Tolnai Simon élete annyira fordulatos, hogy akár még a saját lapjában is megírhatta volna a történetet. Friedmann Samuként (más források szerint Simonként) látta meg a napvilágot 1868. március 26-án Nagyváradon. Kétéves volt, amikor a nagyon szerény anyagi körülmények között élő családjával Gyulára költöztek. Apjának nem volt pénze, hogy taníttassa, így Samu korán dolgozni kezdett. Állítólag apja egyetlen kályhacsővel indította útjára a fiút, aki számos foglalkozást kipróbált. Volt kifutófiú, malterhordó, cukrász- és kalaposinas, rőfös, parkettás.

Majd a fővárosban próbált szerencsét. Kávéházakba járt, hogy az itt lévő újságok álláshirdetéseit elolvassa. Ez adta az ötletet a vállalkozásához: az elolvasott napilapokat másnap fél áron értékesítette azoknak, akik az eredeti árat nem tudták megfizetni. Először maga árusította az előző napi újságokat, később már rikkancsokat is alkalmazott, és hetilapokkal, szaklapokkal is kereskedett.

Lap- és könyvkiadó vállalatát 1898-ban alapította, akkor már a magyarosított nevén: Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat. Széles olvasóközönségnek szóló képes hetilapot akart indítani. Első lépésként két éven keresztül járta az országot, és előfizetőket gyűjtött, hírlapárusokkal szerződött, hogy biztosítsa a majdani újság terjesztését.

A Tolnai Világlapja első száma 1901. szeptember 28-án jelent meg (Forrás: Tolnai Világlapja 1901. szeptember 28.)

A Tolnai Világlapja első száma 1901. szeptember 28-án jelent meg, akkor még csak nyolc oldalon. Ám a terjedelem hamarosan bővült, hiszen az olvasók – és a hirdetők is – kedvelték. Persze bírálói is akadtak, akik azt mondták, hogy az újságnak csak a szenzáció fontos. Tolnai Simon viszont így érvelt:

„Miként az orvosságot is édesítve fogyasztják, a komoly tudományokat, a korszakalkotó találmányokat, felfedezéseket is úgy lehet népszerűvé tenni, ha ezeket érdekes és olvasmányos formában ismeri meg a nagyközönség”.

A lap tartalma folyamatosan bővült a politikai, társasági és bűnügyi cikkek, riportok mellett  tudományos, ismeretterjesztő anyagok és irodalmi alkotások – többek között Jókai Mór, Heltai Jenő, Bródy Sándor, Krúdy Gyula, Márai Sándor írásai – is megjelentek. A lapot – annak kedvező ára miatt – a szegényebb rétegek is meg tudták vásárolni.

Tolnai Világlapjának szerkesztősége 1911-ig a Károly körút 9. szám alatti Orczy-házban volt. Klösz György felvétele az épületről 1900 körül készült (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.183)

A szerkesztőség 1911-ig a Károly körút 9. szám alatti, egykori Orczy-házban működött. Tolnai Simon ekkor bízta meg Jónás Zsigmondot és fivérét, Dávidot egy modern újságpalota megtervezésével. Helyszínként a Dohány utcát választotta. A zsinagóga közelében, a Dohány utca 12–14. szám alatt épült fel a modern székház, amelyet 1913-ban adtak át. Az épületről a Tolnai Világlapja így írt 1913. május 11-én:

„A Tolnai Világlapja ötemeletes ujságpalotája valóságos látványossága a fővárosnak. A hatalmas épület a maga komoly egyszerűségével, szilárdságával és monumentális méreteivel nyomban elárulja, hogy falai között komoly szellemi és ipari munka folyik”.

A kiadó és a szerkesztőség új székháza a Dohány utca 12–14. szám alatt épült meg Jónás Zsigmond és Jónás Dávid tervei alapján (Forrás: Tolnai Világlapja, 1913. május 11.) 

Az épület homlokzatán, a két kiugró épületrész között a Hungária-szobor – Mester Jenő szobrász alkotása – helyezkedett el, amely Hungáriát, a magyarok istennőjét ábrázolta, amint egy földgömbre támaszkodik, kezében pedig újságokat tart. A szobor Tolnai Simon megrendelésére készült, és állítólag a felesége arcvonásait idézte.

A székház homlokzatán lévő Hungária-szobor Mester Jenő szobrász alkotása volt (Forrás: Tolnai Világlapja, 1913. május 11.) 

Az ötemeletes épület alagsorában volt a nyomda, amely saját generátorral is rendelkezett. A földszinten és a magasföldszinten kaptak helyet a kiadóvállalat irodái, a félemeleten a könyvkötészet és a szedőterem. Az első emeleten a szerkesztőségi szobák, irodák voltak, a felsőbb emeleteken pedig a lakások és a műtermek. 

A Dohány utcában lévő kiadóhivatal előcsarnoka (Forrás: Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadó Vállalat prospektusa; oszk.hu)

A kiadóhivatal (Forrás: Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadó Vállalat prospektusa; oszk.hu)

A sajtóbirodalom székházában a későbbiekben további újságok is készültek: a Bazár, majd Párizsi Divat című hetilap kifejezetten a nőknek szólt. Délibáb címmel színházi és művészeti képes hetilapot is kiadtak, sőt egyidőben sportlapot is. A Tolnai Könyvkiadó Vállalata megjelentette előbb a Tolnai Világtörténete című albumokat, majd a Tolnai Világlexikont.

Az előfizetők számát többek között ajándékkönyvekkel,  ingyenes élet- és balesetbiztosítással növelték, a Tolnai Világlapja százezres példányszámban kelt el.  Újdonságnak számított az is, hogy a kiadó a másodközlésért azonnal fizetett, igaz, csak az első közlésért szokásos honorárium felét. Tréfásan ezért Fele Áronnak is nevezték.

Maga a laptulajdonos a székház közelében, a Dohány utcai zsinagóga szomszédságában álló Síp utca 10. szám alatti házban lakott. Ez az épület is a kiadóvállalathoz tartozott.

Tolnai Simon a Síp utca 10. szám alatti épületben lakott, ebben az épületben is a kiadóvállalat működött (Forrás: Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadó Vállalat prospektusa; oszk.hu)

A Síp utca 10. szám alatti műemléki épület évek óta így áll, a 2000-es évek közepén lakásokat és passzázst akartak építeni ide. A legfrissebb hírek szerint luxusszálloda és wellnessközpont épült, amely magába foglalja a szomszédos, Síp utca 8. számú épületet, valamint a Dohány utca 10. számú épületet is (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Érdekesség, hogy a Síp utcai ház hátsó udvara közvetlen összeköttetésben állt a Dohány utca 10. szám alatti épülettel, amely szintén Tolnai Simon tulajdonában volt, itt is a kiadó működött. Tolnai a Dohány utca 10. számú épület helyére szintén modern irodaházat akart építtetni, a terv az 1930-as évek gazdasági válsága miatt nem valósult meg. A Síp utca 10. és a Dohány utca 10. átjáróház jellegét 1944-ben szüntették meg,  a két udvart elválasztották egymástól, a Síp utcai ház a gettó területéhez került, a Dohány utcai pedig azon kívülre.

A sajtóbirodalom része volt a Dohány utca 10. szám alatti épület is (Forrás: Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadó Vállalat prospektusa; oszk.hu)

Amikor a kiadótulajdonos valóban el akart szakadni a munkától, zuglói villájában pihent. Az Erzsébert királyné útja 12/b épületet a környékben élők mostanában is Tolnai-villaként emlegetik, bár nem a sajtómágnás volt az építtetője.

Tolnai Simon egykori villája Zuglóban, az Erzsébet királyné útján. A magántulajdonban lévő épület tetőzetét a közelmúltban újították fel  (Fotó: pestbuda.hu)

A zuglói épület kerítésén információs tábla emlékeztet az egykori híres lakóra (Fotó: pestbuda.hu)

De térjünk vissza a Dohány utcába! A Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat részvényeinek többsége a zsidótörvények miatt 1941-ben a kormányhoz került, a kiadó Forrás néven működött tovább, a hetilapot pedig immár csak Világlap néven adták ki. Tolnai Simont két nappal a német megszállás után a Gestapo letartóztatta, a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg 1944-ben. Sajtópalotájának egyes irodáit a német megszállás idején Adolf Eichmann is használta.

A Dohány utca 12–14. számú épületben 1950-től az Egyetemi nyomda működött. Az épület homlokzatán a Hungária-szobor helyét a vörös csillag vette át (Forrás: Fortepan/Képszám: 97719)

A háború után – 1946–1951 között – az egykor népszerű családi képes hetilap Dolgozók Világlapja címen jelent meg. Az épületben 1950-től 1990-ig  az Egyetemi Nyomda működött. Az épületet 2006-ban újították fel, ma irodaházként üzemel.

Az Egyetemi Nyomda felszámolásakor egy külföldi befektető vásárolta meg az épületet, aki 2000-ben átépítette, majd 2006-ban teljesen felújította. Jelenleg irodaházként üzemel (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Nyitókép: A Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadó Vállalat egykori székháza napjainkban a Dohány utca 12–14. szám alatt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)