A budai Várban lévő Országház utca nem véletlenül viseli ezt a nevet, hiszen egy itt lévő épületben is zajlottak országgyűlések a múltban. Mint a magyar történelemből ismeretes, a XVIII. században a képviselők legtöbbször Pozsonyban ültek össze, ám a rendeletekkel kormányzó II. József 1784-ben a központi kormányhatóságokat és az ország levéltárát áthelyezte Budára, illetve a parlament helyét is itt jelölte ki. 

A volt klarissza rendház épülete 1940-ben, ahol összesen három alkalommal hívták össze az Országgyűlést  (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A klarissza kolostor díszterme 1930 körül (Fotó: BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár/Berger Rezső felvétele)

Az Országház utca melletti, Úri utcában lévő telket eredetileg a klarissza apácák rendje vásárolta meg kolostor- és templomépítés céljából 1718-ban. 1719-től be is tudtak költözni a nővérek, később pedig, a század közepéig további telekrésszel bővült a kolostor az Országház utcában, ahol újabb építkezések kezdődtek. Az uralkodó, II. József 1782-ben azonban – az építkezés alatt – elrendelte a rend feloszlatását, hogy a Királyi Kúria és az Országház üléstermeként használják a Franz Anton Hillebrandt udvari építész által átalakított épületet. Összesen három alkalommal tartottak itt rendi országgyűlést: 1790-ben, 1792-ben és 1807-ben. Az épület termeiben leggyakrabban a budai polgárság rendezett táncmulatságokat. A Levéltári Közlemények című folyóirat 1956. évi 27. számában olvasható, hogy a kolostorban lévő szobák túl sötétek voltak, és egyébként is kevés volt ott a hely. A tanulmányból az is kiderül, hogy már ekkor is fontolóra vették, hogy Pesten országházat építenek, de a tervekből sokáig nem lett semmi. Később a Belügyminisztérium, majd az MTA kutatóintézetei működtek a budavári klarissza kolostorban.

Jobbra a volt klarissza kolostor épülete látható napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A klarissza kolostor homlokzata (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Emléktábla a volt klarissza kolostor épületén (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A reformkorban annak ellenére, hogy 1844-ben a parlamenti képviselők új pesti országház felépítésére tűztek ki pályázatot, mégis Pozsonyban tartották a legtöbb országgyűlést, mivel a királyi udvar az elképzelést nem támogatta. 1848. július 5-én viszont újra Pest-Budán ültek össze a törvényhozás tagjai. Ez volt az első – továbbra is kétkamarás – népképviseleti országgyűlés a magyar történelemben. Az alsóház ideiglenesen a mai Pesti Vigadó helyén, a Pollack Mihály tervezte klasszicista Redoute koncerttermében ülésezett, és július 11-én Kossuth Lajos javaslatára itt szavazták meg a képviselők kétszázezer új katona belépését a hadseregbe. A zenepalota az 1849-es szabadságharc során megsemmisült, ám később, 1865-re felépült a helyén a Feszl Frigyes által tervezett épület, amely mai is áll a Duna-parton. Az idegen hangzású Redoute ekkor változtatta a nevét Vigardára, majd Vigadóra.

A Pollack Mihály tervezte pesti Redoute épület (ma a Pesti Vigadó áll a helyén) Rudolf Alt grafikáján 1845-ben. Az első népképviseleti Országgyűlés helyszíne (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Feszl Frigyes tervei alapján felépült Vigadó 1903-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Erdélyi Mór felvétele)

A Pesti Vigadó épülete napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Míg a képviselőház a Redoute-ban (1849-ig), addig a főrendiház a Nemzeti Múzeum központi termeiben ülésezett, mivel a városban nem találtak kétkamarás parlamenthez alkalmas épületet. A szintén Pollack Mihály által tervezett, 1847-re elkészült Nemzeti Múzeum a későbbi években is a törvényhozás helyszíne volt: itt ugyanis nemcsak a főrendiház, hanem a képviselőház is tartott üléseket 1861-ben és 1865–66-ban. Ebben az időszakban a felsőház a klasszicista Lloyd-palota helyiségeiben ült össze, amelyet a II. világháború után bontottak le. A kiegyezés évében, 1867-ben a főrendiház visszatért a Nemzeti Múzeumba, és 1902-ig annak dísztermében hozta meg döntéseit.

Klösz György 1870 körüli felvétele a Nemzeti Múzeumról, ahol mind az alsó-, mind a felsőház ülésezett (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Országgyűlés a Magyar Nemzeti Múzeumban 1900 körül (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Ellinger Ede felvétele)

A Nemzeti Múzeum napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Emléktábla a Nemzeti Múzeum kertjében (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) ​

Az Országgyűlés végül elhatározta, hogy a sok különböző helyszín után saját épületet emeltet a képviselőház számára, minél közelebb a múzeumhoz. (Bár maga a Nemzeti Múzeum is ideiglenes helyszín volt mindkét ház számára.) Hosszú helyszínkeresési folyamat után, 1865-ben született meg a végső döntés és a múzeum szomszédságában, a Főherceg Sándor utcában (mai Bródy Sándor utcában) Ybl Miklós terve alapján épült fel az új Képviselőház, mely együtt járt az akkori Sándor laktanya kiürítésével és bontásával. A korabeli lapok végig nagyon lelkesen számoltak be a fejleményekről, és megírták, hogy több mint 800 munkás dolgozott az építkezésen. Az új, reneszánsz és barokk díszítőelemekkel ékesített épületet pár hónap alatt húzták fel. Az alsóház 1866-tól –  az akusztikai hibák miatt kisebb-nagyobb megszakításokkal – a 446 főre tervezett üléstermében tanácskozott 1902-ig. Az épület 1942–1943 óta az Olasz Kultúrintézetnek ad otthont.

Klösz György felvétele a régi Képviselőház épületéről 1877 körül az akkori Főherceg Sándor utcában (ma Bródy Sándor utca) (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A régi Képviselőház ülésterme (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)​

A régi Képviselőház épülete ma az Olasz Kultúrintézetnek ad otthont (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Főherceg Sándor utcai Képviselőház és a Nemzeti Múzeum csak ideiglenes helyszíne volt a tanácskozásoknak. 1880-ban végre megszületett a döntés: állandó országház fog épülni a Kossuth téren. Az építési munkálatok 1885-től 17 éven át tartottak, és 1902-től lett a Steindl Imre által tervezett neogótikus épület az Országgyűlés helyszíne, mind az alsó- és felsőház részére. Az Országház létrehozása a korszak legnagyobb hazai vállalkozása volt. Jelenleg a parlament egykamarás, így az ülésekre csak az egykori alsóházi termet használják.