Ganz Ábrahám, a Ganz Vasöntöde alapítója 1867-ben a csúcsra jutott, abban az évben készült el a százezredik kéregöntésű vasúti kerék. A sikeres terméket Európa számos vasúti társasága kereste, és vásárolta a jól menő magyar öntödétől. Ezért volt váratlan és megdöbbentő, amikor 1867. december 15-én egyszer csak felállt a pesti palotájának ebédlőasztalától, elnézést kért, kiment a körfolyósra, és levetette magát az emeletről.

A gyáralapító öngyilkossága után a Svájcban élő örökösök ekkor bátor döntést hoztak, a 370 főt foglalkoztató cég vezetését három szakemberre bízták, Eichleter Antalra, Keller Ulrikra és Mechwart Andrásra. Nem sokkal később az örökösök eladták a céget, amely 1869-től Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. néven folytatta a munkát. A műszaki igazgató pedig az akkor 10 éve a Ganznál dolgozó, és még mindig csak 35 éves Mechwart András lett.

Mechwart András 1899-ben (Fotó: Wikipedia)

Mechwart András 1834-ben született Bajorországban, ahol 1855-ben mérnöki oklevelet szerzett. Erre azért volt lehetősége a szegény családból származó lakatosinasnak, mert a vizsgaműve annyira elkápráztatta a városa, Schweinfurt elöljáróit, hogy beíratták az augsburgi műegyetemre, amelyet munka mellett végzett el.

Magyarországra 1859-ben érkezett, eredetileg azért, hogy meglátogassa egy barátját, Eichleter Antalt (akinek később a húga Mechwart felesége lett), aki viszont a főnökének, a svájci származású Ganz Ábrahámnak mutatta be a fiatal, 25 éves mérnököt. Ugyan Mechwart Galíciában kívánt elhelyezkedni, mivel állásajánlata volt egy ottani vasúttársaságtól, de Ganz rábeszélte, hogy vállaljon inkább állást nála.

A Mechwart-féle hengerszék az MMKM Műszaki Tanulmánytárában (Fotó: MMKM) 

A fiatal mérnökre a vasöntöde gépműhelyét bízta Ganz, ahol malmokhoz öntőhengereket és egyéb kisebb gépeket gyártottak. Mechwart e gépüzemet vezette, fejlesztette, ennek is köszönhette, hogy 1867-ben Ganz Ábrahám Svájcban élő örökösei a vállalatvezetésbe beválasztották.

Az 1873-as gazdasági válság alatt a másik két igazgató kilépett, és Mechwartra maradt a teljes gyár vezetése. A következő negyedszázadban pedig a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. egy hatalmas, hihetetlen sikereket elérő vállalat lett, köszönhetően annak, hogy Mechwart nemcsak tehetséges mérnök, feltaláló, hanem olyan vezető volt, aki egyrészt rá mert bízni fiatal mérnökökre új dolgokat, és mindig jól választotta ki, hogy merre kell fejleszteni az üzemet.

Magának Mechwartnak is 27 szabadalma volt, ezek között a legjelentősebb a kéregöntésű acél hengerszék továbbfejlesztése, amely lehetővé tette, hogy a Ganz a malomipari gépek gyártásban is nemzetközi sikereket érjen el, például csak Ausztráliába 200 malomba szállítottak felszereléseket. A hengerszékeket a Ganz-cég tipizált alkatrészekből állította össze, amelyből összesen 60-féle berendezést lehetett elkészíteni a megrendelő igényei alapján. A Ganz-féle hengerszékekből 1907-ig összesen több mint 30 ezer készült.

De ezeken felül Mechwart szabadalmaztatott többek között vasúti váltóalkatrészeket, tengelykapcsolót, gránátot, fadöntő gépet is.

Mechwart már 1878-ban megalapította a Ganzban a villamos osztályt, amelynek vezetésére Zipernowsky Károlyt kérte fel, aki munkatársaival, Déri Miksával és Bláthy Ottóval olyan találmányokat alkottak itt meg, mint például a transzformátor.

Az őstranszformátor másolata az MMKM Műszaki Tanulmánytárának gyűjteményében (Fotó: MMKM) 

Erre a háttérre alapozva a gyár egy fiatal mérnökének, Kandó Kálmánnak a rábeszélésére a Ganz egyedüliként jelentkezett a XIX. század egyik meghatározó vasúti építkezésére, az olaszországi Tellina-völgyben létesítendő villamos vontatású vasút kivitelezésére. A megbízás a teljes rendszerre szólt, a mozdonyokra és az áramtermelő berendezésekre. A siker óriási volt, a világ első nagyvasúti villamos vontatású vasútvonalán 1902-től a Ganzban gyártott Kandó-rendszerű mozdonyok közlekedtek, és a Ganz áramfejlesztői biztosították az energiát.

A Ganz külföldön is terjeszkedett, Ausztriában is vett üzemeket vagy például Horvátországban nagyolvasztót. Mechwart egy ausztriai üzem megvásárlása után bízta meg Bánki Donátot és Csonka Jánost, hogy az üzemmel együtt megvett, de nem igazán működő benzinmotorokat (amelyek akkor még nem járműbe szánt szerkezetek, hanem gépek hajtására szolgáló stabil motorok voltak) valahogy próbálják működőképessé tenni. Ebből az együttműködésből született meg 1893-ban a porlasztó.

 

Mechwart András szobrát mintázza Kocsis András 1965-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 101166)

Mechwart András 1899-ben ment nyugdíjba. Egy 370 fős üzemet vett át, és egy 6000 alkalmazottal dolgozó nemzetközi hírű vállalatóriást hagyott hátra, amely a korban kiemelkedő termékei mellett a munkásainak is átlagon felüli szociális rendszert biztosított.

A Vasárnapi Ujság tudósítása Mechwart András 40. jubileumáról 1899. december 10-én

A Vasárnapi Ujság ekkor, 1899. december 10-én így írt róla:

„Különös megemlítést érdemel az a jó viszony, mely Mechwart igazgatósága alatt a Ganz-gyárban a vezetőség, a hivatalnokok és a munkások között fennáll. A vállalat hivatalnokai részére nyugdíjalapot, a munkások részére pedig segélyezési alapot létesített, s munkásházakat is építtetett. A Ganz-gyár valóságos iskolája nemcsak a magyar, hanem sok esetben külföldi mérnököknek is; sok, ma már vezető állásban levő férfi került ki ebből a jó hírű iskolából. S hogy Mechwart valóban hű fia lett második hazájának, Magyarországnak, bizonyítja az, hogy a Ganz-gyár ma már ügyviteli nyelvében s alkalmazottainak származását tekintve is, majdnem teljesen megmagyarosodott; tisztviselőinek 90%-a magyar, s vállalatainak sikerei hazai iparunknak sikerét és diadalát jelentik.

Mechwart érdemei eddig is sokféle elismerésben részesültek: ismételten irányult feléje a legmagasabb elismerés is. Tulajdonosa a Ferencz-József-rend középkeresztjének, a III. oszt. vaskorona - rendnek, a Ferencz József-rend lovagkeresztjének, a napokban pedig magyar nemességgel tüntette ki a király. Ezeken kívül német és belga rendjelekkel is kitüntették. A Magyar Tudományos Akadémia három évvel ezelőtt Mechwartnak ítélte oda az első Wahrmann-féle nagy aranyérmet s ezzel a tudomány részéről is elnyerte az őt megillető babérágat.”

A Ganz ekkor már érdekelt volt a vasúti járműgyártásban, a malomiparban, a turbinák gyártásában, a mezőgazdasági gépiparban, az elektrotechnikai iparban, a hajógyártásban és a belső égésű motorok gyártásában.

Mechwart András síremléke a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben. Alpár Ignác építész és Telcs Ede szobrász alkotása (Forrás: oszk.hu)

A bajor születésű Mechwart megtanult magyarul, szerette a magyar irodalmat, nevét magyarosította. A vállalatnál eltöltött 40 év után 1899-ben nyugdíjba vonult. Ekkor Ferenc Józseftől belecskai előnévvel magyar nemességet kapott.

A cégtől azonban nem szakadt el, szakértőként dolgozott még a Ganznál, egészen 1907. június 14-én bekövetkezett haláláig. Sírja a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben található.

Mechwart András 1913-ban felavatott szobra, Stróbl Alajos alkotása, amely a II. világháborúban megsemmisült

Szobrát, Stróbl Alajos alkotását 1913-ban állították fel a Ganz-gyár telephelyéhez közeli téren, a II. kerületben, az alkotás mellékalakjai egy fiatal mérnök és egy idős öntőmunkás voltak. Tizenhárom évvel az emlékmű átadása után a teret is elnevezték Mechwart ligetnek.

A szoborcsoport a II. világháborúban megsemmisült. A Mechwart ligetnél ma is látható mellszobrot Kocsis András szobrászművész készítette, az immár mellékalakok nélküli emlékművet 1965. december 4-én avatták fel.

Nyitókép: A Ganz-gyár Budán 1891-ben (Forrás: Ország-Világ, 1891. február 21.)