Budapest világhírű gyára volt, ma már alig van nyoma az egykori Magyar Optikai Műveknek

A cikk angol nyelvű változata: Once a world-famous factory in Budapest, now a hardly known company - The Hungarian Optical Works

Írta: Bodó Péter

2022. január 19. 10:00

Éppen 100 éve, 1922-ben kapta alapítója után a Süss Nándor Precíziós Mechanikai és Optikai Intézet Rt. nevet az az üzem, amely később Budapest egyik legnagyobb, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy világhírű gyára lett. Az 1939-től Magyar Optikai Művek néven működő gyárnak egykor számos épülete uralta a Csörsz utca környékét, ahol azonban mára a MOM néven és a művelődési házon kívül alig emlékeztet valami az egykori gyárra.

A német származású Ferdinand Suess 1876-ban alapította meg a Kolozsvári Tudományegyetem Mechanikai Állomását, melynek fontosságát Trefort Ágoston kultuszminiszter is felismerte, és kérésére a magyarosan Süss Nándornak nevezett cégvezető 1884-ben a fővárosban, a VI. kerületi Mozsár utcában is létrehozott egy tanműhelyt finommechanikusok képzésére. Neve ekkor Államilag Segélyezett Mechanikai Tanműhely, tehát államilag fenntartott intézmény volt.

Ferdinand Suess (1848–1921) a németországi Marburgban született (Forrás: MOM Emlékalapítvány)

1891-ben az akkor még I. kerületnek számító Alkotás útra költözött, egy gótizáló romantikus stílusú épületbe. Itt kezdték el gyártani a leghíresebb terméküket, az Eötvös-féle torziós ingát. Báró Eötvös Loránd már 1889-től adott megbízásokat Süss cégének, ugyanis a kísérleteihez szükséges műszereket is tőle szerezte be. A találmánnyal többek között a föld mélyén rejtőzködő nyersanyagokat is ki lehetett mutatni, így a kőolajkutatásban és a bányászatban nagyon keresetté vált. Az 1900-as párizsi világkiállításon méltó módon díjat is nyert.

A vállalat első épülete a Csörsz utcában (Forrás: MOM Emlékalapítvány)

Ugyanebben az évben a műhely számára biztosított állami támogatás teljesen elapadt, így Süss a saját magánvállalatává szervezte át az üzemet, amelynek így a neve is megváltozott: Süss Nándor-féle Precizio Mechanikai Intézet lett belőle. 1905-ben újra költözött, ezúttal már a végleges helyére, a Csörsz utcába, ahol azután közel egy évszázadig működött, és egyre terjeszkedett. Első épületét még az utca belsejében építették fel, T alaprajzú volt úgy, hogy a vízszintes szárnya esett a Csörsz utca frontjára. Gyárépületnek megfelelően a homlokzata különösebb esztétikai értéket nem hordozott, mindegyik szinten azonos ritmusban, sűrűn sorakoztak rajta az ablakok. Tervezőjét nem ismerjük, de az Országos Levéltárban található egy vázlatos rajz az épületről, melyet maga a cégvezető szignált, tehát az alapgondolat tőle származott.

Az I. világháborúban a hadsereg számára is állított elő különböző termékeket, de a vége felé az exportlehetőségek beszűkülése miatt mégis jelentős pénzügyi gondokkal küszködött. Emiatt 1918-ban a tulajdonosa részvénytársasággá alakította át a vállalatot, Süss csak a technikai irányítást tartotta meg saját kezében. Részben az átszervezés, részben az optikai üvegcsiszolás licencének megszerzése újra fellendítette a gyárat, így bővíteni kellett a termelőkapacitást, és újabb épületekre is szükség lett.

Sándy Gyula terve az új épületszárnyhoz (Forrás: Magyar Építészeti Múzeum)

Ehhez a korszak egyik keresett építésze, Sándy Gyula is készített terveket, amelyekkel egy zárt udvaros, négytraktusos épületegyüttest hozott volna létre. Az új szárnyak homlokzatát Sándy is az ipari funkciónak megfelelően rajzolta meg, díszeket nem alkalmazott. Az építész viszont az ácsmunka szakértője volt, így ezen a munkáján is meredek oldalú, magas tetőt szerkesztett. A terv nem valósult meg, helyette 1927-ben Freud Dezső elképzelése szerint emeletráépítéssel bővítették az épületet. Sajnos ezt az alapító már nem érhette meg, mivel 1921. április 1-jén tragikus hirtelenséggel elhunyt, egy villamos halálra gázolta.

A gyár története azonban ezzel nem ért véget, sőt: ugyanebben az évben kezdődött el az üzemben az optikai üvegek gyártása, így a vállalatot a következő évben, éppen száz éve, 1922-ben átnevezték Süss Nándor Precíziós Mechanikai és Optikai Intézet Rt.-re. 

Az 1936-ban épült modern épület, az Íjász a bal szélen látható (Forrás: MOM Emlékalapítvány)

A vállalat tulajdonosi szerkezete 1930-ban megváltozott: nagyszámú részvényt vásárolt ugyanis a jénai Zeiss és a bécsi Goerz vállalat, valamint a Honvédelmi Minisztérium is. Egyre több megrendelést kaptak, és hogy ezeknek eleget tudjanak tenni, elkezdték felvásárolni a szomszédos telkeket, hogy új épületeket emelhessenek. 1936-ban Mengl Ferenc tervezte a régi épülettől keletre fekvő hatemeletes tömböt, melyben légvédelmi gránátokba szerelhető, robbanáskésleltető óraműves gyújtószerkezeteket állítottak össze. Ezeket érdekes módon az Egyesült Királyság hadereje rendelte meg, angol pénzből kezdték meg Mengl épületének megvalósítását is. Tetejére a bent folyó munkát jelképező hat méter magas műkő szobor került: Haich Erzsébet alkotása egy égre nyilazó férfialakot ábrázol. Az Íjász annyira népszerű lett, hogy később ezt választották a gyár emblémájának is.

Az egykori Íjász-szobor másolatát, Kampfl József alkotását 2009-ben állították föl az egykori gyár közelében (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A régi épülettől keletre már az 1920-as években is emeltek egy egyemeletes, lapos tetős épületet, melynek oldalait szinte egybefüggő ablaksor alkotta, csupán a szabályos ritmusban álló tartópillérek szakították meg azokat. 1942-ben pedig még keletebbre is felhúztak egy épületet, mely szintén modern stílusú volt. De az első épület sem maradhatott ki a fejlődésből, 1939-ben szintén Mengl Ferenc tervei szerint alakították át. Az egyes épületeket egyébként betűjelzéssel látták el, az 1905-ös első épület természetesen az A jelet kapta, az Íjász-szobor pedig az F épület tetejéről lőtt az ég felé. A csodás helyen fekvő gyár azzal is igyekezett illeszkedni a természetbe, hogy az épületek között gyepszőnyeget fektettek le, illetve még vízmedencéknek is jutott hely.

A vállalat épületei 1929 körül (Forrás: MOM Emlékalapítvány)

A II. világháborúban a Honvédelmi Minisztérium már csak hadieszközök gyártására adott engedélyt. Ez természetesen magával hozta az ellenséges bombázásokat is, melynek során a gyár mindegyik épülete megsérült. Ezeket helyreállították, majd 1946-ban újraindult a termelés. A tulajdonos viszont ekkor már a Szovjetunió kormánya volt, ugyanis az egy évvel korábbi potsdami egyezmény értelmében a német tulajdonban lévő részvények átkerültek hozzá. Ebből kifolyólag egészen 1952-ig szovjet igazgató vezette a vállalatot, amikor is egy államközi megállapodás értelmében visszakerült magyar kézbe, a Kohó- és Gépipari Minisztérium fenntartásába.

A kép közepén látható F épület is súlyos sérüléseket szenvedett a II. világháborúban (Forrás: Fortepan/Képszám: 217693)

Az 1950-es évektől a gyárépületek mellett szociális, kulturális és sportlétesítmények is létrejöttek, így az üzem már teljesen kitöltötte az Alkotás út, a Dolgos utca, a Nagy Jenő utca és a Csörsz utca határolta telket. A Németvölgyi úton lakótelepet építettek a dolgozóknak és családjaiknak, a Nagy Jenő utca mentén lévő régi villaépületekben pedig óvoda és bölcsőde nyílt. Az Alkotás út felől még a századfordulón épült iskolaépületekbe is nagyrészt a gyári dolgozók gyerekei jártak, valamint itt működött a vállalat saját tanműhelye is. 1968-ban pedig sporttelepet is létesítettek a gyártól délre.

A MOM Művelődési Háza napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Dávid Károly tervei szerint 1950–51 között építették a MOM Művelődési Házát, a kivitelezésben a szocialista mentalitásnak megfelelően a gyár dolgozói is részt vettek társadalmi munkájukkal, illetve téglajegy vásárlásával. Az épület megjelenésén azonban viszonylag kevéssé érződik a korszakban kötelező szocialista realizmus, és inkább modern stílusúnak nevezhető. Saját korában ez igen ritka volt, így utólag műemlékké is nyilvánították. Legjellegzetesebb része a terméskővel burkolt hengeres épülettömb, melyet felfelé nyújtott, úgynevezett szegmensívben záródó árkádsor tagol.

A vállalat irodaépülete az Alkotás út sarkán (Forrás: Fortepan/Képszám: 206969)

Klasszikus szocreál stílusban épült viszont a MOM irodaépülete 1956-ban. Az ötemeletes épületet az Alkotás út és a Csörsz utca sarkára emelték, célja pedig a nagyra nőtt, és már vidéki telephelyekkel (többek között Dunaújváros, Mátészalka, Zalaegerszeg) is rendelkező gyár adminisztratív feladatainak biztosítása volt. Az 1960-as években további két emelettel bővítették. Az 1980-as évek végéig időnként építettek újabb gyár- és raktárépületeket is, így pedig a négyhektáros ipartelepen már egymást érték a kisebb-nagyobb csarnokok. 1964-ben például szennyvízkezelő, 1965-ben lakkozó, 1967-ben üvegraktár, 1979-ben veszélyesanyag-tároló, 1987-ben fémforgácsoló kapott helyet, de a rendszerváltás hajnalán még egy kisebb szállodát is létesítettek.

Az egyes épületek elhelyezkedése a telken az 1990-es években (Forrás: MOM Emlékalapítvány)

Történtek bővítések, átalakítások a korábban épült tömbökben is, amit az egyre bonyolultabb és érzékenyebb műszerek gyártása is megkívánt. Az F épület legfelső szintjére például csak beöltözés és fertőtlenítés után lehetett belépni, annyira kényes technológiával dolgoztak. Az IK jelű épületben pedig egy mínusz 50 fokra hűthető helyiséget is berendeztek, ahol a szovjet exportra szánt speciális katonai eszközöket tudták tesztelni.

A Magyar Optikai Művek képeslapja (Forrás: Hungaricana.hu)

A hidegháború befejezésével a hadi megrendelések szinte teljesen megszűntek, illetve a rendszerváltás után az olcsó külföldi termékek tömeges beáramlása is menthetetlen helyzetbe hozta a vállalatot. A Magyar Optikai Műveket több darabra szelték, majd 1997-ben az épületek nagy részét el is bontották. Helyén 2001-ben MOM Park néven nyílt lakópark és bevásárlóközpont.

Szerencsére a Művelődési Ház megmenekült, 2009–2011 között szépen fel is újították, és nemcsak a XII. kerület lakóinak, de egész Budapestnek is gazdag kulturális programokat kínál. Az egykor világhírű vállalatra viszont már csak a kezdőbetűkből összeállított név emlékeztet: MOM.

A nyitóképen: A gyár 1936-ban átadott modern épülete, tetején az íjászszoborral (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Sajnos Magyarorszag sosem bovelkedett Art Deco epuletekben, de azzal a kevessel is nagyon mostohan bant a sors es mi magunk.
Ez a fantasztikus gyarepulet is kituno pelda erre.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó