Budapesten 160 évvel ezelőtt, 1861-ben teremtődtek meg azok a gazdasági és lokális feltételek, amelyek lehetővé tették, hogy az Akadémia palotájának építkezései elindulhassanak. Mindehhez a testület igazgatótanácsa 1860-ban a saját tagjaiból egy építési bizottságot választott, melynek az elnöki tisztét az Akadémia akkori elnöke, gróf Dessewffy Emil töltötte be, alelnöknek pedig báró Eötvös Józsefet és Károlyi György grófot választották.

A Magyar Tudományos Akadémia épülete (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Magyar Tudományos Akadémia főhomlokzatának részlete (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Emellett felkérték a Párizsban tartózkodó Henszlmann Imre régészt, művészettörténészt, dolgozza ki az épület építési programját, hogy annak megfelelően lehessen elkészíteni az épület terveit. Az 1860. október 10-én bemutatott elképzelés az Akadémia palotáját a mai Széchenyi István térre nézően ábrázolta, egy erőteljes középső kiemelkedéssel (rizalittal), amit a mai Akadémia utcai és a rakparti oldalon is oldalszárnyak szegélyeznek – amilyennek ma is ismerjük.

Emellett állást foglalt az épület stílusáról is. Kizárólag a gótikus stílust – ahogy akkoriban nevezték: a csúcsíves stílust – tartotta az épület funkciójával összeegyeztethetőnek, ez azonban az Akadémia testületén belül és a közvéleményben egyaránt heves vitákat és ellenérzéseket váltott ki. Dessewffy ugyanis a velencei reneszánszért, Károlyi György pedig a párizsi Louvre architektúrájáért rajongott. Végül az építési bizottság az eredeti elgondolásban szereplő nyílt tervpályázat helyett három építészt kért fel arra, hogy a Henszlmann által előírt építési program alapján az épület terveit elkészítsék. Köztük volt maga Henszlmann Imre is, de mivel ő nem volt gyakorló építész, két olyan személy társult mellé, akik a szakmát a gyakorlatban is végezték: Gerster Károly és Frey Lajos.

Emellett kértek még terveket Ybl Miklóstól és Heinrich Ferstel bécsi építésztől is. Ybl ekkor már ismert építésznek számított, Ferstel pedig az érett gótika formaelemeit felhasználó bécsi Votivkirche építészeként került a képbe. A felkért három pályázóhoz negyedikként önkényesen a fiatal és energikus, ekkor még külföldön tartózkodó Szkalnitzky Antal is csatlakozott, jórészt abból a megfontolásból adódóan, hogy a bizottság egy ifjú magyar építész pályázatát úgysem fogja megtagadni. Ambiciózusságának köszönhetően ez így is történt.

Gróf Széchenyi István az 1825-ös pozsonyi országgyűlés november 3-i ülésén megalapítja az Akadémiát. Holló Barnabás 1893-ban készült bronz domborműve az Akadémia épületének keleti homlokzatán. Szkalnitzky Antal ilyen jelenetet képzelt volna el az épület mai Széchenyi István térre néző főhomlokzatának harmadik emeletén (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A tervek elkészítésénél Henszlmann, aki váltig ragaszkodott a gótikus stílushoz, egy kockázatos, sok szempontból vitatható lépésre szánta el magát: Ybllel és Ferstellel nyilatkozatot íratott alá – így látva biztosítva stílusízlésének érvényesülését –, hogy az épület terveit ők is gótikus stílusban fogják elkészíteni. Ferstel tervei végül ennek megfelelően készültek, Ybl viszont reneszánsz stílust alkalmazott, ám az elkészült pályaművet a beadást követő másnap visszavonta. Így értékelésre a Henszlmann–Gerster–Frey-hármas, valamint Ferstel és Szkalnitzky tervei kerültek. Ugyanakkor kiderült a gótikus stílusra vonatkozó titkos megállapodás, amit Eötvös József alelnök erkölcsileg élesen elítélt. Egyúttal elvetették a gótikus stílust is, s a helyébe inkább a Pest-Budán ekkor útjára induló reneszánszot akarták.

A Henszlmann–Gerster–Frey-csapat elképzelése szerint az épület főbejárata a mai Akadémia utcáról nyílott volna, s egy másik kaput a Duna-parti oldalra is elhelyeztek. De a térre néző rizalit mellett mindkét oldalon terveztek egy-egy bejáratot. A Duna-parti rész első emeleti homlokzatának fő motívuma náluk egy loggia volt, ami nagymértékben élénkítette ezt a Dunára néző reprezentatív falfelületet, és érdekes fény-árnyék játékot idézett volna elő.

A terv egy másik különlegességének a mai Széchenyi István tér és Akadémia utca sarkán elhelyezett, három emeletet összefogó zárt erkély számított, amelynek a legfelső szintjén elhelyezkedő nyitott oszlopcsarnokban meteorológiai megfigyeléseket végeztek volna. A szobroknak az építészek kitüntetett szerepet szántak, s többek között a térre néző rizalit földszinti szoborfülkéjében helyezték volna el őket, és az Akadémia kiemelkedő tudósait mintázták volna. A háromszögű oromfalra pedig egy hatalmas órát terveztek éjszakai kivilágítással.

Henszlmann Imre (1813–1888)

Frey Lajos (1829–1877)

A Henszlmann Imre – Gerster Károly – Frey Lajos által készített terv.
Az épület jobb oldali, délkeleti sarkán található zárt erkély tetején (ahol a lobogó zászló látható) meteorológiai megfigyeléseket végeztek volna. A dunai oldal első emeletére loggiát képzeltek (Forrás: Az Ország Tükre, 1862. február 15.)

A bécsi építész, Heinrich Ferstel rossz megoldásnak gondolta azt, hogy az épület főbejárata a mellékhomlokzatról nyíljon, ezért ő úgy tervezte meg az, hogy a bejárat a tér felől vezessen az épület belseje felé, hiszen csak így érhető el a palotaszerű megjelenés. Ezt a bejáratot csúcsíves árkádos, nyitott oszlopcsarnokként képzelte el, amelyet ő is szobrokkal ékesített volna. A gótikus stílusnak megfelelően az épület összes nyílását csúcsíves formában készítette és díszítette. Ezt a középkori stílust erősítette az épület vertikális tagolását is szolgáló számtalan torony és a Dunára néző több, háromszögű oromzat.

Heinrich Ferstel (1828–1883)

Heinrich Ferstel gótikus stílusú pályaműve (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1862. február 23.)

Az ifjú Szkalnitzky az épület főbejáratát ugyancsak a térre nézően képzelte el, de ő a rizalit két szélén helyezett el egyet-egy bejáratot. Az épület homlokzati megjelenése azonban nála már eltért az eredeti elképzeléstől, s a gótikus stílus helyett az egyenes záródású, szabályosan tagolódó ablakaival inkább a reneszánszra emlékeztet. Az épület fő díszítőelemeit a térre néző homlokzatra és rizalitra helyezte, míg a többi homlokzati részt kevésbé ékesítette. A rizalitnak ezt a részét két szintet átfogó jon oszlopokkal tagolta, mögötte hatalmas ablakokkal, a második emelet ritmikusan elhelyezett ablakait pedig felváltva korinthoszi oszlopok és szoboralakok választották volna el egymástól. Érdekes, egyedi megoldása Szkalnitzkynak az a harmadik emeleten meghagyott hatalmas falfelület, ahova az Akadémia megalapításának domborművét képzelte el.

Szkalnitzky Antal (1836–1878)

Szkalnitzky Antal terve.
A főhomlokzat harmadik emeletének falfelületén az építész az Akadémia megalapításának domborművét képzelte el (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1862. február 16.)

Ybl Miklóst akkor érte a pályázati felkérés, amikor stílusa a romantikából a reneszánszba fordult, s ez az Akadémia épületére benyújtott tervein is meglátszott. Csúcsíves motívum helyett a falfelület nyílásai nála félkörívesek és egyenes záródásúak. Nem a térről tervezte a bejáratot, hanem az Akadémia utca felőli és a rakparti oldalról, ezeket kelet-nyugati irányban összekötve egymással. A Duna-parti bejáratot, s ezzel szimmetrikusan az Akadémia utcait is, hármas kapumotívummal és a fölötte elhelyezett balusztrádos erkéllyel emelte volna ki. A dunai homlokzat enyhén előreugró rizalitjának harmadik szintjét pedig négy szoborral díszítette. Emellett az épület tömbjének egyenletes, harmonikus tagolását szintén balusztrádos attikával ékesítette.

Ybl Miklós (1814–1891)

Ybl Miklós reneszánsz stílusú terve (Forrás: hu_bfl_xv_17_f_331_b_032_001_0, YBL Miklós Virtuális Archívum)

Ybl Miklós pályaművének a mai Széchenyi István térre néző főhomlokzati terve (Forrás: hu_bfl_xv_17_f_331_b_032_009, YBL Miklós Virtuális Archívum)

A német gótikus stílus erőltetése az olasz reneszánsz stílus térnyerésével szemben, valamint a pályázat körüli bonyodalmak és a hangos sajtóviták eredményezték azt, hogy a pályázati díjban részesített előbbi építészeken (Yblt kivéve) és pályaműveken kívül ezt követően még két, Monarchián kívüli építésztől is kértek pályaművet: Münchenből Leo von Klenzétől és Berlinből Friedrich August Stülertől, akik a múzeum- és képtárépítés elismert szakemberei – ma úgy mondanánk: sztárépítészei – voltak. Számukra azonban a Henszlmann által előírt építési programnak már nem volt kötelező jellege.

A legbőségesebb tervcsomagot Klenze nyújtotta be, ez számtalan variánst tartalmazott, s munkája jól érzékelteti azt, hogy egy épület alapos megtervezéséhez fontos a helyismeret, annak a területnek a feltérképezése, bejárása, ahova az épülni fog. A pesti látogatása előtt született korai tervek ugyanis azt mutatják, hogy egészen másképp képzelte el az épület funkcionális beosztását, amíg nem járt a helyszínen, a reprezentatív termeket (könyvtár, díszterem, képtár) ugyanis ő nem a térre néző rizalitba helyezte, hanem az épület közepébe, az udvari keresztszárnyba.

A Vasárnapi Ujság által közölt kép viszont már a módosított elképzelését tartalmazta, ami azonban az épület perspektivikus képe helyett csak a főhomlokzatot ábrázolta. Ide az építész egyetlen félköríves, kocsialáhajtóval rendelkező kaput helyezett el, a falfelületet pedig számtalan szoborral ékesítette volna. A második emeletre ablakokat tagoló kariatidákat, a harmadikon viszont az egyes tudományágakat ábrázoló allegorikus szobrokat képzelt. Az első emeleti, szélső szoborfülkékben pedig azoknak a királyoknak az alakjait akarta elhelyezni, akik a kulturális fejlődést leginkább elősegítették hazánkban. S ezt a királyábrázolást a rakparti és Akadémia utcai oldalhomlokzatokon is folytatta volna.

Leo von Klenze (1784–1864)

Klenze reneszánsz stílusba hajló pályaműve.
Az építész a főhomlokzatot számtalan szoborral ékesítette volna (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1862. március 2.)

A Stülertől fennmaradt tervek szintén arról tanúskodnak, hogy a berlini építész is többféle változatot készített, amelyekből négy variáns rakható össze. Ő is – éppúgy, mint Klenze – ellátogatott Pestre az építési helyszín megszemlélése érdekében, ami az ő nézetét és ennek nyomán a terveit is megváltoztatta az eredeti elképzeléséhez képest. Ez ugyanis az volt, hogy az épület monumentális architektúráját a Duna-parti homlokzatnak kell hordoznia, azaz itt kell a főhomlokzatot kialakítani, mert a Duna felől ezt látják legtöbben.

A pesti tartózkodása alatt azonban megváltozott a véleménye. A tér forgalmából, valamint a Lánchíd helyzetéből adódóan már ő is úgy gondolta, hogy városképileg esztétikusabb, ha az épület főhomlokzata a mai Széchenyi István tér felőli oldalra néz. A későbbi terveit már ennek megfelelően készítette el. Ezek közül az egyik korai, a Vasárnapi Ujság által is közölt változatban (1862. március 2.) a rizalit elé még egy erőteljesen kiugró kocsialáhajtót is tervezett, ami a későbbi tervekből már elmaradt. A főhomlokzat megjelenése viszont már nagyon hasonlított itt az épület mai megjelenésére, a lap néhány hónappal későbbi (1862. augusztus 3.) illusztrációja pedig szinte teljes egészében a mai formavilágot és ornamentikát tükrözte. A korábbi tervekből megmaradt és a főhomlokzat előnyére vált az az első és második szintet átfogó óriásoszlop-rend, valamint a köztük lévő, hasonló nagyságú ablakok kialakítása, ami mögé Stüler két szintet átfogó teret helyezett el.

Friedrich August Stüler (1800–1865)

Stüler egyik korai tervváltozata a főhomlokzat előtt az árkádos kocsialáhajtóval (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1862. március 2.)

Stüler végleges, megvalósult terve (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1862. augusztus 3.)

Végül Stüler terveit fogadták el kivitelezésre, akit az építési bizottság levélben értesített minderről. A bizottság az ő terveit ítélte olyannak, amely összhangban áll az Akadémia céljaival, a pénzügyi kiadásokkal és a pesti Duna-part építészeti jellegével. A végleges tervek 1862 márciusában készültek el, s ezt követően indult meg az építkezés.

Az Akadémia palotájának főhomlokzata, Simonyi Antalnak az épület modelljéről készült felvétele 1862-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Magyar Tudományos Akadémia palotája 1865 körül. A térre néző rizalit balusztrádos attikájának két szélét mára már eltűnt szárnyas griffek díszítették (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A főhomlokzat rizalitjának balusztrádos attikája napjainkban, griffek nélkül (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az eddigi építészeken kívül még Feszl Frigyesnek is készült tervezete az épülethez, 1862 környékén, amikor jórészt már az építkezési munkálatok kezdődtek. Feszlt – aki az ekkor épülő Vígadó tervezője is volt – élénken foglalkoztatta az Akadémia épülete, és sokszor kemény bírálattal illette az építési bizottság egy-egy döntését. Azzal, hogy tervet (távlati képet) készített hozzá, alighanem talán várta, örült volna, ha maga is részt vehet a pályázaton vagy a tervezési folyamat valamely fázisában. A korabeli nyilvánosságban azonban ennek nem lelni nyomát, így valószínűleg ez a terv nem is kapott semmiféle publicitást, és csak 1925-ben vált a szakmai közösség előtt is ismertté.

Feszl Frigyes terve az Akadémia épületéhez (Forrás: Magyar Művészet, 1925)

Nyitókép: A Magyar Tudományos Akadémia (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)