André Kertész hazatért – A világhírű fotós képeit a magyar állam vásárolta meg

2021. október 7. 12:00

A józsefvárosi Teleki téren nőtt fel, Budapesten végezte iskoláit, önkéntesként harcolt az első világháborúban, és később az egyetemes fotótörténet egyik legnagyobb alakja lett. André Kertész néven vált világhírűvé. Fotográfiái most New Yorkból tértek haza: a magyar állam 1163 darab képét vásárolta meg, többségük 1925-ös Párizsba költözése előtt készült Magyarországon, a képek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerültek.

A józsefvárosi Teleki téren felnőtt André Kertész a magyar fotográfiatörténet egyik legnagyobb alakja. Budapesten született 1894-ben, Józsefvárosban, zsidó kereskedőcsaládban, Kohn Andor néven (1898-tól Kertész Andor), a Teleki téren nőtt fel, ahol édesanyjának kávémérése volt.

Visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy hatéves korában a nagybátyja szigetbecsei házának padlásán talált illusztrált lapok keltették fel az érdeklődését a fotózás iránt. Egy interjúban arról mesélt, hogy már akkor is képeket komponált, amikor még nem volt fényképezőgépe.

André Kertész Budapesten, 1984. március 14-én (Forrás: Péntek Orsolya: A magyar fotó, Látóhatár Kiadó, 2018, az MTI felvétele)

A legkorábbi híradás 1905-ben, 11 éves korában jelent meg róla, mégpedig az eltűnéséről szóló rendőrségi közlemény, amelyet a Független Magyarország, a Hazánk, a Magyar Nemzet, a Magyarország, a Pesti Hírlap, a Pest Napló és Az Ujság is közölt 1905. március 4-én. Legteljesebben a Független Magyarországban olvashatjuk, mi is történt:

„A rossz könyvek áldozata lett a napokban egy kis diák. A robinsoni álmokat tápláló kis fiunak Kertész Andor a neve és mindössze 11 éves. Az utóbbi időben állandóan nagy terveiről beszélt, világjárást emlegetett, szülei azonban nem vették komolyan. A napokban aztán eltűnt szüleinek Teleki tér 6. szám alatti lakásáról. Magával vitte megtakarított pénzecskéjét, amiből szülei arra következtetnek, hogy valamerre elkalandozott. A fiu nyulánk, sovány, szeme barna, kissé selypít. A rendőrség nyomozza.” Néhány lap azt is megírta, hogy az eltűnt fiú reáliskolai tanuló.

Közlemény Kertész Andor eltűnéséről a korabeli lapban (Forrás: Független Magyarország, 1905. március 4.)

Mivel tudjuk róla, hogy reáliskolába járt, valószínűleg az ő nevét olvashatjuk a IV. kerületi, belvárosi főreáliskola 1905-ös névsorában, itt azt is láthatjuk, hogy vallástant, magyar nyelvet, német nyelvet, földrajzot, természetrajzot, mennyiségtant, rajzoló geometriát, szépírást tanult, de érdemjegyet kapott tornázásra, írásbeli dolgozatok külalakjára és magaviseletre is (utóbbiból 1905-ben 1-es, 1906-ban 2-es érdemjegy szerepel a neve mellett).

Később felsőkereskedelmi iskolába járt, a VII. kerületi állami felsőkereskedelmi iskola 1909-es iskolai értesítőjében is találkozhatunk a nevével, az ott közölt adatok alapján egyértelmen azonosítható, mert azt is olvashatjuk a Kertész Andor név mellett, hogy 1894-ben született és izraelita vallású. Az 1912-es érettségi vizsga után a Budapesti Giró és Pénztáregyletnél kezdett dolgozni.

Első fényképezőgépét 14 éves korában kapta, autodidakta módon tanult meg fotózni, korai képei többek között Szigetbecsén és édasanyja Teleki téri üzletében készültek.

A Teleki tér 6. számú ház, ahol André Kertész élt, ma is áll (Foró: Google maps)

Első fényképe a Borsszem Jankó című politikai élclapban jelent meg, a fotó az első világháborúban Galíciában készült 1915-ben, egy pályázatra küldte be. A lap 1916. február 20-i száma arról tudósít, hogy Kertész Andor önkéntes (Budapest, Ferenc József Kórház) a 9. díjat nyerte el.

Cím nélkül, 1916 körül, André Kertész felvétele ©Estate of André Kertész, Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

A háborúba önkénteskét vonult be, a lengyel és az orosz fronton is harcolt, de mellkaslövést kapott, és Budapesten, majd Esztergomban kórházban kezelték. Amikor 1918-ban gyógyultnak nyilvánították, visszatért a frontra, a déli hadszíntérre. A háború után tisztviselőként dolgozott. Bár folyamatosan fényképezett a munkája mellett, fotós karrierje csak nem akart elindulni. Már 1920-ban bejelentette édesanyának, hogy Párizsba szeretne utazni, végül erre csak pár évvel később került sor.

Esztergom látképe, 1917 © Estate of André Kertész, Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

A francia fővárosba 1925-ben érkezett meg, ekkor már 31 éves volt. Itt hamar befutott, már 1927-ben kiállítása volt, francia és német lapok közölték fotográfiáit, 1931-ben a Modern Photography című évkönyv a világ 100 legismertebb fotósa közé sorolta (hét másik magyar fotóssal együtt). Párizs André Kertész szemével (Paris vu par André Kertész) című albuma, amely 1933-ban jelent meg, a fotótörténet egyik leghíresebb kiadványa lett. Másik híres albuma Torzulások (Distortions) címmel jelent meg.  Több más kötetet is publikált, emellett végigjárta és dokumentálta Ady életének párizsi helyszíneit.

A sikerek ellenére 1936-ban elhagyta Párizst és Amerikába költözött. Itt nem érezte jól magát, és Amerika sem értékelte őt, fényképeit folyamatosan bírálták. Miután a IV. Velencei Fényképészeti Biennálén 1963-ban elnyert a nagydíjat, egy évvel később, 1964-ben New Yorkban is kiállítása nyílt, mégpedig a MOMÁ-ban. Szép lassan aztán Amerikában is elismerték tehetségét, sorra jelennek meg a könyvei, Ám még évtizedekkel a megérkezése után, az 1980-as években is így nyilatkozott új hazájáról egy interjúban: „Az Úristen verje meg, aki fölfedezte Amerikát. Szemetebbet, piszkosabbat, elképzelni sem lehet.”

Itthon először 1937-ben szerepeltek a fotói a Daguerre-centenárium alkalmából a Vigadóban megrendezett kiállításon. A Nemzeti Galériában 1971-ben rendezték meg az első André Kertész-kiállítást, és 1972-ben Kálmán Kata szerkesztésében a Corvina Kiadónál megjelent az André Kertész munkássága című kötet. Az 1984-es Budapesti Tavaszi Fesztiválnak André Kertész volt a díszvendége, ekkor Szigetbecsére is ellátogatott, a későbbi emlékházba, sőt egy francia stábbal végigjárta fiatalkora helyszíneit. Ekkor már nagyon idős volt, egy év múlva, 1985-ben meghalt.

A kép bal oldalán André Kertész Te meg én című fotója látható, amelyet feleségéről, Sali Erzsébetbről készített 1931-ben, jobb oldalon a híres párizsi önarcképe 1927-ből  (Forrás: Péntek Orsolya: A magyar fotó, Látóhatár Kiadó, 2018 )

Fényképei amerikai és párizsi múzeumok tulajdonába kerültek, kivéve azt a 120 fotót, amelyet ittjártakor Szigetbecsének ajándékozott, ide került halála után New York-i lakásából több személyes tárgya, bútora is, a településen 1987-ben megnyílt az André Kertész Emlékmúzeum.

„Én soha nem dokumentálok, hanem értelmezek a képeimmel” – mondta egy 1979-ben a Fotóművészet című lapban megjelent interjúban. Ezt az értelmezést hamarosan a magyar közönség is tüzetesebben megismerheti, hiszen a magyar és az egyetemes fotóművészet kiemelkedő alakja által készített 1163 fénykép került a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) gyűjteményébe. 

Erről a múzeum közleményt adott ki, amely szerint a fotók egy része már szerepelt kiállításon, de sok olyan felvételt is sikerült megszerezni, mely még soha nem került a nagyközönség elé. A képekből várhatóan 2022-ben nyílik kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Az 1163 fénykép nem egy gyűjtemény, hanem válogatás André Kertész eddig magántulajdonban levő fotóiból. A képek részben a New York-i Estate of Elizabeth and André Kertész tulajdonában voltak, részben André öccse, Jenő családjánál fennmaradt fotók közül valók. A képeket Robert Gurbo és Baki Péter válogatta – derül ki a magyar Nemzeti Múzem Közleményéből.

Magyarországi emlékek. André Kertész kollázsa itthoni felvételeiből. André Kertész felvétele © Estate of André Kertész, Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

A múzeum azt is közölte, hogy a fotók döntő része André Kertész 1925-ös emigrációja előtti, magyarországi felvétel kontaktja, ún. vintázskópia, vagyis a felvétel idején vagy nem sokkal azután készült pozitív kép. A legtöbb fotó tehát 100 éves vagy még annál is idősebb. Az anyag kisebb része a fotóművész élete utolsó évtizedében készített polaroid felvétel.

Az MNM tájékoztatása szerint az 1925 előtt készült korai magyarországi felvételeken kirajzolódik a majdani fotóművész személyes kapcsolati hálója, első fényképeinek terei, családi és baráti viszonyaival, emberi és művészi eszmélésének helyszíneivel. Néhány fotó rögzíti a Nagy Háború galíciai, brâilai, albániai, budapesti és esztergomi pillanatait, illetve szerepel a képek között több önarckép vagy kettős önarckép is.

Anyám keze, 1919, André Kertész felvétele © Estate of André Kertész, Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

A közleményből kiderül, hogy a válogatás darabjai, mint ilyenek az alkotói életút kezdetének megkerülhetetlen forrásai. E nagy részben publikálatlan vizuális forrásokat a Franciaországban őrzött írásos dokumentációval és a negatívokkal összevetve feltárható a fotótörténet egyik klasszikusának indulása, eszmélésének körülményei, pontosíthatók a már ismert képek adatai is.

„A parányi, olykor már a későbbi remekműveket előlegező zsengék és az „archivális" képanyag különlegessége a Kertészhez fűződő személyes kapcsolatban rejlik; eszmei és fotótörténeti érteke vitathatatlan, s a képek ritkasága miatt piaci értéke is jelentős" – olvasható a múzeum honlapján a megvásárolt Kertész-fotókról az értékelés.

 

André Kertész édesanyjának kávémérése, Budapest, Teleki tér 6., 1910-es évek (A csoport bal oldalán a fotóművész édesanyja látható) © Estate of André Kertész, Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

A képeket az amerikai tulajdonosok felajánlottak a magyar államnak megvételre, és az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2020 júniusában a Magyar Nemzeti Múzeumot bízta meg az anyag megvásárlásának lebonyolításával. A képek megérkezését a múzeum 2021. október 6-án jelentette be.

Felhasznált források: Magyar Nemzeti Múzeum, Péntek Orsolya: A magyar fotó (Látóhatár Kiadó, 2018), Arcanum

Nyitókép: André Kertész anyjának kávémérése, Budapest, Teleki tér, 1910-es évek (A csoport bal oldalán a fotóművész édesanyja) © Estate of André Kertész, Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó