Az 1867-es kiegyezés után Pest dinamikus fejlődésnek indult, amit a városvezetők is felismertek, és hogy szabályozott kereteket adjanak a növekedésnek, 1870-ben létrehozták a Fővárosi Közmunkák Tanácsát. A szervezet első nagy célkitűzése egy reprezentatív Sugárút (a mai Andrássy út) kiépítése volt a központból a Városliget felé. A Közmunkatanács tisztában volt annak a fontosságával is, hogy a történelmi városmag körül kialakuló újabb kerületeket nemcsak a Belvárossal, hanem egymással is össze kell kötni, amit egy nagyszabású körút oldhat meg. A tervezett két útvonal találkozását már a kezdetekben is jellegzetes, nyolcszög alakú térrel hangsúlyozták volna.

A légi felvételen az Oktogon nyolcszög alakja jól kivehető (Fotó: Civertan Grafikai Stúdió, Jászai Balázs)

Terézvárosnak ez a területe az 1870-es évek elejére még csak ritkásan települt be, bár az utak kialakítása így is együtt járt jelentős bontásokkal, főleg a Sugárút belső szakaszán. A körút vonala már inkább ipari területnek minősült, amit az utcanevek is sugalltak: Gyár utca (ma Jókai utca), Vas utca (ma Teréz körút), Szeg utca (ma Eötvös utca), a Sugárutat pedig a Könyök utca – Kőműves utca nyomvonalán vezették. A nyolcszög alakú tér helyén bontásra nem volt szükség, itt ugyanis csak gödör tátongott – az első lépés a feltöltés volt.

A Sugárút vonalvezetése a meglévő épületek feltüntetésével, jobbra a nyolcszög alakú tér, a későbbi Oktogon a Kőműves utca és a Vas utca kereszteződésében, 1871 (Forrás: Preisich Gábor: Budapest városépítésének története)

Ezt követően meghatározták a tér méreteit: az egymással párhuzamos oldalai között 80-85 méteres távolságot hagytak, a nyolcszög oldalai pedig 33-45 méteresek. A számokból látszik, hogy nem szabályos nyolcszögről van szó: a Közmunkatanács úgy döntött, hogy a Sugárút belső szakaszának 18 öl (kb. 33 méter), a középső – Oktogon és Körönd közötti – szakaszának pedig 24 öl (kb. 45 méter) szélességűnek kellett lennie. Az eltérést a Városliget parkjának fokozatos előkészítése magyarázza: nemcsak az út lett széleseb (két szervizutat is nyitottak), hanem az épületek párkánymagassága is alacsonyabbra került. A Köröndön túli szakaszán már előkertes villák létesültek. A Közmunkatanács a Nagykörút szélességét pedig 38 méterben határozta meg, ami így megszabta az Oktogon két oldalát is.

Szkalnitzy Antal, az Oktogon bérházainak tervezője (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1959. december 18.)

Hogy a Nyolcszög tér formáját mihamarabb kőbe véssék, 1872-ben Szkalnitzky Antal és Koch Henrik neoreneszánsz tervei szerint elkezdték megvalósítani a négy határoló épületet. Az építtető valójában nem a Közmunkatanács volt – ők kezdetben csak a szabályozással foglalkoztak –, a kor elvei szerint ugyanis az építkezéseket a magántőkére bízták. Az beruházást viszont azzal igyekeztek ösztönözni, hogy tizenöt évig teljes, a következő tizenöt évre pedig részleges adókedvezményt biztosítottak az építtetőknek. Egy bankcsoport meg is látta az üzletet a Sugárúti paloták építésében, de az 1873-as gazdasági válság ezt a területet is érzékenyen érintette, és végül 1876-ban felmondták a vállalkozásra kötött szerződést.

A Nyolcszög téri bérházak az első között épültek fel a Sugárúton, a kép 1880-ban készült (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.020)

A Nyolcszög téren ekkor már álltak a hatalmas bérpaloták – 1875-re készültek el –, de szomszédjuk még nem igen akadt. Ezeket hivatalosan a Sugárútépítő Vállalat bérházainak nevezték, de természetesen nemcsak bérlakások kaptak bennük helyet, a földszintjüket vendéglátóhelyeknek és boltoknak adták ki. A tér formájához illeszkedően alaprajzuk háromszögű: a fő traktusuk körülbelül 45 fokot zár be mind a Sugárúttal, mind a Nagykörúttal. Bár valóban ezek a leghangsúlyosabb részei, mindegyikhez csatlakozik két-két L alakú hátsó szárny is, melyek egy szűk belső udvart fognak közre.

Az Oktogon épületei napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Külső megjelenésükön az olasz neoreneszánsz érvényesül, az a stílus, amely szinte az egész Sugárutat meghatározza majd. A harmóniára törekvés jegyében a homlokzatok szimmetrikusak: az enyhén előrelépő középső kiszögellés (középrizalit) öt ablaktengelyét mindkét oldalról három-három tengelyes szakaszok fogják közre. Az épületek egyébként háromemeletesek, de a középrizalitot a főpárkány fölé nyúló úgynevezett attika is magasítja, egyúttal jelentőségét hangsúlyozza. A neoreneszánsz a változatos homlokzattagoló elemekben is érvényre jut: az első emeleti ablakokat köríves (szegmensíves), a másodikon sorakozókat egyenes szemöldökpárkány zárja le, a legfelső szinten pedig a félkörívesen záródó ablakok szárait díszíti úgynevezett armírozás. Ez az eljárást leggyakrabban az épületek sarkain alkalmazták, amivel egyúttal erősítették is az épületet. A ferde főhomlokzat miatt a bérházak sarkai igen tompák, de a szabályos kváderkövekkel történt armírozásuk annál szebben megjelenik.

A villamos már 1887-ben is keresztülment a Nyolcszög téren (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.179)

Átadása után a Nyolcszög téren meglehetősen sok változás zajlott le. Forgalom csak egy évvel később indulhatott meg rajta (legalábbis a Sugárúti szakaszán), ugyanis 1876-ra végeztek az úttest fakockás leburkolásával. Ez az anyag jobban tompította a kocsik zörgését, bár sokkal több karbantartást is igényelt, ezért nem terjedt el. A Nagykörút jóval lassabban épült ki, és bár csak 1896-ra készült el teljesen, a Nyugati pályaudvar és a Király utca közötti szakaszon már 1887-től közlekedett villamos, amelynek természetesen a Nyolcszög téren is volt megállója. A földalatti építése szintén érintette a teret, hiszen annak alagútját nem fúrták, hanem ásták, így a Sugárút burkolatát fel kellett bontani.

A korábban járdaszigetnek használt felületeket parkosították (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A gyalogosközlekedést segítendő eredetileg négy járdaszigetet is építettek a térre, azokat viszont később parkosították, és ma is így ismerjük őket. A négy bérház homlokzatán is történtek változások, az eredeti nyerstégla borítást ugyanis már a századfordulóra bevakolták – ma közülük három pirosas árnyalatú (narancs, illetve rózsaszín), a délkeleti viszont szürkés. Változott a neve is: bár az épületek 1875-ös átadásakor a Vasárnapi Ujságban megjelent cikkben már szerepel az oktogon szó, ez egy fél évszázadig még nem került be a köznyelvbe. Csak az 1920-as évektől kezdték mind gyakrabban azon a nevén illetni, amit ma is visel.

A November 7. tér 1951-ben (Forrás: Fortepan/Képszám 16681)

Ahogyan más közterületek esetében is előfordult, az Oktogon nevet is felváltotta az aktuális politikai rendszerhez kapcsolódó elnevezés: 1936-tól a második világháború végéig Mussolini nevét viselte, majd 1945-től újra Oktogon lett. 1950-ben ismét átkeresztelték, ekkor November 7. tér lett. Régi, patinás nevét, az Oktogont 1990-ben kapta vissza.

Nyitókép: Az Oktogon épületei napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)