A IV. és a XIII. kerülethez tartozó Népszigetről ma a legtöbben egy romos épületekkel teli Duna menti partszakaszra asszociálnak. Ez a kép sajnos nem áll távol teljesen a valóságtól, de ha jobban szemügyre vesszük a környéket, azért felfedezhetünk meglepő tisztaságú részeket is. Ám először is a sziget történetét elevenítsük fel!

Évszázadokon keresztül más-más névvel illették, emlegették a szóban forgó szigetet. Megnehezíti a dolgot, hogy régen a Duna Budapestnél sok szigettel rendelkezett, főleg a mai észak-pesti szakaszon. A mai Népszigetre időrendi sorrendben találunk Saban-sziget, Pesti-sziget, Újpesti-sziget, Csigás-sziget, Szúnyog-sziget elnevezéseket is. Majdnem kétszáz évvel ezelőtt a folyami ipari hajóépítési lázban azonban összekapcsolták a szárazfölddel az északi végénél, hogy biztonságosabb legyen a kikötő a hajógyáraknak, így már csak félsziget valójában. Később lett Népsziget a neve, amikor már valójában félsziget volt.

Érdekesség még, hogy mellette, északnyugatra terült el a Palotai-sziget. Nagy-Budapest előtt a mai Népsziget Budapesthez, a Palotai-sziget Újpesthez tartozott. A Népszigetet kettészelő Újpesti vasúti híd ekkor már régen állt, és a vasút jelentette a közigazgatási határt, kivéve itt, a szigetnél.

A száz évvel ezelőtti közigazgatási viszonyok, középen a mai Népsziget, akkor Újpesti kikötő sziget néven (Forrás: Budapest székesfőváros és környékének térképe, 1903)

Nagy-Budapest létrejöttekor, 1950-ben a vasút jelentette a két kerület (Angyalföld és Újpest) határvonalát, holott „alanyi” jogon a teljes Népsziget a XIII. kerületnek járt volna. A majdnem világhírnév is egy érdekes történet. Magyarország nem mostanában akart először olimpiát rendezni. Már az első olimpia beugró helyszíneként is szóba került Athén helyett Budapest az előző századforduló körüli siralmas görög pénzügyi helyzet miatt.

Később aztán már kész tény volt, hogy az 1920-as olimpiát Budapest rendezi. Persze a világháború elsodorta a terveket. Ironikus módon a vesztes hatalmak részt sem vehettek végül az antwerpeni olimpián… 1920-as évek elején a Horthy-éra egyik nagy dobása lett volna az olimpiai remények felélesztése, de a súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségek miatt a téma hamar lekerült a napirendről – mindenesetre a terveket elkészítették. Több, akkor közismert sportoló ugyanis a Népszigetre álmodta meg az olimpiai helyszínek felépítését. A vízi sportok kétségtelenül kedvező feltételekre találtak volna itt, de ha valaha rendez a fővárosunk olimpiát, akkor a jobb infrastrukturális viszonyok miatt a Csepel-sziget sokkal előnyösebb helyzetből indul.

No, de térjünk vissza a jelenbe! Ahogy említettük, a Népsziget területén két kerület osztozik. Megközelíteni mindkét kerületből meglehet, ugyanis a félsziget déli részén, az öböl bejárata felett gyalogoshidat létesítettek a hetvenes években. Így világos, miért érhető el gyalogosan alig pár perc sétával a Gyöngyösi úti metrómegállótól. Ugyanígy könnyűszerrel megközelíthető az Óbuda felől jövők számára is a vasúti híd segítségével, és nem utolsósorban a kapcsolódó földnyelven Újpest felől a Váci úton közlekedő buszokkal. A BKK hajójáratai – amikor közlekednek – is megállnak az öböl bejáratánál.

Utunkat a Palotai-sziget felől kezdjük. Kicsit érdemes a Palotai-sziget mibenlétére is kitérni, mert ma ez a terület Budapest talán legszebb és leginkább megmaradt ártéri területe. A Palotai-sziget az újpesti Rév utcától kezdődött, ma már inkább egy kisebb városrésznek a neve, érdemi vízfolyás nincs rajta, de a déli végénél a Duna öble jól mutatja a két egykori sziget határát.

 A Palotai-sziget és a Népsziget lehatárolása a mai viszonyok mellett (Forrás: Google Maps)

Érdemes a Palotai-szigetet is bejárni, mert a homokos-kavicsos ártéri talaj nagyon kellemes látványt nyújt. Napsütötte őszi időben pedig már a szúnyogok és egyéb rovarok csípésétől sem kell tartanunk, tehát tökéletes időzítés lehet egy kellemes sétára. A Népsziget és a Palotai-sziget közötti öböl pedig kifekvésre, horgászásra, kisebb közösségi programokra tökéletes helyet biztosít.

Öreg fák az ártéri erdőben (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Van kiépítve több tűzrakó hely is, bár ezek legalitása kérdéses, mindenesetre a Népsziget ma nem természetvédelmi terület, ellentétben a Palotai-szigettel.

A Palotai-sziget partján szinte tengerparti finomságú homokot találhatunk (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Ha elindulunk immár a Népszigeten dél felé, azaz a félsziget csücske felé, láthatjuk, hogy van itt kutyaiskola, kecskefarm, lovarda, ifjúsági tábor és persze a volt hajógyár épületei, valamint egyéb ipari létesítmények, amelyek nagy része üzemen kívül van. Sőt, a 2019-es nagy hajószerencsétlenség után kiemelt Hableány hajóteste is itt várja szebb jövőjét.

Ez persze nem von le semmit a part menti sétányok élvezeti értékéből, de jó, ha tudjuk, hogy alig 50 méter széles sáv az, ami ma viszonylag érintetlennek mondható. A vasúti hídon dübörgő vonatok is elviselhetőek, de az új híd átadása óta és az új vonatjáratok beindítása óta érezhetően sűrűbb a vonatközlekedés.

Kilátás a vasúti híd pillérétől (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Utóbbi időkben egyre több a vendéglátóipari létesítmény is, amely mutatja, hogy kezd urbanizálódni a terület. Egyelőre nincs túlsúlyban a városiasodás, ellentétben például a Római-parttal, de ez az infrastruktúra hiányának is köszönhető. Mindenesetre a félsziget déli végénél nemrég adták át a vadonatúj Marina-part városrészt. Azóta egyébként érezhetően több lett a kutyasétáltató, a futó is, azonban még nem zavaró a létszámuk.

A vasúti hídtól délre a part már kiépített, de ez csak a part kikövezését jelenti. A panoráma csodálatos a budai oldalra. Tisztán látszanak a Pilis és a Budai-hegység vonulatai, valamint az Óbudai-sziget partja is. A sok fennhagyott csónakkihúzó lépcsőjén diákok tanulnak, idősebbek olvasgatnak, de ugyanez a helyzet az elhagyott mólókkal is.

A mólókra gyakran ülnek ki diákok tanulni, olvasgatni (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A parti sétányt olajlevelű nyárfák tömkelege lepi el, amelyek leárnyékolják nyáron a napot, egyébként meg a kilátás egy részét, de ez biztosítja a tökéletes elvonulás élményét is közvetlenül a partra kiülő embereknek.

A parti sétány ősszel különösen látványos (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A félsziget partvonala a Duna-menti partszakaszon másfél-két kilométer hosszú, az egész félszigeté három kilométer. Ha meglátogatjuk a Népszigetet, készüljünk arra, hogy öt kilométer alatt nem ússzuk meg, de ha igazán be akarjuk járni a Palotai-sziget árterületeivel együtt, akkor hat-hét kilométeres sétára számítsunk.

A korábbi két szigetet elválasztó Duna-ág elcsökevényesedett része (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Cserébe tényleg olyan élményt kapunk, mintha egy város közepén lévő nagy parkban sétálnánk. Lehet, hogy ez is a funkciója a mai Népszigetnek. Viszont nem szabad késlekedni, mert egyre több felől olvasni, hallani, hogy be akarják építeni a félszigetet lakóparkokkal, szórakoztatóegységekkel. Mivel nem természetvédelmi terület, így egy fokkal könnyebben is kivitelezhető mindez.

Az öböl látképe a gyalogos hídról (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Sajnos nem lepne meg senkit, ugyanis frekventált helyen terül el, megközelíthetősége is kivételesen jó. Amíg viszont lehet itt büntetlenül sétálni, érdemes kihasználni, mert a vadregényes vízparti élményt itt megkapja az errefelé kiránduló, és még csak szemétbe sem fog nagyon botlani – köszönhetően különböző egyesületek és az FKF áldozatos munkájának.

Nyitókép: A Népsziget napjainkban (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)