Az Erzsébet híd építése miatt Pest középkori városmagját alaposan átalakították, a Dunához közel eső épületek jelentős részét le is bontották. Még a városháza is áldozatul esett a tereprendezésnek, és a Belvárosi plébániatemplom is csak hosszú viták eredményeként maradhatott meg. Az 1890-es évek elejétől a Fővárosi Közmunkák Tanácsa sorra sajátította ki és bontotta le az ingatlanokat, így a század végére rengeteg telek tátongott üresen a város közepén.

A pesti belváros képe az Erzsébet híd építése előtt, 1894-ben (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei, Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.132)

Ez természetesen nagy lehetőséget kínált az ingatlanberuházóknak, köztük Klotild Mária főhercegnének is. 1899-ben megvásárolt két telket az akkor még csak épülő hídra vezető út két oldalán, hogy azokra szimmetrikusan két bérpalotát építtessen. A tervezéssel Korb Flóris és Giergl Kálmán közös építészirodáját bízta meg. A harminc méter széles Eskü út – amely Ferenc József 1867-ben itt elmondott koronázási esküjéről kapta nevét – nem engedte, hogy a leendő épületek csorbítsák a budai oldal látványát, az elképzelés ugyanis az volt, hogy a paloták a híd vizuális kapuit alkotnák, legalábbis a pesti belvárosból nézve.

A Klotild-paloták már állnak, a háttérben a hidat még építik (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma, Fotótár)

A Klotild-paloták napjainkban (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

Nemcsak felépítményük, hanem alaprajzuk is megegyezik: a telekhez igazodva trapéz alakú és a Dunára merőlegesen nyújtott. A belváros felőli oldala egészen rövid, mindössze tizenöt méter, a folyóhoz közelebbi és azzal párhuzamos oldala mintegy kétszer ilyen hosszú. Bejárat mindkét hosszú oldalán nyílik, a közepétől kissé keletre tolva, azokat pedig egy enyhe ívben hajló, boltozott kapuáthajtó – tulajdonképpen passzázs – köti össze, mely két részre tagolja az épületet. Mindkettő belsejében lépcsőházat is magában foglaló csarnok helyezkedik el, melyeket egy körülfutó folyosó és az arról nyíló kisebb-nagyobb termek vesznek körül.

A paloták trapéz alakú alaprajza (Forrás: Budapest Főváros Levéltára)

Külső megjelenésük is tükrözi a feladatukat: harmonizálnak a híd képével. Elülső rövidke oldalukhoz ugyanis a háromemeletes magasság egyébként is függőleges hangsúlyt kölcsönöz – ráadásul a földszint fölé egy félemeletet is beépítettek –, az út felőli sarokra pedig tornyokat is helyeztek, melyek szinte visszhangozzák a híd pilonjának formáját. A toronytól a bejáratok tengelyéig az épületet egy negyedik emelet is magasítja, melynek sarkaira kisebb tornyocskákat is állítottak a tervezők. Létrejön tehát a harmónia, de egy hiba mégis csúszott a számításba, melyet a Vállalkozók Lapja című folyóirat így tálalt:

„A térnek szép hatása elvész, mihelyt a Kossuth Lajos utcáról akarjuk élvezni, mert a Klotild-paloták felé annyira lejt, hogy e szép épületek a földbe látszanak süllyedni, a szimmetria pedig egyáltalán nem érvényesül.”

A látványt a Belvárosi plébániatemplom tornyai is rontják, aminek megtartásáról egyébként egészen az 1930-as évek közepéig tartott a vita, csak akkor vetették el véglegesen a lebontás vagy az eltolás (vagyis új helyen történő felépítés) lehetőségét. Ma már egyértelmű, hogy jó döntést hoztak a várostervezők, hiszen Pest legrégibb műemlékéről van szó. A híd helyét választották meg szerencsétlenül (a közlekedési szempontok voltak elsődlegesek), de annak építészeti részeit – például a pilonok felső lezárását – mégis a templom toronysisakjához tudták igazítani, így igyekeztek összhangba hozni a két építményt.

A régi Erzsébet híd és a Belvárosi plébániatemplom az 1910-es években (Forrás: Fortepan/Képszám: 27910)

A harmónia a híd és a Klotild-paloták között is létrejött, a látványon túl részben az anyaghasználatban is: a palotákat a félemelet magasságáig a Schlick-gyár által szerelt vasszerkezet alkotja, a felsőbb szintek kő- és téglafalai ezeken nyugszanak. A földszint kirakatainak hatalmas üvegfelületei is modern megoldásnak számítottak, csakúgy mint a liftek, melyeket Budapesten itt alkalmaztak először. Az üveg a funkció miatt kapott ilyen nagy szerepet, a földszintet ugyanis kávéházaknak és üzleteknek adták bérbe, amelyek így több vendéget és vásárlót tudtak becsalogatni. A déli palotában 1901-ben nyitott meg a Belvárosi Kávéház, melyet többek között Krúdy Gyula is előszeretettel látogatott, itt írta meg a Szindbád történetek nagy részét. Szemet gyönyörködtető berendezése szerencsére máig megmaradt.

A déli palotában működött a Belvárosi Kávéház (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Az első emeleti termeket – mindkét épületben – egyesületek és társulatok bérelték ki, a második és a harmadik emeleten sorakoztak a bérlakások, míg a legfelső, kisebb alapterületű szinten műtermeket rendeztek be. A kor legmodernebb felszereléseit építették be, minden lakásban volt fürdőszoba és folyóvizes csap is. Továbbá olyan neves üzemekből érkeztek ide termékek, mint a pécsi Zsolnay-gyár, amely a kályhákat szállította vagy Róth Miksa budapesti műhelye, amely az üvegablakokat készítette. Említést érdemelnek még a homlokzat teljes szélességében végigvonuló erkélyek díszes rácsai, melyeket többek a Forreider és Schiller cég kovácsolt, a kapukat pedig Jungfer Gyula vállalata gyártotta.

Az északi palota napjainkban (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A homlokzat nagyon mozgalmas és meglehetősen összetett volt, jól tükrözi a századforduló stíluspluralizmusát. Legnagyobb részt a neobarokk képviselteti magát, hiszen ez a hivalkodó stílus könnyen felkeltette az emberek figyelmét – bár jelen esetben önmagában a központi fekvésük is megtette ezt –, így hamarabb találtak bérlőre a helyiségek. A stílust szépen reprezentálják az ablakok szemöldökpárkányai, a második emeleten láthatók különösen plasztikusak. Hasonló formát rajzolnak a homlokzati kiszögellések – úgynevezett rizalitok – oromzatai is.

Az déli palota napjainkban (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

Annyira részletgazdag a homlokzat, hogy egy korabeli értékelés spanyolosnak minősíti, a 48 méter magas tornyok felső részének megoldása ellenben az angol barokk formákat követi. A tornyok csúcsára érthető módon a főhercegi koronát állították a tervezők. A homlokzatot sárga színű tégla burkolja, bár a figyelmet inkább a tagozó- és díszítőelemek faragott kövei vonják magukra. Főleg a belső tér részleteiben, a növényi díszek alkalmazásában azonban tetten érhető a szecesszió is.

A palotákat 1899 májusában kezdték építeni és mindössze tizenhét hónap alatt el is készültek. Míg a déli az említett kávéházról volt igazán híres, az északiba maguk a tervezők költöztek be, bár csak tíz évet laktak ott. Az első világháború vége felé anyagi bajba kerülő főhercegi család is kénytelen volt eladni az ingatlanokat. A második világégés során az északi palota súlyos sérüléseket szenvedett, de az épen maradt déli párjának mintájára helyre tudták állítani eredeti képét.

Az utóbbi években szintén gyakran lehetett látni toronydarukat az épületek fölött: mindkettőben luxusszállodákat alakítottak ki. Jelenleg a déliben a tavaly megnyílt Matild Palace működik, az északiban pedig hamarosan az amerikai St. Regis brand nyitja meg legújabb szállodáját, mely Európában csupán a hetedik egységük lesz.

Nyitókép: A Klotild-paloták a két világháború között (Forrás: Fortepan/Képszám: 32570)