Bécsben 1976-ben megdöbbentő dolog történt. A Reichsbrücke, egy 1937-ben átadott lánchíd 1976 augusztus elsején, hajnalban összeomlott. Ez a tragédia, illetve annak tanulságai Magyarországon is megváltoztatták a hidak felülvizsgálatának rendszerét, és az 1970-es évek végén a budapesti hidakra tervszerű felújítási programot fogadtak el. A Lánchíd ebben a programban – természetesen az eredetileg tervezettnél később, pár éves késéssel – 1987-ben került sorra.

A Lánchíd 1984-ben a mai Széchenyi István (Roosevelt) tér felől (fotó: Fortepan/képszám: 136034)

A felújítás ugyan már 1986 végén megindult, de az autóközlekedést korlátozó munkák csak 1987 március elsején kezdődtek meg. Ekkortól csak az autóbuszok közlekedhettek egy sávon a hídon, nemcsak a BKV, hanem a Volán járművei is.

Nézzük meg, mit kellett ekkor javítani a Lánchídon! Az elvégzendő munkák listáját 1985–1986-ban állították össze, és az Uvaterv szakemberei a következő hibákat találták a hídon. Az acélszerkezet felületvédelme nem volt kielégítő, különösen a lánccsatornában, ahol megindult a korrózió. Az elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy a láncok helyenként az átmérőjük 1/10-ét elvesztették. Megállapították, hogy a járda vasbeton lemeze átázott, kloridiontartalma magas volt, a burkolat töredezett, az acélbetétek korrodáltak voltak. Az úttesten az aszfalt megrepedt, az alatta lévő vasbeton pályalemez is átázott. Az útszóró só káros hatása a hídon is jelentkezett: a fésűs dilatációkon átfolyó sós hólé károsította az alatta lévő fémszerkezetet.

A felállványozott Lánchíd 1987-ben (forrás: Népszabadság 1987. július 6.)

A hídfők szolgálati helységei is beáztak, a pesti horgonykamrába kloridionokat tartalmazó víz szivárgott. A hídon a korlátok alatti szegély nagyon vékony díszítőlemezei teljesen elkorrodáltak, illetve a korlátokon lévő csúcsdíszek jó része eltört, valamint a korlátoszlopok között is sok töröttet találtak, sőt a korlát néhol kitért a függőleges síkjából.

A Lánchíd pilonjainak tetején a bádogozás tönkrement, a kőburkolatok elpiszkolódtak, a kőtartósító anyag hatástalanná vált. A dísz- és közvilágítás kábelei, és a hídfők törött lépcsői balesetveszélyesek voltak, valamint a hídon sok felhagyott közművezeték is volt.

A hibák száma tehát nem volt kevés. A híd világítása és festése is tönkrement. Ez mai szemmel azért furcsa, mert a hidat alig 13 évvel korábban újították fel, amikor is átfogó festés és felújítás történt rajta, ráadásul 1973-ban drága nyugati festékrendszerrel mázoltak át a Lánchidat.

A 35 évvel ezelőtti munkálatok során a hidat rozsdátlanítottak, egyes részeken a rozsdás részeket ki is cseréltek (leginkább a kereszttartókban) és javítottak a kőburkolatokat és a világítást. Sok más szerkezeti munkát is elvégeztek, például a függesztőorsók közül sokat ki kellett cserélni, de a vasbeton pályalemez és a járda dilatációit is átalakították, valamint javították a korlátot is. A vasbeton pályalemez további ázását különleges szigetelőréteggel próbálták megakadályozni.

A felújított híd az átadás előtt 1987. októberben (forrás: Népszabadság, 1987. október 22.)

Valójában ekkor egy sokkal átfogóbb felújítást is terveztek, de pénz hiányában csak a legszükségesebb munkákat végezték el. A felújítás során igyekeztek a tömegközlekedést fenntartani, de ez végig nem volt lehetséges, előbb júliusban egy hétvégére, majd augusztustól hosszabb időre teljesen elzárták a forgalom elől a hidat.

A felújított híd 1988-ban (fotó: Fortepan/képszám: 133742)

A Lánchídon 1973-ban kicseréltek a címereket, a Rákosi-címerek helyére ekkor kerültek fel az akkor érvényes népköztársasági (Kádár-) címer. Azonban – ahogy egyébként 1970–1973-ban is – 1987-ben is felvetették, hogy a pilonokra az eredeti címerek kerüljenek vissza.

A kérés nem volt teljesen reménytelen, hiszen egy évvel korábban a Szabadság hídra minden előzetes bejelentés nélkül visszakerültek az eredeti címerpajzsok. Mint kiderült, ott egy jogi kiskaput használtak ki a szakemberek, ugyanis az akkori műemléki szabályozás kimondta, hogy ahol egykor címer volt, oda címert kell tenni, de arról nem rendelkezett, hogy milyen legyen az.

A Lánchídál ezt nem lehetett azonban kihasználni, mert volt címer a hídon. Viszont a lámpaoszlopokon megváltoztatták a címereket. Eredetileg 1949-ben, az újjáépítéskor oda még az 1948-as, tehát Kossuth-címerek kerültek fel, amit 1986-ben „kiegészítettek”, azaz utólag felszerelték  az oszlopokra a Szent Koronát és a babér-, illetve olajágakat.

A hidat a forgalomnak 1987 októberében adták át, de a felújítási munkák továbbzajlottak, egészen csak 1988 első felében készült el, akkori áron 270 millió forintba került.

Nyitókép: A Lánchíd 1983-ban (fotó: Fortepan/képszám: 67051)