A XIX. század második felében a Nemzeti Múzeum körül kialakult mágnásnegyedben, miként a neve is mutatja, elsősorban a magyar főúri réteg, az arisztokrácia folytatott építkezést, s emeltetett magának palotákat. Ez az építkezési hullám elsősorban a Nemzeti Múzeum mögötti – a mai Pollack Mihály teret is magába foglaló –, akkori Ötpacsirta utca menti ingatlanokra fókuszálódott, s a Nemzeti Múzeum két oldalán, a Múzeum és a Főherceg Sándor (mai Bródy Sándor) utca vonalán kevésbé érvényesült.

Valószínűleg azért, mert ezek a helyek kevésbé voltak reprezentatívak, és a nagyságuk is alulmaradt azokénak, amelyeken nagyszabású palotaépítkezéseknek lehettek a kortársak a szemtanúi. Így nem csoda, hogy a főúri paloták megjelenésével párhuzamosan a Nemzeti Múzeum két oldalán a vagyonosodó polgárság tagjai is megjelentek.

A mai Bródy Sándor utca és Múzeum körút sarkán álló ingatlan egykor a Luby családé volt, a telket időközben több részre osztották. Ennek egyik részén a családba beházasodó Fechtig Károly és felesége, Luby Sarolta építkezett az 1870-es évek derekán. Miután 1875 nyarára bérházuk jórészt elkészült, mellette, az 1874-ben eladott ingatlanon, a mai Bródy Sándor utca 4. szám alatt Ádám Károly fogott hasonló tevékenységbe.

Szinte egymás után épültek az 1870-es évek derekán a mai Múzeum körút és Bródy Sándor utca sarkán álló épületek. A sarki részt elfoglaló, egykori Fechtig-ház és mellette jobbra, a Bródy Sándor utcában lévő Ádám-palota (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Nemzeti Múzeum és a tőle északra elterülő, mai Bródy Sándor utcai épületek a Kálvin tér felől az 1890-es évek elején: velünk szemben a Fechtig-ház és az Ádám-palota. Az Ádám-palota mellett lévő jobb oldali, innen üresnek látszó telken a későbbi Keszlerffy-ház épült (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ádám Károly textilkereskedéssel foglalkozott, de nem most kezdte a szakmát! Családi vállalkozásuk még a múlt századra nyúlt vissza, Mária Terézia idejére, azóta folyamatosan építgették és fejlesztették. Sikerük a tisztességes üzleten és a partnerek megbecsülésén alapult, s vállalkozásuk cégére a tulajdonosok neveivel együtt apáról fiúra szállt.

Az Ádám és Éberling udvari vászonáru-szállítók, a Pannóniához cégérezett bolt az 1870-es években Pesten előkelő helyen, a Belvárosban, az egykori Kígyó utca és Városház tér sarkán helyezkedett el. Az üzlet gazdagon kínált mindenféle – vászon, sifon, batiszt, piké – textilneműket, férfi- és női ruházatot. Lehetett választani rumburgi, holland és sziléziai vásznakból, amerikai, angol és más európai alapanyagokból készült termékekből. A zsebkendőktől kezdve a törülközőig bezárólag minden megtalálható volt az üzletükben. Emellett a férfi- és női ingek, szoknyák és nadrágok bő választékával várták a vásárolni szándékozó pesti polgárokat, de a vidéki megrendeléseket is szívesen fogadták.

A jó cégérnek is elkél a reklám! Az Ádám és Éberling textilkereskedést népszerűsítő hirdetés 1863-ból, amikor az üzlet még az Úri (mai Petőfi Sándor) és Korona (mai Régi posta) utca sarkán volt (Forrás: Szinházi Látcső, 1863. május 17.)

A népszerű textilkereskedés egyik számlája 1879-ben (Forrás: BTM Kiscelli Múzeum, leltári szám: 13208.1)

A vállalkozás népszerűségét jelzi, hogy az üzlet neve a korabeli pesti vicc kelléktárába is bekerült (Forrás: Borsszem Jankó, 1872. május 5.)

A Főherceg Sándor utcában építkező Ádám Károly az egymást követő három generáció közül a középső (II.) Károly volt, aki a folyamatos siker és gyarapodás nyomán vállalkozásának bevételét házépítésbe fektette. Építkezésének helyszínéül, üzleti vállalkozásának megfelelően, előkelő környezetet választott, a Nemzeti Múzeum melletti Főherceg Sándor utcát, ahol a közelben a mai Pollack Mihály téren egy bő évtized leforgása óta főúri épületek kezdtek el sorakozni egymás mellett. S olyan épületet terveztetett magának, amely a díszítését és megjelenését illetően messzemenően illeszkedett ebbe az elegáns, arisztokratikus környezetbe.

Az egykori, reneszánsz palotának is beillő Ádám-ház az 1940-es években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A több felújításon is átesett épület napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A tervek elkészítésével a főúri körökben is megbízásokat teljesítő Wéber Antalt kérte fel, s az 1875-ben benyújtott építési tervekkel szemben a városi hatóság nem emelt semmiféle kifogást. Sőt, megengedte – 200 forint megváltási ár fejében – a benne szereplő 12 hüvelyk nagyságú utcai kiszökellést is, arra hivatkozva, hogy egyrészt az épület a Múzeumkertre néz, másrészt pedig, hogy „palotaszerű” megjelenéssel rendelkezik. Az 1875–1876-ban épült ház kivitelezési munkálatait az 1880-as években szintén jelentős és ismert építésszé váló, szlovák származású Bobula János építőmester irányította.

Az elegáns megjelenésű épület közel 150 éve néz a közelmúltban újjávarázsolt Múzeumkertre (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Gyönyörű volt ez az épület, s napjainkban is az egyedi megjelenésű, legszebb házak közé tartozik Pesten. Az épület horizontálisan és vertikálisan is három részre tagolódik, ami mozgalmassá teszi az amúgy sem egysíkú és az ablaknyílások változatos keretezésével megmozgatott homlokzatot. Az arányosan és következetesen alkalmazott, a homlokzat egészén végigvezetett díszítés, a hátraugratott, ugyanakkor korinthoszi oszlopos és pilaszteres loggiával ellátott középső homlokzatrész, illetve itt, a második szinten elhelyezkedő nyílások ívzugaiban feltűnő szobrok Wéber mesteri tudását és kiváló művészi és esztétikai érzékét dicsérik. A faragott kőből készült és vörösmárvány lábazaton álló épületnek elegáns formát többek között a toronyszerűen megjelenő oldalsó rizalitok, a báboskorlát és az állókonzolos főpárkány kölcsönöznek.

Az elegancia kellékei: báboskorlát, főpárkányt tartó állókonzolok, ívzugokat díszítő szobrok (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az arányosan és következetesen alkalmazott, a homlokzat egészén végigvezetett díszítés: a főpárkányt tartó, egyenletes ritmusú állókonzolok (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az épület egyediségét a homlokzati kiképzésen túl a külső és belső falfestmények adták, amelyeket Lotz Károly készített. Lotz felkérése persze nem számított véletlennek, hiszen az épületet tervező Wéber Antal sógora volt. Ugyanis az építész Lotz Károly testvérét, a nálánál három évvel fiatalabb Lotz Erzsébet Paulinát vette el feleségül még 1853-ban.

Az igényesen megtervezett és kivitelezett épületnek párját ritkító művészi színvonalát, egyediségét Lotz szépen kidolgozott és megkomponált képei nagymértékben fokozták. Már a korban felfigyeltek arra, hogy ilyen freskókkal még a Nemzeti Múzeum mögött fekvő nagyúri paloták többsége sem rendelkezik, s ezért jogosan kapta az épület már a korabeli közvéleménytől is a palota elnevezést.

Az épület egyik eleganciáját a középen elhelyezkedő loggia adja, amelyet Lotz Károly freskói díszítenek (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Fres​kók a loggián (Fotó: pestbuda.hu)

Lotz 1876-ban kezdett hozzá a belső terek és a loggia falfestményeinek és mennyezetképeinek a kidolgozásához, melyekhez részben olaj-, részben temperafestéket használt. Ez utóbbi például a loggia díszítéséül szolgált alapanyagként. A képek részben az első emeleti lakás középső termét, részben a földszinti, folyosószerű előcsarnok boltozatát, illetve a már említett loggiát díszítették.

Az előcsarnok dongaboltozatát és egyes falfelületeit könnyed, lágy mozdulatú, szépen megformált puttók népesítették be, amelyek allegorikus jeleneteket ábrázoltak: vadászatot, kertészetet, valamint a négy évszakot.

Az első emeleten ugyancsak figurális jelenetek kaptak helyet, de már nagyobb kompozícióba rendezve. Az egyik Galatea diadalát ábrázolta, míg egy másik azt a három gráciát, akik Apolló lantjának játékára perdültek táncra, a harmadik pedig Bacchust, aki az alvó Ariadnét találja meg Naxos szigetén. De ezenkívül látható volt a holdsarlós Selene és Endymion mitológiai jelenete is.

A loggiát díszítő mennyezetkép vázlata: Ámor diadalszekere (Budapesti Történeti Múzeum) (Forrás: Ybl Ervin: Lotz Károly élete és művészete, 1981)

Az elkészült és 2019-ben restaurált mennyezetkép az épület loggiáján: Ámor diadalszekere (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A fedett, de egyúttal nyitott terű loggia falfestményei ugyancsak figurális kompozíciókat mutattak, s a 2019-es restaurálás óta az utcáról napjainkban is megcsodálhatóak. A mennyezetképen Ámor diadalszekere látható, melyet játszi könnyedséggel két oroszlán húz maga után. De ide került a bőség és a horgonyt, valamint rózsát tartó női alak képében a remény allegóriája, illetve Erisz almája is két, baljóslatú női alakkal.

Közülük az egyik Nemeszisz, a bosszú és a megtorlás istennője, a másik pedig maga a viszályt és háborút keltő Erisz. A loggia oldalsó falain pedig az emberi élet egyes szakaszait ábrázolta a művész, itt a csecsemő- és ifjúkort, valamint a felnőtt- és öregkort megjelenítő allegorikus kompozíciók láthatók. A loggia ajtónyílásának ívháromszögében pedig, a boltív hajlatát követve egy fonó nő és egy olvasásban elmerülő férfi alakját festette meg Lotz.

A loggia ajtónyílásának ívháromszögében egy fonó nő és egy olvasásban elmerülő férfi alakja látható, mint a női és férfi foglalkozás jelképe (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A bőség és a horgonyt, valamint rózsát tartó női alak a remény allegóriája (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A felhőn ülő női alak Nemeszisz, a bosszú és a megtorlás istennője, aki jobbjában kancsukát, azaz vastag szíjból font, rövid nyelű korbácsot tart. Föléje Erisz, a viszály istennője magasodik, jobbjában alma, baljában fáklya látható (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A loggia oldalsó falán az emberi élet egyes szakaszai láthatóak: az ifjúkort megjelenítő szerelmespár; a háttérben Ámor szobrával (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az életút következő szakaszát, a férfikort Lotz a harcba való menetellel ábrázolta (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az épületet már a kortársak is nagyra értékelték, s a tervekkel Wéber az 1878-as párizsi világkiállításon is szerepelt, ahol építészi működésének elismeréseként a francia kormány a becsületrend lovagkeresztjével tüntette ki.

 

Az Ádám-házat tervező Wéber Antal és a freskókat készítő Lotz Károly, akiket nemcsak ez az épület, de a családi kötelék is összekapcsolt

Nyitókép: Az Ádám-palota a Múzeumkertre néz (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)