A Gellért-hegy tetején, a Citadella délkeleti bástyájánál álló Szabadság-szobrot 75 évvel ezelőtt, 1947. április 4-én avatták fel. Az eredeti neve szerint Felszabadulási emlékmű Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975) egyik legismertebb munkája. A monumentális főszobor és a mellékalakok elkészítését az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelte el 1945-ben. A szoborral a II. világháborúban Budapest ostromakor elesett szovjet katonáknak akartak emléket állítani, és erről az 1945. év IX. törvény rendelkezett.

Kisfaludi Strobl Zsigmond egyik remeke a pálmaágat kezében tartó nőalak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Kliment Vorosilov szovjet marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke választotta ki Kisfaludi Strobl Zsigmondot a szobor elkészítésére. Vorosilov a Városligeten áthaladva az autójából egy alkalommal meglátta az Íjász című szobrot, amelyről később megtudta, hogy Kisfaludi Strobl alkotása. Annyira megtetszett neki, hogy felkérte az alkotót az emlékmű elkészítésére. Kisfaludi Emberek és szobrok című, 1969-ben megjelent önéletrajzi könyvében számol be arról, miként kapta meg a megbízást egy vacsora alkalmával személyesen a marsalltól.

Kisfaludi Strobl Zsigmond Íjásza a Műjégpálya előtt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)  

A helyszín tekintetében több megoldás is felmerült, a főváros vezetése a Horváth-kertet javasolta, de több budai tér is szóba került, ám Vorosilov és tanácsadói, így Alekszandr Geraszimov festőművész és Borisz Jofan építész nyomására végül a Gellért-hegy ormát jelölték ki a szoborkompozíció számára. Geraszimov konzulens volt Kisfaludi mellett a munkálatok során, Borisz Jofannal együtt többször is módosítottak Kisfaludi elképzelésein.

Maga a művész egy interjúban beszámolt arról, hogy végül a kilencedik tervét fogadták el, azt követően kapta meg a hivatalos megbízást a Honvédelmi Minisztériumtól. A munkálatokat a Honvédelmi Minisztérium, az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium, valamint Vorosilov személyesen felügyelte.

A sárkányölőt és a fáklyavivőt ábrázoló mellékalakok (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A szabadság allegorikus nőalakjának modellje Thuránszky Tihamérné Gaál Erzsébet volt. A művész saját elbeszélése szerint a Dózsa György és a Thököly út sarkán egy villamosmegállóban látta meg a fiatal nőt 1945 októberében, akit megfelelőnek talált szobra megmintázásához. Az egészségügyi asszisztensként dolgozó fiatal lány tíz napig, más források szerint hat hétig állt modellt a szobrásznak egy pálmaággal a kezében. Turánszkyné Gaál Erzsébet társadalmi munkában vállalta el a feladatot, az avatásra nem hívták meg, élete során később azonban számos interjút adott a modellállásról.

Kisfaludi Strobl Zsigmond (jobbra) a szobor felállításakor (Forrás: youtube.com)

A kompozícióban eredetileg a főalakon kívül még három bronzfigurát helyezett el az alkotó a megrendelők kérésére: a pálmaágat tartó nő előterébe egy hat méter magas géppisztolyos, zászlós szovjet katonát, jobb oldalán egy sárkányölő férfialakot, bal oldalán egy fáklyát vivő alakot. Az előtérben lévő katonát az 1956-os forradalomban ledöntötték, majd néhány hónap alatt pótolták. A fáklyavivő figuráját Hegedűs István öttusázóról és testnevelő tanárról, a bronz szovjet katonát pedig a Vörös Hadsereg egy korábbi harcosáról mintázta meg az alkotó. Más forrás szerint Máriahegyi János szobrászhallgató volt a fáklyavivő modellje.  

A pálmaág felhelyezése (Forrás: youtube.com)

A szobor főalakja 14 méter magas, és 29 méter magas talapzaton áll. A mű 58 darabból álló bronzelemeit a firenzei Gusmano Vignali 1904-ben alapított öntödéjében (korábban itt öntötték ki a Millenniumi emlékmű szobrait is), valamint Krausz Ferenc angyalföldi műhelyében öntötték ki három hónap alatt 240 mázsa bronzból. Csak a pálmaág súlya 16 mázsa. Az emlékművön eredetileg az elesett katonák neve is szerepelt, és a következő felirat volt olvasható rajta: „A felszabadító szovjet hősök emlékére a hálás magyar nép.”

A szovjetek azt kérték az alkotótól, hogy a szobor készüljön el a „felszabadítás” második évfordulójára, 1947. április 4-re. A mellékalakokat ez időre nem fejezte be, ezért festett gipszmásukat avatták fel ideiglenesen.

Erdedetileg a szoborcsoport több elemből állt (Fotó: mti.hu)

A szoborról él egy legenda, miszerint Kisfaludi a II. világháborúban repülővel lezuhant Horthy István kormányzóhelyettes emlékére készített terv ötletét alakította át a Szabadság-szobor mintázásakor. Maga a művész erről így írt önéletrajzi könyvében: „Műtermemben még megvan a Horthy-emlékmű férfialakja […]. Aki a két alkotásra rápillant, nyomban láthatja, hogy a legtávolabbi szál sem fűzi őket egymáshoz.”

1956. október 29-én ledöntötték, még abban az évben visszaállították a főalak előtt álló szovjet katona szobrát (Forrás: Fortepan/Képszám: 24457)

A Szabadság-szobor lebontása kétszer is felvetődött: 1956 októberében, majd a rendszeráltást követően. 1992. június 16-án, egy évvel azután, hogy az utolsó szovjet katonavonat is eltávozott Magyarországról, egy képzőművész a Fővárosi Önkormányzat és a XI. kerületi önkormányzat engedélyével egy hatalmas fehér leplet helyezett el a szobron, amely ezáltal mint „kísértet” lebegett négy napig a város felett.

A Szabadság-szobor ma a Világörökség része a Gellért-heggyel együtt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A rendszerváltást követő években a szoborkompozíció tartalmi vonatkozásai megváltoztak, a poltitikai tartalommal terhelt részeket eltávolították róla. Ennek értelmében a műről még abban az évben leszedték az ötágú csillagot, a szovjet katona alakját elszállították. A bronzkatona ma a budatétényi Memento Parkban látható.

A Gellért-hegy látképe napjainkban (Fotó: Both Balázs/pesbuda.hu)

A domborműveket 1993 végére  ugyancsak eltávolították, a katonák nevét, valamint az addigi feliratot levésték, helyére a következő szöveg került: „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért.” Ma a Szabadság-szobor a budapesti látkép része, a főváros egyik jelképe, és a Gellért-heggyel együtt a Világörökség része.

Nyitókép: 75 éve készült a Gellért-hegyi Szabadság-szobor, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása (Fotó: Both Balázs/pesbuda.hu)