A fürdő szecessziós, XX. század eleji épületét látva nem is gondolnánk, milyen nagy múltra tekint vissza a benne eredetileg működő intézmény: 1826-ban kútásás közben találtak forrásra e hely közelében, melyet akkoriban még német szóval Mayerhofgrundnak neveztek. Ezt a kifejezést azokra a városi, város körüli területekre – kertekre, földekre – használták, melyeken még nem épült ház. Erre a forrásra alapította Gamperl András selyemkereskedő a hamarosan itt nyitott fürdőt. Ennek első épülete 1838-ig állt, ekkor a pesti árvíz csaknem teljesen lerombolta.

A Continental szálló épülete korabeli képeslapon a VII.kerületi Dohány utca 42–44. szám alatt

A mai VII. kerületben, a Nyár utcában álló fürdőépületet hamarosan újjáépítették. Hogy milyen volt a ház, arról valamivel későbbről, a XIX. század hatvanas éveiről tartalmaz forrásértékű leírást az 1856–1919 között élő Bókay Árpád belgyógyász, farmakológus professzor emlékirata, mely könyvalakban 2003-ban posztumusz jelent meg.

Bókay ebben gyermekkori emlékei között leírja családjának fürdőzési szokásait. Fürdőszobájuk természetesen még nem volt, így a család közfürdőbe járt, ahogy akkoriban mindenki, aki fürödni szeretett volna.

„A mi fürdőnk a Gamperl fürdő volt a Nyár utczában” – kezdi Bókay. „Helyén most a Hungária fürdő pompázik. Akkor egy földszintes ház volt, belül oszlopcsarnok (ambitus) két oldalszárnyán. Ebből nyíltak a fürdőszobák. Összesen, ha 20 volt, az sok. Ebben a fürdőben csutakoltak le bennünket hetenként egyszer. [...] annyi meleg vizet az üstben nem tudtak előre készíteni, amennyi vendég jött. Ha kifogyott a meleg víz, várni kellett, míg az új porczió megmelegszik. [...]. Pest fürdői nagyon kis számmal voltak. A Gamperl volt az előkelőbb, szolidabb közönségé.”

A fürdő épülete tehát a későbbi állapottal ellentétben ekkor még nem a Dohány utca, hanem a szomszédos Nyár utca felől nyílt, és Gamperl vasfürdőnek, később Hungária vasfürdőnek nevezték a vizének vastartalma miatt. Az épület és a fürdő azonban meglehetősen szegényes volt, ami a gyorsan fejlődő budapesti fürdőkkel összehasonlítva már egyre kevésbé állta meg a helyét.

A Hungária fürdő 1898-ban átadott épületének nagymedencéje Divald Károly 1904-ben készült felvételén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az intézmény tulajdonosai 1897-től a Ringer testvérek, Ringer Géza és dr. Ringer Lajos voltak. Hogy miként döntöttek a Nyár utca 7. szám alatt álló fürdő átépítése mellett, arról érdekes adalékot kapunk a Magyarország című napilap 1898. november 5-i számából. A lap cikke szerint az 1894-ben Budapesten tartott VIII. Nemzetközi Közegészségügyi és Demográfiái Kongresszus résztvevői a nagy hírű budapesti fürdőket is felkeresték. A cikkíró ezzel kapcsolatban megjegyzi:

„Bármennyire elkápráztatta is őket fővárosunk gyönyörű fekvése, legjobban csodálkoztak ama sok gyógyerejű forrás fölött, mellyel az őstermészet oly bőségesen megáldott bennünket. Eltévedtek akkor a kongresszus tagjai a Nyár-uczai vasfürdőbe is, a hol primitív berendezéssel, kitűnő vizet találtak.”

A lap szerint a tulajdonosok ekkor határozták el, hogy a fürdőt átalakítják, korszerűsítik. Ennek eredménye hamarosan minden elvárást felülmúlt:

„a Nyár-uczában ma egy oly nemes és nagyszabású fürdő létesült, hogy Budapest fővárosban még ilyet nem produkáltak. A négyemeletes épület homlokán ott ékeskedik: Hungária vasfürdő.”

A Magyarország cikkének apropója a fürdő megújult épületének átadása volt:

„Tegnap avatták föl ezt a fürdőt s a két tulajdonos Ringer Géza és dr. Ringer Lajos fővárosi polgárok méltó önérzettel mutathatták be a nagyszámú meghívott vendégeknek, akik nem győzték eléggé magasztalni a fürdő európai kényelmét és fényes berendezését.”

A Hungária fürdő díszes kapuzatának részlete (Fotó: Magyar Építőművészet 1910., 3. szám)

Az 1898. november 4-én átadott új fürdőkomplexumban vendégszobák is létesültek, megvetve ezzel a későbbi szálló alapjait. De a fürdő fejlesztése itt nem állt meg, a századforduló után alig egy évtizeddel, 1907–ben készítette el Ágoston Emil építész az új fürdőépület terveit. Az általa tervezett fürdő a régi épülettel egy háztömbben, a Dohány utca 44. alatt kapott helyet.

Ágoston Emil 1876-ban született a Bars vármegyei Aranyosmaróton (ma Zlaté Moravce, Szlovákia). Tanulmányait már Budapesten, a Királyi József Műegyetemen végezte. Budapesten több jelentős épülete áll, így a XIII. kerületi, Váci út 34. szám alatt 1909–1910-ben épült Krayer-ház, az V. kerületben az Irányi utca 10. alatti Unger-ház és az Astoria szálló Múzeum körúti sarokrésze.

Az 1909-ben átadott épület szépsége mindenkit lenyűgözött. A Hét 1909. május 3-ai cikke így méltatta az épületet:

„Caracalla thermái ezernyolczszáz embert fogadtak be, a »Hungária« fürdő most elért nagy kifejlettségében egyszerre kétezer és kétszáz embernek tudja megadni a szépség, kényelem és egészség hármas vizét: a modern fürdőt. Ott, ahol hajdanában, 1826. 23. octobris Herr Andreas Gamperl nyitott a magisztrátus engedelmével vasas forrásra fürdőt a Mayerhofgrundon, ma nem intézet, nem palota, hanem egy egész város van [...] Mert a Hungária-fürdő, hármas nyílásával a Dohány-utczára, a Nyár-utczára és a Klauzál-utczára, csak egy egész városhoz hasonlítható, de olyan ideális városhoz, amelyet nem tudott megálmodni még Fourier sem. Ez az igazi fürdőváros.”

Ágoston Emil tervei nyomán 1909-re a magyar szecesszió egyik remekműve született meg a Hungária fürdő átépítésével. Erdélyi Mór felvétele 1910 körül készült (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ebből a leírásból látható, hogy a fürdőkomplexum T-alakú volt, és a régi, Nyár utca 7. számú épület és az új, Dohány utca 44. szám alatti épület mellett a háztömb másik oldalán lévő Klauzál utcára is rendelkezett kapcsolattal. Ez utóbbi a Klauzál utca 6-ot jelentette, ahol már az 1898 előtti bővítés során kád- és gőzfürdőt alakítottak ki.

A Magyarország 1909. május 19–i száma sem győzte dicsérni az újonnan elkészült épületet:

„A főváros kellő közepén látványosság számba menő úszó-csarnok készült. Ringer Géza s dr. Ringer Lajos, a Hungária-fürdő tulajdonosai kápráztató fényűzéssel s a legmesszebbmenő kényelemmel s lelkiismeretes egészségügyi berendezésekkel olyan úszócsarnokot létesítettek, amely nemcsak a fővárosban, ahol különben is nem nagyon sok a fürdő, hanem a messze külföldön is ritkítja párját. Márvány, majolika, csiszolt üveg, csillogó bronz díszítmények, szobrok, szőnyegek, csillárok s a belső berendezésnek művészi érzékkel alkotott tárgyai a Hungária-fürdőt s az óriási úszócsarnokot mindenki előtt egyformán kívánatossá teszik s kellemes fürdőzőhelyévé a főváros lakosságának.”

A Hungária fürdő 1909-ben átadott épülete, balra a Dohány utca 42. számú, 1873-ban épült lakóépülettel, melyben később, átalakítása után a Continental szálló megnyílt (Fotó: Magyar Építőművészet 1910 / 3. szám)

A lap kiemeli, hogy a nagy úszócsarnok mintegy 40 yard – 36,5 méter – hosszúságú volt, s ezzel a mérettel már úszóversenyek megtartására is alkalmas volt. A fürdő része volt a külön női és férfigőzfürdő, míg az úszócsarnokot a nap egyik részében a nők, másik részében pedig a férfiak használhatták. A szintek között állandóan mozgó lift, páternoszter működött. Bravúros és látványos megoldásoknak nem volt híján az épület:

„Az úszócsarnok felett színes üvegből van a tető, melynek olyan szerkezete van, hogy meleg nyári napokon villamos gépezet segélyével széttolható, úgy hogy az egész úszócsarnokból fedetlen és a virágokkal díszített udvar válik láthatóvá. Az úszócsarnok bejáratával szemben hatalmas szabad lépcső látszik, melynek közepén színes vízesés alakjában ömlik állandóan be a víz.”

A fürdő egykori szalonjának részlete Divald Károly felvételén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az épület tetején napfürdők és kilátópontok voltak. A Hét fentebb idézett cikkének kétezer-kétszáz fős számával szemben a Magyarország szerint a fürdőkomplexumban egyidőben 3000 ember fürödhetett. A cikk kiemeli a pécsi Zsolnay-gyár és üvegfelületeket készítő Klopfer Jakab iparművész érdemeit az épület díszítésében.

Az építkezést sajnos némileg beárnyékolta egy tragikus kimenetelű baleset: 1908. október 10-én Halász Antal bádogozó munkás a csatornák bádogozása közben leesett, és életét vesztette.

1920 elején, tizenkét évvel a Dohány utcai fürdő átadása után, az I. világháború utáni korfordulón a Ringer család 12,5 millió koronáért eladta a fürdőt és a hozzá tartozó házakat a Magyar Általános Ingatlanbanknak. Az új tulajdonos a fürdő régi – a Nyár utca 7. alatti és új, Dohány utca 44. szám alatt álló épülete közötti – a Nyár utca 3. és Dohány utca 42. telken álló saroképületet is megvásárolta, mely eddig lakóépületként működött. Ebben az épületben szállodát alakítottak ki.

A szálló az 1873-ban Kirschenbaum Henrik és Preisz György tervei szerin épült ház jelentős átalakítása után, homlokzatát modernizálva készült el Novák Imre tervei szerint. A 170 szobás Continental szálló, 1922. január 10-én nyitotta meg kapuit. Ehhez kapcsolódóan az épülettömb másik oldalán, a Klauzál utca 8.-ban hatalmas mosoda kezdte meg működését.

Eközben a Dohány utcai Hungária fürdő is nagy változáson esett át, ugyanis a tulajdonosok meglepő húzással a Hungária fürdő nagymedencéjének helyt adó termet moziteremmé alakították át, szintén Novák Imre építész tervei szerint. 1921. szeptember elsején nyílt meg a mozi, Kamara mozgó néven. A terem nyitható tetejének köszönhetően más filmszínházakkal ellentétben ez egész nyáron végig működhetett, és nagy népszerűségre tett szert. A tisztasági fürdő és a gőzfürdők továbbra is működtek.

A mozivá átalakított medence nézőterének karzata, elől a vászonnal (Forrás: Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona. Budapest, 1930)

Később, az 1929–33-as nagy gazdasági világválság idején előfordult, hogy a fürdő hosszabb időre bezárt. 1940-ben ismét gazdát cserélt az épületegyüttes, az Ujság 1940. augusztus 2-ai száma szerint egy tőkecsoport, „igen komoly tőkével rendelkező pénzcsoport” vette meg. Július 11-én arról számolt be a Magyar Közgazdaság című lap, hogy milliós költséggel modernizálják a Hungária fürdőt és a Continental szállót.

Azonban néhány év múltán, a II. világháborút követően annak ellenére, hogy a fürdő nem sérült meg különösebben Budapest ostroma során, már azt állapították meg a főváros közigazgatási bizottságának 1948. november 15-én tartott ülésén, hogy az épület rossz állapotban van, és nem felel meg az általános higiéniai követelményeknek sem. Hamarosan más problémák is adódtak, sajtóhírek szerint a fürdő épülete süllyedni kezdett.  A Népszava 1958. október 24-i száma ezt úgy magyarázta, hogy a fürdő eredetileg lakóháznak épült, és „élelmes tulajdonosa mintegy ötven évvel ezelőtt alakította át fürdővé. A hatalmas mennyiségű víz súlya nagy erővel nehezedett az épületre, amely állandóan süllyedt és korszerűsítése elengedhetetlen”. Furcsa magyarázat, mely a fürdő építéstörténetének ismeretében, legalábbis a Dohány utca 44. számú épület esetében semmiképp nem állja meg a helyét.

A fürdő épületében színház működött az 1950-es évektől, a Magyar Hírlap 1977. július 17-ei száma szerint 1954 és 1960 között a Fővárosi Operettszínház kamaraszínháza tartott itt előadásokat Blaha Lujza Színház néven, mely 1960-ban Tarka Színpadként önálló társulatot is alakított. A színház 1963-ban szűnt meg, ezután a nyugdíjintézet működött itt 1974-ig, ennek kiköltözésekor már csak néhány, egykor szolgálati lakásként kiutalt lakás működött az épületben.

A II. világháború után az épület állapota egyre romlott. Ez a Hungária fürdő főbejárata feletti domborművön is látszik, 1984 (Fotó: Fortepan/Képszám: 108124)

A Continental szálló épületében ezekben az évtizedekben Ráday Mihály: Látlelet és történelem című tanulmánya szerint a Corso Cipőkereskedelmi Vállalat raktára, a Buváti, illetve a Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalat székháza volt. Ezek kiköltözése után, üresen, fűtetlenül pusztult.

A fürdő és a szálló épületeinek állapota egyre romlott s ezen a rendszerváltás sem változtatott, bár a fürdő épülete 1994-ben fővárosi védelmet kapott, a fent említett tanulmány szerint ezt ebben az évben a Klauzál utca 6. és a Dohány utca 42. is megkapta, a védettséget azonban a két utóbbi épület esetében csakhamar visszavonták.

Az épületek tulajdonjoga is többször változott. Az 1990-es évek közepén izraeli befektetők tűntek fel, akik nyilatkozataik szerint elkötelezettek voltak az épületek eredeti funkciójának visszaállítása mellett. Néhány év múltán aztán mind egyértelműbb lett, hogy mindössze ingatlanspekulációról volt szó részükről. Az épületek további pusztulását közben illegális bontások súlyosbították.

Végül újabb tulajdonosváltások után, 2008-ban egy jordániai beruházó kezdett hozzá a megvalósult kompromisszumos megoldás megvalósításához, melyben legalább az egykori fürdő épületének még megmenthető részét az eredetihez méltó és műemlékileg elfogadható módon építették újjá. A Continental szálló épületét az illetékesek már 2000-ben megmenthetetlennek, életveszélyesnek ítélték, és ebben az évben le is bontották. Helyére 2010-re kortárs szállodaépületet emeltek, akárcsak a Klauzál utca 6 számú telekre.

Kortárs szállodaépület áll az egykori Continental helyén (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nyitókép: A Hungária fürdő díszes kapuzatának részlete a jellegzetes felirattal (Fotó: Magyar Építőművészet 1910., 3. szám)