Először is érdemes a helyesírását rendbetennünk. Kötőjeles írásmód valójában az Ördög-árok átfolyására utal a Nyéki-hegy és a Kis-Hárs-hegy között, de így nem szokás jelölni a völgyet. Egybeírva pedig a városrészt jelenti. Ha már szóba került az Ördög-árok, akkor sokaknak beugrik talán az Erzsébet híd budai lábától kissé északabbra egy tekintélyes méretű csatornabefolyó a Dunába. Nos, igen, ez az Ördög-árok, amely már két évszázaddal ezelőtt is a kommunális csatornavíztől szenvedett.  A Hűvösvölgyi úttól befedve folytatja útját egészen a Dunáig. Pedig milyen szépen indul: az Ördög-árok patakja folyik át tulajdonképpen a Remete-szurdokon is.

Ennyi bevezető után kezdjük el az ajánlott útvonalhoz tartozó felfedező sétánkat! Célszerű az 5-ös busszal a Pasaréti téri végállomásig utazni, és innen indulni. Szerencsére parkolóhelyből is van bőven hétvégente. Induljunk el a Pasaréti úton tovább a dombok közé. Bal oldalunkon lesz a Pénzügyőr focipályája, amelynek vége egy nagy kereszteződés.

Itt a folytatólagos, jobbra tartó, szűkebb Pasaréti útra fordulva, majd a Cirok utcán felfelé és végül a Battai úton jobbra fordulva hamarosan elérjük a Bartók Béla Emlékházat. Megéri a kitérőt a Bartók Ház, de jelenleg nincs nyitva a tárlata, ideiglenesen más képzőművészek kiállításait lehet megnézni szűk időkeretben. Ha újra nyitva lesz, feltétlenül érdemes megtekinteni. Itt lakott utoljára Bartók Béla a mai Budapest területén.

Ha visszatérünk lefelé a Battai és Cirok utcán a Pénzügyőr pályájához, most forduljunk srégen jobbra a Napraforgó utcácskába. Ez egy érdekes helyszín, ugyanis ez a Napraforgó utcai kísérleti lakótelep. 1931-ben építették a villatelepet Bauhaus stílusban, magánkezdeményezés keretében a lakáshiány enyhítése érdekében.

 A furcsa formák tisztán látszódnak (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A koncepció során prioritás volt a pár száz négyzetméteres telkekre felhúzható családi házak megvalósíthatósága. Különböző mértani formákkal operáltak a kivitelezés során, ez szépen tettenérhető a négyzetes, hatszögletes, kerek alakzatokon, ha nyitott szemmel járunk. Sajnos mára a védettségi státusz ellenére sok sarkot, boltívet átépítettek, így az egyébként is külvárosias hangulatú utcák sorából ma már kevésbé lóg ki a Napraforgó utca. A sűrű beépítettség azonban mindenképpen észrevehető, és egy emlékkő is tájékoztat minket, mit is láthatunk.

A tájékoztató emlékkő is megkopott már az idővel (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Ha a Napraforgó utcától követjük a zöld sáv turistajelzést, akkor egy nagyjából húsz perc alatt felérünk a gyönyörűséges Apáthy-sziklához. A kilátás és a szép zöld erdő önmagáért beszél.

Bal oldalon látható a Nagy-Hárs-hegy, előterében a hajdani lipótmezei elmegyógyintézet hatalmas épületegyüttese (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A Lipótmező impozáns épületegyüttesének sziluettje uralja a kilátást. Több tájékoztató tábla is elhelyezésre került a kibukkanó dolomitrögön.

Kétes állapotúak sajnos a tájékoztató táblák (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Ha tovább sétálunk befelé az erdőben a zöld sáv jelzésen, akkor előbb egy szép sziklakilátó ponthoz érünk, majd egy barlangszerű átjáróhoz. Mindkettő képződmény elsőre meglepőnek hat, de a dolomit és a mészkő képes mindenféle járatokat, barlangokat produkálni mállása során.

Furcsa képződmények tarkítják a tájat (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Innen felfelé kapaszkodva az erdőben, továbbra is a zöld sáv jelzést követve felkanyargunk az Árpád-kilátóhoz. Budapest legikonikusabb kilátópontja az Erzsébet-kilátó után. 1929-ben, Fridrich Lóránt tervei alapján építették, a pénz többségét Glück Frigyes biztosította. Tulajdonképpen a mai napig ugyanúgy néz ki.

Széles panoráma tárul elénk a Látó-hegyről, bár lassan a fák ki fogják takarni a teljes panorámát. A kilátópont nem a hegy legmagasabb pontján van, de itt fut össze több turistaút is, például elhalad itt az Országos Kéktúra útvonala is, itt fordul vissza észak felé. A kilátó építménye igazi száz évvel ezelőtti hangulatidéző a népies stílusával, kivitelezésével.

Árpád-kilátó (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Dél felé még jó a kilátás, de lassan megnőnek a fák (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Ha innen balra tartunk, tovább a kék sáv jelzésen, akkor nagyjából vízszintes ösvényen egy kilométer után elérkezünk az Oroszlán-sziklához. Érdekessége, hogy már az őseink is felfedezni vélték benne az ülő oroszlán képmását, de később aztán utána is faragták, hogy még jobban hasonlítson az állatra.

Itt meredeken kellene felmászni a hegygerincre, de ha ez nem barátságos megoldás, akkor javasoljuk, hogy az Árpád-kilátótól a zöld C jelzésen haladjunk tovább a hegygerinc irányába inkább. Másfél kilométer után el fogunk érni egy tisztást, ahol a Nagyfejű Csajkó Tanösvény táblájánál balra kanyarodjunk fel egy bányaüreg gödrébe.

Ez a Kecske-hegyi kőfejtő katlana, amely ma már békés hely: bodza terem benne, padok várják a túrázókat, és még sziklamászó útvonalak is ki vannak alakítva benne. Ebből a bányából sok budapesti épülethez vittek kőanyagot, csakúgy, mint a Róka-hegyi kőfejtőből. Impozáns a hasadék a bánya közepén, és egy pillanatra megállva el lehet képzelni, milyen mostoha körülmények között végezték itt a kemény fizikai munkát.

A falakon jobban megnézve még láthatóak a kézi szerszámnyomok (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A kőfejtő oldalán, a padoktól pár tíz méterre meredek ösvény indul, elején picit fel is kell lépni a sziklákra. Ez az ösvény, amely ezután biztonságos, csak az eleje ijesztő, felvezet a Kecske-hegy tetejére, a fakereszthez. Érdemes felmenni rá, mert a Hármashatár-hegy tömbje nagyon szépen kirajzolódik, és innen további lefelé sétával könnyen elérhetjük a már említett Oroszlán-sziklát, és az Oroszlán-barlangot is, ha átbukunk a gerincen.   

A Kecske-hegy fakeresztes csúcsa (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A kék sáv jelzés már az Oroszlán-sziklánál halad el, és itt ha balra fordulunk a kék jelzésen, akkor az első vagy akár a második jobbra leágazó jelzetlen ösvényen menjünk le a házak közé a Kondor út és a Görgényi út sarkához! Okostelefon segít a tájékozódásban, de az utcanévtáblák szerencsére jól ki vannak helyezve. Ha a Kondor úton lefelé elindulunk, akkor pár száz méter után balra egy kisebb park kezdődik a balra kiágazó Madár utca után. Ez pedig a híres libanoni cédrus, egy ilyen ihlette Csontváry Magányos cédrusát is.

Már eleve a cédrus ritkaságszámba megy hazánkban, de itt Budán, Hűvösvölgyben különösen furcsán hat a melegkedvelő, csodaszép, 20 méter magas, és 4 méter törzskerületű fa. A története nem teljesen tisztázott, szóba hozták Fedák Sárival is, de valószínűleg az itt kocsmát üzemeltető Hubret családtól származik. Az önkormányzat végül 1999-ben védelmébe vette, a fa nagyjából 120-140 éves a szakemberek szerint. A sudár fa lenyűgöző látványával érdemes megpihenni az árnyékos padok egyikén.

A libanoni cédrus teljes pompájában (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Lassan már 6-7 kilométer megtett útnál járunk, ennyi látnivaló egy napra elegendő bőven. Visszajutni a Pasaréti térre pofonegyszerű a cédrustól: a Kondor út végén a Páfrány útra kanyarodva, azon végighaladva már a Pasaréti útba torkollunk. Ez a pár kilométer séta a budai oldal egy szűk kis részének néhány általunk megemlítésre érdemesnek tartott látványosságát mutatja be. A környéken fogunk még sétákat tenni, és próbáljuk bemutatni az ide már nem beférő nevezetességeket, érdekességeket. A nyár most jobban lehetőséget ad fővárosunk ismert és kevésbé ismert természeti és a természetben előforduló épített örökségeink felkeresésére, használjuk ki!

A második kerület jellegében és fekvésében is olyan, mintha nem is Budapesten járnánk, hanem távol a város morajló zajától. Bízzunk benne, megmarad a kertvárosias jelleg a jövőben is. A második kerület pedig, ahogy látható, közel sem csak a Rózsadombról szól, de egy cikket az is megér a jövőben.

Nyitókép: Bal oldalon látható a Nagy-Hárs-hegy, előterében a hajdani lipótmezei elmegyógyintézet hatalmas épületegyüttese (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)