A két világháború között hazánk politikájának elsődleges célja a trianoni békediktátum revíziója volt, melyhez minden lehetséges nemzetközi kapcsolatot igyekezett mozgósítani. A lengyelekkel ápolt évszázados barátság ekkor nagyon jól jött, és a nagyhatalmaknál való közbenjárásuk megszerzése érdekében a kormányzat próbálta feleleveníteni a közös történelmet. De azért a lengyelek is számontartották azt, amit mi sem jelez hívebben, mint hogy Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király születésének négyszázadik évfordulójára a Lengyel Tudományos Akadémia javasolta a Magyar Tudományos Akadémiának egy közös emlékkönyv kiadását már 1930-ban.

Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király (Forrás: wikipedia.org)

Báthory István uralkodását (1575–1586) a lengyelek történelmük egyik legdicsőségesebb korszakának tartották, nekünk magyaroknak pedig azért jelentett példaképet, mert egy olyan korban tudta megcsillogtatni államférfiúi-hadvezéri tehetségét, amikor az ország – hasonlóan a Trianon utáni helyzethez – a széttagoltság állapotában sínylődött. Több szempontból is remek alkalom volt a közelgő évforduló, amelyről a két Akadémián kívül más szervezetek is igyekeztek megemlékezni. Gerencsér Tamás kutatásaiból tudható, hogy a Magyar–Lengyel Egyesület 1931 tavaszán határozott arról, hogy az 1933-as esztendőt Báthory István-emlékévnek nyilvánítják, melynek keretében szobrot is fognak állítani a fővárosban.

Pásztor János portréja (Forrás: Színházi Élet, 1936. 36. szám)

Az emlékévben valóban számos programot meg is rendeztek – utcákat és tereket neveztek el az uralkodóról, könyvet adtak ki az életéről –, de szobrot csak Salgótarjánban, egy emléktáblát pedig Nyírbátorban helyeztek el a református templom falában. A fővárosi szobor ügyével igen későn, csak 1933 áprilisában kezdtek foglalkozni, és az idő szűkössége miatt nem is hirdettek pályázatot, helyette megbízták az építészettörténeti kutatásai miatt a lengyel történelmet jól ismerő és lengyelbarát szervezetekkel jó viszonyt ápoló Lechner Jenőt a tervezéssel. A szobor mintázására Lechner Pásztor Jánost kérte fel, aki korábban már több köztéri szoborral is bizonyította tehetségét, például a Bécsi kapu téren álló Kazinczy-emlékmű is az ő alkotása. Leghíresebb műve mindazonáltal II. Rákóczi Ferenc Kossuth téri lovas szobra, amelyet 1934-ben állítottak fel.

II. Rákóczi Ferenc lovas szobra a Kossuth téren, Pásztor János alkotása (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

E két művéhez hasonlóan eredetileg Báthory István szobrát is bronzból öntötte volna ki, de mivel az nagyobb költségekkel járt volna, a bizottság méltányolta Pásztor kérését, hogy mészkőből faragtassa ki a fejedelem alakját. Gerencsér Tamás kutatásaiból tudjuk azt is, hogy a művész egy ülő és egy álló beállítású mintát is készített, melyek közül a bizottság az előbbit találta kifejezőbbnek, ezért a kétszeres életnagyságú, végleges változat e szerint készült el. Ehhez Lechner Jenő tanácsára Jan Matejko 1872-ben festett Báthory Pszkov előtt című képét használta előképül, melyen a király méltóságteljesen, ülve látható. Fején díszes erdélyi süveg, szablyáját pedig térdén keresztbe fektetve tartja. A későn kezdett szervezés miatt viszont nem volt realitása, hogy a szobrot a jeles évben felavassák, ezért új céldátumként 1936 decemberét jelölték meg, amikor is Báthory halálának háromszázötvenedik évfordulója volt.

Jan Matejko: Báthory Pszkov előtt, 1872 (Forrás: wikiart.org)

A szobor leendő helyszínéről azonban nem tudott megállapodni a bizottság és a székesfőváros vezetése. Előbbi nagyon szerette volna a Halászbástya aljánál lévő kőboltozat üregét megkapni e célra, Szendy Károly főpolgármester viszont azzal utasította el, hogy a Vár környékét kizárólag a Buda történelmével kapcsolatban álló személyeknek tartják fenn. Helyette a Városligetet, a Vajdahunyad vára részét képező, Jáki kápolna előtti területet javasolta – ezt viszont a Műemlékek Országos Bizottsága nem tartotta szerencsésnek, mert a román kori építészeti környezethez kellett volna igazítani a reneszánsz idején élő uralkodó szobrát, ami így anakronisztikussá vált volna.

A Báthory-szobor a Halászbástya lépcsőjében, Lechner Jenő rajza (Forrás: Gerencsér Tibor: Az elfelejtett szobor históriája. Hitel 2011. 11. szám 35-55. o.)

Megoldásként a Fővárosi Közmunkák Tanácsa ötlete mutatkozott, miszerint a Népligetben lévő Lengyel sétányon állítsák fel a szobrot. Itt állt már Farkas Bélától a Lengyel legionisták emlékműve is, amihez tartalmában kapcsolódott volna Báthory szobra. Ezt a bizottság és a székesfőváros is elfogadta, az ügyet szintén támogató Magyar–Lengyel Szövetség befolyásos elnöke, gróf Széchenyi Károly viszont sérelmezte, hogy a terület nélkülöz minden történelmi miliőt. Ezúttal sem jött létre tehát megegyezés, és a szervezők a második jeles évfordulóról is lecsúsztak. Az ügy más szempontból is tartogatott még fordulatokat, az emlékbizottság ugyanis megtagadta a szobor átvételét az alkotóktól, mert tudomásukra jutott, hogy a Pásztor által megbízott kőfaragó nem az eredeti megállapodásban foglaltak szerinti haraszti, hanem piszkei mészkőből készítette el.

A Lengyel legionisták emlékműve a Népligetben (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A bizottság új bronzszobrot készíttetett, Lechner és Pásztor alkotását pedig előbb Kassára, majd Szilágysomlyóra tervezte szállítani, hogy ottani közterületet díszíthessen. Előbbi városra a Lengyelországhoz való – földrajzi és történelmi – közelsége adott magyarázatot, utóbbi pedig Báthory szülővárosa volt. A második világháború eseményei végül egyiket sem tették lehetővé, a szobor pedig másfél évtizedre a kőfaragónál maradt. A bronzszobor és a kőszobor talapzata pedig eltűnt az ostrom idején.

Báthory István szobra mai helyén, Zuglóban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 1956-os forradalom leverése után mélypontra került lengyel–magyar kapcsolatok újjáélesztése érdekében 1958 tavaszán Budapestre látogatott a lengyel államvezetés, erre a gesztusra válaszként állították fel végül a szobrot Zuglóban, a Hungária körút és a Thököly út találkozásánál lévő kis parkban, ahol ma is áll. Találhattak volna számára méltóbb helyet is.

A nyitóképen: Báthory István szobra (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)