Bár 1941 őszén már két éve tombolt a II. világháború, de a hadszíntér még nem az ország területén volt. Igaz, 1941. április 6-án már volt egy légiriadó Budapesten, amikor jugoszláv gépek a magyar légtér érintésével repültek Graz bombázására, de ekkor támadás még nem érte a magyar fővárost.

Pékség Budapesten 1941-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 71955) 

Ha megnézzük az 1941-es esztendő eseményeit, képeit, akkor Budapest még békésnek tűnik. Azonban a háború és annak hatása már megjelent a közellátásban. Az újságok 1941. szeptember 7-én adták hírül, hogy a belügyminiszter rendeletére liszt- és kenyérjegyet vezetnek be. Az Ujság című lap e napon a következőt írta:

„Szeptember 22-töl kezdődően Budapesten és környékén finomlisztet, kenyérlisztet, száraz tésztát, zsemlyét, morzsát és egyéb sütőipari készítményeket csak lisztjegy és kenyérjegy ellenében lehet vásárolni.”

A jegyrendszer bevezetését a budapesti főpolgármester kérte, hogy a polgárok ellátása a legfontosabb élelmiszerekből zavartalan legyen. Ekkorra ugyanis már nagyobb sorok alakultak ki a péküzletek előtt, és félő volt, hogy hiány lesz az alapvető élelmiszerekből. Budapesten kívül a rendelkezés a környező településekre (nagyjából a mai Budapest területére és Vecsésre) terjedt ki.

Vendégek egy étteremben 1941-ben. A kenyeret ott is grammra mérték (Forrás: Fortepan/Képszám: 29450) 

A kenyérjegyet külön űrlapon kellett igényelni, és a tudósítások nyomatékosan felhívták a figyelmet, hogy aki elmulasztja szeptember 9-én délig leadni a nyomtatványokat a ház kezelőjének, házfelügyelőnek, szeptember 22-e után nem vásárolhat kenyeret. A helyzetet nehezítette, hogy a vasárnapi, szeptember 7-i, már idézett cikkben ezt írták:

„Több helyen már szombaton kap­ható volt az igénybejelentőlap-nyomtatvány. A legtöbb pék, illetve kenye­ret árusító fűszeres és hentes azt a felvilágosítást adta az érdeklődőknek, hogy  legjobb esetben hétfőn szolgál­hat nyomtatvány-űrlappal.”

A nehéz fizikai munkát végzők (férfiak és nők egyaránt) napi 60, a testi munkát végzők 40, mindenki más – így az egy évnél idősebb gyermekek is – napi 25 dekagramm kenyeret kaphatott. Csecsemők részére csak finomlisztjegyet lehetett igényelni. A rendelet melléklete részletesen felsorolta, hogy mely ágazatokban, milyen munkakörök tartoztak a nehéz fizikai munkavégzés közé.

A rendelet nemcsak a kenyérre és a lisztre terjedt ki, hanem az ebből készült száraztésztákra és kétszersültekre is. Olyan speciális termékeket, mint a zsemle sem lehetett szabadon vásárolni, a kenyérjegyet lehetett erre beváltani. Aki orvosilag tudta igazolni, hogy csak fehér lisztből készült pékárut ehet, annak havi 3 kiló fehér lisztet utaltak ki. Az éttermekben a vendégeknek nem kellett kenyérjegyet leadniuk, de az ételhez személyenként csak 6 dekagramm kenyér járt. Nem kaphatott kenyérjegyet az, aki rendszeresen étteremben vagy étkezdében ebédelt vagy vacsorázott.

A kenyérjegyről szóló hirdetményt olvasó nő 1941-ben (Forrás: Magyar Futár, 1941. szeptember 11.) 

A sütőipari termékek tekintetében nem a kenyér- és lisztjegy volt az első korlátozó intézkedés: már 1939-ben szabályozták a kenyerek minőségét, a felhasználható anyagok mennyiségét. A fehér liszttel való takarékoskodás miatt egyre nagyobb arányban tartalmazott a kenyért rozst és burgonyát. 

A jegyrendszer sem volt ismeretlen a budapestieknek, hiszen 1940-től zsírt és cukrot már csak így vásárolhattak. Más korlátozások is érvényben voltak, például 1939-ben a hús kereskedelmét korlátozták. Igaz, nem jegyrendszert, hanem úgynevezett húsmentes napokat vezettek be. Előbb heti 2, majd később heti 3 napon csak belsőségeket, halat, juhot, lovat, csirkét és pulykát lehetett árusítani. További szigorítást jelentett 1941-től, hogy az élelmiszer-vásárlást már eleve egy külön könyvben kellett vezetni.

Élelmiszerüzlet az Úri utcában 1941-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

De nem csak az élelmiszerekre szorítkoztak az intézkedések: korlátozták például a magánautó-használatát is. Csak a szolgálati célból használt autók közlekedése volt megengedett, azokra kaphattak benzinjegyet. Persze, ebben az esetben mindenki kereste azokat a bizonyos kiskapukat.

Bár a legtöbb rendelkezés országos volt, az 1941 szeptemberében bevezetett lisztjegy kifejezetten Budapestre és környékére volt érvényes, ezzel a fővárosiak kenyérellátását kívánták – rögzített, hatósági áron – biztosítani. 

Nyitókép: Városszerte nagy méretű plakátok jelentek meg, amelyek a jegyrendszer részleteiről, a fogyasztás korlátozásáról tájékoztatták a lakosságot (Forrás: Fortepan/Képszám: 79508)