Az első világháború kitörését követően nagyon hamar olyan sok sebesült katonát kellett a főváros közegészségügyi intézményeiben elhelyezni, hogy a honvédség már 1914 őszén barakk-kórházat épített a Határ út – Üllői út – Ecseri út – Gyáli út között húzódó területen. 1915-ben I. Ferenc József legkisebb lánya, Mária Valéria főhercegnő nevét vette fel a hadikórház.

A kórháztelep egy 1915-ös képeslapon (forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A kórháztelep egy másik 1915-ös képeslapon (forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

1918-ban a telepet körbekerítették, a fabarakkok egy részét pedig hadifogolykórházzá alakították. A háború befejeztével az elcsatolt területekről egyre több menekült érkezett a fővárosba. A menekülthullám egyik következménye a mérhetetlen lakáshiány lett. Ezért az állam szükséglakótelepek kiépítését kezdte el, Budapesten és környékén 17 telep létesült, közöttük a legnagyobb befogadóképességű a „Mária Valéria” lett.

1920-ban a telep három részre bomlott. A Határ úthoz eső, hivatalos megfogalmazás szerint városi kislakások 54 téglabarakkja elkülönült a 80 fabarakkból álló középső teleptől, és az Ecseri útnál fekvő 16 nagyobb téglaépülettől. 1924-ben új lakók érkeztek a telepre. A lakbérhátralékuk miatt máshonnan kitelepített sokgyermekes munkáscsaládok a trianoni menekültek helyére érkeztek, akiknek legnagyobb részét sikerült komfortosabb munkás- vagy tisztviselőtelepeken elhelyezni.

Fotó a Tér és Forma 1942. 3. számából

A Mária Valéria-szükséglakótelep egy 1944-es légi felvételen (fotó: Fortepan/képszám: 109177 )

Ebben az időben minden barakkban 22 szoba-konyhás lakást alakítottak ki.  Azután az egyre súlyosbodó lakáshiány enyhítésére a szoba-konyhás lakásokat egysejtű lakrészekké alakították át, aminek értelmében a legfeljebb héttagú családok a lakások konyhájába költöztek, s a legalább nyolctagú családok kapták a szobákat. A barakkviskók tetejét általában kátránypapírral fedték. A rossz szigetelés miatt a falak vizesek, a szobák huzatosak voltak. A barakkok végén alakították ki a közös WC- és zuhanyzóhelyiségeket.

Igazi nyomortelep alakult itt ki, amelyet a korabeli sajtó is a „főváros szégyenfoltjának” nevezett. Hivatalos adatok szerint mintegy tízezer lakos élt a telepen, de valószínűleg 15-20 ezer főre is tehető azoknak a száma, akik itt kaptak vagy szereztek maguknak legalább egy ágyhelyet. 1942-ben korszerűsítették a Mária Valéria-telepet, a téglaépületeket bekötötték a vízvezeték- és csatornahálózatba, ez azonban csak enyhítette a gondokat, de nem oldotta meg. Igazi javulás 1945 után sem történt az itt lakók életminőségében. Természetesen az élet így is utat talált magának, bármilyen nyomorban laktak is a telepiek, megpróbáltak közösségként élni. Még saját kertmozijuk is volt, amelyet a köznyelv a „Lavór Mozgó” névvel látott el.

Tojásosztás a telepen 1946-ban (fotó: Fortepan/képszám: 126883)

Életkép 1954-ből (forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény – Kovács János)

         

Életkép 1957-ből (forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Mária Valéria-telep nyomorúságos és egészségtelen házait az 1950-es évek második felében, egészen pontosan 1957. október 7-én kezdték bontani. A helyére építendő lakónegyed kialakítására több elképzelés is született, de végül Mester Árpád beépítési terveit fogadták el. 1952-ben ő még úgy nevezett szovjet típusú, sűrű beépítésű, négyzethálós utcaszerkezetes lakótelepet képzelt el, de nem sokkal később készített egy másik változatot, mely jóval nagyobb területet adott a zöld felületeknek, a hangsúlyosan nem egyenes vonalú utcák mellett pedig mindegyik lakóépület önálló kis szigetként működhetett.  

Mester Árpád első terve 1952-ből (forrás: Magyar Építőművészet, 1959/2)

Mester Árpád második terve 1954-ből (forrás: Magyar Építőművészet, 1959/2)

Az építkezés 4 nagy ütemben zajlott 1981-ig, és a lakóházak mellett majdnem minden, eredetileg elképzelt közintézmény is megépült. Az első iskolát az Ifjúmunkás utca 13. alatt 1961 szeptemberében adták át, ezt azután számos alsó- és középfokú oktatási intézmény követte. Az ország legnagyobb ABC-áruháza a Napfény utca 10. alatt épült 1964-ben. 1966 májusában nyílt meg a Dési Huber István festőművész nevét viselő művelődési ház a Toronyház utcában, majd egy évvel később az Ezüstsirály vendéglő-cukrászda-presszó (korabeli szóhasználat szerint: kombinát).  

1967-ben sportpálya létesült, a következő évben pedig a Fővárosi Kertészeti Vállalat 30 darab 8-10-12 éves fát telepített a Városligetből a József Attila-lakótelepre, végül 1968. április 3-án átadták a kéthektárnyi területet elfoglaló Nagyjátszóteret. Sorolhatnánk még a többi, komfortérzetet növelő beruházást, de a József Attila-lakótelep ma is zajló története egy másik, önálló összeállítást érdemel.

A József Attila-lakótelep 1970 körül (forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Nyitókép: A Mária Valéria-telep házai az Üllői út felé fényképezve 1976-ban (fotó: Fortepan/képszám: 25813)