Magyarországon 1930-ban összesen 2 183 257 lakás volt, ebből 255 637 Budapesten. Magasság szerint a legtöbb emeletes ház a fővárosban volt, az ország három- vagy többemeletes épületének 98 százaléka itt állt. Ne feledjük azonban, hogy akkor nem tartozott Budapesthez egy sor másik, jellemzően kevéssé városias település, amelyeket csak 1950-ben csatoltak a fővároshoz. Igaz, nem tartozott Budapesthez a városias Újpest sem.

Nem meglepő módon az 1930-as határok között létező Budapesten a lakások sokkal jobban el voltak látva a ma alapvetőnek tartott közművekkel, mint az ország többi részén állók, a különbség szembeötlő. 

Nézzük a vonatkozó adatokat! Ma a vezetékes vizet az egyik legalapvetőbb dolognak tartjuk, azonban 90 éve még Budapesten a lakások 23 százaléka nem rendelkezett vízvezetékkel. A lakásoknak mindösszesen csak a harmadában volt fürdőszoba, és kicsit több mint felében WC. Már ez is elképesztő adat, de vidéken még nagyobb volt a közművek hiánya: az ottani lakások alig 5 százalékában volt víz, fürdőszoba vagy WC.

Vízvezetékkel ellátott lakások aránya országosan és Budapesten (Forrás: Fővárosi Statisztikai Hivatal kiadványa, 1930,  https://www.davidrumsey.com/) 

Még nagyobb talán az eltérés a vezetékes gáz (ami nem a ma megszokott földgázt jelentett, hanem városi gázt) tekintetében. A gázhálózatba a fővárosi lakások 37,6 százaléka volt bekötve, míg vidéken ez az 1 (!) százalékot sem érte el. Igaz, ekkor a gázt jórészt főzésre használták a városokban, hiszen a fűtésre – és sok helyen a főzésre is – a fa- vagy széntüzelésű kályha szolgált. A gázhálózat kiépítése a XIX. században azért volt jellemző a városokra, mert ott a világítást is gázzal oldották meg.

A villanyárammal való ellátottság egy kicsit jobb képet mutat az 1930-as években. Budapesten a lakásoknak a 20 százalékában nem volt áram, vidéken viszont csak minden 5. háztartásban lehetett villanyt kapcsolni.

Mit mutatnak meg ezek az adatok? Azt, hogy Magyarországon Budapest a két világháború között gyakorlatilag egy más világot képviselt, mint az ország többi része. A fővárosban még csak-csak elérhetők voltak azok a közszolgáltatások, amelyeket ma alapvetőnek tartunk, de vidéken ezek talán csak a nagyobb városokban voltak hozzáférhetők. Budapest valóban az ország közepe volt, és akkor egész más életminőséget jelentett a fővárosban vagy egy nagyvárosban lakni, mint vidéken.

Az emeletes házak döntő többsége Budapesten állt az 1930-as években, a József körút 1930-ban  (Forrás: Fortepan/Képszám: 158395)

Kik is éltek ekkor a fővárosban? Gyakorlatilag minden kilencedik ember itt lakott, a lakossága már ekkor meghaladta az 1 millió főt, és természetesen ez volt a legsűrűbben lakott településünk.

Már akkor is Budapest volt az ország ipari központja, a lakosok legnagyobb része, 40 százalékuk az iparban dolgozott, a második legnagyobb munkaadók a kereskedelmi és hitelintézetek voltak, közel 20 százalékát foglalkoztatták a budapesti munkavállalóknak. A harmadik helyre az érdekes módon egybeszámolt „közszolgálat és szabadfoglalkozás” szektor került, ez a kormányzati és városi hivatalnokokat, orvosokat, ügyvédeket, újságírókat és tanárokat jelentette.

Nagyjából a lakosság 10 százaléka volt nyugdíjas, és arányaiban ugyanennyi házicseléd élt Budapesten, viszont nagyon kevés napszámos, katona és őstermelő dolgozott a fővárosban. Vidéken általában az őstermelők voltak túlsúlyban, Budapesthez hasonló foglalkozási szerkezettel a nagyobb városok, Pécs, Miskolc és Győr rendelkezett, de például Debrecenben nagyon sokan foglalkoztak mezőgazdasággal.

Az iparban foglalkoztatottak esetében érdekes, hogy Budapesten sokkal több nő – az itt foglalkoztatottak közel 30 százaléka – dolgozott az üzemekben, mint vidéken.

Budapest és a vidéki városok munkavállalóinak megoszlása (Forrás: Fővárosi Statisztikai Hivatal kiadványa, 1930,  https://www.davidrumsey.com/) 

Budapesten egyébként kicsit több nő élt, mint férfi (ez valószínűleg a házicselédek magas száma miatt volt így), valamint az itt élők 48 százaléka volt egyedülálló, 42,5 százaléka házas, közel százaléka özvegy (ne feledjük, 12 évvel vagyunk az I. világháború után), és a lakosság  csupán 2 százaléka volt elvált.

A fővárosi, 6 évnél idősebb lakosok 3 százaléka volt írástudatlan (vidéken ez az arány 17 százalék volt), egyébiránt a nők között két és félszer több volt az írástudatlan, mint a férfiak között. Felsőfokú iskolát a lakosok 4 százaléka végzett.

Összességében tehát elmondható, hogy 90 évvel ezelőtt Budapest sokkal jobban különbözött az ország többi részétől az itt lakók életkörülményei, foglalkozása, műveltsége tekintetében. Azonban Budapesten is nagyon sok ember élt rossz körülmények között, túlzsúfolt lakásokban.

Nyitókép: Budapest 1930-ban (Forrás: Fortepan/Képszám: 158307)