A Műhelyházat is magába foglaló hathektáros, részben már parkosított területre a Kőbányai úti villamossíneken áthaladva jutunk be. Alaposan szét kell nézni, hiszen mindkét irányból jöhetnek a járművek, de utána már egy egészen más világba kerülünk. A kerítésre erősített feliratok már hirdetik, hogy az Operaház kezelésében áll a terület, de erre a rendkívül ötletes biciklitárolók is utalnak, amelyek kör alakjukkal gyakorlatilag az intézmény logóját ismétlik, sőt némelyik még a piros színével is illeszkedik az arculatba.

Az Eiffel Műhelyház főhomlokzata (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Ahogyan az Operaház főépítészétől, Józsa Ankától megtudtuk, az Északi Járműjavító 2009-ben történt bezárásakor még sokkal több épület állt a telken, nagy részüket az új koncepciónak megfelelően elbontották, csupán négy maradt meg, illetve egy ikonikus, magasba törő gyárkémény. A megmaradt épületek közül a nagycsarnok uralja a terepet: kétszáz méter hosszan nyúlik el, merőlegesen a Kőbányai útra. Igen széles is, hiszen öthajós kiképzésű, amelyek közül a középső némileg hosszabb a többinél, viszont nem ez a legmagasabb, hanem a közvetlenül mellette futó két hajó.

Az Eiffel Műhelyház makettjén látható az öthajós szerkezet (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A felosztás ellenére egységes csarnokról van szó, amely egyébként 1886-ban épült mozdonyok és más vasúti járművek javítására. Szegecselt acélvázas szerkezetét az a Feketeházy János tervezte, akinek mérnöki tehetségét dicséri még többek között a Keleti pályaudvar és a Szabadság híd, valamint az eredeti Erzsébet híd is. Az üzem bezárása után röviddel műemlékké is nyilvánították a nagycsarnokot, és a felújítás során is odafigyeltek, hogy a százharminc éves váz ne sérüljön. Statikai vizsgálatok igazolták, hogy a szerkezet még mindig tökéletesen biztonságos.

Az épület szerkezetét szegecselt acélváz adja (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A műemlék státusz természetesen nagyban megkötötte a tervezők kezét az átalakítás során. Az Operaház egyébként 2015-ben bízta meg a Középülettervező Irodát (KÖZTI) – melyet a nemrégiben elhunyt Marosi Miklós vezetett –, hogy elkészítse az átépítés terveit. A koncepció már kezdetektől az volt, hogy egy különleges műhelyház szülessen: míg ugyanis a világ legtöbb operaháza valóban csak a kulisszák és jelmezek készítésére használja az ilyen épületeket, a budapestit előadások megtartására is alkalmasnak szánták.

A közönség által is látogatható terület magját adó csarnok (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az épület elülső harmadát látogathatja a közönség. Ennek közepét egy hatalmas közösségi tér foglalja el, amelyben egy MÁV 327-es típusú mozdony és egy hozzá kapcsolt étkezőkocsi utal a csarnok korábbi életére. Kényelmesen elférnek benne a muzeális járművek – különösen a csarnok belmagassága lélegzetelállító, amely azt is lehetővé tette, hogy keresztben egy függőfolyosót feszítsenek ki a csarnok fölött. Ez köti össze a kétoldalt emelt galériákat, melyekről az előadótermek nézőtéri bejárata nyílik: baloldalt a Bánffy Miklós előadóterem, jobboldalt pedig a Fricsay Ferencről elnevezett hangtechnikai vezérlő helyezkedik el. A galériákon a színjátszással és az épület történetével kapcsolatos kiállításokat tekinthetnek meg a látogatók, utóbbi témát a Közlekedési Múzeum anyaga mutatja be.

A függőfolyosó részlete (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A galériákon kiállítások láthatók (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Nehezítette a KÖZTI helyzetét, hogy a műemlékvédelmi hatóság nem engedélyezte az épület magasítását, így zsinórpadlás kialakítása nem jöhetett szóba. Lefelé azért némileg tudtak terjeszkedni, így a zenekari árkot a felszín alá süllyesztették, de annak padlózatát hidraulikus emelővel akár fel is lehet emelni a földszintre. Ez olyan darabok esetén praktikus, amelyekben nem vesz részt a zenekar, így az ő helyüket is fel lehet tölteni nézőtéri székekkel. Összesen három előadótermet alakítottak ki, amelyek mindegyike négyszáz főt képes befogadni, ez az említett technikai bravúrnak köszönhetően további kétszáz fővel bővíthető.

A zenekari árok a Bánffy Miklós teremben (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az épület hátulsó kétharmadát – ahová a közönség már nem léphet – beépített betonfallal választották el. Itt alapvetően raktárak és műhelyek sorakoznak egymás mögött, az épület közepébe viszont építettek egy hatalmas betonemelvényt, kihasználva a rendkívüli belmagasságot. Ennek tetejét – ami a második szintnek felel meg – az itt dolgozó mintegy százhatvan ember pihenésére, feltöltődésére rendezték be: középen egy télikert helyezkedik el, számos ülőhellyel és asztalokkal. Oldalt konditermek sorakoznak, az épület végében egy tornaterem is helyet kapott.

A télikert az első emeleten (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A tervezésnél tehát odafigyeltek a dolgozókra is, ami a legnagyobb műhelycsarnokokban is tetten érhető: padlófűtést építettek ki, illetve kényelmes faburkolatot kapott a járófelület, ahol a munka jellege miatt gyakran kell térdelve is dolgozni. De az épületről általában is elmondható, hogy nagyon modern, csúcstechnikájú tűzzáró ajtók és kapuk választják el a helyiségeket. Mindezt úgy oldották meg, hogy nem áll kontrasztban a XIX. századi vázszerkezet látványával sem.

A műhelycsarnokokban odafigyeltek a biztonságra és a kényelemre is (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A nagycsarnoktól balra, arra merőlegesen két kisebb épületet is felújítottak már: az egyikben az irodákat alakították ki, a másik pedig jelmezraktárat. Utóbbiban a könyvtáraknál alkalmazott úgynevezett tömörraktár-rendszert vezették be: a hatalmas, kétszintes fémszekrények síneken gördülnek, nincs közlekedési folyosó minden szekrény között, az elgördítéssel lehet a megfelelő szekrényhez hozzájutni. Az Operaház egyébként hatalmas jelmezkollekcióval büszkélkedhet, amelyből gyakran kölcsönöznek külföldről is.

A jelmezraktárban remekül kihasználták a rendelkezésre álló teret (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A nagycsarnok mögött áll még egy felújításra váró kisebb épület is, amelyben a tervek szerint énekesek számára működtetnek majd továbbképző központot. A parkosítás sem fejeződött be teljesen, a nagycsarnoktól jobbra eső területen még folyik a tereprendezés. Ez azonban nem akadályozza a Műhelyház mindennapi működését és a közlekedést sem. Érdemes tehát kilátogatni Kőbányára, hiszen ez a csoda csupán egy villamosmegállóra található a Hungária körúttól.