Kiss István 1857. május 4-én született Körösladányban, apja nemesi származású vasút hivatalnok volt. Középiskoláit Nagyváradon és Budapesten végezte, majd 1876-ban a Magyar Királyi József Műegyetemre iratkozott be. Már harmadéves egyetemistaként kitűnt, amikor „a budapesti városligeti artézi kút felhasználása végett építendő fürdőintézet” tervezésére kiírt egyetemi pályázatra kiváló pályamunkát adott be, ezzel elnyerve a 100 forintos díjat. 1880-ban kitüntetéssel végzett, s mivel az övé volt a Műegyetemem kiadott első építészmérnöki oklevél, erről többek között a Fővárosi Lapok is beszámolt 1880. február 27-én. Kiss Istvánt ezt követően alkalmazták tanársegédként az egyetemen.

Kiss István portréképe (Forrás: Tomory Lajos Múzeum)

1882-ben külföldi tanulmányútra nyert ösztöndíjat, s bejárta Északnyugat-Európát (Észak-Németország, Hollandia, Belgium, Anglia, Skócia). Hazatérve építésvezetőként dolgozott, és kisebb tervezési munkákat vállalt (bútorok, berendezések, síremlékek). Ezek közül érdemes kiemelni Bókai János gyermekorvos Kerepesi úti síremlékét, melyet 1887-ben tervezett feketésszürke gránitból (szienitből).

Bókai János síremléke (Forrás: Építő ipar, 1888. december 23.)

Kiss István 1884-ben került be a köztudatba, amikor egy merész tervvel megnyerte a veszprémi vármegyeházára kiírt pályázatot. A korban legtöbbet méltatott munkája az 1890-ben tervezett Székelyföldi Iparmúzeum volt. Innentől kezdve egyre több nagy megbízást nyert el. 1893-ban kapcsolódott be a budapesti klinikai tömb tervezésébe, majd 1895-től sorra kapta az Igazságügyi Minisztériumtól a megrendeléseket törvényszéki épületekre (például Marosvásárhely, Besztercebánya, Kalocsa, Miskolc, Nyitra).

Stílusát ma eklektikusnak mondják, melyben megjelennek historizáló és szecessziós elemek is. Épületein erőteljesen érződik az északnémet és holland hatás. Különösen kórházépületeinél előszeretettel használta a vörös és sárga nyerstéglát díszítőelemként, melyet főleg a földszinten sávosan alkalmazott, de kedvelt burkolóanyaga volt a majolika is.

1885-től volt a középítéstan (gazdasági épületek tervezése) tanára a Műegyetemen, s élénken részt vett a szakmai közéletben. Tagja volt többek között az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek – melynek közlönyénél is dolgozott. Rovatvezetője volt a Köztelek című újságnak, és 1881-től számtalan cikket publikált az Építési Ipar című műszaki hetilapban szakmai kérdésekről (például a régi és új tégláról, az építőmesterek képesítéséről), és számos tervpályázati bírálóbizottságba kérték fel tagnak.

A Hunnia Csónakázó Egyesület csónakháza (Forrás: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1893. XVII. tábla)

A korban a polgári szokásokhoz hozzátartozott a sportos életmód is. Kiss István a Ferencvárosi Torna Clubnak és a Hunnia Csónakázó Egyesületnek volt a tagja. Utóbbinak 1894–1895-ben felépítette az emeletes, favázas csónak- és klubházát is a Császárfürdőnél, a mai Komjádi Béla utca vonalában, a Duna-parton, melyben az öltözők mellett tánctermet, női szalont és irodákat is el kellett helyeznie.

Az épület legfontosabb elemei a tornyok voltak, amelyekre a versenyekhez szükséges hiteles órák kerültek. „E program szerint a helyiségek nagyobb részét a földszinten kellett elhelyeznünk; a tervezés főfeladata tehát az volt, hogy a helyiségek belső organikus beosztása mellett, a 42.00 m-nyi hosszúság ellenére külsőleg is kedvező szilhouettel bíró építményben csoportosuljanak” – jellemezte a tervet Kiss István.

A Hunnia Csónakázó Egyesület tagjai, köztük Kiss István az 1890-es években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Magánépítkezések

Kiss István mint a középítészettan tanára és minisztériumi építész kevés bérházat, lakóházat tervezett, az ismert magánépületei azonban mind Budapesten vannak.

László-ház (1893–1897) VIII. József körút 2.

A Rákóczi út és a József körút kereszteződése, jobbra a László-ház 1910 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Kiss István legismertebb és legjellegzetesebb háza ez. Az építészt még középítési pályája igazi beindulásának kezdetén, 1893-ban kereste meg László Zsigmond jogász, igazságügy-miniszteri tanácsos, akinek a mai József körút és Rákóczi út sarkán 1888-ban vásárolt telkének határai a körút kialakítása folytán ekkor váltak véglegessé. A telken lévő korábbi épületet lebontották, s Kiss már 1893 nyarán készített terveket egy új négyemeletes bérházra, melyeket aztán 1894 szeptemberében módosított.

A szintek nem voltak azonos kialakításúak. A földszinten 13 bolt, házmesterlakás, kocsiszín, istálló volt, az első és a negyedik emeleten hét-hét, a másodikon öt, a harmadikon hat lakás volt található. Ma egy új bérháztípus egyik első példányaként írják le, melynél a külső alkalmazkodott a belső elosztáshoz. Újdonság volt a loggiás megoldás és a zárt köríves sarokerkély kiképzése is, melyek (a saroktoronnyal és kupolával együtt) ma is jellegzetes épületté teszik a körút eme házát.

A László-ház a József körút és a Rákóczi út sarkán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Elsőként itt alkalmazta Kiss István a pártázatos, attikafalas megoldást Budapesten. Az épület jól mutatja még ma is az építtető gazdagságát: a homlokzat gazdagon dísztett, több szobrot (a második emeleti zárt erkélyen áll az Erő és a Béke szobra – s felettük az építés évszámai –, ezeket Róna József készítette) helyezte el, a bejárati kapu fölött pedig a László család címere díszeleg. A házba belépve Lotz-festményekkel találkozhatunk.

Belvárosi bérházak (1895–1898) V. Veres Pálné utca 29. és V. Váci utca 65.

A Veres Pálné utca 29. napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A korabeli cím szerint Zöldfa utca 35. (ma Veres Pálné utca 29.) számú házat 1895 őszén tervezte Kiss István Kankovszky Antal gyárigazgató számára. Kiss külön nyújtotta be a háromemeletes ház erkélyére és vasszerkezetére vonatkozó részterveket. A szakirodalom így ír az épületről: „A kiugró zárterkélyének ablakai alatt a színes majolikabetétek még klasszikus füzérdíszt ábrázolnak, a szalagokon azonban már felfedezhető szecessziós hatás.”

Díszes részletek a Veres Pálné utca 29. számú házon (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

„Színezett mázas kerámiabetétek ragyognak a rizalit ablakai alatt és a szemöldökben. Az épület még felújításra váró, szennyezett Váci utcai hasonmásán az ablakok alatt hasonló betétek láthatók” – írták 2005-ben. Mára a hasonmás épület is eredeti pompájában ragyog.

A Váci utca 65. napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A mai Váci utca 65. (akkor Lipót utca 27.) számú házat 1895 januárjában vásárolta meg Árkövy József orvos a szomszédos 63. számú házzal egyetemben (a két ház 1906-ig volt egy tulajdonban). Árkövy a 63. számú házon már 1895-ben több átalakítást végzett, míg az a 65. számra 1898 áprilisában jelentette be egy háromemeletes ház építését. A Veres Pálné utcai és a Váci utcai ház hasonlósága szembeötlő, összeköti őket az emeleteken végigvitt kiugró zárt erkély, a csempedíszítés és nemkülönben az oromzat északnémet hatású kiképzése.

Zárt erkély és díszei a Váci utca 65. számú házon (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Herrich–Kiss nyaraló Pestszentlőrincen (1890-es évek), ma Tomory Lajos Múzeum, XVIII. Margó Tivadar utca 116–118.

A pestszentlőrinci Herrich–Kiss nyaralót ábrázoló parcellázási reklámképeslap, 1898. körül (Forrás: Tomory Lajos Múzeum)

Kiss István 1886. június 12-én vette feleségül Herrich Leonie-t, Herrich Károly vízépítő mérnök leányát, akitől három gyermeke született. Ezáltal egy már az 1860-as években is jelentős vagyonnal rendelkező családba került bele, Herrich Károly 1865-ben vásárolt hatalmas földterületet Pest szomszédságban, ennek egy részén született meg 1870 körül Kispest.

Herrich Károlynak volt egy bérháza a Csillag utca 10. szám (ma Gönczy Pál utca 4.) alatt, melyen Kiss István 1898-ban átalakításokat végzett. Ennél is jelentősebb azonban, amit Herrichék szentlőrinci nyaralójával véghez vitt. Herrich Károly 1888-ban bekövetkezett halála után a Leonie örökségét képező egykori majorsági épületet Kiss István északi hatásokat tükröző, tégladíszítéses villarésszel, és szépen faragott, üvegezett verandával bővített ki, melyet családja az 1930-as évekig nyaralóként használt.

Kiss ezenkívül szorgalmazója és elindítója volt a pestszentlőrinci Herrich-birtok 1898-as parcellázásnak, s haláláig intézte a családi birtok ügyeit. Ezt követően sógora, Bókay Árpád orvosprofesszor vette kezébe a parcellázás kontrolálását. Ma a XVIII. kerületnek ezt a területét Bókaytelepnek nevezik, ahol Kiss Istvánról 1906-ban utcát neveztek el.

A Tomory Lajos Múzeum épülete 2021-ben (Fotó: Pápai Tamás László)

Kiss István bérháza (1899–1900), IX. Lónyay utca 17.

A Lónyay utca 17. napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Kiss István 1897. december 30-án vásárolta meg a Lónyay utca és Mátyás utca sarki telket az I. H. Ehrlich bécsi cégtől, s az eredetileg itt állt épület helyén 1899–1900-ban felépítette saját háromemeletes bérházát. „A telek jó méretű, de szabálytalan, ennek következménye, hogy a gótikus boltozatokkal fedett kapualj tengelye megtörik. Az épület négy szárnya közül három kéttraktusos, azaz sikerült a telket nagyon jól kihasználni. […] A ház modern volt. Villany, lift, minden lakásban fürdőszoba, legtöbb helyen külön WC is. Minden lakás háromszobás, cselédszobával. Még azok is, amelyek csak folyosóról vagy a kisebb udvarról kaphattak világítást” – jellemezte az épületet Kemény Mária 1989-ben.

A szabálytalan alakú telek lehetővé tette, hogy a téglalap alakú központi udvar mellett a lépcsőház a Lónyay utca 15. felé egy nagyobb világítóudvart is kapjon. Az épület díszítésében jellemzően a gótikából merít: hangsúlyos eleme a sarkon az utcai homlokzatokat záró, frízekkel díszített gótikus stílusú két zárt erkély, ezek díszítettségét követik az első és második emeleti, íves záródású ablakok füzérei. A nagy méretű kapun – mely fölött erkély, s az erkély alatt meghúzódva két nőalak fogad – szintén gótikus ívekkel boltozott folyosóra jutunk, s az udvarban is tovább folytatódik a gótika. Kiss bőven használt az építkezéshez vasat is, a körfolyosókat például egy vasból készült stilizált fa kötötte össze. Kiss István és családja a II. emeletre költözött be.

1914-ben az építész fia, a szintén építészként végzett és szintén fiatalon elhunyt Kiss László (1887–1925) manzárdszerűen egy negyedik emeletet is fölhúzott a házra.

Egészségügyi építkezések

I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (1895–1898). VIII. Baross utca 27.

Az I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika a Baross utca és Mária utca sarkáról (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Baross utca és Mária utca sarkán álló klinika megtervezésére 1893-ban kérték fel Kiss Istvánt. Ezzel egy időben készült a II. számú klinika is, melyet Kauser Frigyes tervezett. Az 1895 elejére elkészült az első koncepció, mivel azonban ennek kivitelezése meghaladta volna az előirányzott költségvetést, Kissnek módosítania kellett a terveket: 50 ágy helyét és egy szülőszobát ki kellett vennie.

A munkálatok 1895. október 6-án kezdődtek. A tervrajzokat és homlokzati rajzot az építkezés idején, 1896-ban tartott millenniumi kiállításon is bemutatták, itt Kisst helyes tervezésért kiállítási éremmel tüntették ki. Közben azonban az építkezés nem ment simán. Kedvezőtlen volt a talaj, s a talajvíz feltörése akadályozta az alapozást. Problémát jelentett az is, hogy a klinika régi épületét – melyet elbontásra ítéltek – addig meg kellett hagyni, míg az intézet az új épület elkészült részébe át nem tud költözni. Erre 1897 áprilisában került sor, ekkor lehetett a másik szárnyat és a középső részt elkezdeni. A teljes épület így 1898. március 1-jére készült el.

A négyszintes épületnek három funkciót kellett ellátnia: a Mária utca felé esett a kórházi rész, középen volt az oktatási rész, míg a jobb szárnyban az ambulanciát és az asszisztensi lakásokat helyezték el. A szuterénban volt a terhesek terme, a földszinten és az elsőn a szülőszobák, a II. emeleten a nőgyógyászati részleg három nagyobb és két kisebb kórteremmel. Az itt elhelyezett műtő a jobb megvilágítás érdekében oldal- és tetőablakkal is el volt látva.

Az I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika műtője (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A teljes kórház 150 pácienst tudott egyszerre fogadni. Középen az I. és II. emeletre egyaránt kiterjedően volt a nagy előadó. A közel tíz méter magas előadóteremben félkör alakban voltak elhelyezve a székek, összesen 200 hallgató részére. A fényt a Baross utcára néző nagy méretű ablak és felülvilágító biztosította. A helyiségek világítását kettős rendszerben gázzal és villanyárammal oldották meg. A kivitelezést a Mészáros és Gerstenberger cég végezte Schoditsch Lajos és Rupp Frigyes építészek felügyelete mellett.

Az I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika második emeletének alaprajza (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

„Az épület kivitel és berendezés dolgában a modern technika és hygiene minden igényeinek megfelel. A fűtés és szellőztetés központi rendszerű, még pedig a fűtés kisnyomású vízfűtés, a levegőt kisnyomású gőzzel melegítik elő; a szellőztetés pedig pulziós szellőztetés, villamos hajtásra berendezve. […] Az összes ablakok felső szárnyai mind szabadalmazott önműködő szellőzőkkel vannak ellátva” – mutatta be a tervező a kórházat a Magyar Mérnök hasábjain.

Az I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika ma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Budapesti Első Gyermekmenedékhely Egyesület otthona (1896–1897), ma Közgazdasági Politechnikum, IX. Vendel utca 3.

A gyermekmenhely épülete (Forrás: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1899. IV. tábla)

Az egyesület 1895-ben határozta el egy új épületegyüttes felépítését a Vendel utca 3. alatt, melynek megtervezésére Kiss Istvánt kérték fel. Kiss a telekre két nagyobb és két kisebb épületet, valamint gazdasági udvart és istállót tervezett, eszerint a Szvetenay (ma Lenhossék) utcára nézett volna a gyermekek elhelyezésére szolgáló főépület, míg a Vendel utcai pavilonokban orvosi és adminisztrációs helyiségeket, dajka- és gondnoki lakásokat képzelt el. Az építkezés 1896 júliusában indult, mivel azonban az egyesületnek nem volt elég pénze, csupán a Vendel utcai két háromszintes pavilont tudták 1897 szeptemberéig felépíteni, így Kiss Istvánnak ebben kellett elhelyeznie a működéshez szükséges funkciókat.

A nagyobbik épület földszintjén voltak a várószobák, a rendelő ésa  műtő, az elkülönítő betegszoba, a dajkák termei, illetve a mindennapos ellátással kapcsolatos helyiségek (fürdőszoba, ruhatár, öltöztető). Az emeleten voltak a hálószobák, a mosdószoba, a nappali szoba és az óvodai szoba. Kiss a szuterénben helyezte el a főzőkonyhát, az ételkiosztót és az étkezőt, a mosogatót, az éléskamrát, egy nagy méretű ruhatárat, a cselédek lakását, valamint a központi fűtést.

A kis épület földszintjén a csecsemők és a nem ragályos betegek voltak elhelyezve, a négy teremben 8 csecsemőt – és a csecsemő gondozását végző négy dajkát –, valamint 8 nagyobb gyermeket tudtak elhelyezni. Az emeleten az apácák szobái, a szuterénban a mosókonyha és a fűtés kapott helyet. A két épületet alagút és üvegfolyosó kötötte össze.

A gyermekmenhely épületének földszinti alaprajza (Forrás: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1899. V. tábla)

„A két épület kivitelét és berendezését tekintve, a modern technika és hygiéne minden kívánalmának megfelel. A fűtés központi rendszerű, mégpedig minden pavillonnak különálló kisnyomású vízfűtése van. […] Az épület egészen téglából való, a mennyezetek vasgerenda közötti bolthajtások. A helyiségek nagy része, a folyosók mind 1.80 m-ig, a fürdőszobák 2.40 m-ig, a mosdóterem és a körszobák pedig teljes olajmázolást nyertek. A helyiségek nagy részét keramintlappal, kisebb részét parkettával s a souterrain alárendeltebb helyiségeit pedig granitto-terrazzóval burkolták. Az összes helyiségekben legömbölyített élű és sarkú tömör vas- és fabútorok vannak” – jellemezte művét Kiss István a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyében. Az épület kivitelezését Mészáros János és Gerstenberger Emil cége végezte.

Az új gyermekmenhelyet Mária Valéria hercegnő nyitotta meg 1901. április 26-án. A menhely főorvosa a megnyitó alkalmával „nagy elragadtatással szólott az intézet szép berendezéséről és méltán dicsérte helyes beosztását, világos építését”.

II. Számú Sebészeti Klinika (1899–1902), VIII. Baross utca 25.

A II. Számú Sebészeti Klinika épülete. Háttérben az I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az előzetes terveket Kiss még 1893-ban, a nőgyógyászati klinikával párhuzamosan készítette, melynek homlokzata erőteljesen hasonlóságot mutat ezzel az épülettel. A sebészeti klinika részletterveinek kidolgozásával 1898 júliusában bízták meg. Kiss olasz reneszánsz stílusú, nyerstégla borítású kórházat tervezett, melyet a Baross utcai főhomlokzaton terrakottával díszített. Az építkezés 1899. július 15-én kezdődött, az építésvezető ismét Schoditsch Lajos és Rupp Frigyes volt, a kivitelezést szintén Mészáros János és Gerstenberger Emil cége végezte. Az épületre 1900. június 23-án került fel a tető, ekkor tartották a bokrétaünnepet, melyen a kormány képviselői is részt vettek. Kiss köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy az épület az általa nem is remélt kivitelben készül.

A II. Számú Sebészeti Klinika oktatóműtője (Forrás: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1902. II. tábla)

A négyszintes épület minden tekintetben megfelelt a gyógyítás XX. századi követelményeinek. Külön épületrészbe helyezték a kórtermeket, a tanításra és a műtétekre szolgáló helyiségeket. A jobb oldali szárnyban a női betegek, a bal oldaliban a férfi betegek kaptak helyet, középen volt az iskolai rész. Ezen belül volt a nagy méretű gyakorlati oktató műtőterem – a szomszédos nőgyógyászati klinikához hasonló megoldásokkal: közel 10 méteres belmagassággal rendelkezett, a terem három oldalán elhelyezett üléssor 220–240 hallgatót volt képes befogadni, és egyszerre akár két műtétet is lehetett itt végezni.

A megvilágítást nappal a mennyezeti és a Baross utcára néző hatalmas ablak – melynél a fényt homályos tükrökkel tompították –, este 32 ívlámpa és 15 fali- és függőlámpa biztosította. Volt a középső részben továbbá egy elméleti oktatóterem, valamint olyan is, ahol a járó betegek műtéteit végezhették, de a kényesebb műtétek számára is kialakítottak kisebb helyiséget, ide kevesebb hallgató fért be. Elkülönült továbbá a sürgősségi ellátás és a bentlakó orvosok, ápolók lakásai. Volt könyvtár, laboratórium, múzeum és röntgenszoba is. A kórházi részen 132 fekvőbetegnek jutott hely, de szükség esetén ennek az ágyszámnak a dupláját is el tudták helyezni.

A II. Számú Sebészeti Klinika első emeletének alaprajza (Forrás: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1902. III. tábla)

A munkálatokkal 1901 októberében végeztek, s novemberben megindult a járóbeteg-ellátás és a betegfelvétel. „Megtaláljuk klinikánk új épületében mindazt, mi a sebészet gyakorlására és tanítására, a betegek helyes ápolására és ellátására a mai fogalmak szerint szükséges, s megtaláljuk benne mindazt, mi a sebészet tudományos művelésére megkívánható. Beosztásával s berendezésével megfelel a klinika modern fogalmának” – mondta Réczey Imre, a II. Sebészeti Klinika igazgatója megnyitóbeszédében. A klinika 1902. január 27-én tartott hivatalos megnyitóján azonban a tervező már nem lehetett jelen. Az ősz óta egyre súlyosbodó vesebaja miatt Réczey professzor január 5-én operálta meg az általa tervezett kórházban, ám Kiss István ennek ellenére a sebészeti klinikán 1902. január 9-én elhunyt.

Az II. Számú Sebészeti Klinika ma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Kiss István halála után befejezett építkezések

Budai Irgalmasrendi Kórház (1901–1903), II. Fankel Leó út. 17–19.

A Budai Irgalmasrendi Kórház épülete a Zsigmond (ma Frankel Leó) utca és Üstökös utca sarkáról (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A budai Országút, később Zsigmond utca (ma Frankel Leó út) mellett az irgalmas rendnek 1815-től volt kórháza, ezt az épületet azonban 1898-ban lebontották, hogy egy nagyobb, modern épületet emelhessenek a helyére. A terveket Kiss Istvánnal készíttették el, aki 1900-ban kért engedélyt a fővárostól a kibővített területen való építkezésre. Az épület egy belső udvart körül ölelve három utcára (Vidra utca, Frankel Leó út, Üstökös utca) néz, míg a mai Árpád fejedelem útja felé az egyemeletes gazdasági épület kapott helyet. Az építkezés 1901 áprilisában indult, ám a kórház befejezését a tervezője nem érte meg. Kiss halála után az egyház Fliegauf Károly és Kauser Gyula építészeket kérte fel a folytatásra.

Az épület távlati képe (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A 300 főre berendezett kórházat 1903. szeptember 29-én avatták fel. A háromszárnyas, háromszintes épület már méretével is lenyűgözte a kortársakat, de nem győzték dicsérni a praktikus belső elrendezését sem. Kiss István szakított az addig a kórházépítésben jellemző pavilonrendszerrel. „A szakembert legelsősorban a beosztásnak az az ötletessége kapja meg, amely egy összefüggő épülettömegben érvényesíteni tudta a pavillon-rendszer összes előnyeit, annak kellemetlen oldala, az adminisztrációt annyira megnehezítő szétszórtság nélkül. Ez az épület egy masszából áll, nincsen különálló csoportokra tagolva, az egyes osztályokat sikerült mégis teljesen elszigetelni egymástól” – jellemezték a kórházat az Alkotmány című újságban a megnyitó alkalmával. Az első emeleten rendezték be a sebészeti osztályt, a másodikon a belgyógyászatot, a földszinten volt a fogászat, a bőrgyógyászat, a szemészet, de itt helyezték el a gyermekgyógyászati osztályt és a sürgősségi osztályt is.

Az épület fölszinti alaprajza (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az igazi újdonság azonban a műszaki megoldásokban rejlett: a bonyolult szellőztetőrendszerben elektromos ventilátorok biztosították a légcserét, így télen és nyáron egyformán biztosított volt, hogy a megfelelő hőmérsékletű – hőségben akár 16 °C-ra hűtött –, megszűrt levegő áramolhatott a kórtermekbe a huzat kialakulásának veszélye nélkül. Szintén a pincében elhelyezett generátor szolgáltatta az áramot a vízvezeték szivattyújához és a fertőtlenítőberendezéshez. A villanyvilágítás a gazdasági épület pincéjében lévő generátortól érkezett, s újdonságnak számított, hogy a műtőben és fogászaton mozgatható lámpák segítették a precíz orvosi munkát. A kórház központi fűtése, gáztűzhelyekkel berendezett konyhája, árammal hajtott mosógépei, liftjei és ételfelvonói mind-mind a XX. századi modernitást sugallták.

Habár a belül modern épület külső megjelenésében hangsúlyos a tégladíszítés, a homlokzat mégis nagy részén színezett vakolatot és csipkés, gótikus díszítést kapott, amely némileg elüt Kiss többi kórházépületének visszafogott téglaburkolatától.

Modern konyha a XX. század elején az irgalmasrendi kórházban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Budapesti Pasteur Intézet (1902–1904), ma Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar, IX. Hőgyes Endre u. 7–9.

A korabeli cím szerint a Rákos utca 7–9. számú telekre Kiss nem sokkal a halála előtt tervezte meg a Pasteur Intézet és az Általános Kór- és Gyógytani Intézet közös székhelyét Hőgyes Endre, a két intézet igazgatójának útmutatása szerint. A historizáló homlokzatot – az irgalmasrendi kórházhoz hasonlóan – vakolattal látta el, melyet tégladíszítéssel hangsúlyozott ki.

A négyszintes főépületben rendezték be a Kór- és Gyógytani Intézetet, melyet a főbejáraton lehetett megközelíteni. A földszinten felvételi helyiségek, várótermek és kezelőhelyiségek voltak. Az elsőn helyezték el a nagy előadótermet és a laboratóriumokat, a másodikon dolgozószobák, fényképezőhelyiségek voltak. Az utcáról a jobb oldalon kialakított mellékkapun keresztül lehetett megközelíteni az udvarban felépült Pasteur-kórházat, ahol azokat helyezték el és kezelték oltásokkal, aki kutyamarást szenvedtek, és félő volt, hogy veszettséget kaptak. Egyszerre körülbelül 120–180 beteg – köztünk 60–90 gyermek – feküdt a kórházban.

A két épületet udvar választotta el, de kórház mögött volt még egy udvar. „Ez udvar déli végét egy istálló zárja be, melybe kísérleti czélokra szolgáló lovak és más, kisebb állatok helyezhetők el, és amelynek tetején galambtenyésztő van elhelyezve. Az istálló akként van berendezve, hogy abban esetleg anyagcsere-vizsgálatok legyenek végezhetők, s hogy az állatok esetleg a sérumtermelés czéljaira is szolgálhassanak” – vázolta Hőgyes az 1903-as év beszámolójában.

Kiss az építkezést már nem érte meg, az ugyanis 1902 második felében kezdődött Czigler Győző vezetésével. 1902 végén tető alatt állt az épület, s 1904 elején birtokba is vehették az orvosok. Az ünnepélyes megnyitót 1904. október 15-én tartották.

A Hőgyes Endre utca az egykori Kór- és Gyógytani Intézettel (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Kiss István megtervezte a Kísérleti Kór- és Gyógytani Intézet épületét is, melyet a Magyar Királyi Tudományegyetem a Mária és Pál utca sarkán lévő, 1900-ban megvásárolt telekre (Mária utca 54.) kívánt felépíteni. 1902 elején már ki is írták a bontási és építési munkálatokra a hirdetést, melyekre ajánlatot Kiss Istvánnál, a Lónyay utca 17.-ben lehetett benyújtani. Azonban Kiss halálával ez a projekt megfeneklett, s végül 1907–1909 között Kauser József tervei szerint a Sztomatológiai Klinika épült fel az egyetemi tömbbel szembeni saroktelken.

Czigler Győző így emlékezett meg Kiss István építészetéről a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben: „Sikeres működése alapján a magas kormánynak kitüntető bizalma feléje is irányult, főleg két irányban: a kórház és törvényszékek építése terén. Ezeket ismételve tanulmányozta a külföldön, különösen a németországi klinikákat mind bejárta, s az ott szerzett gazdag tapasztalatokat mind felhasználta olyannyira, hogy mondhatni a kórház-építkezésben egészen új irányt létesített — a hygienikus követelményeket illetőleg olyannyira, hogy külföldi tudósok, doktorok a budapesti baross utcai I. számú szülészeti és nőgyógyászati, valamint a II. számú sebészeti kórházat — melyben a sors sajátságos végzése folytán lelkét kilehelte — az eddigi klinikák között a legtökéletesebbeknek tartják, épp úgy az I. és II. kórbonctani intézetet, különösen annak technikai felszerelését, mely egész speciális tanulmányt igényelt. [A törvényszéki épületeknél] fősúlyt mindig az egyszerű, könnyen létesíthető szerkezetekre, a nagy arányokra fektette, de mindamellett figyelme a részletekre is kiterjedt, […]. Építészi működésének harmadik ága a bérház építés volt; bérházai ismét csak a világos, egyszerű elrendezéssel és praktikus beosztással, változatos architektúrájukkal s a teleknek legjövedelmezőbb kihasználása által tűnnek ki.”

Nyitókép: Az I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika a Baross utca és Mária utca sarkáról (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)