A magyar buszgyártás ikonikus darabja volt az Ikarus 55/66-os széria. A két busz alapjaiban ugyanaz volt, de míg az 55-öst távolsági busznak, a 66-ost városi busznak szánták. Az Ikarus 66 modell az 1960-as évek elejétől két évtizeden át, a nyolcvanas évek elejéig, a vidéki autóbusz-állomások legjellemzőbb példánya volt, egyben a legkényelmesebb és leggyorsabb is akkoriban.

Az autóbuszt a múzeum egy méhészetből mentette meg, többéves restaurálási munka után nyerte vissza eredeti állapotát (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

Igaz, az Ikarus 66-nak volt egy kevésbé sikeres próbája Budapesten. Az 1950-es évek végére ugyanis a fővárosban az addig használt kisebb méretű buszok egyszerűen már nem bírták a forgalmat. Lassúak és szűkösek voltak, és nem is volt elégendő számú jármű az utazóközönség kiszolgálására. 

Egy Ikarus 66 Budapesten 1962-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 5600)

Nem véletlen, hogy 1959 márciusában nagy várakozás előzte meg a fővárosban megjelenő Ikarus 66-osokat, ahogyan erről korábban már írtunk a PestBudában.  A 100 személyes buszok valóban minőségi ugrást jelentettek volna a budapesti közlekedésben, de sajnos a nagyvárosban nem váltak be. Az utasok szerint kicsik voltak az ablakok és az ajtók, lassúnak és szűkösnek találták a valójában hatalmas járművet. Néhány év alatt ki is koptak Budapestről ezek a buszok, de vidéken – itthon és külföldön is – a távolsági közlekedésben jól beváltak, ott népszerűek voltak. 

Budapesten rövid ideig közlekedtek, vidéken azonban sikeresek voltak az Ikarus 66-os buszok (Fotó: Fortepan/Képszám: 8143)

A Közlekedési Múzeum a most bemutatott járműről azt írja közleményében, hogy 1973. április 3-án helyezték üzembe a székesfehérvári, 14. számú Volán vállalatnál, az évtized végén a Mezőgép Vállalat egri gyáránál közlekedett, majd 1982-től a Kisegítő Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon autóbuszaként szolgált egészen az 1983. március 16-i forgalomból való kivonásáig. Ezt követően egy méhész használta.

A buszok számos műszaki újdonsággal rendelkeztek, például önhordó karosszériával, amely méretben is nagy ugrást jelentett a korábbi típusokhoz képest. A legkülönlegesebb mégis az alakjuk volt, a farmotoros kialakítás miatt Farosnak is nevezték. Vitézy Dávid, a Közlekedési Múzeum főigazgatója a busz bemutatóján úgy fogalmazott, hogy ha ez a busz az Egyesült Államokban jelent volna meg, akkor a világon mindenütt hűtőmágneseken is árusítanák. 

A budapestiek szűkösnek találták a járművet az 1950-es évek végén (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

A Közlekedési Múzeum az elmúlt években arra törekedett, hogy a hazai buszgyártás minél több típusát meg tudja őrizni, egy nosztalgiaflottát építsen ki. Ennek a flottának lett a harmadik darabja az Ikarus 66, az Ikarus 211-es és az Ikarus 311-es mellett.

Augusztus 28–29-én az Északi Járműjavítóban (X. kerület, Kőbányai út 30.) különleges buszos hétvégét is tartanak, ahol további Ikarus buszokat is láthat a közönség.

Nyitókép: Restaurált Ikarus 66 busz a Közlekedési Múzeum gyűjteményében (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)