Kassák Lajos 135 éve, 1887. március 21-én született Érsekújváron. Tanulmányait félbehagyva 1904-ben Budapestre költözött. A magyar avantgárd mozgalom elindítója az 1910-es évek elejétől rendszeresen írt és publikált cikkeket, verseket, novellákat, regényeket, de naplót is közölt, valamint fordításokat is őrzünk tőle. A vizuális művészetek sokféle ágában dolgozott, festőként, tipográfusként, később óbudai otthona bútorainak egy részét is ő tervezte.

A fiatal Kassák Angyalföldön 1904 és 1909 között vasmunkásként dolgozott.  Első otthona a régi Fóti úton volt (ez ma a Kassák Lajos utca), majd több helyen is élt a kerületben, leghosszabb ideig 1932 és 1946 között a Bulcsú utca 21/A szám alatti ház  második emeleti saroklakásában. Kassák Angyalföldet a főváros legsajátosabb régiójának nevezte, irodalmi műveiben is megjelennek a munkásnegyed jellegzetes hangulatú utcái. Angyalföld című regénye 1929-ben látott napvilágot, ebből jól kiolvasható, hogy a városrészt második szülőföldjének tekintette.

A Bulcsú utca 21/A ház második emeletén élt Kassák Lajos és családja (forrás: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)

Vas István, aki gyakori vendég volt Kassákék Bulcsú utcai otthonában, a Nehéz szerelem című kötetében a következő leírást adja a lakásról: : „Legelső látogatásomkor azonban különösen a falak élesszürke festése tetszett, a plafon alatt egy-egy vastag kék és piros csíkkal. Az emberben különösen korszerű hangulatot keltett ez a színkombináció, többnyire ez szerepelt akkor Berény Róbert híres Modiano-plakátján is, melyeknek minden modern ember szíve örült”.

Majd később a Mért vijjog a saskeselyű? című művében ezt olvashatjuk Vastól, aki egyébként feleségül vette Kassák nevelt lányát, Nagy Etelt: „Évek múltak el, amikor újra beléphettem oda. Az áhítat eloszlott, a bútorok szegénysége meglepett, és meg is hatott. A nyersfa bútorok, a durvafa-íróasztal, mely inkább műhely hangulatát keltette, mint egy író dolgozószobájáét, az ezermester lelemény és ízlés, mely a kényelmes és készen vásárolható díszítést pótolta – mind arról az akaratról tanúskodott, mely a legtágabb értelemben vett szegénységből valódi ékességet tudott alakítani. Ekkor vettem észre a lakás nőies elemeit is. A párnákat – akármilyen modern mintájuk volt is – női kezek munkálták. Ha ezeken vagy a falterítőkön figurák is szerepeltek, akkor a kubista alapvonalakon is átütött Eti nővérének, Pirinek szertelen és primitiv elképzelése”.

Kassák Lajos 1919-ben Révai Ilka fotóján (forrás: Kassák Múzeum)

Simon Jolán, a költő első felesége ebben a lakásban lett öngyilkos 1938-ban. Ezt követően édesanyjával élt Kassák, majd megismerkedett a 27 évvel fiatalabb Kárpáti Klárával, aki hozzájuk költözött Angyalföldre. Az ostrom idején Kassákék a ház pincerendszerében bújtak meg. A lakók emlékezete szerint a széles karimájú kalapot viselő Kassák az ostrom alatt a légópincében gyakran összefont karral állt, ilyenkor is maga volt a megtestesült méltóság. Az alkotó a Bulcsú utcai időkben írta a többi közt az Ajándék az asszonynak (1937), Fújjad csak furulyádat (1939), a Sötét egek alatt (1940) kötet verseit.

Az ostrom alatt lakásuk megsérült. 1945-ben az alkotó kapott a kormánytól  Békásmegyeren, a Kőbánya utca 42. szám alatt egy parasztházat „nemzeti ajándékképpen a munkájáért” – miként Szénaboglya című naplójában leírja. Békásmegyerről nagyon sok svábot kitelepítettek, és számos művész, főleg festők és írók kaptak az itt megüresedett portákból. Mivel addig nem volt tető a fejük felett, ezért, bár az ingatlan nagyon romos állapotban volt, elfogadta. „Behúzódtunk a falak közé, és néhány szedett-vedett alkalmatosságot is szereztünk.”

Kassák Lajos a békásmegyeri ház kertjében (forrás: Kassák Múzeum)

Hatvanadik születésnapjára, 1947-ben ugyancsak nemzeti ajándékként 25 ezer forintot kapott a Közoktatási Minisztériumtól, ebből a pénzből hozatták rendbe a házat. Mint naplójába írta, annyira leromlott állapotú volt, hogy negyvenkétezer forintot öltek bele, mire élhetővé vált. Két év múlva, mire elkészültek a felújítással – írja a Szénaboglyában – a Tanács értesítette őket, hogy az ingatlanért vételárat kell fizetni tízéves részletben. Erre a következő keserűséggel emlékszik meg a naplóban: „Miután ház lett a volt házból, értesített a Tanács, hogy vételárat kell érte fizetni, és azt tíz év alatt kötelesek vagyunk letörleszteni. Mintha keserű mandulát nyelettek volna velünk, de lenyeltük.”

Kassák 1949 júliusában a megváltozott politikai-társadalmi életben nemkívánatos személy lett, hiszen művészetfelfogása a hivatalos irodalompolitikával szöges ellentétben állt, és ő ennek hangot is adott.  A munkáit ezt követően nem adták ki, az általa szerkesztett lapokat ellehetetlenítették. A békásmegyeri éveit később ő maga is a belső száműzetés éveinek nevezte.

Békásmegyeren 1946 körül (forrás: Kassák Múzeum)

Kassák ebben az elvonulásban a kutyájával sétált, vagy horgászni járt a Dunára, hol egyedül, hol a közelében élő festőbarátjával, Gadányi Jenővel. Ekkor tért vissza régi szenvedélyéhez, a rajzoláshoz és festéshez. „Hogy ne kelljen meghasonlanom a külvilággal – írja Kassák a Kortárs folyóiratban 1961-ben megjelent Önarckép háttérrel című önvalllomásában –  nyugtalan energiáimnak ismét a festészet adott kiélhetési lehetőséget.” Az ez időben készült absztrakt munkáin a békásmegyeri ház és a környezet is látható. Békáson a legkedvesebb tevékenysége a fák ápolása volt. A ház körül ötszáz négyszögöles telek húzódott, itt Kassákék gyümölcsöst is kialakítottak, 120 gyümölcsfacsemetét telepítettek, valamint nemes galambokat tenyésztettek.

Kassákot a természetszeretete is erősítette ebben a helyzetben. Mint írja, „ha nincs a békási ház nagy csöndje, gyümölcsöskertje, nem éltem volna túl az elmúlt komisz esztendőket.” Kettejüket matematikatanár felesége tartotta el akkoriban. Miután Kassák 1953-ben az Írószövetség pártgyűlésén kritizálta a kultúrpolitikusokat és az irodalompolitikát, pártfegyelmit indítottak ellene, az állampártból kizárták. (Ezt az eseményt örökítette meg a Törvényt ültek felettem című versében.)

A Madaraim című 1952-ben készült festmény Kassák galambjait örökíti meg (forrás: Kassák Múzeum)

Több mint fél évtizedes elhallgattatás után Kassák 1956-ban térhetett vissza az irodalmi életbe válogatott versei kötetével, új verseket tartalmazó könyve pedig 1958-ban jelent meg először.

A békásmegyeri házat 1954-ben egy óbudai lakásra cserélték. Fordulópont volt Kassák életében ez a változás, és nemcsak azért, mert egy jóval mozgalmasabb környékre költöztek (ahogy írja, gyerekzsivajtól zengett a ház). Kassák számára, akinek a társasági élet lételeme volt, az óbudai helyszín fordulópontot jelentett.

Kassák Lajos és Kárpáti Klára (forrás: Kassák Múzeum)

Új otthonuk, a Henny Ferenc tervezte háromemeletes bérház az Országos Társadalombiztosító Intézet lakásépítési akciója révén épült 1943-ban. Törzshelye a Malomtó presszó volt, ami délben teljesen kiürült, ilyenkor nyugodtan dolgozhatott. Ebben a presszóban, ahol „nincs jazz, nincsenek „huligánok”, született meg legtöbb költeménye, de barátai is itt keresték fel, hiszen tudták, hogy törzshelyén a nap bármely szakában megtalálják – írta a Néhány prózai szó Óbudáról című művében. 

Kassák Lajos Bécsi úti otthonában 1963-ban (fotó: Fortepan/képszám: 106747)

Otthona az értelmiségi élet egyik központja lett. Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Mérei Ferenc, Borsos Miklós, Gyarmati Tihamér, Bálint Endre is az állandó vendégek között volt.

Óbudán nagyon eredményesen dolgozott, a kerület számos irodalmi remek születésének színtere, így ez idő alatt láttott napvilágot a Vagyonom és fegyvertáram versválogatás (1958 és 1963 közötti versei), és A tölgyfa levelei (1964), a Mesterek köszöntése (1965), az Üljük körül az asztalt című verseskötet (posztumusz, 1968), a Szénaboglya című napló, amely részleteiben folyóiratokban még élete során megjelent, kötetben pedig 1988-ban adták ki. Ezenkívül kései kollázsok, absztrakt festmények és grafikák maradtak fent ebből a korszakból.

A Bécsi út 98. számú lakás volt a költő otthona haláláig (fotó: googlemaps.com)

Kassák 1967-es haláláig élt a Bécsi úton, a házra emléktáblát helyeztek el. A következő felirat olvasható rajta az Egység című versből: „Szétosztottam magam és megbonthatatlan maradtam a kemény nyersanyaghoz hasonlóan."

Kassák Lajos szellemi örökségét a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléjaként 1976-ban megnyílt Kassák Múzeum őrzi Óbudán.

Nyitókép: A fiatal Kassák Lajos (fotó: pim.hu)