Budán, a Krisztinaváros szívében intim hangulatú kis tér ad otthont Szűz Mária oszlopon elhelyezett szobrának. A Krisztina tér részét képező, jobbról a templom, balról az egyházi iskola által határolt tér gesztenyefái alatt egy ideje üres volt a szobor alacsony kovácsoltvas kerítéssel védett felállítási helye: a szobrot és oszlopát a Magyar Képzőművészeti Egyetem epreskerti restaurátor-műtermébe vitték, ahol a budapesti köztéri szobrok fenntartója, a Budapesti Történeti Múzeum – Budapest Galéria koordinációjával végezték el restaurálását a Fővárosi Önkormányzat támogatásával.

A Krisztina téri Immaculata-szobor fényképe a Magyarság képes mellékletének 1928. augusztus 5-i számában

Bíró Imola, az egyetem végzős hallgatója, a szobor restaurátora a pestbuda.hu-nak elmondta: az alkotás 2020. szeptember 18-án került a restaurátor-műterembe, de a munka a vártnál tovább tartott, mivel a járványhelyzet miatt hónapokra lezárták a munkálatok helyszínéül szolgáló epreskerti műtermet.

A szobor 2019-ben, a restaurátor-műterembe szállítása előtt (Fotó: Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék)

A szobor állapotáról szólva elmondta, részint az időjárás, részint a korábbi szakszerűtlen helyreállítások miatt eléggé leromlott volt. Annak nyomaira bukkant például, hogy korábban sarokcsiszolóval átdolgozták a szobor és az oszlop felületét, amely például a ruharedőkön egészen mély nyomot hagyott. A restauráláshoz kapcsolódóan a szobor haraszti mészkő anyagának származási helyét is sikerült izotópos mérésekkel is alátámasztani és pontosítani, ebben dr. Kele Sándor, a Földtani és Geokémiai Intézet munkatársa volt segítségére. A szobor több helyütt pótlásra is szorult, például a jobb karja korábbi kiegészítés volt – melyről tudjuk, hogy a II. világháborúban sérült meg. Ezt most teljesen újramintázta a restaurátor.

A restaurátor újramintázta a szobor II. világháborús sérülése miatt korábban pótolt jobb karját (Fotó: Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék)

A szobor fejét korona veszi körül glóriaszerűen, mely sárgarézből készült. Ezzel kapcsolatban Bíró Imola szerint elképzelhető, hogy a korona eredetileg nagyobb méretű volt, mert a szobor nyakán kétoldalt egy-egy furatot talált, melyek a régebbi korona rögzítésére szolgálhattak.

A krisztinavárosi Immaculata-szobor valamint az oszlopfejezet restaurálás előtti és restaurált állapota (Fotó: Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék)

A megújult szobrot 2022. május 5-én, csütörtökön délelőtt a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének munkatársai, Szemerey-Kiss Balázs tanszékvezető, Káldi Richárd művésztanár, valamint Bíró Imola, a szobor restaurátora szállították a helyszínre, és végezték el a szükséges munkálatokat.

A szobor visszahelyezése a Krisztina térre 2022. május 5-én (Fotó: Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék)

A szobrot így írja le Budapest szobrai és emléktáblái című művében Liber Endre: „A szobor kerek oszlopon áll. Lábai alatt  földgömb van, amely körül, mint minden bűnnek szülőoka, a kígyó csavarodik. Szűz  Mária összekulcsolt kézzel esdekel a Mindenhatóhoz áldásért, feje körül csillagkoszorú. Alkotója ismeretlen.”

A szobor úgynevezett immaculata-ábrázolás, amely a Szűz Mária szeplőtelen fogantatásával kapcsolatos ikonográfiát követi, melynek a fent leírt jellegzetességek, a csillagkorona és az imára összeillesztett kéz, valamint a kígyó, melynek fejét Mária eltapossa, mind-mind a részei. A helyi hagyomány és a plébániahivatal bejegyzése szerint – melyet Schmall Lajos idéz Budapest közterein álló vallásos jellegű szobrok leírása és története című, 1900-ban készült kéziratos művében – mint oly sok korabeli vallási emlékműnek, úgy ennek a szobornak az állítása is a pestishez kötődött.

A szobor visszahelyezése után elvégezték a helyszíni munkálatokat is (Fotó: Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék)

A rettegett betegség, a pestis a középkortól fogva egészen a kora újkorig több alkalommal is pusztított Magyarországon. Buda visszavívása után, 1692-ben főleg Buda és Pest környékén aratott a fekete halálnak is nevezett kór. A ragályt Belgrádból hazatérő sebesültek hurcolták be – olvassuk Tardy Lajos és Schultheisz Emil A magyarországi járványok történetéből című tanulmányában. Talán ehhez a pestisjárványhoz vagy egy pár évvel későbbi kisebb hullámához kapcsolódott a szobor állítójának, egy üvegesmesternek a fogadalma, feltehetően szerettei vagy saját maga gyógyulásához kötődően.

Janisch Mátyás istenfélő budai polgár volt, aki szorgalmának és takarékos életmódjának köszönhetően jelentős vagyonra tett szert. Ennek egy részét szánta fogadalmához híven egy köztéri Mária-szobor állítására. Janisch egyébként, akinek a neve a szoborral kapcsolatos valamennyi forrásban ebben a formában szerepel,  minden valószínűség szerint Buda város tanácsülési jegyzőkönyveiben több helyütt megemlített Matthias Janosch városi tisztségviselővel azonos. A jegyzőkönyvekben a német helyesírás szabályai szerint szereplő nevéről a jegyzőkönyveket közreadó Géra Eleonóra Erzsébet a Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704–1707 című kötet bevezető tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy „a kétségtelenül magyar Matthias Janosch fertálymesterről utólag lehetetlen megállapítani, vajon Mátyás Jánosnak vagy János Mátyásnak hívták-e”.

A krisztinavárosi Immaculata-szobor 2022. május 5-i visszahelyezése után a Krisztina téren (Fotó: Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék)

A vallásos üvegesmester az oszlopon nyugvó szobrot azonban nem a mai helyére állíttatta, hanem arra a területre, amely a később épített egykori Alkotás-ház előtt volt, a mai Alkotás utca elején, a Magyar jakobinusok tere térségében. Mintegy másfél évszázadon át állt itt a szobor. Ez a hely azonban a XIX. század közepére az épülő déli vasút miatt átalakulóban volt, régi nyugalma mindinkább eltűnt.1855-ben Karátsonyi Guidó és Pflüger Ferenc költségén végül áthelyezték az Immaculata-szobrot a Krisztina téri plébániatemplom mellé. A Magyarország műemléki topográfiája című mű 4. kötete, a Budapest műemlékei I. szerint eredeti barokk oszlopát ekkor cserélték a ma látható változatra, mely stílusában inkább klasszicista jellegű, egyiptomi jellegű sásleveles fejezettel.

A Krisztinavárosi plébániatemplom 1872 előtt. Az éles szeműek észrevehetik a templomtól jobbra álló Mária-szobrot (Kép forrása: FSZEK  Budapest Gyűjtemény)

A szobor itt igazán méltó helyet kapott a szintén Szűz Mária tiszteletére szentelt Havas Boldogasszony-plébániatemplom mellett. Németh Lajos: Budapest-Krisztinaváros történetéhez című, 1888-ban megjelent írásában pedig érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet: egy 1495-ös Mária-jelenéssel hozza összefüggésbe a helyszínt, melyről Antonio Bonfini, a Mátyás király idejében Magyarországon tevékenykedő humanista történetíró krónikája, A magyar történelem tizedei tudósít. Az említett Bonfini-szöveg szerint az e hellyel azonosított korabeli Solta (Zsolca) falunál egy Zsigmond nevű kereskedő szolgája, Miklós „erős zúgást hallott, és a szokatlan eseménytől megszeppenve szemét, fülét befogva gyorsan a földre vetette magát, majd föleszmélve a boldogságos szűz képét pillantotta meg az égen, amint a fiával együtt fényes fellegpalástban ereszkedik alá a levegőben, és Buda felé tart”. Az esemény a katolikus naptár szerint a Szeplőtelen fogantatás ünnepén, december 8-án történt.

A krisztinavárosi Immaculata-szobor restaurálás után a műteremben (Fotó: Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék)

A szobor történetében az 1855-ös áthelyezést követően a következő jelentős esemény már a XX. század harmadik évtizedében történt: állapota az 1920-as évek közepére olyannyira leromlott, hogy múzeumba szállítása mellett döntöttek.

Az eseményről így számolt be a Magyarság 1928. január 6-ai száma: „A Krisztina-téri templom mellett lévő Mária-szobor és a Széna-téri Szent János-szobor tűnt el megszokott helyéről, mert az idő annyira megrongálta a két műemléket, hogy nyilvános elhelyezésük teljes pusztulás veszélyével fenyegetett. A tanács ezért mind a két szobor lebontását és a fővárosi múzeumba való szállítását határozta el. Helyük azonban sokáig nem maradt árván, mert a főváros a régi nagyértékű műtárgyakhoz teljesen hasonló új szobrot faragtat, azt már meg is rendelte és tavasszal mindkettőt a régi helyen fölállíttatja”.

 A szobor és az oszlop másolatát Fischer Antal kőfaragómester készítette el. A szobormásolat jól sikerült, és méltó pótlása lett az ódon alkotásnak, melyet a Budapesti Történeti Múzeum őriz, és a Fővárosi Képtár szoborgyűjteményének részeként a Kiscelli Múzeumban megtekinthető. A fehér köztéri változattól néhány részletben – például kéztartásában – némileg eltérő és azzal ellentétben színezett barokk alkotást Pusztai Barbara restaurálta 2018-ban.

Nyitókép: A krisztinavárosi Immaculata-szobor 2022. május 5-i visszahelyezése után a Krisztina téren (Fotó: Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék)