200 éve született Bókai János, a Stefánia Gyermekkórház megteremtője

Írta: Pápai Tamás

2022. május 27. 9:00

Bókai János korának legismertebb és legelismertebb magyar gyermekorvosa volt. 1841-ben került Pestre, ahol az egyetem elvégzése után egy életre elkötelezte magát a szegény gyermekek gyógyítása mellett. Fia visszaemlékezéseiből élénk képet kaphatunk a XIX. századi Pestről, különös tekintettel arra, hol lakott és dolgozott a hazai gyermekgyógyászat egyik megalapozója, az Üllői úti gyermekgyógyászati klinika megteremtője.

Habár Bókai János a maga korában ismert és elismert volt, születésének pontos dátuma és nevének írásmódja ma is több helyen tévesen szerepel. Születési dátumát az Orvosi Hetilapban 1884. október 26-án megjelent nekorológban írták félre, majd az 1960-as évektől innen terjedt el a tévedés. Nevét már a magyarosítást követően, 1850-től írták a sajtóban y-nal is, dacára annak, hogy ő maga i-vel használta, sírkövén is így szerepel. Halála után a fiai nemességet nyertek, innentől kezdve a Bockból, Bókaira magyarosított név helyett hivatalossá vált a Bókay.

 

Bókai (Bock) János latin nyelvű keresztelési bejegyzése az iglói evengélikus anyakönyvben (Forrás: familysearch.org)

Bókai János síremléke (Fotó: Építő Ipar, 1888. december 23.)

A Bókay néven híressé vált orvosdinasztia alapítója a Szepes vármegyei Igló evangélikus anyakönyvének tanúsága szerint 1822. május 27-én született Bock János Tóbiás néven régi szepesi szász (cipszer) családban, apja cipészmester volt.

Kezdetben tanulmányait is német nyelven folytatta, elemi iskolába Iglón, középiskolába Rozsnyón, Lőcsén és Eperjesen járt, s csak 16 évesen kezdett könyvekből magyarul tanulni. Nyelvtudását előbb Sárospatakon, ahol két évig jogot hallgatott, majd 1841-től a pesti egyetemen tökéletesítette, ahol – egyéves bécsi tanulmányút közbeiktatásával – 1847-ben szerzett orvosi diplomát, sebész-szülészmesteri, majd 1848-ban szemészi oklevelet. Miután 1846 nyarán Bécsből hazajött Pestre, segédorvosként kezdett dolgozni a gyermekkórházban, ahol lakást is kapott.

Semmelweis utca a Kossuth Lajos utcáról nézve 1890 körül Klösz György felvételén. A képen balra a 2. szám, melyben 1794 és 1859 között a pesti egyetem orvostudományi kara működött, jobbra a kétemeletes Ilkey-ház, melyben később Bókai János lakott (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.014)

A pesti szegény gyermekek kórházát 1839-ben – a világon negyedikként – Schöpf-Merei Ágoston alapította. Ez kezdetben az Ötpacsirta (ma Puskin) utca 6. szám alatti bérelt épületben, tizenkét ággyal működött. Az intézmény fenntartására egylet alakult, melynek pénzéből – valamint a Kossuth Lajos és Szentkirályi Móric által szervezett osztálysorsjáték bevételéből – 1845-re felépülhetett a kórház Ősz (ma Szentkirályi) utca 4. szám alatti egyemeletes épülete, melyben egy évvel később Bock János dolgozni kezdett.

„A kórházi épület a József-városi ősz-utczában, homlokzatával délnyugatnak fekszik s szabályos négyszöget képez. Tágas udvarában nyájas kertültetvények találtatnak. A kórszobák az első emeletben helyeztetvén el, a földszinti lakosztályok bérbe vannak adva”

– jellemezte az épületet a Vasárnapi Ujság 1860-ban, hozzátéve, hogy kezdetben tizenegy ágyuk volt, míg 1859-ben már összesen harminchárom: az egyes szobákban három, öt, hat vagy tíz ágyat helyeztek el.

A pesti szegény gyermekkórház Ősz (ma Szentkirályi) utcai épülete egy 1860-as metszeten (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1860. július 22.)

Az 1849-es év jelentős fordulatokat hozott a fiatal orvos életében is. Már korábban szoros barátságba került a Pilvax-körrel, így nem meglepő, hogy 1849 júniusában Jókai Mór javaslatára magyarosította nevét Bókaira – szigorúan pontos i-vel, ahogy a korban egy magyar polgártól elvárták, hiszen maga Jókai is elhagyta nemesi eredetű nevéből az ipszilont. Az orvos belépett a nemzetőrségbe is, azonban júliusban a kórházigazgató, Schöpf-Merei eltávozott Pestről, de még előtte megkérte Bókait, hogy távollétében helyettesítse őt a gyermekkórház élén. Miután a Pesti Szegény Gyermekkórház Egylet vezetősége igazgatóhelyettessé nevezte ki, Bókai János kiköltözött a kórház épületéből, új lakóhelye az Ilkey-ház lett.

A Kossuth Lajos utca az Astoriáról nézve 1890 körül Klösz György fényképén. Jobbra a második épület az Ilkey-ház, balra a sarkon a háromemeletes Zrínyi-ház, Bókaiék későbbi lakóhelye (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.002)

A kétemeletes Ilkey-ház az Újvilág (ma Semmelweis) utca és a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca sarkán állt. Építtetője Ilkey Sándor pénzügyminisztériumi osztálytanácsos volt, akit kétszer is megválasztottak a Pesti Magyar Színház (a Nemzeti Színház elődje) igazgatójának. 1843-ban gróf Batthyány Lajos ezt az épületet vette bérbe az Ipartestület számára. Bókai János fia, Árpád, aki 1856-ban ebbe a házba született, így emlékezett vissza itteni lakásukra:

„Kétemeletes ház az Ilkey-ház. A másodikon laktunk. Nagy volt az udvar, s 3 udvarszoba a lakásunk. Atyám, mint nőtlen ember vette ki, mikor kórházigazgató helyettes lett, s a Szegénygyermek-kórházból kiköltözött. […] Mama, mikor 1854-ben férjhez ment Papához, ebbe a kis lakásba költözött. Szűken voltak biz ők, […]”.

A szabadságharc bukása után a gyermekkórház is veszélybe került. Az önkényuralom be akarta záratni, de ez ellen az igazgatóhelyettes sikerrel vette fel a harcot. 1850-ben Bókai egyedül látta el az intézmény orvosi teendőit, sőt saját megtakarításaiból fizette a kórházi segédet is. 1852-re rendeződött az egyesület sorsa, s ebben az évben Bókait a kórház igazgatójának neveztek ki.

Bókai János tehát 1854-ben feleségül vette Szabó Juditot, akitől első gyermeke, Árpád 1856-ban, második gyermeke, János 1858-ban született. De ekkor már éppen szemben, a Kossuth Lajos utca túloldalán egy másik házban, Pest harmadik háromemeletes épületében, a Zrínyi-házban éltek. Idézzük most ismét Bókay Árpádot, aki visszaemlékezésében részletes leírást közöl a lakás berendezéséről:

„1858-ban, mint első lakók költöztünk át a Zrínyibe. […] A Zrínyi-házban az első emeleti saroklakás a mienk. […] Lakásunk beosztása következő: 5 lakószobánk volt.  […] A sarokszoba volt a visitszoba. Nem szalonnak hívták, hanem így. […] A visitszobából nyílott az erkély, melyet mi áslánynak hívtunk. Ha csak lehetett, ott voltunk. Előttünk és alattunk folyt le az élet Pesten. Mert a Zrínyi előtti négy utcza kereszteződése volt a legforgalmasabb része Pestnek – ott történt minden. […]”

A Zrínyi kávéház biliárdtermét ábrázoló kottalap az 1860-as évekből (Forrás: Manda/Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

„Az erkély alatt volt a híres Zrínyi kávéház is, kirakodó kertjeivel. [...] Persze könnyebb volt a lelkünknek, ha ledobálhattunk egyet-mást a kávézók fejére, sőt - bocsánat - le is köptünk néha pajkos kedvünkben.  […] Ebből a sötét folyosóból nyílt az ugyancsak sötét closet. Ez akkor igen modern volt, mert vízöblítéses és húzóra járt. A vizet persze minden reggel az inas töltötte be a tartályba. Gyertyával kellett ide járni. […]
Rajzban az egész tervet ide skizzírozom a magyarázattal.”

Bókay Árpád rajza a lakásukról (Forrás: Ez a Bókay, úgy látszik, intelligens ember! Egy jeles orvos a régi Pestről. Szerk.: Búza Péter. Budapest, 2003.)

A mai Astoria Szálló helyén, a Múzeum körút és a Kossuth Lajos utca sarkán álló háromemeletes Zrínyi-ház – melynek címe ekkor Országút 15. volt – tehát 1858 körül készült el. Nevét nem a tulajdonosáról – Fabricius József kereskedőről – kapta, hanem az 1824 óta itt működő kávéházról. A ház híres lakója volt Bókaiékon kívül többek között Wekerle Sándor későbbi miniszterelnök, Déchy Mór Kaukázus-kutató, az MTA tagja, Vecsey Sándor és Lisznyai Kálmán költők, Lonovicsné Hollósy Kornélia, a Nemzeti Színház énekesnője és Érkövy Adolf ügyvéd, országgyűlési képviselő.

A Kossuth Lajos utca az Astoriáról nézve 1897 körül. Balra a sarkon a háromemeletes Zrínyi-ház (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Bókaiék a lakásban mai szemmel nézve kifejezetten nagy háztartást vittek. Négy cselédjük volt: kocsis, inas, szobalány, szakácsné. Valamint volt hintójuk és két lovuk is, melyek számára külön kellett helyet bérelni. A Zrínyi-házban ugyanis nem volt istálló, csak két kicsi udvar, benne kúttal, ahonnan egy modern szivattyúval a harmadik emeletre is fel lehetett pumpálni a vizet.

Bókai Jánost 1861-ben nevezték ki magántanárnak a Magyar Királyi Tudományegyetemhez, 1867-től rendkívüli, 1872-től rendes tanár – ugyanekkor királyi tanácsosi címmel is kitüntették –, gyermekgyógyászatot, illetve később a bábák számára gyermekápolást tanított. Ekkor az orvosi kar már a Múzeum körúton működött, de Bókai az óráit az Ősz utcai gyermekkórházban tartotta.

Bókai János portréja 1860-ból (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1860. július 22.)

Bókai János 1863-ban vásárolta meg a Múzeum utca 9. számú telket. Fia így emlékszik vissza erre:

„A mi telkünk annyira kívül esett a városi forgalmon, hogy mikor Papa megvette, s az öreg Morlin bácsinak említette, hogy házat akar oda építeni, s ott is akar lakni, fejét rázta, s megjósolta, hogy el fogja veszíteni a praxisát, ha oda megyen lakni. Amikor a telkünk megvolt, délután mindig odamentünk játszani. Gyümölcsfák ugyan voltak benne, de minden gyümölcsöt leloptak systematicusan a fákról, egyedül egy török szederfa gyümölcse maradt meg nekünk, s néhány szem ribszke és egres. Főleg varangyok fogdosásával s kivégzésével foglalkoztunk ott.”

A Múzeum utca 9. homlokzati terve (Forrás: Ybl Miklós Virtuális Archívum/ HU_BFL_XV_17_b_312_1203_1870)

Bókaiék háromemeletes bérpalotájukat 1870–71-ben építették fel. A családfő Ybl Miklóst kérte fel tervezőnek, a kivitelezést Pucher József végezte – az ő szignója szerepel a ház tervlapjain is. Bókay Árpád az 1910-es években írott visszemlékezésében így vélekedett a tervekről:

„Az akkori felfogás szerint igen szép házat épített nekünk. Persze ma már alaprajza elhibázottnak látszik. Ugyanis sok volt benne a sötétes szoba.”

A neoreneszánsz homlokzat mögött az épület a telek adottságait figyelembe véve rombusz alaprajzú, mely egy négyszögletes udvart vesz körbe. Az emeleti lakásokat négykarú lépcsőházon és függőfolyókon lehetett megközelíteni. A későbbi leírások kiemelik, hogy az épületen jól látszik a kor hierarchikus társadalmi felfogása: az utcai lakásokat szélesebb és díszesebb folyosón lehetett megközelíteni, mint az udvari lakásokat. Az 1870-es, 1880-as években épületben lakott Verebély József orvos, Gedeon huszárkapitány, Horváth Árpád egyetemi tanár, Szendrey Júlia férje, Gerguss János és Lotz Károly festő, valamint gróf Zichy János későbbi képviselő. A legnagyobb, első emeleti, utcai lakást természetesen a háziúr családjának tartották fenn.

A Múzeum utca 9. szám alatti épület (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

„De hát lássuk, milyen volt az új lakás. Nagyszerű volt. Senkinek az ismerősök közt hasonló. […]" – kezdi Ez a Bókay, úgy látszik, intelligens ember! Egy jeles orvos a régi Pestről címmel kiadott visszemlékezésében a lakás leírását Bókay Árpád.

A Múzeum utca 9. II. emeletének terve (Forrás: Ybl Miklós Virtuális Archívum/ HU_BFL_XV_17_b_312_1203_1870)

„Kedves, szép lakás volt, és kényelmes. Főleg nyáron volt kellemes, amikor az erkélyre kiülve estefelé, az egész Museum-kertet a magunkénak mondhattuk. Ott is ültünk mindennap, Mama vendégeit is ott fogadta, Papa ott csibakozott. […] A télikertben virágok és zöldség volt díszül, s a nagy szárnyas ajtókat kinyitva az ebédlő rendkívül úri benyomást tett. A nagy konyha Mamának volt a büszkesége. Papa 12 évig élvezte élete munkájának ezt a szép koronáját.”

Bókai János élete munkájának másik szép koronája röviddel halála előtt, 1883-ban készült el.

Bókai mint igazgató minden idejét a kórháznak szentelte, nemcsak a gyermekek gyógyítására, de a gazdasági ügyekre is gondosan odafigyelt. „Csak egyetlen óhaj töltötte meg keblét: új, helyes hygienikus elveken alapuló kórházat építhetni, annyi ágy számára, hogy úgy a város, mint az egész ország folyvást szaporodó szükségletének kellőképen meg lehessen felelni” – írta róla a Budapesti Királyi Orvosegylet megemlékezésében Hirschler Ignác.

A kórház – mely magánbefizetésekből tartotta fenn magát – 1872-ben évi állami segélyben részesült, így megnövelhették az ápolók és az ágyak számát (1874-ben 64 ágyuk volt), és 1877-ben a gyermekkórház-egylet megkezdhette egy modern épület tervezését. Az alkalmas telket az Üllői út és a Gólya (ma Bókay János) utca sarkán 1878. november 9-én vásárolták meg. 1880-tól gyűjteni kezdték az építésre szánt adományokat, s 1881 tavaszán hozzákezdtek az építéshez. A terveket Kauser József műépítész készítette, a kivitelezést Gottgéb Antal végezte. A bokrétaünnepet 1881. november 19-én tartották, s 1882 nyarán már szinten készen állt az emeletes főépület. Az építkezés a menetrend szerint folytatódott, s 1883 márciusára a főépület már lakható volt, azonban végül az eredetileg kitűzött 1883. májusi átadó helyett csak 1883 szeptemberében készült el az épületkomplexum, amikor már a melléképületek is álltak. A Szentkirályi utcából 1883. szeptember 17-én költözött át a gyermekkórház az Üllői útra.

A Stefánia Gyermekkórház az Üllői út felől az 1800-as évek utolsó évtizedében Klösz György fényképén (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.123)

Az új helyszínen négy épület állt. A vörös és sárga téglából épült emeletes főépület alagsorában helyezték el a konyhát, a földszinten az ambulatóriumot (járóbeteg-rendelő) és a várószobákat, az emeleten az előadótermet, míg az épülettörzshöz kapcsolódó két oldalpavilonban szintenként 2-2 kórteremben 10-10, összesen nyolcvan ágyat rendezek be. A termek között Bókai János javaslatára játszószobákat alakította ki. A pavilonokat összekötő középületben 20 férőhely volt 2-3 ágyas szobákban a fizető betegek és a megfigyelés alatt állók számára. A fertőző betegek elkülönítésére szolgáló két földszintes épületben 24-24 beteg ágy állt rendelkezésre, és építettek egy halottasházat is.

Képek a gyermekkórházról: a főépület az Üllői út és Bókay János utca sarkáról, elkülönítő, halottasház, kórterem, a főépület II. emeletének alaprajza (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az új intézmény a Stefánia Gyermekkórház nevet nyerte el, ugyanis 1882 októberében Stefánia hercegnő, Rudolf trónörökös felesége – és az egylet első védasszonyának, Mária Dorottya főhercegnőnek az unokája – elfogadta a gyerekkórház-egylet védnökségét.

Bókai azonban nem sokáig élvezhette munkája gyümölcsét. Még megérte, hogy 1884. január 31-én a gyermekgyógyászat körül szerzett kiváló eredményei elismeréséül a III. osztályú vaskoronarenddel tüntessék ki. 1884. október 20-án hunyt el.

Hogy mennyire a gyermekkórház volt Bókai életének főműve, jól jellemzi, hogy a Budapesti Királyi Orvosegyletben is a kórház leírásával kezdték a halála alkalmával tartott megemlékezést:

„Az új gyermekkórház a városnak csaknem végén áll. [...] Itt díszes termek fogadják be a kicsike lakókat, játékra szánt szobáik marasztják az embert; termekben, lépcsőkön, folyosókon csakúgy áramlik a világosság; jó levegő kelletlen keveréktől menten ömlik mindenfelől. Tisztaság, rend, czélszerűség, kellemes luxus szólnak hozzánk a ház minden zugából. Kívül egyszerű, de belől annál fényesebb e ház, s épp ilyen volt a férfiú, aki azt emelte: Bókay János.”

Bókai János potréja (Forrás: Vasárnapi újság, 1884. november 2.)

Egy élet helyszínei: a Bókai Jánoshoz kötődő épületek ma

A Semmelweis utcai házat az 1880-as évekig az egyetem orvosi kara használta gyakorlóhelyként, majd 1892-ben bontották le a XVIII. századi épületet, s helyére Czigler Győző tervei szerint épült fel a Magyar Királyi Tudományegyetemi Alap bérháza.

Semmelweis utca 2. ma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A pesti szegény gyermekkórház régi épületét még 1883 áprilisában adták el, s a befolyt összeget is felhasználták az új kórház építéséhez. Az épületet az új tulajdonosok lakóházzá alakították. Végül 160 év után, 2006 tavaszán bontották le, ma egy apartmanszállóként működő modern ház áll a helyén.

Szentkirályi utca 4. ma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Ilkey-házat 1893-ban bontották le, hogy itt és a szomszédos Arany Sas Szálló helyén 1896-ban felépüljön a háromemeletes Országos Kaszinó, szintén Czigler Győző tervei szerint.

Semmelweis utca 1. ma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Zrínyi-ház 1912-ben tűnt el a szomszédos két házzal együtt, helyükön 1914-re épült fel a Kossuth Lajos utcára néző Astoria Szálló Hikisch Rezső és Ágoston Emil tervei szerint.

Múzeum körút 1. ma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Bókay-palotát a család 1898-ban eladta gróf Károlyi Lászlónak, ma luxusapartmanok és rendezvénytermek találhatók benne.

Múzeum utca 9. ma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Gólya utca ma Bókay János nevét viseli, az itt álló gyermekkórházat az 1910-es években Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei szerint bővítették, ma Semmelweis Egyetem I. Számú Gyermekgyógyászati Klinika néven ismert.

Bókay János utca 53-54. ma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Bókai János születésének 80. évfordulóján állították fel mellszobrát – Radnai Béla alkotását – az általa létrehozott gyermekkórház kertjében, s a Magyar Gyermekorvos Társaság emlékérmet alapított a tiszteletére.

Bókai János mellszobra (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Bókai Jánosnak két fia született, mindketten az orvosi hivatást választották. A család 1896-ban nyert nemességet, ettől kezdve nevüket y-nal írták. Bókay Árpád (1856–1919) szakterülete a belgyógyászat, farmakológia, balneológia lett, a századfordulón részt vett felesége, Herrich Szidónia pestszentlőrinci parcellázásában, nevét a XVIII. kerületben iskola, kert, utca viseli. Bókay János (1858–1937) folytatta apja örökségét s gyermekgyógyászként további negyvennégy évig állt a gyermekkórház élén.

Nyitókép: Bókai János mellszobra az I. Számú Gyermekgyógyászati Klinika előtt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó