Budapest nagy részén ma elérhető a földgáz. Ötven évvel ezelőtt azonban hiába volt nagy igény a gázra – ami ráadásul nem is földgáz volt – nem volt elég a gázkapacitás. Épp ötven éve írta meg a Népszabadság, hogy 1972-ben összesen 17 000 gázfűtési engedély kiadását tervezik a fővárosban. Ahogy a lap 1972. január 30-án írta:

„A főváros a gázellátás javítására az idén 400 millió forintot költ. Ebből a hálózatfejlesztés során körülbelül 50 kilométernyi vezetéket fektetnek le, amely nemcsak a városi-, hanem a földgáz szállítására is alkalmas lesz.”

Budapesten 1855 óta elérhető volt a városi gáz, amelyet gázgyárakban, szén hevítésével állítottak elő. A gázt ekkor még nagyrészt világításra használták, fűtésre, vízmelegítésre, főzésre csak később kezdték alkalmazni, sőt voltak olyan felhasználási módjai, amelyek ma már egyáltalán nem jellemzők (gázlámpák még vannak Budapesten, egyes köztereken), így gázzal működtettek hűtőszekrényeket, vasalókat, de akár a fodrászatokban hajszárítókat is.

Az egykor legelterjedtebb gáztűzhely, a FÉG T4 típusú tűzhelye reklámfotón (Fotó: Fortepan/Képszám: 209239)

Azonban a XX. század második felében új alternatíva jelent meg, a földgáz, amelyet sokáig párhuzamosan alkalmaztak a városi gázzal. A földgázt – ahogy a neve is utal erre – bányásszák, akárcsak a kőolajat. Természetesen ez sem kezeletlenül kerül a fogyasztókhoz, de mégsem kell szénből külön előállítani. Másik nagy előnye a városi gázzal szemben, hogy fűtőértéke nagyjából a duplája, azaz feleannyi kell belőle.

Ötven évvel ezelőtt, 1972-ben 17 ezer új gázengedélyt terveztek kiadni, elsősorban azokat a városrészeket tervezték bekapcsolni a hálózatba, amelyeket korábban a budapesti levegőtisztasági program keretében kijelöltek. A városi légszennyezés egyik legjelentősebb okozója az 1960-as években nem a közlekedés volt, hanem a lakások széntüzelésű kályháinak füstje. Ezért a belvárosban, ahol lehetett, a távfűtésre való átállást támogatták, míg ahol ez nem volt lehetséges, a gáztüzelést, azaz 1972-ben az V. és a XIII. kerületben tervezték bővíteni a gázhálózatot. A korábban kiadott engedélyekkel együtt ötven évvel ezelőtt 18 ezer fogyasztót kívántak a hálózatba kötni, és egyben terjeszteni a gázzal való fűtést is. A fővárosban ekkor még csak 105 ezer lakásban fűtöttek gázzal.

Elsősorban a belvárosban kívánták kiszorítani a széntüzelésű fűtést (Fotó: Fortepan/Képszám: 99134)

A gázhálózat méretének növelése mellett ugyancsak zajlott a földgázra való átállás, ami a gázkészülékek átalakítását, esetenként cseréjét is jelentette, de a belvárosi területeken sokszor a vezetékeket is cserélni kellett. A fővárosban 1971-ben indult el a nagyszabású földgázprogram, ami másfél évtized alatt teljesen kiszorította a városi gázt. A fogyasztókat az átállítás költségei nem terhelték, az elavult, földgázra át nem állítható készülékeket a gázművek díjmentesen cserélte. Persze a lakosság számára a költségek nem igazán voltak vállalhatók, hiszen ekkor egy háztartás átállításának átlagos költsége a 7 ezer forintot is elérte, ami több havi átlagfizetésnek felelt meg. Változott a gáz ára is, hiszen a földgázból kevesebb kellett, de köbmétere drágább volt, mint a városi gázénak, amelynek ára 1946 óta ugyanakkora volt, sőt, mivel az 1960-as években növelték a városi gáz energiatartalmát, az 1970-es évek elején még 7%-al alacsonyabb is volt, mint 1946-ban.

A Gázművek 50 évvel ezelőtt, 1972 elején a termelés fokozásával is számolt, 35 millió köbméterrel több városi gázt és 80 millió köbméternyi pluszföldgáz biztosítását tervezték, valamint 4000 háztartás átállítását.

Az Óbudai Gázgyár a XX. század elején (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A városi gáz használata egyébként épp 1972–1973-ban volt a csúcson. A teljes budapesti gázigény (a föld- és a városi gázé együtt) 1971-ben 3,1 millió köbméter volt naponta, de 1972-ben már 3,6 millióval számoltak.

A szakemberek úgy kalkuláltak, hogy Budapest esetében a teljes energiafelhasználás tekintetében a gázenergia az 1970-es évi 31,7%-ról 1980-ra 60%-ra emelkedik. A városi gáztól való elszakadás a következő évtizedben szép lassan megtörtént. A belvárosban az V. kerületi lakások földgázra való átállítását 1972 október végéig elvégezték, és zajlott a XIII. kerület egyes részeinek átállítása.

Annak, hogy Budapesten egyre terjedt a földgáz, és az 1980-as évek elejére teljesen át is vette a városi gáz helyét, az is volt a következménye, hogy a városi gázt gyártó üzemek szépen sorban bezártak, utoljára, 1984-ben az Óbudai Gázgyár is beszüntette a termelést.

Nyitókép: Az Óbudai Gázgyár 1969-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 134225)