Édes élet a boldog békeidőkben – A Stühmer-gyár az alapítástól az államosításig

A cikk angolnyelvű változata: Sweet life in happy times of peace - The Stühmer Factory from foundation to nationalisation

Írta: Tudós-Takács Ernő

2021. november 29. 11:30

Tibi csoki, Ropp ostya és Zizi drazsé. Generációk ismerték és kedvelték a Stühmer Csokoládégyár népszerű termékeit. Hogyan teremtette meg a kiegyezés időszakában Stühmer Frigyes Magyarország első és egyben legnagyobb csokoládégyárát a Józsefvárosban és miért kellett átköltöznie az üzemnek a szomszédos Ferencvárosba? A gyárat a második világháború után államosították, és a Kanadába került leszármazottak az 1990-es években sikertelenül próbálták visszaszerezni, mégsem merült feledésbe a több mint 150 éve alapított márkanév.

A Mecklenburgban 1843-ban született Stühmer Frigyes Ludwigslustban tanulta meg a cukorkakészítés mesterségét. Hamburgi és prágai munkái után 1868-ban érkezett Pestre, ahol felkérésre átvette Nagy Ferenc Szentkirályi utcai (korabeli nevén: Ősz utcai) üzemének vezetését, így cégének alapítását is ekkorra datáljuk. Két év múlva, 1870-ben pedig az üzem tulajdonosává is vált.


Stühmer Frigyes portréja (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)

Kezdetben csak cukorkagyártással foglakozott, később fokozatosan bővült a cég repertoárja: megjelentek a termékeik közt a csokoládébonbonok, a szaloncukrok és a karácsonyi és húsvéti csokoládéfigurák is. A fokozatosan bővülő és terjeszkedő cég egyre több szakmai elismerést szerzett. Az 1879-es székesfehérvári országos kiállításon aranyérmet nyert a Stühmer csokoládé, az 1885-ös Országos Általános Kiállításon pedig Ferenc József koronás arany érdemkereszttel tüntette ki Stühmer Frigyest a magyar ipar fejlődésében játszott szerepéért.

A cégalapító 1883-ban az Ősz utcában új üzemet építtetett: Drezdából hozatott gőzüzemű gépekkel új, modern gyár épült; ez tette lehetővé Magyarországon a nagyüzemi csokoládégyártást. Táblás csokoládék, nugátok, pralinék, bonbonok és kakaóporok is szerepeltek a kínálatukban, melyek az egyre szaporodó Stühmer-boltokban az országban és később Európa több nagyvárosában is elérhetővé váltak.

A gyáralapító Stühmer Frigyes 1890-ben bekövetkezett halála után özvegye és annak testvére vették át a cég vezetését, majd az egyik fiú, Stühmer Géza lett a vezető, aki a második világháborúig töltötte be a tisztségét. A Stühmer fióküzlet-hálózata ebben az időszakban épült ki teljesen: a gyár melletti üzleten túlmenően a város számtalan pontján volt fióküzletük, melyek közül a belvárosi Kecskeméti utcai és a budai Margit körúti voltak a legfontosabbak.

Az első világháborút és a Tanácsköztársaságot túlélő cég 1928-ban további fejlesztésbe kezdett: új ötemeletes gyár épült a Szentkirályi utca 8. szám alatt, Kende Ferenc tervei alapján. Ugyanebben az évben a cég részvénytársasággá alakult, melynek alaptőkéje 1.200.000 pengő volt.


A Stühmer-gyár Szentkirályi utcai épületét 1928-ban adták át (Forrás: Budapest, 2010. 8. szám)


Az egykori gyárépületben napjainkban a Szentkirályi Irodaház működik. A felújított épület homlokzatán még látszanak az eltávolított eredeti felirat nyomai (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ekkor már a több mint hatvan fióküzlet mellett Párizsban elosztóteleppel, valamint Abbáziában lerakattal is rendelkeztek. A Stühmer-gyár igényességét jól példázza, hogy a termékek csomagolásának tervezését iparművészekre bízták: többek közt Jeges Ernő, Szirmai Ilona és Lukáts Kató készített nekik terveket.

Az 1930-as években már szűknek bizonyult a megépült új gyárépület is, ezért a Szentkirályi utcában a szomszédos bérház megvásárlásával új raktárépületet alakítottak ki. A munkások létszáma 800-ra nőtt. A rohamos fejlődés miatt egyértelművé vált, hogy ismét új gyárat kell építeni: ezt a munkát 1939-ben kezdték el, de már a Ferencvárosban, a Vágóhíd utca 20. szám alatt.

A 106 méter hosszú, ötemeletes hatalmas épületet az Olgyay testvérek tervezték és 1943-ban adták át. Az épület előcsarnokában szintén ebben az évben leplezték le Hollós Mattioni Eszter hímeskő mozaikképét is, mely Stühmer Frigyesnek állít emléket, aki 75 évvel korábban alapította a céget. A különleges alkotás napjainkban is megtekinthető.


A Stühmer Csokoládégyár reklám számolócédulája (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)


A csokoládégyár számlája 1940-ből (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzuem)


1943-ban készült el a gyár új épülete a ferencvárosi Vágóhíd utca 20. szám alatt (Forrás: ferencvaros.hu)


A Vágóhíd utcai hatalmas épület ma a Bonbonetti Choco Kft. központjaként működik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 1930-as évektől jelentek meg a piacon azok a Stühmer-termékek, melyek hosszú évtizedekig kiemelkedő sikert biztosítottak a cégnek. Ilyen volt például a Ropp ostyaszelet, a Zizi drazsé, Frutti karamella, a csokimikulás őse és 1941-től a talán legnépszerűbb termékük, a gyáralapító unokájáról elnevezett Tibi csokoládé (melyet terméknévként a gyárban kezdetektől napjainkig kisbetűvel írnak). A Tibi csokoládé ekkor még töltetlen tej- és étcsokoládé volt, a töltelékes változatok később kerültek forgalomba.


A Stühmer egyik legnépszerűbb terméke, a Tibi csoki 1941-ben került először forgalomba (Forrás: OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár)


A Ropp mogyorós szelet reklámplakátja 1945 körül (Forrás: OSZK Plakát-és Kisnyomtatványtár)


Stühmer kakaó doboza az angyalos középcímerrel (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)


A belvárosi Kecskeméti utcai mintabolt utcai frontja 1935-ben (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)


A Kecskeméti utcai bolt berendezésének részlete egy 1989-ben készült felvételen (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)


A gyár fennállásának 75. évfordulóján, 1943-ban készült el Hollós Mattioni Eszter hímeskő mozaikja, amely Stühmer Frigyesnek állít emléket; az alkotás a Vágóhíd utcai épület előcsarnokának falán látható napjainkban is. A korabeli fényképen a művésznő középen látható (Forrás: Színházi Magazin, 1943. április 21.)

A második világháború után a céget államosították, a cég vezetői emigrációba kényszerültek. A Vágóhíd utcában a következő évtizedekben a Budapesti Csokoládégyár működött, egészen a rendszerváltásig. Az 1990-es években a Kanadába került leszármazottak sikertelenül próbálták visszaszerezni a gyárat, amelyet a Stollwerck cég vett meg. Az új tulajdonos folytatta a régi népszerű termékek előállítását, így például a Tibi csokit, a francia drazsét és a Dunakavicsot. 2002-ben újabb tulajdonosváltással az üzem a Bonbonetti Choco Kft. tulajdonába került, amely napjainkban is működik a Vágóhíd utcában.


A Stühmer egyik fővárosi boltja napjainkban (Fotó: stuhmer.hu)

A Stühmer márkanevet Csóll Péter egri vállalkozó 2008-ban megvásárolta az akkori tulajdonosától, így újrakezdődhetett a Stühmer-termékek gyártása. A Novaj, majd Maklár községekben felépült új csokoládéüzemben állítják elő napjainkban is a minőségi Stühmer-édességeket; a cég mintaboltjaival a fővárosban is találkozhatunk.

Nyitókép: A belvárosi Kecskeméti utcai Stühmer​ mintabolt utcai frontja 1935-ben (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)

Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Öreg vagyok, betöltöttem a 75. évemet. Anno gyerekkoromban azokban az ötvenes években néha lehetett Tibi csokit kapni. (Szerencsit sokkal inkább árultak, a Tibi ritkaság volt.) Nos a Tibi csoki papírját leszedve bele volt nyomva a csokitáblába a Stühmer felírat. Apám elmagyarázta, hogy régen így hívták a gyárat.


A pontosság kedvéért el kell mondani, hogy a Bonbonetti mai tulajdonosa 2012-től az ukrán Roshen cég, a tulajdonos így Porosenko volt ukrán elnök lett.
https://www.bonbonetti.hu/rosh..
https://hu.wikipedia.org/wiki/..



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó