A török hadsereg 1541. augusztus 29-én csellel foglalta el Budát, és ezzel kezdetét vette a mintegy 150 éves hódoltsági időszak. Mivel a város katonai jellegű megszállásáról volt szó, elsősorban katonai célokat szolgáló épületeket, erődítéseket építettek, de szép számban találunk dzsámikat, mecseteket és fürdőket is.

„Budán a mecseteken, melyek közül egy-egy a mai vízi- és rácz-városban volt, s a fürdőkön kívül, a török mit sem épített”

– írta Salamon Ferenc az 1864-ben megjelent Magyarország a török hódoltság korában című történeti munkájában.

A fürdő a Fő utca és a Ganz utca sarkán az 1900-as években (forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A nyugalmasabb időszakokban sok török és nyugati utazó érkezett a városba, az itt eltöltött időről pedig útleírásaikban emlékeznek vissza. A fővárosban álló épületek közül elsősorban a budai fürdőkről írtak, hiszen ezeknek fontos szerepük volt a törökök mindennapi életében. Ennek ellenére a Király fürdőt csak keveset említik, pedig egy igencsak különleges épületről van szó.

A Király fürdő helyén a középkorban nem állott hasonló funkciójú épület, mint ahogyan például a mai Gellért, Rácz vagy Császárfürdő esetében. Ennek az volt az egyszerű oka, hogy a Vízivárosnak ez a területe nem rendelkezett közvetlen vízbázissal. A törökök emiatt kénytelenek voltak a városfalon kívül felépíteni fürdőiket, a Gellért- és a József-hegyi forráscsoport környékén. Ez azonban felvetette azt a kérdést, hogy egy ostrom idején, amikor teljesen körülzárják a várost, hogyan tisztálkodjanak majd? Emiatt döntöttek úgy, hogy a városfalon belül is építenek egy fürdőt, a mai Király fürdőt.

A Király fürdő 1958-ban (forrás: Fortepan/képszám: 02898)

A fürdőt az egyik legforgalmasabb kapu, a Kakas kapu közelében (amely a mai Bem tér környékén állhatott) építették fel, ezért akkoriban a Kakas kapu fürdője névvel illették. Az építését valószínűleg Arszlán pasa kezdte meg 1565-ben, akit egy évvel később a szultán parancsára kivégeztek, ezért a munkálatokat a következő pasa, Szokoli Musztafa fejezte be. Ekkorra már csak a helyiségek boltozása és berendezése maradt hátra.

Alaprajzi elrendezését tekintve a magyarországi termálfürdők alaptípusának mondhatjuk. A három terem – előcsarnok, átmeneti helyiség és medencecsarnok – egy tengelyben helyezkedik el. Mára már csak a centrális medencecsarnok és a hozzá kapcsolódó három kisebb helyiség maradt meg, amelyeket valószínűleg vetkőzésre, pihenésre és szőrtelenítésre használhattak. A fürdő a termálvizét a Lukács és Császárfürdő környékén lévő forrásokból kapta, amit a törökök föld alatti csövek segítségével vezettek a városfalon belülre.

„A Choros kapu ilidzséje: a kapun belül van, kicsi és hasznos fürdő. Nyolc boltív felé van építve, keramittal fedett rózsaszínű kupolája van. Egészen a közepén lévő medencéjének négy oldalán oroszlánszájakból éjjel-nappal tiszta meleg víz folyik. Azonban nagyon meleg úgy, hogy az ember abba be nem mehet"

– emlékezik meg róla Evlia Cselebi török utazó, amikor 1664 és 1666 között Magyarországon járt.

A fürdő Fő utca felőli homlokzata az 1930-as évekből (forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A császári seregeknek 1686. szeptember 2-án sikerült visszafoglalniuk a várost. A fürdő szerencsésen átvészelte az ostromot és azt követő háromnapos szabadrablást. Mint gazdátlan épület I. Lipót császár tulajdonába került, aki a Rudas fürdővel együtt udvari orvosának, wartenbergi Illmer Frigyesnek ajándékozta 1687-ben. Halála után fia, Illmer Károly örökölte, aki nem sokat bajlódott az örökségével, 5000 aranyforintért eladta a budai várparancsnoknak, Pfeffershoven Jánosnak. A vételár meglehetősen magasnak számított, ezért feltételezhetjük, hogy jól üzemelt a fürdő ekkoriban.

Az épület első jelentős bővítését valószínűleg Aigner Leonhard fürdős és sebészorvosnak köszönheti, aki 1718-ben vette meg az épületet. Az ő nevéhez köthetjük a barokk épületrészt, vagyis a Fő utca felőli homlokzatot, amit a török kori előcsarnok helyén építettek. Az építkezésről egyébként csak keveset lehet tudni, ugyanis a későbbi klasszicista átépítés szinte teljesen eltüntette ennek nyomait.

A fürdő helyreállítása az 1950-es években (forrás: Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1957)

Az udvar állapota a helyreállítás közben (forrás: Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1957)

A barokk bővítés után nem foglalkoztak túl sokat a fürdővel. Ez elsősorban a XVIII. századi fürdőkultúra hanyatlásának a következménye. Az intézményeket ekkor már nem látogatták annyian, és mivel nem jövedelmeztek, nem is fordítottak különösebb figyelmet a karbantartásukra és a bővítésükre.

A már nem túl jó állapotban lévő fürdő a XVIII. század legvégén került a König család tulajdonába, akiknek nemcsak a klasszicista átépítést és épületrészeket köszönheti, hanem a mai nevét is róluk kapta: a lakosság hamarosan Königsbadnak, vagyis Király fürdőnek kezdte nevezni.

Szadai Sándor Női akt tállal című szobra 1967-ben (forrás: Fortepan/képszám: 252361)

König Ferenc 1796-ban vette meg az épületet 13 000 forintért, de a felújítására már nem volt elég anyagi fedezete. A fürdő nem túl bizalomgerjesztő látványát Franz Schams osztrák festő és litográfus is megjegyzi 1822-ben Budáról írt német nyelvű művében. König Ferenc halála után özvegyétől a család egy másik tagja, König Mihály vette meg az épületet, aki nemcsak a Király fürdő tulajdonosa, de a Lukács és Császárfürdő bérlője is volt. Ő már rendelkezett olyan anyagi háttérrel, hogy megbízza Mathias Schmidt bécsi építőmestert az átépítéssel és bővítéssel. A munkálatok pontos ideje nem ismeretes, de valószínűleg 1827 és 1837 között történhettek. Ekkor alakították át a barokk szárnyat, és bővítették további klasszicista épületrésszel.

A fürdő a XIX. század második felében jó hírnévnek örvendett, külön omnibuszokat indítottak Pestről a budai fürdőkhöz, amelyeknek az egyik állomása a Király fürdő volt. Az 1870-es években népkonyhát is üzemeltettek az épületben.

A Király fürdő medencecsarnoka (forrás: Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.)

A Király fürdő egyik medencéje (forrás: Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.)

A fürdő belső udvara a kültéri dézsával (forrás: Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.)

„Kazán robbanás történt tegnapra virradó éjjel a budai Király-fürdőben. Egy 72 éves gépkezelő volt megbízva azzal, hogy a gép fölött őrködjék. De az öreg ember a gép mellett elaludt s ezalatt a rohamosan fejlődő gőz a kazán felső részét szétrobbantotta. A gőz a főszelepnél tört ki s a robbanás oly nagy volt, hogy az épület fedelének egy része az udvarra, más része a Fő-utczára zuhant. Az öreg gépkezelő a fején és a karján több sérülést szenvedett, de csodálatos módon nagyobb baja nem történt”

– írja a Fővárosi Lapok 1888. június 23-án. A szomorú eset miatt kiérkező tisztviselő azt állapította meg, hogy a fürdő kazánja már öt éve nem volt átvizsgálva.

A kazánrobbanásnál nagyobb károkat okozott a második világháború. A klasszicista épületrészek ugyan megsérültek, de a törökkori medencecsarnok csodával határos módon csak kisebb károkat szenvedett. A helyreállítási és restaurálási munkálatokat megelőzve ásatásokat folytattak a fürdő területén, amelyek során értékesebbnél értékesebb leletek kerültek felszínre: a fürdő udvarában például sikerült megtalálniuk a római hadiút egy teljesen épségben lévő szakaszát a sok török kori törmelék mellett. A munkálatokat Pfannl Egon építészmérnök tervei alapján 1955-ben kezdték meg, aminek célja a történeti hűség szigorú megőrzése volt, de figyelembe kellett vennie a korszerű egészségügyi és a balneológiai szempontokat is.

A legutóbbi, 2017-es ötletpályázaton résztvevőknek is hasonló szempontoknak kellett megfelelniük. A győztes építésziroda a meglévő történeti épületrészekhez kortárs kiegészítéseket tervezett, és két fő funkcionális egységet alakított ki. Az egyik a török-barokk történeti egységekben létrejövő török zóna. A másik az új épületszárnyban épülő wellnesszóna, amit egy szaunavilággal egészítenének ki. Azt is fontosnak tartják, hogy minél hangsúlyosabban érvényre juttassák az eredeti török kupolákat. 

A 2017-es győztes pályamunka egyik látványterve. Háttérben a török kupolák (forrás: 3h Építésziroda).

A medencecsarnok látványterve (forrás: 3h Építésziroda)

A fürdő látványterve (forrás: 3h Építésziroda)

A tetőszinten jacuzzimedencét is kialakítanak majd, ahonnan jó rálátás nyílik a gyógyudvarra, illetve a klasszicista, barokk és török kori épületrészekre is – így innen teljes egészében látható lesz az épületegyüttes. A fürdő műemléki védelem alatt áll, ezért a tervezőiroda folyamatosan konzultál a megbízóval, a műemlékvédelmi hatósággal és más szakhatóságokkal is.

Nyitókép: A Király fürdő (forrás: Fortepan/képszám: 120708)