A pestiek kedvence volt a Városligeti-tó, de bűzös, nyákos vizére panaszkodtak a XIX. században

Írta: Domonkos Csaba

2022. április 9. 11:00

A Városligeti-tó története jó ideig a vizének tisztaságáért vívott harc története is volt. A XIX. században sokáig nem tudták megoldani, hogy egészséges legyen a benne lévő víz, amelynek bűzösségéről, nyákosságáról számtalan cikk született. Most, hogy a napokban kipusztult a Városligeti-tó halállománya, felelevenítjük a küzdelmet, amelyet a városvezetők a víz tisztaságáért folytattak.

A környezetvédelmi és a vízügyi szakemberek még vizsgálják, hogy mi okozhatta a napokban a halpusztulást a Városliget tavában. Mérgezésre gyanakodnak, ami az összes hallal végzett. A pusztítás azért is drasztikus, mert pont pár nappal a katasztrófa előtt telepítették át a margitszigeti Japánkert aranyhalait, mivel az ottani tavat épp felújítják. 

A Városligeti-tó kivételes látványossága Budapestnek, környezete a pestiek kedvelt sétahelye, így meglehetősen ijesztően hangzik, hogy a vizét esetlegesen megmérgezték. De ha fellapozzuk a XIX. századi újságokat, azokból kiderül, hogy a tó tisztán tartása hosszú ideig nehézséget okozott a fővárosnak. Meglehetősen gyakran szerepelt a híroldalakon, hogy a Városligeti-tó vize nyákos, a környezete bűzös, és ez a városlakók számára élvezhetetlenné tette a környékén való sétálgatást.

A Városligeti-tó a reformkorban Alt Rudolf metszetén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A Városliget Európa egyik legrégebbi közparkja. A terület mindig is mocsaras volt, ahol a mocsarakban kisebb tavak is kialakultak. Miután a városnak nem sikerült az a terve, hogy itt parkot, kirándulóhelyet alakítson ki, 1799-ben bérbe adta a helyet Batthyány József hercegprímásnak, aki vállalta, hogy a területet rendezi és fásítja.

E rendezés során a mocsarak vizét nyílt vizű tóba terelték, ahol a kiemelt földekből két szigetet alakítottak ki, a Mocsár-szigetet és a Drót-szigetet, a későbbi Széchenyi-szigetet. A Drót-sziget onnan kapta a nevét, hogy ide épült meg 1826-ban Magyarország első függőhidja, a Drót híd, amelyet 1875-ben lebontottak, és a helyén új vashidat emeltek.

A Városligetben egészen 1896-ig volt még egy tó, a Hattyú-tó, közepén a Hattyú-szigettel, amelynek nevét arról kapta, hogy itt valóban hattyúk éltek.

A Drót-híd Hofbauer János 1828 körül készült rézkarcán (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A tó tehát félig-meddig mesterséges, azért hozták létre, hogy a park többi részén a mocsaras területet kiszárítsák. A tó és a szigetek alakja többször változott. Az 1860-as években végveszélybe került, mert a vízszint csökkent, egyre inkább elposványosodott, egyértelmű volt, hogy valamit tenni kell.

A tó megmentésére, illetve az ahhoz szükséges pénz összegyűjtésére 1862 augusztusában szabadtéri népünnepélyt rendeztek, de ez nem hozott elég bevételt, ezért 1863 szeptember 13-án díszelőadást tartottak a szükséges tennivalók folytatásának fedezésére.

A munkákat végül úgy tudták befejezni 1865-ben, hogy a Vigadó építésénél megmaradt összeget, 10 ezer forintot használták fel. Ekkor már három sziget volt a tóban, a Drót-, a Mocsár- és a Páva-sziget, és csökkentették a tó méretét.

A tó átalakítása a Vasárnapi Ujság 1865. október 22-i rajzán

Az újraszabályozott tavon nyáron csónakázni lehetett, míg télen korcsolyapálya működött rajta. A korcsolyaéletet az 1869-ben megalakult Pesti Korcsolyázó Egylet szervezte, amely ekkor egy kis fabódét emelt a korcsolyázók részére a mai pavilon helyén. A jégpálya 1870. január 29-én kezdte meg a működését, és maga Rudolf főherceg, a trónörökös nyitotta meg. A fabódé azonban 1874-ben leégett, és ezután épült fel Lechner Ödön tervei szerint az új pavilon (amelyet lebontottak, és helyére 1893-ban épült fel a Francsek Imre tervezte mai épület).

Az 1875-ös korcsolyacsarnok, amelyet Lechner Ödön tervezett (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Ám a Városligeti-tó vizének tisztaságáért továbbra is meg kellett küzdeni. Jó ideig bűzös és nyákos volt ez a víz, a felmerült problémákról jelent meg cikk többek között a Pesti Hírlap 1879. június 4-i számában:

„A városligeti tóban az u. n. vizinyák az utóbbi hetekben annyira elszaporodott, hogy a víz egészen megsürüdött és kiállhatatlan bűzt terjesztett. E veszedelmes vizi növények roppant gyors szaporcdása folytán az alkalmazott munkások fáradsága már-már sikertelennek látszott, mert a kitisztított rész vize alig nehány óra múlva ismét megsürüsödött, ekkor Fuchs Emil főv. főkertész több csolnakot viz alá merülő gereblyékkel köttetett össze s köteleken vontatta ezeket végig a tó minden részén. Ezen improvizált- tisztitó géppel aztán sikerült a tavat kitisztilani. — Hogy azonban ez nem fog sokáig tartani az magától érthető, minthogy a' vizi nyálka reprodukciójának oka a viz büzhödtségében rejlik/ami pedig mindaddig nem lesz megszüntetve, mig a Rákos patak vize be nem vezettetik a tóba.”

A tavat tehát újra kitisztították, rendezték, de a probléma nem oldódott meg, a Pesti Hírlap 1880. június 16-án ezt írta:

„A városligeti tó mint minden évben, így az idén is kiállhatlan bűzt terjeszt maga körül; szükséges volna megismételni az 1878-i tisztítást. A városligeti bizottság is rájött erre, s javaslatát már beterjesztette a tanácshoz. Most kiderült, hogy a bérlő köteles tisztítani a tavat, 1878-ban pedig a város viselte a költségeket. Óhajtandó volna, hogy a város urai jobban ismerjék a városi szerződéseket s ne akasszanak hiábavaló költségeket a polgárok nyakába.”

A tóhoz ekkor csatorna épült, ami a leengedését megoldotta. A Városligeti-tó egyik szigetén, a Páva-szigeten 1881-ben nyílt meg az első fürdőház. A millenniumi ünnepségekre a tavat ismét szabályozták, és felette 1896-ban elkészült a Zielinski Szilárd tervezte háromnyílású ívhíd az Andrássy út folytatásában. Ekkor, a Városliget újraszabályozásánál valósították meg azt a régi tervet, hogy a Rákos-patak vizéből táplálják a tavat.

A XX. század elején – vélhetően eddigre rendeződtek a vízminőségi problémák – a tavat a nagyobb halkereskedő cégek bérbe vehették, és itt tárolhatták az élő halakat a további feldolgozásig. A haszon kettős volt, hiszen a park közönsége előszeretettel etette a halakat.

A tó fenekét 1937–1938-ban lebetonozták, majd 1942-ben a Rákos-patak vizének idevezetésére új szivattyútelepet létesítettek.

Kerékpárosok a leeresztett tó medrében 1973-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 193207) 

A háború után, az 1950-es években javították a partfalat. A legnagyobb változást a földalatti átvezetése jelentette a tavon, amikor 1973-ban a vonalat átépítették és meghosszabbították. Ekkor a tavat el is vágták a Rákos-pataktól, azaz azóta nem innen kap friss vizet a tó.

Az 1990-es évekig a tó vizét évente leengedték, a halállományt lehalászták, a XXI. században ezt a gyakorlatot elhagyták, mert a tavat a Széchenyi fürdőből meleg vízzel töltötték fel, ami miatt annak télen is megmaradó része (ahol nem működött a műkorcsolyapálya) nem fagyott be, ezért itt különleges élővilág alakult ki.

Remélhetőleg a mostani halpusztulás után sikerül a tavat eredeti állapotában visszaállítani. A Városliget most zajló átépítésében egyébként a tó rehabilitációjával és megnövelésével számolnak. 

Nyitókép: A Városligeti-tó  a XIX. században (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Összesen 4 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Micsoda elvetemult otlet egy metro alagutat atvezetni egy kis meretu sekely tavon... A foldalatti kovetkezo felujitasakor ezt a szanalmas anomaliat meg kell szuntetni mert a to enelkul nem rehabilitalhato. A Szechenyi furdo meleg, asvanyi anyagokban gazdag vize helyett pedig ujra a Rakos-patak vizebol kell taplalni a tavat, maskulonben a feltoltodes es az algasodas orok problema marad.

Válaszok:
Sándor | 2022. április 10. 19:58

Egyszerű megoldás lett volna 3 méterrel mélyebbre vinni az alagutat, de ehhez kellett volna némi ész a tervezők fejébe..

Válaszok:
Vfgb75 | 2022. április 16. 12:07

Az lett volna a legjobb megoldás ha meghagyják a felszíni szakaszt és a végállomás után haladt volna kéreg alatt a Mexikói útra.

Válaszok:
Sándor | 2022. április 17. 10:05

Nézzél meg egy régi térképet. A felszíni rész anno egyenesen a Széchenyi fürdőnek vitte volna tovább a kisföldalattit. A tó alá (30 centi mélyre..) beépített "alagút" a fürdő elé viszi a metrót, ott van egy állomás, és a Kacsóh Pongrác úti felüljáró mellett megy el a vasút alatt a Mexikói útig. A fürdőt csak jobbra lehetett megkerülni, balról az Állatkert alatt jön a cső amelyen Pávai Vajna Ferenc odavezette a vizet amelyet 68 méter mély fúrásból a Rákosrendezői pályaudvar alól nyert ki. A cső a fürdő mellett alig 5 méter mélyen halad át az Állatkerti Körút alatt.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó