250 éve hunyt el a magyar barokk stílusteremtője, Mayerhoffer András

Írta: Nagy László Bálint

2021. szeptember 12. 9:30

A hazai barokk-rokokó építőművészet egyik meghatározó alakja a salzburgi születésű Mayerhoffer András, akit az úgynevezett Grassalkovich-stílus vagy gödöllői stílus megalkotójaként is ismerünk. A 250 éve elhunyt építőmester és építész munkái – például az első pesti kéttornyú római katolikus templom vagy az egykori Péterffy-palota a Piarista utcában – ma is meghatározó elemei a budapesti városképnek.

Mayerhoffer András Salzburgban látta meg a napvilágot, 1690-ben. Már fiatalon Magyarországra került: mesterével, Johann Lukas von Hildebrandttal, a bécsi Belvedere-palota tervezőjével részt vett a ráckevei kastély építésében. Budán 1724-ben kapott polgárjogot,  az építőmester-céh tagja lett és családot alapított. Regina asszonnyal kötött házasságából több gyermeke született. Közülük  András és János vitte tovább a hivatását. 

Az egykori Pest-budai építőmester elsősorban kivitelezőként működött, de foglalkozott tervezéssel is.  Az általa tervezett épületek két jellegzetes csoportra bonthatók: Mayerhoffer András a kastély- és templomépítészetben egyaránt kiteljesedett. A mai főváros területén több jeles munkája található.

A Grassalkovich-stílus egyik jellegzetes fővárosi épülete a Mayerhoffer András tervei szerint épült nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély egy képeslapon 1930-ban 

Mecénása, Grassalkovich Antal megbízásából építette meg egyik főművét, a gödöllői kastélyt (1735 után több szakaszban készült), amely esszenciáját adja a művészetének. Innen ered az általa kifejlesztett stílus művészettörténeti meghatározása. Ez a barokk-rokokó kastélyépítészet egy sajátos, a Pest megyei középnemességhez kötődő ágát képviseli.

A Grassalkovich-stílus főbb jellemzői a szimmetrikus, U alaprajzú, kétszintes (egyemeletes) épület, merőleges oldalszárnyakkal. A főhomlokzat három kiugró rizalitja közül a középső a reprezentatív bejárat, a kapuzat feletti oszlopos erkéllyel és a királyi felségjelvényre, a koronára utaló kupolával. Az épületen belül, az erkély mögött pedig – a termek közül építészeti megoldásaiban is kiemelkedő – díszterem van. 

A magyar barokk építészet kiváló alkotásai közé tartozó nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély középső része a jellegzetes oszlopos erkéllyel. A kastély – és a benne kialakított múzeum – jelenleg felújítási munkálatok miatt zárva tart (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A nagytétényi kastály erkélye (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az oldalszárny oromzata (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A stílus jellegzetes épülete – Mayerhoffer saját munkája közül – a nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély, amely 1743-1751 között épült. Sajnos, Mayerhoffer másik különlegesen szép fővárosi alkotását, a mai Dreher-palota helyén (V. Kossuth Lajos utca 4.) állt belvárosi Grassalkovich-palotát 1887-ben lebontották.

 

A lebontott pesti Grassalkovich-palota a Hatvani utcában 1885-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Templomépítészet Mayerhoffer András életművében

A római katolikus templomépítészet terén Mayerhoffer András működésének köszönhetően honosodott meg és terjedt el hazánkban a kéttornyú templom (addig az egytoronyú templom volt a gyakorlat). Szemléletes példa erre egyik főműve, az 1742-re elkészült Egyetemi Kisboldogasszony-templom (régen pálos templom). Miként Mojzer Miklós művészettörténész rámutatott, a két tornyos megoldás „nálunk … a városiasságnak elsőrendű kifejezője”.

Az Egyetemi Kisboldogasszony-templom a Papnövelde utcában, tornyai 56 méter magasak (Forrás: Az Egyetemi Kisboldogasszony-templom hivatalos honlapja)

Az újítás bevezetése mellett Mayerhoffer azonban számos egytornyú templomot is tervezett, a régi formai keretek között is megtalálva az egyéni hangot. Ilyen a Belvárosi Szent Mihály-templom (1747-1749) a Váci utcában és a pesti szerb templom (1733) a Szerb utcában.

A megmentett barokk palota a Belvárosban 

A Piarista utca 2. szám alatt található Pest egyetlen eredeti formájában megmaradt világi barokk épülete, amelyben ma a Százéves Étterem fogadja a vendégeket. 

A Százéves Étterem egykori bejárata (Forrás: Képes Magyarország, 1957 április)

A palotát a Grassalkovich-kastélyok mintájára a III. Károlytól bárói címet kapott Péterffy János ítélőtáblai ülnök építtette Mayerhofferrel 1754 és 1756 között. A remekbe szabott homlokzat középrizalitját barokk fakapu és atlaszoktól közrefogott, kőrácsos erkély díszíti. A kupola helyett a nemesség esetében a királyhűségre utaló korona valóban megjelenítésre kerül a háromszög alakú timpanonon, a család címerével együtt. Az oromzat két oldalán fekvő puttók, a csúcsán kőváza látható.

Az egykori Péterffy-palota, a mai Százéves Étterem 1890 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Péterffy-palota később más tulajdonosokhoz került, így nevezték Grabovszky-kúriának. Ekkoriban az egyik családtagnak a házban felállított ravatalánál kigyulladó gyertyák hatalmas tüzet okoztak, amit sikerült elotani, de a terem akkori berendezése megsemmisült, Később az épületet Krist-háznak nevezték. A földszinten 1831-ben nyílt meg a Buda Városához címzett fogadó, amely hamarosan Pest legkedveltebb vendéglője lett. A mai elnevezését – Százéves Étterem – 1931-ben kapta: akkori tulajdonosa, özvegy Krist Ferencné márványtáblát is állíttatott a centenáriumnak.

A mai Piarista utcában álló épületben 1831 óta működik fogadó, illetve vendéglő, étterem (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Néhány évvel később azonban már a lebontás fenyegette az épületet: a barokk ékszerdoboz a terjeszkedő bérházsor útjában állt. A palota akkori tulajdonos, Wydler Tivadar azonban az épület megmentés érdekében Gerevich Tibornak, a Műemlékek Országos Bizottsága elnökének a támogatását is megszerezte. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa az épület elbontása és új helyen való felállítása mellett foglalt állást: előbb a Mátyás-templom melletti, akkor játszótérként funkcionáló közterületet, majd a Halászbástya alatti Hunyadi János úton egy telket ajánlotta fel. Az utóbbi megoldásba a tulajdonos is beleegyezett volna. A Grassalkovich-stílus jellegzetes U-alakú szárnyainak azonban nem kegyelmeztek, sajnálatos módon el is bontották azokat. 

Az utolsó pillanatban, 1938. február 12-én érkezett meg a végzés, hogy Hóman Bálint műemléknek nyilvánítja a házat, amely ennek köszönhetően maradhatott az eredeti, a városképbe illeszkedő helyén. A tulajdonos a fivérével, Wydler Tivadar építésszel újítatta fel a palotát, amelyet 1946-ban, a háború után ismét resaurálni kellett. 

Az epreskerti kálvária története

A legkalandosabb sorsú Mayerhoffernek tulajdonított alkotás kétségkívül az epreskerti kálvária. Az eredetileg a józsefvárosi Baross utca végén, a műemlék egykori helyét már csak a nevében őrző Kálvária téren álló kálvária 1746 és 1749 között, egy különös donációnak köszönhetően épült fel. 

Az egykori józsefvárosi kálvária eredeti helyén, a Kálvária téren, 1893-ban (Forrás: Morelli Gusztáv felvétele a Vasárnapi Ujságban)

A második férjét házastársi civódás közben meggyilkoló, életfogytiglani börtönbüntetését a pálosok rendházában töltő Wistner (vagy Vizner) Anna Mária (előbb egy jómodú fuvaros, Wachinger Lőrinc, majd az áldozat, Schwartz János György kocsmáros felesége) 1739-ben, a halála előtti végrendeletében úgy rendelkezett, a birtokainak kezeléséből befolyó vagyont a kálvária megépítésére fordítsa az egyházközség.

A sokáig használatban lévő, a XIX. század második felében azonban – a környékével együtt – egyre elhanyagoltabb építmény a városrendezés útjában állt. Ezért Strobl Alajos 1893-as művemlékmentő akciója keretében kövenként szállították át a Képzőművészeti Főiskola Epreskertjébe, ahol a neves szobrászművész oktatási célzattal állítatta fel.

 Kálvária az Epreskertben (Forrás: Révhelyi Elemér felvétele, KÖH Magyar Építészeti Múzeum, Fényképtár) 

És hogyan kerül a képbe Mayerhoffer András? A kálváriát korábban a mesterének, Hildebrandtnak tulajdonították. Révhelyi Réh Elemér azonban 1929-ben, az Archaeologiai Értesítőben úgy érvel, hogy inkább maga Mayerhoffer lehet az alkotó:

„Az elfogadhatónak látszó hildebrandti kapcsolat révén, amit  kálváriánk egészen új megfogalmazásának szerkezeti könnyedsége, festői törekvése, derűs és a meleg ünnepies pompája s a dekorációk  elevensége csak még jobban megerősít, a körülmények és lehetőségek  egybevetése alapján — addig míg írott bizonyítékaink a kérdés eldöntésére nincsenek — Mayerhoffer Andrásban sejthetjük kálváriánk mesterét. Egész természetesnek találhatjuk, hogy a városi tanács a kálvária tervének elkészítésével nem fordult külföldi mesterekhez, hanem a helybeli Mayerhoffernek adta a megbízást, kinek kivételes tehetségéről oly sokszor meggyőződhettek.”

Bár az építészeti jellegzetességek és az analógiák alapján feltételezhető Mayerhoffer szerősége, Ritoók Pál 2003-as összefoglaló tanulmánya a Művészettörténeti Értesítőben nyitva hagyja kérdést:

„A feltehetően osztrák vagy cseh területen iskolázott, egyelőre névtelen mester az itáliai kertépítészet belvederjeit alakította át a kereszthalál felidézésének pódiumává.”

Az „osztrák területen iskolázott mester” nem kizárt, hogy Mayerhoffer András.

Nyitókép: A magyar barokk építészet kiváló alkotásai közé tartozó nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély. A kastély – és a benne kialakított múzeum – jelenleg felújítási munkálatok miatt zárva tart (Forrás: A Nagytétényi Kastélymúzeum Facebook-oldala)  


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó