A török kor tanúja – Még mindig várat magára a Király fürdő felújítása
A cikk angol nyelvű változata: Witness of the Turkish Era - The renovation of the Király Bath is still pending
2022. március 5. 9:00
A török hadsereg 1541. augusztus 29-én csellel foglalta el Budát, és ezzel kezdetét vette a mintegy 150 éves hódoltsági időszak. Mivel a város katonai jellegű megszállásáról volt szó, elsősorban katonai célokat szolgáló épületeket, erődítéseket építettek, de szép számban találunk dzsámikat, mecseteket és fürdőket is.
„Budán a mecseteken, melyek közül egy-egy a mai vízi- és rácz-városban volt, s a fürdőkön kívül, a török mit sem épített”
– írta Salamon Ferenc az 1864-ben megjelent Magyarország a török hódoltság korában című történeti munkájában.
A fürdő a Fő utca és a Ganz utca sarkán az 1900-as években (forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A nyugalmasabb időszakokban sok török és nyugati utazó érkezett a városba, az itt eltöltött időről pedig útleírásaikban emlékeznek vissza. A fővárosban álló épületek közül elsősorban a budai fürdőkről írtak, hiszen ezeknek fontos szerepük volt a törökök mindennapi életében. Ennek ellenére a Király fürdőt csak keveset említik, pedig egy igencsak különleges épületről van szó.
A Király fürdő helyén a középkorban nem állott hasonló funkciójú épület, mint ahogyan például a mai Gellért, Rácz vagy Császárfürdő esetében. Ennek az volt az egyszerű oka, hogy a Vízivárosnak ez a területe nem rendelkezett közvetlen vízbázissal. A törökök emiatt kénytelenek voltak a városfalon kívül felépíteni fürdőiket, a Gellért- és a József-hegyi forráscsoport környékén. Ez azonban felvetette azt a kérdést, hogy egy ostrom idején, amikor teljesen körülzárják a várost, hogyan tisztálkodjanak majd? Emiatt döntöttek úgy, hogy a városfalon belül is építenek egy fürdőt, a mai Király fürdőt.
A Király fürdő 1958-ban (forrás: Fortepan/képszám: 02898)
A fürdőt az egyik legforgalmasabb kapu, a Kakas kapu közelében (amely a mai Bem tér környékén állhatott) építették fel, ezért akkoriban a Kakas kapu fürdője névvel illették. Az építését valószínűleg Arszlán pasa kezdte meg 1565-ben, akit egy évvel később a szultán parancsára kivégeztek, ezért a munkálatokat a következő pasa, Szokoli Musztafa fejezte be. Ekkorra már csak a helyiségek boltozása és berendezése maradt hátra.
Alaprajzi elrendezését tekintve a magyarországi termálfürdők alaptípusának mondhatjuk. A három terem – előcsarnok, átmeneti helyiség és medencecsarnok – egy tengelyben helyezkedik el. Mára már csak a centrális medencecsarnok és a hozzá kapcsolódó három kisebb helyiség maradt meg, amelyeket valószínűleg vetkőzésre, pihenésre és szőrtelenítésre használhattak. A fürdő a termálvizét a Lukács és Császárfürdő környékén lévő forrásokból kapta, amit a törökök föld alatti csövek segítségével vezettek a városfalon belülre.
„A Choros kapu ilidzséje: a kapun belül van, kicsi és hasznos fürdő. Nyolc boltív felé van építve, keramittal fedett rózsaszínű kupolája van. Egészen a közepén lévő medencéjének négy oldalán oroszlánszájakból éjjel-nappal tiszta meleg víz folyik. Azonban nagyon meleg úgy, hogy az ember abba be nem mehet"
– emlékezik meg róla Evlia Cselebi török utazó, amikor 1664 és 1666 között Magyarországon járt.
A fürdő Fő utca felőli homlokzata az 1930-as évekből (forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A császári seregeknek 1686. szeptember 2-án sikerült visszafoglalniuk a várost. A fürdő szerencsésen átvészelte az ostromot és azt követő háromnapos szabadrablást. Mint gazdátlan épület I. Lipót császár tulajdonába került, aki a Rudas fürdővel együtt udvari orvosának, wartenbergi Illmer Frigyesnek ajándékozta 1687-ben. Halála után fia, Illmer Károly örökölte, aki nem sokat bajlódott az örökségével, 5000 aranyforintért eladta a budai várparancsnoknak, Pfeffershoven Jánosnak. A vételár meglehetősen magasnak számított, ezért feltételezhetjük, hogy jól üzemelt a fürdő ekkoriban.
Az épület első jelentős bővítését valószínűleg Aigner Leonhard fürdős és sebészorvosnak köszönheti, aki 1718-ben vette meg az épületet. Az ő nevéhez köthetjük a barokk épületrészt, vagyis a Fő utca felőli homlokzatot, amit a török kori előcsarnok helyén építettek. Az építkezésről egyébként csak keveset lehet tudni, ugyanis a későbbi klasszicista átépítés szinte teljesen eltüntette ennek nyomait.
A fürdő helyreállítása az 1950-es években (forrás: Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1957)
Az udvar állapota a helyreállítás közben (forrás: Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1957)
A barokk bővítés után nem foglalkoztak túl sokat a fürdővel. Ez elsősorban a XVIII. századi fürdőkultúra hanyatlásának a következménye. Az intézményeket ekkor már nem látogatták annyian, és mivel nem jövedelmeztek, nem is fordítottak különösebb figyelmet a karbantartásukra és a bővítésükre.
A már nem túl jó állapotban lévő fürdő a XVIII. század legvégén került a König család tulajdonába, akiknek nemcsak a klasszicista átépítést és épületrészeket köszönheti, hanem a mai nevét is róluk kapta: a lakosság hamarosan Königsbadnak, vagyis Király fürdőnek kezdte nevezni.
Szadai Sándor Női akt tállal című szobra 1967-ben (forrás: Fortepan/képszám: 252361)
König Ferenc 1796-ban vette meg az épületet 13 000 forintért, de a felújítására már nem volt elég anyagi fedezete. A fürdő nem túl bizalomgerjesztő látványát Franz Schams osztrák festő és litográfus is megjegyzi 1822-ben Budáról írt német nyelvű művében. König Ferenc halála után özvegyétől a család egy másik tagja, König Mihály vette meg az épületet, aki nemcsak a Király fürdő tulajdonosa, de a Lukács és Császárfürdő bérlője is volt. Ő már rendelkezett olyan anyagi háttérrel, hogy megbízza Mathias Schmidt bécsi építőmestert az átépítéssel és bővítéssel. A munkálatok pontos ideje nem ismeretes, de valószínűleg 1827 és 1837 között történhettek. Ekkor alakították át a barokk szárnyat, és bővítették további klasszicista épületrésszel.
A fürdő a XIX. század második felében jó hírnévnek örvendett, külön omnibuszokat indítottak Pestről a budai fürdőkhöz, amelyeknek az egyik állomása a Király fürdő volt. Az 1870-es években népkonyhát is üzemeltettek az épületben.
A Király fürdő medencecsarnoka (forrás: Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.)
A Király fürdő egyik medencéje (forrás: Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.)
A fürdő belső udvara a kültéri dézsával (forrás: Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.)
„Kazán robbanás történt tegnapra virradó éjjel a budai Király-fürdőben. Egy 72 éves gépkezelő volt megbízva azzal, hogy a gép fölött őrködjék. De az öreg ember a gép mellett elaludt s ezalatt a rohamosan fejlődő gőz a kazán felső részét szétrobbantotta. A gőz a főszelepnél tört ki s a robbanás oly nagy volt, hogy az épület fedelének egy része az udvarra, más része a Fő-utczára zuhant. Az öreg gépkezelő a fején és a karján több sérülést szenvedett, de csodálatos módon nagyobb baja nem történt”
– írja a Fővárosi Lapok 1888. június 23-án. A szomorú eset miatt kiérkező tisztviselő azt állapította meg, hogy a fürdő kazánja már öt éve nem volt átvizsgálva.
A kazánrobbanásnál nagyobb károkat okozott a második világháború. A klasszicista épületrészek ugyan megsérültek, de a törökkori medencecsarnok csodával határos módon csak kisebb károkat szenvedett. A helyreállítási és restaurálási munkálatokat megelőzve ásatásokat folytattak a fürdő területén, amelyek során értékesebbnél értékesebb leletek kerültek felszínre: a fürdő udvarában például sikerült megtalálniuk a római hadiút egy teljesen épségben lévő szakaszát a sok török kori törmelék mellett. A munkálatokat Pfannl Egon építészmérnök tervei alapján 1955-ben kezdték meg, aminek célja a történeti hűség szigorú megőrzése volt, de figyelembe kellett vennie a korszerű egészségügyi és a balneológiai szempontokat is.
A legutóbbi, 2017-es ötletpályázaton résztvevőknek is hasonló szempontoknak kellett megfelelniük. A győztes építésziroda a meglévő történeti épületrészekhez kortárs kiegészítéseket tervezett, és két fő funkcionális egységet alakított ki. Az egyik a török-barokk történeti egységekben létrejövő török zóna. A másik az új épületszárnyban épülő wellnesszóna, amit egy szaunavilággal egészítenének ki. Azt is fontosnak tartják, hogy minél hangsúlyosabban érvényre juttassák az eredeti török kupolákat.
A 2017-es győztes pályamunka egyik látványterve. Háttérben a török kupolák (forrás: 3h Építésziroda).
A medencecsarnok látványterve (forrás: 3h Építésziroda)
A fürdő látványterve (forrás: 3h Építésziroda)
A tetőszinten jacuzzimedencét is kialakítanak majd, ahonnan jó rálátás nyílik a gyógyudvarra, illetve a klasszicista, barokk és török kori épületrészekre is – így innen teljes egészében látható lesz az épületegyüttes. A fürdő műemléki védelem alatt áll, ezért a tervezőiroda folyamatosan konzultál a megbízóval, a műemlékvédelmi hatósággal és más szakhatóságokkal is.
Nyitókép: A Király fürdő (forrás: Fortepan/képszám: 120708)
Összesen 8 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben |
fordított időrendben |
értékelés szerint
Vilàg szègyene.
Èvek òta zàrva, felùjìtàsròl semmilyen informàciò nincs.
szerintem soha nem felújitva
Mindenre van pénz stadionokra főként. De hogy.ezt a helyet már kitudja mióta igérgetik hogy felujitják nem tudom. Szégyen az biztos. Akkor bontsák le de ne álljon igy vagy.nyissák meg úgy ahogy van mert szerintem jó volt úgy is. Baszodjanak meg azok akik nem tesznek semmit ezért
A fürdők a fővároshoz tartoznak. Az ő feladatuk lenne a felújítás. Ez a stadionozás, már unalmas.
Egyébként tényleg elképesztő, ami a főváros kezelése alá tartozó fürdőkkel történik. A Rácz Fürdő évtizedek óta zárva van, bár állítólag már felújították. Szerintem már annyira leromlott ismét, hogy újra kezdődhet a felújítás. A Király szintén zárva és nem történik semmi. Egyedül a Rudas ami még működik. A Széchenyi fürdőt egybenyitották a stranddal, a külön női, férfi részleget megszüntették és csillagászati árú a belépő.
Ez a fürdő nagyon kicsi. Legfeljebb 50 ember fér el benne, a medencében annyi sem. Egy igazi műemlék, de fürdőnek csakis limitált számban kiadott bérlettel lehetne használni.
Reki barátom! Sok nyugati turista jön ide, ezért a férfi és a női részleget meg kell szüntetni. Ezek ugyanis abban a köztes állapotban élnek, hogy már azt sem tudják magukról, hogy fiúk vagy lányok. Pénzük viszont van, de nekünk nincsen pénzünk harmadik öltözőre és vécére a genderfluidok számára.
Itt nincs helye semmilyen genderezésnek! Fontos, hogy egy fördő mindenki számára látogatható legyen, ezért támogattam férfiként, hogy a Rudasban legyen női nap is. Nem értem, miért kellett ennyire felháborodni akkor, annak idején. Amúgy az lenne jó, ha majd lennének mind szeparált, mind koedukált napok, mert a kötényes fördőzés sokkal kényelmesebb, mint a fűrdőruhás, csak nálunk a koedukált fürdőzés csak nagyon szűk körben elfogadott.
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!