A józsefvárosi Teleki téren felnőtt André Kertész a magyar fotográfiatörténet egyik legnagyobb alakja. Budapesten született 1894-ben, Józsefvárosban, zsidó kereskedőcsaládban, Kohn Andor néven (1898-tól Kertész Andor), a Teleki téren nőtt fel, ahol édesanyjának kávémérése volt.

Visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy hatéves korában a nagybátyja szigetbecsei házának padlásán talált illusztrált lapok keltették fel az érdeklődését a fotózás iránt. Egy interjúban arról mesélt, hogy már akkor is képeket komponált, amikor még nem volt fényképezőgépe.

André Kertész Budapesten, 1984. március 14-én (Forrás: Péntek Orsolya: A magyar fotó, Látóhatár Kiadó, 2018, az MTI felvétele)

A legkorábbi híradás 1905-ben, 11 éves korában jelent meg róla, mégpedig az eltűnéséről szóló rendőrségi közlemény, amelyet a Független Magyarország, a Hazánk, a Magyar Nemzet, a Magyarország, a Pesti Hírlap, a Pest Napló és Az Ujság is közölt 1905. március 4-én. Legteljesebben a Független Magyarországban olvashatjuk, mi is történt:

„A rossz könyvek áldozata lett a napokban egy kis diák. A robinsoni álmokat tápláló kis fiunak Kertész Andor a neve és mindössze 11 éves. Az utóbbi időben állandóan nagy terveiről beszélt, világjárást emlegetett, szülei azonban nem vették komolyan. A napokban aztán eltűnt szüleinek Teleki tér 6. szám alatti lakásáról. Magával vitte megtakarított pénzecskéjét, amiből szülei arra következtetnek, hogy valamerre elkalandozott. A fiu nyulánk, sovány, szeme barna, kissé selypít. A rendőrség nyomozza.” Néhány lap azt is megírta, hogy az eltűnt fiú reáliskolai tanuló.

Közlemény Kertész Andor eltűnéséről a korabeli lapban (Forrás: Független Magyarország, 1905. március 4.)

Mivel tudjuk róla, hogy reáliskolába járt, valószínűleg az ő nevét olvashatjuk a IV. kerületi, belvárosi főreáliskola 1905-ös névsorában, itt azt is láthatjuk, hogy vallástant, magyar nyelvet, német nyelvet, földrajzot, természetrajzot, mennyiségtant, rajzoló geometriát, szépírást tanult, de érdemjegyet kapott tornázásra, írásbeli dolgozatok külalakjára és magaviseletre is (utóbbiból 1905-ben 1-es, 1906-ban 2-es érdemjegy szerepel a neve mellett).

Később felsőkereskedelmi iskolába járt, a VII. kerületi állami felsőkereskedelmi iskola 1909-es iskolai értesítőjében is találkozhatunk a nevével, az ott közölt adatok alapján egyértelmen azonosítható, mert azt is olvashatjuk a Kertész Andor név mellett, hogy 1894-ben született és izraelita vallású. Az 1912-es érettségi vizsga után a Budapesti Giró és Pénztáregyletnél kezdett dolgozni.

Első fényképezőgépét 14 éves korában kapta, autodidakta módon tanult meg fotózni, korai képei többek között Szigetbecsén és édasanyja Teleki téri üzletében készültek.

A Teleki tér 6. számú ház, ahol André Kertész élt, ma is áll (Foró: Google maps)

Első fényképe a Borsszem Jankó című politikai élclapban jelent meg, a fotó az első világháborúban Galíciában készült 1915-ben, egy pályázatra küldte be. A lap 1916. február 20-i száma arról tudósít, hogy Kertész Andor önkéntes (Budapest, Ferenc József Kórház) a 9. díjat nyerte el.

Cím nélkül, 1916 körül, André Kertész felvétele ©Estate of André Kertész, Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

A háborúba önkénteskét vonult be, a lengyel és az orosz fronton is harcolt, de mellkaslövést kapott, és Budapesten, majd Esztergomban kórházban kezelték. Amikor 1918-ban gyógyultnak nyilvánították, visszatért a frontra, a déli hadszíntérre. A háború után tisztviselőként dolgozott. Bár folyamatosan fényképezett a munkája mellett, fotós karrierje csak nem akart elindulni. Már 1920-ban bejelentette édesanyának, hogy Párizsba szeretne utazni, végül erre csak pár évvel később került sor.

Esztergom látképe, 1917 © Estate of André Kertész, Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

A francia fővárosba 1925-ben érkezett meg, ekkor már 31 éves volt. Itt hamar befutott, már 1927-ben kiállítása volt, francia és német lapok közölték fotográfiáit, 1931-ben a Modern Photography című évkönyv a világ 100 legismertebb fotósa közé sorolta (hét másik magyar fotóssal együtt). Párizs André Kertész szemével (Paris vu par André Kertész) című albuma, amely 1933-ban jelent meg, a fotótörténet egyik leghíresebb kiadványa lett. Másik híres albuma Torzulások (Distortions) címmel jelent meg.  Több más kötetet is publikált, emellett végigjárta és dokumentálta Ady életének párizsi helyszíneit.

A sikerek ellenére 1936-ban elhagyta Párizst és Amerikába költözött. Itt nem érezte jól magát, és Amerika sem értékelte őt, fényképeit folyamatosan bírálták. Miután a IV. Velencei Fényképészeti Biennálén 1963-ban elnyert a nagydíjat, egy évvel később, 1964-ben New Yorkban is kiállítása nyílt, mégpedig a MOMÁ-ban. Szép lassan aztán Amerikában is elismerték tehetségét, sorra jelennek meg a könyvei, Ám még évtizedekkel a megérkezése után, az 1980-as években is így nyilatkozott új hazájáról egy interjúban: „Az Úristen verje meg, aki fölfedezte Amerikát. Szemetebbet, piszkosabbat, elképzelni sem lehet.”

Itthon először 1937-ben szerepeltek a fotói a Daguerre-centenárium alkalmából a Vigadóban megrendezett kiállításon. A Nemzeti Galériában 1971-ben rendezték meg az első André Kertész-kiállítást, és 1972-ben Kálmán Kata szerkesztésében a Corvina Kiadónál megjelent az André Kertész munkássága című kötet. Az 1984-es Budapesti Tavaszi Fesztiválnak André Kertész volt a díszvendége, ekkor Szigetbecsére is ellátogatott, a későbbi emlékházba, sőt egy francia stábbal végigjárta fiatalkora helyszíneit. Ekkor már nagyon idős volt, egy év múlva, 1985-ben meghalt.

A kép bal oldalán André Kertész Te meg én című fotója látható, amelyet feleségéről, Sali Erzsébetbről készített 1931-ben, jobb oldalon a híres párizsi önarcképe 1927-ből  (Forrás: Péntek Orsolya: A magyar fotó, Látóhatár Kiadó, 2018 )

Fényképei amerikai és párizsi múzeumok tulajdonába kerültek, kivéve azt a 120 fotót, amelyet ittjártakor Szigetbecsének ajándékozott, ide került halála után New York-i lakásából több személyes tárgya, bútora is, a településen 1987-ben megnyílt az André Kertész Emlékmúzeum.

„Én soha nem dokumentálok, hanem értelmezek a képeimmel” – mondta egy 1979-ben a Fotóművészet című lapban megjelent interjúban. Ezt az értelmezést hamarosan a magyar közönség is tüzetesebben megismerheti, hiszen a magyar és az egyetemes fotóművészet kiemelkedő alakja által készített 1163 fénykép került a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) gyűjteményébe. 

Erről a múzeum közleményt adott ki, amely szerint a fotók egy része már szerepelt kiállításon, de sok olyan felvételt is sikerült megszerezni, mely még soha nem került a nagyközönség elé. A képekből várhatóan 2022-ben nyílik kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Az 1163 fénykép nem egy gyűjtemény, hanem válogatás André Kertész eddig magántulajdonban levő fotóiból. A képek részben a New York-i Estate of Elizabeth and André Kertész tulajdonában voltak, részben André öccse, Jenő családjánál fennmaradt fotók közül valók. A képeket Robert Gurbo és Baki Péter válogatta – derül ki a magyar Nemzeti Múzem Közleményéből.

Magyarországi emlékek. André Kertész kollázsa itthoni felvételeiből. André Kertész felvétele © Estate of André Kertész, Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

A múzeum azt is közölte, hogy a fotók döntő része André Kertész 1925-ös emigrációja előtti, magyarországi felvétel kontaktja, ún. vintázskópia, vagyis a felvétel idején vagy nem sokkal azután készült pozitív kép. A legtöbb fotó tehát 100 éves vagy még annál is idősebb. Az anyag kisebb része a fotóművész élete utolsó évtizedében készített polaroid felvétel.

Az MNM tájékoztatása szerint az 1925 előtt készült korai magyarországi felvételeken kirajzolódik a majdani fotóművész személyes kapcsolati hálója, első fényképeinek terei, családi és baráti viszonyaival, emberi és művészi eszmélésének helyszíneivel. Néhány fotó rögzíti a Nagy Háború galíciai, brâilai, albániai, budapesti és esztergomi pillanatait, illetve szerepel a képek között több önarckép vagy kettős önarckép is.

Anyám keze, 1919, André Kertész felvétele © Estate of André Kertész, Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

A közleményből kiderül, hogy a válogatás darabjai, mint ilyenek az alkotói életút kezdetének megkerülhetetlen forrásai. E nagy részben publikálatlan vizuális forrásokat a Franciaországban őrzött írásos dokumentációval és a negatívokkal összevetve feltárható a fotótörténet egyik klasszikusának indulása, eszmélésének körülményei, pontosíthatók a már ismert képek adatai is.

„A parányi, olykor már a későbbi remekműveket előlegező zsengék és az „archivális" képanyag különlegessége a Kertészhez fűződő személyes kapcsolatban rejlik; eszmei és fotótörténeti érteke vitathatatlan, s a képek ritkasága miatt piaci értéke is jelentős" – olvasható a múzeum honlapján a megvásárolt Kertész-fotókról az értékelés.

 

André Kertész édesanyjának kávémérése, Budapest, Teleki tér 6., 1910-es évek (A csoport bal oldalán a fotóművész édesanyja látható) © Estate of André Kertész, Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

A képeket az amerikai tulajdonosok felajánlottak a magyar államnak megvételre, és az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2020 júniusában a Magyar Nemzeti Múzeumot bízta meg az anyag megvásárlásának lebonyolításával. A képek megérkezését a múzeum 2021. október 6-án jelentette be.

Felhasznált források: Magyar Nemzeti Múzeum, Péntek Orsolya: A magyar fotó (Látóhatár Kiadó, 2018), Arcanum

Nyitókép: André Kertész anyjának kávémérése, Budapest, Teleki tér, 1910-es évek (A csoport bal oldalán a fotóművész édesanyja) © Estate of André Kertész, Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye