Budapest 1873 után egységes város lett, amelynek vezetése eltért a többi hazai várostól, ugyanis a város élén a választott polgármester és a kormány által jelölt főpolgármester állt. A napi ügyeket ugyan a polgármester vitte, de a főpolgármester szerepe sem volt mellékes. Ez utóbbi posztra is a közgyűlés választotta meg a jelöltet, de csak abból a három személyből, akit a kormányzat jelölt, ugyanis az 1872. évi XXXV. tc kimondta:

„68. § A főváros élén a főpolgármester áll, ki a király által a belügyminister ellenjegyzése mellett kijelölt három egyén közül a közgyülés által 6 évre választatik.

69. § A főpolgármester a végrehajtó hatalom képviselője; mint ilyen ellenőrzi a fővárosi önkormányzatot és őrködik a törvényhatóság által közvetitett állami közigazgatás érdekei fölött.”

Természetesen a főpolgármesternek más jogai is voltak. E főpolgármesteri posztot 1873-tól egészen a 125 éve bekövetkezett haláláig egy ember, Ráth Károly töltötte be.

Ráth Károly 1873-ban (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1873. november 2.) 

Ráth Károly 52 évesen lett főpolgármester, addig sikeres jogászi, ügyvédi, majd bírói pályát tudhatott maga mögött. A főpolgármesterségre Deák Ferenc kérte fel, és a posztra Buda addigi polgármesterével, Házmán Ferenccel volt versenyben. Házmán Ferenc jelölését annak tudta be a korabeli sajtó, hogy így akarták megnyerni a városegyesítéssel elégedetlenkedő budaiakat. Házmán a városegyesítés híve volt, már 1848-ban is szorgalmazta azt, és népszerű volt Budán. Nem véletlen tehát, hogy szoros küzdelemben választották meg az első főpolgármestert, Ráthra 209, Házmánra 169 szavazat érkezett. A harmadik jelölt, Havas Sándor alig öt szavazatot kapott. 

Ráth Károly főpolgármesterként akkor állt a város élén, amikor az történetének legnagyobb fejlődését élte meg, hiszen 1873-ban Budapest három kisváros összekapcsolt egysége volt, amit az egy szem Lánchíd kötött össze, és a ma ismert jellegzetes budapesti épületek közül alig pár állt még csak. A Nagykörút, az Andrássy út még csak tervezőasztalon létezett, halálakor pedig Budapest világszép épületekkel büszkélkedhetett, már három közúti és két vasúti hídon bonyolódott a forgalom, az utakon villamosok szállították az utasokat az elegáns sugárúton és körúton, valamint számos egyéb utcában.

A főváros látképe 1895-ben. Negyedszázad alatt a három kisvárosból egységes nagyváros lett (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A főpolgármesteri tisztség mellett sok társadalmi kötelezettsége volt, egyletek, körök, egyesületek elnöke volt, valamint pozíciójából adódóan az Országgyűlés felsőházának, a Főrendiháznak is tagja volt.

A főpolgármesteri tisztség 6 évre szólt, de a következő években minden egyes alkalommal újraválasztották Ráth Károlyt, akit halálakor, 1897-ben így méltatott a Vasárnapi Ujság augusztus 8-i száma:

„Ráth Károlyban olyan férfiút tisztelt, a ki életének főleg utolsó 24 esztendejében minden tehetségét, készültségét és munkaerejét a fővárosnak szentelte s mindenütt ott volt, ahol a fő - és székváros érdekeit előmozdítani vagy védeni kellett. Ő ugyan Budapest igazgatásának mint a kormány bizalmi embere állott az élén, mindazáltal úgy tudta vinni szerepét, hogy sem a kormány, sem a főváros iránti kötelességei nem jutottak egymással kibékíthetetlen ellentétbe.

Hivatalában, melyen 1873 óta négyszer erősítette meg a közbizalom, maga volt a megtestesült pontosság. Nagy ok lehetett az, mely őt egyszer-egyszer, de általában igen ritkán, közgyűlési elnöki székének elfoglalásától visszatarthassa. A főváros ezer ágú igazgatásában minden nagy és kis dolgot alaposan ismert. Mindenre kiterjedő figyelmét semmi sem kerülte el.”

Ráth Károly 1897-ben (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. augusztus 8.) 

Ráth Károly végül 24 évig töltötte be a hivatalát, egészen 1897. július 30-án bekövetkezett haláláig, amit a régebb óta őt kínzó vesebaj és hashártyagyulladás okozott. A 76 éves politikus temetésére augusztus 2-án került sor, ami grandiózus volt, erről a Vasárnapi Ujság már idézett száma ezt írta:

„A fekete posztóval bevont templomban a politikai, a közélet elsőrendű képviselői jelentek meg. A törvényhatóságok közt természetesen a főváros egész tiszti kara, a katonaságtól a budapesti ezredek parancsnokai. Délelőtt 10 órakor kezdődött a gyászszertartás a templomban, melyet Kimer Károly plébános végzett. Aztán a tűzoltók és rendőrség sorai közt tették a koporsót a díszes halottas kocsira, mely nem sokára a régi városház előtt állt meg. A szónoki emelvényről Márkus József polgármester mondott búcsúztatót a városi hatóság nevében, aztán tovább indult a menet a nagy tömegben ellepett utczákon. A lámpákat mindenütt fátyol borította, s a gázlángok felgyúltak. A gyászmenetet egy szakasz díszruhás lovasrendőr nyitotta meg. Ezeket mintegy tíz lépésre a gyalogrendőrszakasz követte. A városi csatlósok következtek ezután festői díszöltözetükben. Majd a testületek, egyesületek jöttek lobogóik alatt, egymás után, ezeket dúsan megrakott koszorúskocsik követték. A főváros díszlobogóját hozta ezután a főváros három huszárja, akik után a csatlósok haladtak.”

Ráth Károly emlékéről ugyan a tanács is gondoskodni kívánt, azonban ma Budapesten egyetlen közterület sem viseli a nevét.

Nyitókép: Ráth Károly temetési menete (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. augusztus 8.)