A XIX. század utolsó harmadáig ha valaki hirtelen rosszul lett, vagy baleset érte, valójában csak magára számíthatott. Ha szerencséje volt, ismerősei el tudták vinni orvoshoz, vagy a rendőrség keretében dolgozó rendőrorvos tudott neki segítséget nyújtani. Ugyan 1876-tól jogszabály kötelezte volna a városokban a mentőszervezetek felállítását, de igazából nem történt semmi.

Budapesten – Európában az elsők között – a mentőszolgálat megszervezésébe Kresz Géza belvárosi tisztiorvos fogott bele az 1880-as évek közepén. Ekkor már ismert orvos volt, aki jó kapocslatokkal rendelkezett, hiszen szabadkőművesként befolyásos ismerősei voltak, valamint az 1885-ös budapesti országos kiállítás körül szerzett érdemeiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjével is kitüntették. A mentőegyesületet önkéntes szervezetként hozta létre, civil szervezet létrehozásában és működtetésében is volt már tapasztalata, hiszen ő volt az alapítója a Pesti Korcsolyázó Egyletnek is. A mentőegyesület alapszabályát 1887. május másodikán mutatta be. Erről a Fővárosi Lapok 1887. május 3-i száma így számolt be:

„Kresz Géza elnök bemutatta az alapszabálytervezetet, melyet aztán el is fogadtak , továbbá jelenté, hogy már harmadfélszáz orvosnövendék jelentkezett önálló szolgálattételre s hogy a mentési szolgálatra a tűzoltókat is betanítanák.”

A Budapesti Önkéntes Mentő Egylet központa 1896-ban (Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.251)

A kétszázötven (a harmadfélszáz ugyanis ennyit jelent) jelentkező mellett azt tervezték, hogy minden orvost felhívnak csatlakozásra. A hivatalos alakuló ülést a korábban megválasztott előkészítő bizottság 1887. május 8-ra, délre az Új Városháza közgyűlési termébe hívták össze, ahol elfogadták az alapszabályt, és megválasztották az egyesület vezetését, akkori szóhasználatban tisztikarát. Az Orvosi Hetilap 1887. május 15-én az alakuló ülésről részletesen beszámolt, e szerint:

„Az alapszabályok értelmében a választások megejtésére kerülvén a sor, elnöknek egyhangúlag Andrássy Aladár gróf jön megválasztva. Ezután Strichó Gyula, a társulat titkára felolvasta az előkészítő bizottságnak jegyzőkönyvét, amelyből kitűnik, hogy az egyesületnek 320 fizető és 230 működő tagja van (ez utóbbiak legnagyobb része orvosnövendékekből áll). Az egyesület rendelkezésére eddig 4400 forint áll, a mely összeghez Festetich Tasziló gróf 1000 írttal járult. A felolvasott jelentés tudomásul vétetvén, Festetich Tasziló grófnak jegyzőkönyvileg is köszönet mondatott. A tisztikar a következő tagokból alakult meg: I. alelnök : Kamermayer Károly, Budapest főváros polgármestere. II. alelnök: Gebhardt Lajos tr., tiszti főorvos.”

A Budapesti Országos Mentő Egylet, azaz rövidítve a BÖME  működését a mai Szent István téren, az akkori Lipót bazár 47. szám alatt 1887. május 12-én délben ünnepélyes keretek között kezdte meg, és már azonnal 24 órában látták el a szolgálatot. Nemcsak a bajba jutottakon segítettek, hanem jelentős képzési programot is indítottak, amelyben tűzoltókat, rendőröket, házmestereket, sportegyesületi tagokat, tömegközlekedési dolgozókat képeztek ki elsősegély nyújtására.

Az új székház 1890-ben (Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.159)

Természetesen ekkor még lovas kocsival vonultak ki egy-egy esethez. A mentősöknek sok dolga volt, hiszen balesetek akkor is előfordultak. A kimutatások szerint például 1887 októberében a mentőegyesület 328 esetben nyújtott segítséget, nappal 259 alkalommal nappal és 64 alkalommal éjszaka.

A szervezet pénzügyi helyzete 1887-ben nem volt túl fényes, mert bár kapott adományokat, de a rendelkezésére álló pénz egy része alapítványi letét volt, amit ugye nem lehetett felélni. Ennek ellenére a fejlődés jelentős volt, 1890-ben a korábbi helyükről már egy állandó székházba költöztek a Markó utcába, valamint 1902-ben már mentőautóval is rendelkeztek, mégpedig 3,5 lóerős, elektromos gépkocsit állítottak szolgálatba. Ezzel a járművel fekvőbeteget még nem tudtak szállítani, arra csak 1909-ben került sor, amikor is egy 22 lóerős, benzinmotoros gépkocsit állítottak üzembe.

Kresz Géza, a Budapesti Önkéntes Mentő Egylet alapítója (Mentőmúzeum.hu)

Kresz Géza a mentőegylet megszervezésért 1897. január 3-án királyi tanácsosi címet kapott, majd 1900-ban nemesi címet. Sőt 1896-ban még az a megtiszteltetés is érte, hogy megröntgenezhette Ferenc József kezét. A mentőegyesület XX. századi fejlődését sajnos Kresz Géza már nem élte meg, mert 1901-ben 54 évesen elhunyt.

A budapesti mentőegyesület 1948-ig működött, akkor a szervezetet államosították, és a többi mentőegyesülettel együtt egy országos szervezetbe, az Országos Mentőszolgálatba szervezték át. Az új szervezet jelképesen a BÖME működésének 61. évfordulóján, 1948. május 10-én alakult meg.

Nyitókép: Mentőkocsi a XIX. század végén (Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.249)