A Nyugatról érkező turistáknak alakították ki a luxusszállót – 60 éve nyitott meg újra a Royal

A cikk angolnyelvű változata: The luxury hotel was designed for tourists from the West - the Royal reopened 60 years ago

Írta: Domonkos Csaba

2021. augusztus 25. 13:00

Budapest egykori legendás szállodái a második világháborúban szinte teljesen megsemmisültek és az 1950-es években, a Rákosi-érában nem fordítottak arra pénzt, hogy az országban luxushotelek épüljenek, hiszen nem volt rá fizetőképes kereslet. A helyzet az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után változott: az ország új vezetésének fontossá váltak a Nyugatról érkező turisták és a valuta, amit itt elköltöttek. Nagyszabású szállodafejlesztések kezdődtek, az első között építették át az egykori luxusszállót, a Royalt, amely 1961. augusztusában nyitott meg újra.

A háború előtt a főváros egyik legelegánsabb szállodája a Nagykörút és a Hársfa utca közötti hatalmas telken álló, 1896-ban elkészült Royal szálló, azaz a Grand Hotel Royal volt. Az átadását a millenniumi ünnepségek megnyitására időzítették, hogy az ide érkező előkelő, fizetőképes vendégek tömegének kínáljanak luxusszállodát. A megnyitást követő közel fél évszázadban neves vendégek fordultak meg itt, és számos állandó lakóval – például Krúdy Gyula íróval – is büszkélkedhetett a Royal. 

A Royal szálló eredeti épülete Ray Rezső építész tervei szerint épült, 1896-ban nyitották meg. Erdélyi Mór felvétele 1900 körül készült (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A Royal első fénykora a második világháborúval véget ért: a Gestapo foglalta el és székhelyként használta, az 1940-es évek második felében pedig irodákat alakítottak ki az egykori luxusszállóban. Majd 1953-tól megkezdődött az épület visszaalakítása szállodává, azonban az 1956-os forradalom és szabadságharc során teljesen kiégett. Ekkor, a forradalom után született döntés arról, hogy a Royalt ismét luxusszállodának kell kialakítani.

A Royal szálló épülete súlyos károkat szenvedett az 1956-os forradalom és szabadságharc idején (Forrás: Fortepan/Képszám 40211)

Az építkezés 1957-ben kezdődött meg, és négy évig tartott. A munkák elhúzódása a legfelső szinteken is szóba került, 1960 decemberében az Országgyűlés budapesti parlamenti képviselőinek megbeszélésén elhatározták, hogy illetékes helyen megsürgetik a szálló átadását.

A szálló átépítése 1960-ban ( Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

A Royal szálló átépítésének tervezője Janáky István építész volt, aki új homlokzatot, összekötő szárnyakat, belső tereket alakított ki. Gyakorlatilag semmi sem maradt a századfordulós épületbelsőből, helyette a korszaknak megfelelő belsőépítészeti kialakítású lett a szálloda. Az előcsarnok falait Mészáros Géza keramikusművész alkotása, a négy évszakot ábrázoló majolika dombormű díszítette, a mennyezeten pedig plexiből készült csillárok lógtak. Az ötemeletes szállodában több étterem, bár, cukrászda, postahivatal, szabóság és fodrászat kapott helyet.

Az 1961-ben újra megnyitott Royal Nagyszálló recepciója, a berendezése akkor luxusnak számított (Forrás: Fortepan/Képszám: 111273)

A szálló modern belső tere 1961-ben (Forrás: Fortepan/ Főfotó) 

A Magyar Nemzet 1961. augusztus 11-én, a megnyitó előtt így írta le a régi-új szállót:

„A korábbi 297 helyett 367 szobája van a Royalnak, 622 vendég számára. A háromszobás appartmanban rádió, televízió és telefon is van. Rádiót és telefont kaptak a kétszobás, fürdőszobás lakosztályok is. Ötféle fából: dió, cseresznye, tölgy, jávor és kőrisfából készített, modem kárpitozott bútorokkal rendezték be a szobákat. Mégsem típusbútor egyetlen szoba berendezése sem. Kilencféle stílust alkalmaztak a Royal-szálló bútor­zatának készítői. A szobák falát neves képzőművészek eredeti alkotásai díszítik.”

Ezen felül mi jelentette a luxust 1961-ben Budapesten? A 367 szobából csak 50-hez nem tartozott saját fürdőszoba, de valamennyi szobát rádióval és telefonnal is felszerelték, és, ahogy a cikk is kiemelte, a két és többszobás lakosztályokhoz televízió is járt! A szobák padlóját magyar gyártmányú, kézi csomózású szőnyegek fedték, az éttermekben a Royal emblémájával díszített ezüst evőeszközökkel terítettek.

Az 1960-as évek izlése szerint kialakított hall (Forrás: Fortepan/Képszám: 111276)

Sőt a vendégek egy különleges technikai berendezéssel a telefonhívásokat át tudták irányítani bárhová a szállón belül. A Telinform nevű szerkezetet így ismertette a Hétfői Hírek 1961. július 24-én:

„A Royal-szálló telefonközpontja még egy újdonsággal kedveskedik: minden szállóvendég miniatűr „Telinform” telefonkészüléket igényelhet. A magyar tervezésű és gyártmányú, zsebben is elférő készülék segítségével a szálloda egész területén kapcsolatot teremthet a „Royal-központ”-tal, a szobájába kapcsolt hívást átkapcsoltathatja, például éttermi asztalához, vagy a hallba, vagy ha úgy tetszik, akár a borbély-székből is telefonálhat.”

Az ünnepélyes megnyitóra 1961. augusztus 21-én került sor. Valójában a szálló ekkor már üzemelt, ugyanis három napja ott lakott egy 40 fős francia turistacsoport, akiknek másutt már nem tudtak szobát adni Budapesten. A következő napokban még egy olasz turistacsoport, valamint belga, svájci és indiai vendég is érkezett a szállóba. 

A Royal szálló egykori nagytermét, amely 1915-től moziként üzemelt, már korábban megnyitották: 1959 karácsonyától itt működött a Vörös Csillag mozi, amelynek a bejárata ekkor még a Hársfa utcáról nyílt. A mozi nagykörúti bejárata csak a szállóval együtt nyílt meg 1961-ben.

A luxusszálló egyik szobája 1961-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 111277)

A luxust nemcsak a berendezés és a technikai vívmányok alkalmazása jelentette a Royalban. Az egy-, illetve kétágyas szobákért naponta 50-180 forintot, a kétszobás lakosztályokért napi 270-280, a háromszobásokért 370-380 forintot kellett fizetni, miközben az akkori magyar átlagkereset havi 1600 forint volt. 

A szálló hallja egy évtizeddel később, 1972-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 111184)

Az ország akkori legmodernebb és legnagyobb – csak a folyosók hossza elérte a 2 kilométert – szállodája az 1960-as években a budapesti idegenforgalom zászlóshajója volt, amelynek hírnevét csak erősítette, hogy 1963 augusztusában hetekre vesztegzár alá került. Egy alkalmazottnál ugyanis a himlő tünetei jelentkeztek. A karantén heteit szórakozva töltötték a bent rekedt vendégek, akik végülis jó hírét vitték a szállónak, amely ilyen extrém körülmények között is megfelelő szolgáltatást nyújtott.

A szálloda egészen 1991-ig üzemelt, igaz, ekkorra már régi fénye megkopott. Az 1990-es években csak a mozi üzemelt, majd teljes felújítás után 2003-ban ismét luxusszálloda nyílt az épületben.

Nyitókép: A Royal Nagyszálló 1961-ben nyitott meg újra, a homlokzatát, belső tereit teljesen átalakították (Forrás: Fortepan/Képszám: 109240) 

Összesen 6 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Szörnyű szocreal dizájn.


a szálloda bejárata a repülőtéri társalgóhoz hasonlít


Szörnyű vagy nem szörnyű akkor ez volt a modern, trendi ez volt a szocreál a belső építészetben !

Válaszok:
Sándor | 2021. szeptember 6. 10:46

Sajnos a szomszedos haz telken levo, de egykor a szallodahoz tartozo furdo (ma Royal Spa) helyisegei kozul eddig nem sikerult mindegyiket visszaszerezni a haztol. Remelhetoleg egyszer sikerul vegre nyelbe utni az uzletet.


Anno itt forgatták Márkus László főszereplésével Rejtő Jenő regényéből írott: Vesztegzár a Grand Hotelben c. filmet. Rá néhány hónapra érkezett egy kolerás indiai és tényleg bezárták karanténba a vendégeket. Sok vicc született róla.


Nemcsak keleten volt ez a trend, nyugaton is hasonló bútorok készültek, csak jobb minőségben. A hatvanas évek stílusa leginkább a skandináv bútorgyártók jóvoltából született meg és lett divatos. Olcsó, könnyed darabok, kicsi lakásban is elfértek. Szépen összeállítva teljesen elfogadhatóak. Akkor nevetségesek, ha nagy csarnok, előterek vannak velük berendezve.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó