Hidegkuti Nándor 1922. március 3-án született Óbudán, édesapja vitézségi éremmel kitüntetett katonatiszt, édesanyja harisnyagyári vezető volt. Az ifjú Nándor már általános iskolás évei elején szoros barátságot kötött a labdarúgással. Az óbudai kisrác a focit a Margit Kórház melletti, Bécsi út feletti grundokon rongylabdával kezdte el.

Hidegkuti Nándor (fotó: mlsz.hu)

Az Óbudától Firenzéig című, 1961-ben megjelent önéletrajzi könyvében gyermekkori emlékeit a következő szavakkal elevenítette fel:

„A grund. Ott terült el az Újlaki téglagyár környékén, földrajzilag valahol a Föld utca és a Zápor utca között. Nekünk, a húszas évek vége felé valóságos tündérvilágot, mindent felülmúló örömet jelentett a grundbeli labdázás, a rongyokból, a hazulról szerzett használt vagy kevésbé használt anyagokból összegyúrt és szakszerűen átzsinegelt kis kerek labda…”.

A kortársaihoz képest magasabb ifjú tinédzser a grundon még kapusként játszott. Tizenkét éves korától, 1934-től volt az óbudai csapat, az Újlaki FC igazolt labdarúgója, ahol hamarosan megtalálták valódi pozícióját, csatárként számítottak rá. A II. világháború éveiben előbb a gázművek, majd az elektromos vállalatok labdarúgócsapatát erősítette. A háborút követő ínséges időkben elfogadta a Herminamezei Atlétikai Club ajánlatát. A zuglói egyesületben eltöltött egy év alatt a prémiumot a játékosoknak burgonyában, babban és cukorban biztosították.

Az akkoriban Bástya néven futó MTK csapata 1953-ban (forrás: mtkbudapest.hu)

Hidegkuti 1946-ban lett a Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) labdarúgója. A politikai nyomásra az MTK neve és csapat színe az 1950-es években több alkalommal változott, volt Textiles, Budapesti Bástya, Budapesti Vörös Lobogó, csak az 1956-os forradalom után kaphatta vissza a Magyar Testgyakorlók Köre nevet. Hidegkuti Nándor a kék-fehér együttesben 1946 és 1958 között 302 mérkőzésen lépett pályára, és 222 gólt lőtt. Háromszor szerzett magyar bajnoki aranyérmet a csapattal, hatszor lettek másodikok és egyszer harmadikok.

A kivételes képességű középcsatár a magyar labdarúgás legkiválóbb játékosainak egyike volt. Sokoldalúságára jellemző, hogy a válogatottban a támadósor valamennyi helyén szerepelt. A nemzeti válogatott „Nándija” iskolát teremtett játékával, remekül időzített labdáival indította támadó társait. A nemzeti tizenegy legidősebb játékosaként „Öregnek” is becézték. A technikailag és taktikailag tökéletesen képzett, munkabíró, gyors és a fejjátékban is ügyes labdarúgót fénykorában a világ legjobb csatárai között emlegették.

Hidegkuti, Puskás és Kocsis (forrás: Magyar Labdarúgás című könyv)

Játékoskarrierjének érdekessége, hogy harmincadik életévén túl ért pályafutása csúcsára. Ekkor derült ki, hogy a mezőnyjátékban képes a legnagyobb és leghasznosabb teljesítményre. Bozsik József és Puskás Ferenc mellett a válogatott csapat egyik karmestere lett. Ez a feladat azonban nem csökkentette játékának gólérzékenységét. Ebben a szerepkörben ért el három gólt az élete legkiemelkedőbb játékát jelentő, 1953. november 25-i Anglia elleni 6:3-as találkozón. Hidegkuti Nándor 1945 és 1958 között közel 70 válogatottmérkőzésen vett részt. A világhírű Aranycsapat tagjaként 1952-ben Helsinkiben olimpiai aranyérmet, 1954-ben a Svájcban rendezett világbajnokságon ezüstérmet szerzett.

Edzőként is figyelemre méltó eredményeket ért el. Első edzői munkája az MTK második csapatának irányítása volt 1958 és 1959 között. Bő egy évvel játékos-pályafutásának befejezése után szeretett csapata, az MTK vezetőedzője lett. A kék-fehér egyesület kispadját az akkori politikai vezetés megszorításokkal járó engedélyével egy neves olasz klub, a Fiorentia edzői állására tudta felcserélni. A lila-fehér csapattal két év alatt több sikert is elért, KEK- és Olasz Kupa-győztes lett.

A firenzei eredményes időszak után egy év erejéig a Mantova csapatának vezetőedzője lett. Magyarországra visszatérve a Győri ETO együttesét irányította. Vezetésével a győri labdarúgók először lettek magyar bajnokok. Az ETO-nál eltöltött két sikeres év után a Tatabánya, az MTK, a Budapesti Spartacus, a lengyel Stal Rzeszów, az Egri Dózsa, az egyiptomi al-Ahli vezetőedzője volt. Több évig tartó külföldi munkálkodás után 1980-ban tért végleg vissza Magyarországra. Szülőhazájában bár több egyesület, köztük az MTK és az ETO is hívta, mégsem vállalt már munkát.

Élete során számos elismerésben részesült, idősebb korában,1994-ben kapta meg Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatától a díszpolgári címet. Nyolcvanaik születésnapjához közel, 2002. február 14-én hunyt el. Sírja az Óbudai temető 24-es számú díszparcellájában található. Síremlékének szobrászati díszítését Mihályi Gábor Kossuth-díjas szobrászművész készítette el.

Sírja az Óbudai temetőben (fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A Magyar Testgyakorlók Köre Hungária Futball Clubnak a Hungária körúti stadionját 2002-ben róla nevezték el, ahol 2013-ban az aréna szurkolói kerengőjében elhelyezték a Boros Péter szobrász alkotta Hidegkuti-büsztöt. A régi Hidegkuti-stadiont rossz műszaki állapota miatt 2015-ben lebontották, a helyébe épített új Hidegkuti Nándor Stadiont 2016. október 13-án avatták fel. Az új stadion VIP-termében helyezték el Boros Péter alkotását.

Az új Hidegkuti Nándor Stadionban található Hidegkuti-mellszobor (fotó: mtkbudapest.hu)

Hidegkuti Nándor sírjánál minden évben, február 14-én az MTK Baráti Kör, a Herminamező Polgári Köre 1990, a Budapesti Városvédő Egyesület Sporttörténeti Csoportja koszorúzást szervez. 

Megemlékezés 2022. február 14-én Hidegkuti Nándorról, koszorúzás a sírjánál (fotó: Zuglói Lapok/Balogh Róbert)

A 2022. évi megemlékezés a Hidegkuti-centenárium évnyitó rendezvénye. Jubileumi megemlékezéssorozat részét képezi többek között a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében rendezendő kiállítás, valamint az Új Hidegkuti Nándor Stadion előtti területen felavatandó egész alakos Hidegkuti-szobor felállítása.

Nyitókép: Az új Hidegkuti Nándor Stadionban található Hidegkuti-mellszobor (fotó: mtkbudapest.hu)