Ahogyan magát az egész nemzetet és az országot, úgy a Nemzeti Színházat is megviselte a zűrzavaros XX. század, hiszen hosszú ideig kellett különböző, szükség szülte, ideiglenes helyeken működnie. A Blaha Lujza téri egykori Népszínház épülete, amelyben 1908-tól 1964-ig játszott a társulat, idővel igazi otthonná, a színészek és a közönség számára is ténylegesen Nemzeti Színházzá vált, és sokak szemében máig ez a neoreneszánsz palota jelképezi „A Nemzetit”, ám az épületet 1965-ben felrobbantották. Így az intézmény hányatott sora az ezredfordulóig folytatódott.

A Nemzeti Színház Alt Rudolf metszetén 1845-ben (forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Nemzeti Színház története azonban jóval korábban, a mai Astoriánál kezdődött. A reformkori Pesten már 1812 óta működött egy 3200 fő befogadására képes állandó kőszínház a mai Vörösmarty téren, ám itt főként német nyelvű színdarabokat adtak elő a főváros német nyelvű lakosságának. Ez nem is annyira meglepő, hiszen a XIX. század közepéig Pest lakosságának döntő többsége német anyanyelvű volt. Ám a reformkorral együtt megindult a nemzeti öntudatra ébredés is (illetve az asszimiláció), és egyre nagyobb volt az igény egy magyar nyelvű teátrumra a városban. Végül 1837-ben nyílt meg az akkori Kerepesi (ma Rákóczi) út elején (amely akkor még a város szélének számított) a Pesti Magyar Színház. Az egyszerű megjelenésű, klasszicista épület közadakozásból, illetve Pest vármegye támogatásából tudott felépülni. Pár év múlva, 1840-ben a színházból országos intézmény lett, így Nemzeti Színházként működött tovább. A forradalom napjának egyfajta lezárásaként 1848. március 15-én este itt tartották a Bánk bán díszelőadását.

A Nemzeti Színházat 1875-ben Szkalnitzky Antal tervei alapján alakították át. Klösz György felvétele 1876 és 1883 között készült (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)

A Nemzeti Színház, illetve a bérháza az 1875-ös átépítést követően Klösz György felvételén 18761883 között (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)

A Nemzeti Színház Kerepesi útra néző főhomlokzatán az 1860-as években kisebb átalakításokat hajtottak végre. Többek között üveggel fedték le a főbejárat feletti erkélyt. Majd 1875-ben Szkalnitzky Antal tervei alapján jelentősen átépítették, illetve kibővítették a színházat. Többek között felhúztak a már meglévő épületre még egy emeletet, illetve felépítették a Nemzeti Színház színészlakásait és bérházát is. Az immár neoreneszánsz stílusjegyeket viselő épületegyüttes egy sarokkupolában végződött a Rákóczi út (akkor még Kerepesi út) és a Múzeum körút kereszteződésében. Ám az épületet 1908-ban tűz- és életveszélyessé nyilvánították, majd le is bontották, így a társulatnak ideiglenes otthont kellett keresnie. Tervpályázatot írtak ki ugyanis az új színházépület megtervezésére, amelynek a lebontott ház helyén, a Rákóczi út, Múzeum körút sarkán kellett volna megépülnie. Az átmeneti időre pedig, amíg el nem készül az új Nemzeti, kibérelték a Blaha Lujza téren álló, a saját társulata által éppen nem használt Népszínház épületét. A pályázatot 1913-ban Tőry Emil és Pogány Móric nyerte meg, ám a következő évben kirobbant I. világháború miatt nem tudták elkezdeni a kivitelezési munkálatokat.

A Blaha Lujza téren álló egykori Népszínház, a későbbi Nemzeti, előtte Tinódi Lantos Sebestyén szobra 1917-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 175054)

Az egykori Népszínházat eredetileg kifejezetten a reformkor végén egyre nagyobb népszerűségre szert tevő, úgynevezett népszínművek bemutatására hozták létre. Az 1867-es kiegyezést követően jelentős közadakozás indult az új színház megépítésére, amit később a város is támogatott. Végül 1875-ben adták át az elkészült Népszínházat, amelyet a híres építészpáros, Ferdinand Fellner és Herman Helmer tervezett, és közel kétezer nézőt tudott befogadni. A századfordulóra egyre pezsgőbb színházi élet és az időközben felépült új színházak nehéz helyzetbe hozták a Népszínházat, amelynek épületét 1908-ban ideiglenesen bérbe adták a Nemzeti Színház társulatának.

Mint említettük, a Nemzeti új épületének kivitelezése a világháború kirobbanása miatt elakadt, a világégést követően pedig a legkisebb probléma is nagyobb volt az ország vezetői számára, mint a Nemzeti Színház új épülete. Csak az 1930-as években merült fel ismételten az új színház építésének ötlete, ám gyorsan a feledés homályába is merült. A társulat maradt, sőt véglegesen berendezkedett a volt népszínházi palotában, olyannyira, hogy az épületet immár mindenki a Nemzeti Színházzal azonosította. Budapest 1944–1945-ös ostromában az épület súlyos károkat szenvedett el, de a II. világháborút követőn helyreállították. Igaz, ekkor sokat vesztett díszítettségéből, hiszen többek között lekerültek az allegorikus alakok a színház párkányáról. Az 1956-os forradalom és szabadságharc is jelentős károkat okozott az épületben, ám azokat az 1957-es renoválás alkalmával sikerült helyreállítani.

A Nemzeti Színház nézőtere 1965-ben (Forrás: Fortepan/Uvaterv)

Freskók a nézőtér felett 1965-ben (Forrás: Fortepan/Uvaterv)

A Nemzeti Színház színpada 1964-ben (Forrás: Fortepan/Uvaterv)

Noha 1957-ben renoválták a Blaha Lujza téri színházat, még mindig elavultnak számított. A korszerűsítéséhez szükséges összeget az akkori kormány, illetve az országot ténylegesen irányító Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) azonban sokallta. Ráadásul mindeközben lendületet vett a metró építése is, amelynek egyik megállóját éppen a tér alá tervezték. Végül 1964-ben született meg a döntés a színház bontásáról.

A hivatalos indoklás szerint a metróhoz csatlakozó aluljáró kialakítása, illetve a metrószerelvények föld alatti mozgása keltette rezgések veszélyeztették volna az épület stabilitását, ám ezt az állítást az akkori szakemberek is tagadták, és sokan ma is kétségbe vonják az igazságtartalmát. Egyetlen más metrómegállóban sem kellett ekkora pusztítást végezni, így nagy valószínűséggel inkább a nemzeti érzés és hazafiság terjesztésében mindvégig élen járó nemzeti intézmény volt útjában az akkori politikai vezetésnek, így éppen kapóra jött a metróépítés. 

Noha a Nemzeti Színház társulata is tiltakozott a döntés ellen, mégis költözniük kellett. A Nemzeti új „ideiglenes” otthonra a Nagymező utcában lelt, a mai Thália épületében. A Nemzeti Színháznak 56 évig otthont adó egykori Népszínházat, a neves színházépítő páros, Fellner és Helmer épületét 1965. január 15. és 1965. április 23. között több szakaszban robbantották fel.

A Magyar Színház 1916-ban az Izabella utcában (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Nemzeti társulatának a Hevesi Sándor téren álló egykori Pesti Magyar Színház épületét szánták otthonául, ám mielőtt megkezdhették volna ott a működésüket, „korszerűsítették” az épületet. Így a Blaha Lujza téri színház elhagyása után, 1964. október 2-án a Nagymező utcai egykori Ifjúság, majd Petőfi Színházban (ma Thália Színház) kezdték meg az új évadot Madách Imre Az ember tragédiája című darabjával. Itt közel két évig működött a Nemzeti Színház. Mindeközben folytak az átalakítási munkálatok az egykori Magyar Színházban Ázbej Sándor tervei alapján.

Az eredeti színházat 1897-ben építették Láng Adolf tervei alapján historizáló stílusban, majd 1914-ben Vágó László tervei alapján szecessziós stílusban átépítették és kibővítették. Az 1960-as évek közepén zajló átalakítás során teljesen eltüntették a historizáló és szecessziós stílusjegyeket, két szinttel megmagasították az épületet, amely a hatvanas évekre jellemző, modernista külsőt kapott. A főhomlokzatra Illés Gyula szobrász hatalmas kerámiája került.

 

Az 19641966 között átalakított Pesti Magyar Színház 1972-ben, ahol 34 évig működött a Nemzeti Színház (Forrás: Fortepan/Főfotó)

A jelentősen átalakított épületbe 1966. október 1-jén tudott beköltözni a Nemzeti Színház. Mindeközben, 1965-ben tervpályázatot írtak ki az új Nemzeti Színház épületének megtervezésére. Az akkori tervek alapján az új színház a Dózsa György úton, a Gorkij (ma Városligeti) fasorral szemben épült volna fel, az egykori dísztribün helyén. Ám a tervekből nem lett semmi, és hosszú időre le is került a napirendről az új Nemzeti Színház megépítésének kérdése.

Legközelebb csak 1988-ban merült fel újra a Nemzeti Színház új épületének megépítése, ekkor ki is írtak egy pályázatot egy lehetséges helyszínre, amelynek eredményeként az új színházat az Engels (mai Erzsébet) téren tervezték felépíteni. Majdnem egy évtizedbe került, mire – már jóval a rendszerváltás után – 1997-ben kiírták a tervpályázatot is, ezt Bán Ferenc nyert meg. A következő év tavaszán letették az alapkövet és megkezdődtek a munkálatok, ám 1998 őszén leállították az építkezést. Megváltoztak ugyanis az új színházzal kapcsolatos tervek: 1999-ben már kormányhatározat mondta ki, hogy az épületet a Városligetben kell felépíteni, ám ehhez nem járult hozzá a Fővárosi Közgyűlés. Így esett a választás az egykori ferencvárosi expóterületre a Lágymányosi (ma Rákóczi) híd szomszédságában.

Az új Nemzeti Színház a Rákóczi híd szomszédságában napjainkban (fotó: Both Balázs/ pestbuda.hu)

Az új Nemzeti Színházat Siklós Mária tervezte, és 2000. szeptember 14-én kezdődött meg az építése. Az építkezés alig 15 hónapig tartott, így 2002. március 15-én, húsz évvel ezelőtt megnyitották Az ember tragédiája című előadással. Az épület funkcionálisan három részre tagolható: a központi helyen fekvő, majdnem kör alakú nézőtérre és színpadra, a közönségforgalmi helyiségekre, illetve a színpadot „U” alakban körülölelő üzemi szárnyra. A Nemzeti Színházat parkosított terület veszi körül, amelyben elhelyezték több híres színész és színésznő szobrát is, illetve a főhomlokzat előtti tér hajóorrhoz hasonlóan nyúlik meg, amit egy mesterséges vízfelület vesz körül. A hajóorrban a Blaha Lujza téri színház főhomlokzatának sziluettjét helyezték el. 

Nyitókép: A Nemzeti Színház új épülete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)