nemzeti Bank) 1905-ben átadott reprezentatív épületének csillárjai is a Kissling-gyárban készültek. Ilyen megrendelések mellett nem meglepő, hogy a századfordulón megépülő Országház csillárjait is Kisslingék szállították: két vasból öntött és bronzírozott típust, három sárgarézből öntött típust és további hat sárgarézből öntött, galvanikusan aranyozott típust. 

 Az Alpár Ignác által tervezett Osztrák-Magyar Bank csillárjai (Forrás: Magyar Építőművészet, 1917. 4–6. szám)

A fővároson kívül az ország több fontos vidéki középületét is a Kissling-cég csillárai díszítették, így a kiskunfélegyházi Városházát, a debreceni Vármegyeházát és a marosvásárhelyi Kultúrpalotát. 

Kissling Rudolf és fia gyárának legimpozánsabb munkái a Hauszmann Alajos által átépített Budavári Palotához kötődnek. Az 1905-ben befejeződött nagyszabású munka során Kisslingék több megépülő díszterem csillárjainak megalkotására kaptak megbízást: a neoreneszánsz Hunyadi Mátyás-terem, a neobarokk Habsburg-terem és a Buffet-csarnok díszes csillárjait készíthették el.

 A Budavári Palota Buffet-csarnoka (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Hasonló feladatot kaptak a Hauszmann által tervezett Szent István-terem kialakításánál is. Az egyenként több mint egy mázsa súlyú, kristályüveggel és drágakövekkel díszített, aranyozott sárgaréz világítótestek több mint száz elemből álltak össze. Kisslingék készítették továbbá a közel harminc elemből álló míves falikarokat, az ajtók bronzvereteit, a kilincseket, a Zsolnay-kandalló tűzibakját és a szellőzőrácsokat is. A falikarok kialakítása az intarziás padló motívumával volt összhangban: az 5-5 izzó egy sárkányfigurából ágazott ki, amit csiszolt üvegkövekkel díszítettek.

A Szent István-terem csillárjait Hauszmann Alajos tervezte, és Kisslingék kivitelezték (Forrás: Magyar Iparművészet, 1900. 3. szám)

A Szent István-terem korabeli fényképe, a berendezés hangsúlyos részei a díszes csillárok; a súlyuk egyenként több mint egy mázsa volt (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A nagy hírű gyár a sikerei csúcsán európai megrendelései mellett már Egyiptomot, Indiát és Amerikát is ellátta termékeivel. A csillárokon, falikarokon kívül ekkor már gyertyatartókat, asztali lámpákat, kandallók bronzelemeit is előállították, sőt Ferenc József számára bronz tintatartót is készítettek. A cég 60-80, később pedig több mint 100 állandó munkást foglalkoztatott.

Kisslingék elsőrangú munkáit több elismeréssel, kitüntetéssel honorálták, többek között az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet, az 1904-es Saint Louis-i világkiállításon nagy aranyérmet nyertek, Kissling Rudolfnak pedig 1906-ban Ferenc József Koronás Arany Érdemkeresztet adományozott.

A korabeli fényképen is jól látszik a Szent István-termet díszítő csillár míves, aprólékos kidolgozottsága (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Kissling Rudolf 1911. október 31-én hunyt el. A vállalatot Alfréd fia vitte tovább, aki hosszabb betegeskedés után 1917-ben hunyt el. 1918-ban részvénytársasággá alakult a cég, amelyet a Tanácsköztársaság időszakában termelési népbiztos irányított. A céget 1923-ban a tőzsdére is bevezették, alaptőkéje ekkor 15 millió korona volt (ez a későbbiekben 40 millióra emelkedett), amely 750 ezer darab 200 korona névértékű részvényre oszlott szét.

A gyár a két világháború közötti időszakban is jól prosperált, viszont a II. világháború utáni új politikai helyzet és az államosítás véget vetett a részvénytársaság működésének, ennek következtében az eltelt évtizedek alatt a „régi világ” legnevesebb csillárgyártó cégének hírneve is jelentősen megfakult, majd feledésbe merült. Idén augusztus 20-tól újra láthatjuk a II. világháborúban elpusztult és az elmúlt években rekonstruált Szent István-termet és benne a csillárokat, falikarokat.

Rekonstruált csillár az újjászületett Szent István-teremben (Fotó: Nemzeti Hauszmann Program)

Az újraalkotott csillár részletei (Fotó: Nemzeti Hauszmann Program)

Kisslingék alkotásait hosszas kutatómunka alapján tervezték és készítették el újra. A szakembereket a korabeli fotókon, terveken kívül elsősorban a Szent István-terem alapján megalkotott terézvárosi Groedel-villa berendezései segítették a tervezésben. A kivitelezést a Salisbury Kft. munkatársai végezték, a bronzmunkák előállításán nyolc öntőmester dolgozott, a három csillár díszítőelemeit Takács József ötvösmester készítette el. A terem különleges megvilágítását pedig az összesen kilencvenkét darab, úgynevezett Szent István-izzó tökéletes másolata biztosítja.

Bízunk benne, hogy a Szent István-terem újjáépítése és átadása újra előtérbe állítja a magyar iparművészet néhai mestereit, köztük Kissling Rudolfot és Alfrédot is.

Nyitókép: Rekonstruált csillár az újjászületett Szent István-teremben (Fotó: Nemzeti Hauszmann Program)