A háború előtt a főváros egyik legelegánsabb szállodája a Nagykörút és a Hársfa utca közötti hatalmas telken álló, 1896-ban elkészült Royal szálló, azaz a Grand Hotel Royal volt. Az átadását a millenniumi ünnepségek megnyitására időzítették, hogy az ide érkező előkelő, fizetőképes vendégek tömegének kínáljanak luxusszállodát. A megnyitást követő közel fél évszázadban neves vendégek fordultak meg itt, és számos állandó lakóval – például Krúdy Gyula íróval – is büszkélkedhetett a Royal. 

A Royal szálló eredeti épülete Ray Rezső építész tervei szerint épült, 1896-ban nyitották meg. Erdélyi Mór felvétele 1900 körül készült (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A Royal első fénykora a II. világháborúval véget ért: a Gestapo foglalta el, és székhelyként használta, az 1940-es évek második felében pedig irodákat alakítottak ki az egykori luxusszállóban. Majd 1953-tól megkezdődött az épület visszaalakítása szállodává, azonban az 1956-os forradalom és szabadságharc során teljesen kiégett. Ekkor, a forradalom után született döntés arról, hogy a Royalt ismét luxusszállodának kell kialakítani.

A Royal szálló épülete súlyos károkat szenvedett az 1956-os forradalom és szabadságharc idején (Forrás: Fortepan/Képszám 40211)

Az építkezés 1957-ben kezdődött meg, és négy évig tartott. A munkák elhúzódása a legfelső szinteken is szóba került, 1960 decemberében az Országgyűlés budapesti parlamenti képviselőinek megbeszélésén elhatározták, hogy illetékes helyen megsürgetik a szálló átadását.

A szálló átépítése 1960-ban ( Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

A Royal szálló átépítésének tervezője Janáky István építész volt, aki új homlokzatot, összekötő szárnyakat, belső tereket alakított ki. Gyakorlatilag semmi sem maradt a századfordulós épületbelsőből, helyette a korszaknak megfelelő belsőépítészeti kialakítású lett a szálloda. Az előcsarnok falait Mészáros Géza keramikusművész alkotása, a négy évszakot ábrázoló majolika dombormű díszítette, a mennyezeten pedig plexiből készült csillárok lógtak. Az ötemeletes szállodában több étterem, bár, cukrászda, postahivatal, szabóság és fodrászat kapott helyet.

Az 1961-ben újra megnyitott Royal Nagyszálló recepciója, a berendezése akkor luxusnak számított (Forrás: Fortepan/Képszám: 111273)

A szálló modern belső tere 1961-ben (Forrás: Fortepan/ Főfotó) 

A Magyar Nemzet 1961. augusztus 11-én, a megnyitó előtt így írta le a régi-új szállót:

„A korábbi 297 helyett 367 szobája van a Royalnak, 622 vendég számára. A háromszobás appartmanban rádió, televízió és telefon is van. Rádiót és telefont kaptak a kétszobás, fürdőszobás lakosztályok is. Ötféle fából: dió, cseresznye, tölgy, jávor és kőrisfából készített, modem kárpitozott bútorokkal rendezték be a szobákat. Mégsem típusbútor egyetlen szoba berendezése sem. Kilencféle stílust alkalmaztak a Royal-szálló bútor­zatának készítői. A szobák falát neves képzőművészek eredeti alkotásai díszítik.”

Ezenfelül mi jelentette a luxust 1961-ben Budapesten? A 367 szobából csak 50-hez nem tartozott saját fürdőszoba, de valamennyi szobát rádióval és telefonnal is felszerelték, és, ahogy a cikk is kiemelte, a két- és többszobás lakosztályokhoz televízió is járt! A szobák padlóját magyar gyártmányú, kézi csomózású szőnyegek fedték, az éttermekben a Royal emblémájával díszített ezüst evőeszközökkel terítettek.

Az 1960-as évek izlése szerint kialakított hall (Forrás: Fortepan/Képszám: 111276)

Sőt a vendégek egy különleges technikai berendezéssel a telefonhívásokat át tudták irányítani bárhová a szállón belül. A Telinform nevű szerkezetet így ismertette a Hétfői Hírek 1961. július 24-én:

„A Royal-szálló telefonközpontja még egy újdonsággal kedveskedik: minden szállóvendég miniatűr »Telinform« telefonkészüléket igényelhet. A magyar tervezésű és gyártmányú, zsebben is elférő készülék segítségével a szálloda egész területén kapcsolatot teremthet a »Royal-központ«-tal, a szobájába kapcsolt hívást átkapcsoltathatja, például éttermi asztalához, vagy a hallba, vagy ha úgy tetszik, akár a borbély-székből is telefonálhat.”

Az ünnepélyes megnyitóra 1961. augusztus 21-én került sor. Valójában a szálló ekkor már üzemelt, ugyanis három napja ott lakott egy 40 fős francia turistacsoport, akiknek másutt már nem tudtak szobát adni Budapesten. A következő napokban még egy olasz turistacsoport, valamint belga, svájci és indiai vendég is érkezett a szállóba. 

A Royal szálló egykori nagytermét, amely 1915-től moziként üzemelt, már korábban megnyitották: 1959 karácsonyától itt működött a Vörös Csillag mozi, amelynek a bejárata ekkor még a Hársfa utcáról nyílt. A mozi nagykörúti bejárata csak a szállóval együtt nyílt meg 1961-ben.

A luxusszálló egyik szobája 1961-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 111277)

A luxust nemcsak a berendezés és a technikai vívmányok alkalmazása jelentette a Royalban. Az egy-, illetve kétágyas szobákért naponta 50–180 forintot, a kétszobás lakosztályokért napi 270–280, a háromszobásokért 370–380 forintot kellett fizetni, miközben az akkori magyar átlagkereset havi 1600 forint volt. 

A szálló hallja egy évtizeddel később, 1972-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 111184)

Az ország akkori legmodernebb és legnagyobb – csak a folyosók hossza elérte a 2 kilométert – szállodája az 1960-as években a budapesti idegenforgalom zászlóshajója volt, amelynek hírnevét csak erősítette, hogy 1963 augusztusában hetekre vesztegzár alá került. Egy alkalmazottnál ugyanis a himlő tünetei jelentkeztek. A karantén heteit szórakozva töltötték a bent rekedt vendégek, akik végül is jó hírét vitték a szállónak, amely ilyen extrém körülmények között is megfelelő szolgáltatást nyújtott.

A szálloda egészen 1991-ig üzemelt, igaz, ekkorra már régi fénye megkopott. Az 1990-es években csak a mozi üzemelt, majd teljes felújítás után 2003-ban ismét luxusszálloda nyílt az épületben.

Nyitókép: A Royal Nagyszálló 1961-ben nyitott meg újra, a homlokzatát, belső tereit teljesen átalakították (Forrás: Fortepan/Képszám: 109240)